Keresés

Részletes keresés

bajkálifóka Creative Commons License 15 órája 0 1 17781

Somlyó Zoltán

 

A büszke szem...

 

 A büszke szem az égre bámul; 
a néma szájban titok él. 
A büszke kéz, az összezárul; 
a büszke szív, az nem remél. 


 Én feléd nézek két szememmel 
s a szájam zárt, mert titka van. 
S feléd lengetem két kezemmel 
a szívem, amely nyitva van.

AnnKa Creative Commons License 16 órája 0 0 17780

 

 

Reményik Sándor

Emberentúli kék
              

Oly kurta volt az élet.
Oly csonka volt a szépség.
Oly ritka volt a béke - -
S minden fél-boldog percbe
Annyi fájdalom s félelem vegyült:
E szín-skálának kellene legyen
Emberentúli kékje:
Valahol egy ősz, hosszú és derült.
Ahonnan vissza-látva
Szükségszerű minden gondunk-hibánk.
Fénylik felénk értelme-felfedetten - -
De már többé nem tartozik reánk.

1936

 

AnnKa Creative Commons License 16 órája 0 0 17779

 

 

Szabó Lőrinc

 

Föld, Erdő, Isten


1922

 

 

XXIV.

Szabó Lőrinc

 


A halál csiráival…


Nem futni, – szép lassan kimenni az
időből, és folytatni, napra-nap,
a lassu meghalást: igen, csak ez
jut nekem is, hisz tudom – óh, sokan
megmondták! – hogy az öröm gyilkosa
a lélek és a szellem. Gyötrelem
öntudatra ébredni: nincs sehol
valóságos cél, hitre érdemes.
Ha állat volnék, hegyek és mezők
s a perc kóbor fia, vagy ha paraszt
ekék nyomát követném s egyszerű
emberek közt pihennék, amikor
zsongó méhkas a májusi akác
s a föld szivéig ledobog a Nap
fullasztó gyönyöre, még csak nem is
sejtve, hogy mily gyönyörű a világ,
nem illetnék ajkam a csüggedés
és céltalanság fájó szavai
s nem érezném, hogy milyen nyomorult
a legnagyobb élet is. A robot
nehéz, de talán megnyugtat. Nekem
üres a lélek s a test alacsony: soha
nem fogok igazán örűlni, mert
antik romok s modern igéretek
között a beteg századok fölé
szivárványhidat épitve szavam
hitetlenség szava s gondolatom
a halál csiráival születik.

 

 

Előzmény: AnnKa (13186)
AnnKa Creative Commons License 19 órája 0 0 17778

 

 

Gergely Ágnes

Lélekszonda*


A villámütés sose földelődik.
Ha barátod volt, nincs helyette más.
Szerelmet elveszteni: légszomj.
Barátot fulladás.

A szerelmet egy ország figyeli.
A barátot mostanság kitalálják.
Mítoszokba, századfordulói
kocsmagőzbe, gyászbeszédekbe
taszíttatik a barátság,
mert odakintről fontosabb
a közös ól, a közös alkohol,
mint a kezdettől egycellába zártság,
a szó, amitől felgyullad
akár a telefonzsinór;

ha szerelem nélkül elzihálsz magadnak,
barát nélkül
a hörgőkig átjár a gőz,
kamrádból minden ember ismerős –

méltóság volt a címered?
Testedről a világ lemond.
Lelkedbe pókhálónyi gyász:
fehér fonálon csüng a hold.
 

1972

 

*

 

*Címében megegyezik a Kobaltország c. kötet
  hasonló darabjával, de a mű szövege jelentősen