Sajnálattal olvasom megkeseredett, az emberekben való csalódást jól tükröző sorait, de egy kis reménylánggal kell hogy előhozakodjak, IGEN, vannak még olyan emberek akik negértik, meghalgatják, és segítenek azon az emberen akit az élet sajnos más irányba terelt mint azt érdemelte volna.
Egy próbát és egy esélyt kell adni minden lehetőségnek, mert az nem vezet sehová ha saját, gyűlölet teli világunkba zárkózva kizárjuk a felénk nyújtott segítséget.
Igen, több fórumon is közzétettem ezt az írást, pont azért, hogy minél több ember olvashassa és értelmezze a sorait.
A mai önző és gátlástalanságtól hemzsegő világunkban, sokkal több embernek kell segítő kezet nyújtani minden féle előítélet nélkül, mint azt gondolná az ember. lehet hogy pont ez fog új értelmet adni életének, és új utat mutatni a jövőt illetően, amelyben szerepel a " boldogság, kiegyensúlyozottság, szeretet" szó is.
Hinni kell, hogy nem minden ember él vissza a másik ember bajával amelyből nem tud kikerülni......lehet hogy nem véletlen, hogy pont az én írásomra talált rá és elolvasta. Engem meg kellett találnia és ha sikerül közelebb kerülnünk egymáshoz gondolatainkban, megérteni az ön elkeseredésének legmélyebb gyökerét is, adjon esélyt hogy a reményt és kiutat mutató fénysugár magával ragadja.
Bizalmat nem tudok gyártani, azt önnek kell megadni az irányában nyitó felé, de azt meg kell tudni látni hogy ki az.
Remélem választ lelt kérdéseire, és ha megérintette valamelyik mondat, szívesen venném a további kapcsolat tartást, mindenkivel aki magára ismert benne.
A lélek az egész ember meghatározója ugye bár. Kiegyensúlyozottság, nyugalom, megkönnyebbülés, pozitív szemszög, stb.
A lelki bajok, magunkba fojtott, ki nem beszélt problémák, lelki nyomás, tanácstalanság, rágódás és még sorolhatnám, a legtöbb be nem azonosítható betegség okozója (az orvosok csak találgatnak és félre kezelnek, amelyből még több bajunk lesz).
A mai kor depresszióhoz, kilátástalansághoz, cukorbajhoz, zaklatottsághoz és még sorolhatnám, vezető út, hogy nem kérünk segítséget, magunkba fojtjuk a bajainkat, nincs egy olyan személy akivel megbeszélhetem, nem félve attól hogy bajom lesz belőle és visszaél vele, kibeszélhetjük azt a hatalmas súlyt ami a lelkünket nyomja, beszívni a pozitív dolgokat és bevállalni azt, hogy akár nehéz sors vagy körülmények ellenére is élhetünk boldogan.
Feldolgozni azt a bánatot, akár gyászt amelytől nem tudunk szabadulni és érezzük hogy a mélybe húz.......
Tegyetek érte, van segítség. A lélek egy olyan útvesztő, ahol ismerni kell az utat....
Keresek még valamilyen illetékes, sokak által olvasható Fórumot, aztán bemásolom oda is. Ha van ötlet, szívesen veszem. Istenszerető vagyok én is! Mellette azért jó lett volna ítélkezésmentes emberi beszélgetés.
Szívesen. És még utoljára a felháborító Telefonos Lelkisegélyhez. Úgy tudtam, pszichologia szakos egyetemisták csinálják. (Eszerint nem, vagy nemcsak). Mégis érdemes volna panaszt tenni. Ha az Önkormányzat tartja fent a szolgálatot, ott. Ha más tartja fenn, annál az intézménynél.
Köszönöm Pirandus! Meg neked is nagyon köszi az eddigi leveleidet :)
Püfffneki! Szerintem jól jártál, hogy nem tudtad őket elérni. Úgy látszik, ennek így kellett lennie :) Legalább nem kellett olyanokat hallanod, hogy szedje már össze magát vagy esetleg lusta lenne? és bűnös, ha X gondolatai, elképzelései, hozzáállása van.
Tényleg nem olyan nagy a baj. Megfogtam a hajamat és kihúztam magam a mélyből.
Csak azért írtam ki magamból ezt a tapasztalatot, mert hátha olvassa egy illetékes és jobbá teszi a rendszert. Naivitás ide vagy oda, azért bízom abban, hogy hatékonnyá lehet tenni ezt a telefonos lelkisegélyt. Egyébként, ha már egy fő lelkisegély szolgálatos is olvassa ezt és többet nem ítélkezik, no és nem beszéli bele a kliensébe, hogy hibás, nem a saját problémáit viszi bele a beszélgetésbe sírással tűzdelve stb, stb., akkor már megérte erről beszélni.
Én is voltam már hasonló elkeseredett állapotban , és akartam is hívni a lelkisegélyt, de még soha nem sikerült, vagy foglalt volt, vagy nem vették fel.
Ajánlom az Irgalmasok Kórházában (Bp. II. ker.) rendelő pszichologust. Nagy tapasztalatú idősebb hölgy. Minden alkalommal 50 perc beszélgetés. 2 éve hasonló helyzetben engem kihozott a gödörből, csak dicsérni tudom. Feltétlenül jelentkezz.
"Komoly alkalmassági tesztek után lehet valakiből segítő". "Nappal négy órás munkaidőben dolgozó szakemberek kezelik a telefonokat, míg a többi napszakban kiképzett önkéntesek vállalnak ügyeletet". Mielőtt felvételt nyernének a céghez, komoly szűrővizsgálaton kell átesniük. Aki megfelel a kritériumoknak, 100 órás belső kiképzésben részesül. A foglalkozások személyiségfejlesztő és konfliktuskezelő tréningeket is magukba foglalnak.
Ezt olvastam én is, amikor kerestem a telefonszámukat. Gondoltam, nekem mindegy, szakember vagy képzett. Biztosan ért hozzá valamennyire, mert a szövegkörnyezetből ez derült ki. Az a lényeg, segítsen, mert annyira beszűkült a tudatállapotom az adott témára. Szükségem lett volna valakire, aki ezeket mondja: képes rá, ön egy erős ember, gondoljuk át a megoldásokat stb.
Köszönöm a felajánlást. Ez a mondatod is nagyon feldobott, meg az, hogy egyáltalán válaszolgattál. Köszönöm. Tökjó érzés volt olvasni :). Már jobb a helyzet, mert kihúztam magam a szakadékból.
A karácsony nehéz valamennyire, mert teljesen egyedül lenni olyankor kissé problematikusabb. A többi nap elviselhetőbb. Még alkohollal sem tudom tompítani a szomorúságot, mert nem szeretem, ill. 1 pohár bor után elálmosodom, de két óra múlva kipattannak a szemeim. Szóval nem éri meg inni semennyi alkoholt. De úgyis mindig volt valahogy és mindig is lesz másnap, új lehetőségekkel.
jó lenne egy idegen emberrel - aki nem mellesleg szakember is -, beszélgetni.
Itt legszívesebben abbahagytam volna az olvasást, mert ha ennyire naiv vagy, hogy azt hiszed, hogy ott szakemberek ülnek akkor ugyan milyen lehet a folytatás :-)
Viszont ha még fennáll a problémád én szívesen segítek.
Az említett hírhedten divatos magyar pszichologus (sőt tán pszichiáter) a páciens durva gyalázásának a "tudományos" híve, ezzel teremtett iskolát. Sikerkönyvei is vannak. Azt hittem, mindenki is,eri a nevét. Én tudatosan és tudatalatti módon blokkoltam a nevét, elfojtottam.
Gondolom, ha ez velem 3-ból 3X megfordult, akkor másnak milyen tapasztalata lehet...
Ha találnék illetékes Fórumot, bizony bemásolnám oda az írásomat. Nem szeretném, ha mással is előfordulna ilyen vagy ehhez hasonló "élmény" és más is sérülne, mert a "segítő" kiégett vagy nincs tisztában a hatékony lelki elsősegélynyújtással vagy egyszerűen csak amatőr. Jó lenne, ha hatékony lenne ez a fontos szolgáltatás, mert ez most egyáltalán nem nevezhető jónak. Sőt! Lelki ártalmakat okozhat, nem keveset.
Hangsúlyozom, tisztelet a kivételnek persze.
Ki az a hírhedt pszichológus? Atyaisten! Nem szerettem volna az ilyennel találkozni.
Az első, a segélykérőt hibáztató hang vagy alapból alkalmatlan, vagy, ez is lehet, egy mai, igen híres, sőt hírhedt magyar pszichologus követője, aki a betege szidalmázását fejlesztette "terápiává". A következő kettő csak dilettánsnak, amatőrnek tűnik, első hallásra. - Más: nincs ezeknek felsőbb fórumuk?
1. Egy napon annyira magányosnak és szomorúnak éreztem magam, hogy arra gondoltam, jó lenne egy idegen emberrel - aki nem mellesleg szakember is -, beszélgetni. Az interneten megkerestem a lelkisegély telefonszámokat, majd felhívtam a 116-123-as számot. A „segítő-nek” elmondtam a szomorúságom okát, miszerint a párom elhagyott egy másik nő miatt. Most nem arról szeretnék beszélni, mennyire voltam felelős, amiért így történt, mert tudom, igenis nagy szerepet játszottam a párom eltávolodásában. A munkám a kapcsolatunk rovására ment. Szóval a „segítőnek” röviden elmondtam, magamat okolom azért, amiért egyedül maradtam, csak most képtelen vagyok feldolgozni a történteket és segítsen, mert azt sem tudom, hol van az előre. A „segítő” kb. 2 perc után közölte, én vagyok a hibás, és ha nem dolgoztam volna ennyit, talán együtt maradtunk volna. Ezzel a ténnyel én is tisztában vagyok, de ledöbbentem, mert a „segítő” olyan arrogánsan nekem feszült, hogy csak nyeltem a könnyeimet és megszólalni sem nagyon tudtam. Elhangzottak a részéről a bűnös, hibás, önző, maga a felelős szavak, de olyan erőszakos hangnemben, hogy hirtelen azt sem tudtam, miért vagyok még életben. Aztán a döbbenetem dühre váltott, mert folyamatosan arra élezte ki a mondandóit, hogy egyedül én vagyok a hibás és ne csodálkozzam a volt párom eltávolodásán. Mondtam neki, nincs joga ítélkezni és támogatásra vágyom, nem pedig a föld alá tiprásra. Aztán az utolsó mondta – továbbra is felemelt hangnemben – az volt, maga döntött így, maga alakította így, hát ne csodálkozzon és letette a telefont. Csak ömlöttek a könnyeim, aztán egymagam próbáltam tovább feldolgozni a történteket.
2. Pár nap múlva újra felhívtam a lelkisegélyt. Most másvalaki vette fel a telefont, aki 30 másodperc múlva megkérdezte, mikor sírtam ki úgy igazán magam. Mondtam neki, majdnem folyamatosan sírok. Majd azt ecsetelte, sírjam ki magam teljesen és úgy elfáradok majd, hogy könnyebb lesz. Majd azt mondta, ebben tudott segíteni és elköszönt. Én meg csak néztem magam elé a döbbenettől.
3. Nemrégiben gondoltam, újra felhívom a lelkisegélyt, mert jól esne egy kis beszélgetés a nagy magányomban. Bárcsak ne tettem volna! Egy idősebb hangú hölgy amint felvette a telefont, rögtön azzal kezdte: „ ugye nincs semmi baj, nem ezért hívtam”? Azt hittem, rosszul hallok. Röviden ecseteltem neki a szomorúságomat – másfél percben kb. –, majd arról beszélt, hogy Isten úgyis megbünteti azokat, akiket... Aztán elmondta, az ő családjában sem olyan könnyű, mert a testvére kihasználja őt, pedig ő sok mindent megtett már érte, már milliós nagyságrenddel tartozik a testvére, de ezt valószínűleg soha nem fogja tőle visszakapni. Sírva ecsetelte a családi problémáját. Aztán összeszedte magát a hölgy és közölte, amúgy sem sokáig kell elviselni a fájdalmakat, mert mindjárt itt van a háború. A milyen háború kérdésemre, a harmadik világháborút említette. Aztán az „ennyit tudtam segíteni” mondata után elköszönt.
Biztosan lehetnek kivételek a segítők között, akik empatikusan, támogatólag segítenek. Ki tudja? Viszont elgondolkodtam azon, ha valakinek szintén hasonló hozzá nem értőket sikerül „kifogni”, akkor még az öngyilkosság is felmerülhet, hiszen az emberbe belebeszélik, hogy ő a bűnös, a hibás, meg amúgy is mindjárt itt a világvége, akkor meg minek....
A lelki segítőknek üzenem, hogy csak azok menjenek el ilyen helyre akár önkéntesnek is, akik tudnak meghallgatni, odafigyelni, empatikusan tudnak korrigálni mondatokat, jövőképről és megoldási alternatívákról tudnak beszélni a klienssel. Tudd kedves segítő, ha ezek nincsenek meg, örökké tartó lelkiismeret-furdalást okozhatsz és az öngyilkosságba is belesegítheted azt, aki még élni akart, amikor felhívta a lelkisegély szolgálatot, aztán elveszítette az élni akarását, mert úgy beszéltél vele, ahogyan azt nem lett volna szabad.
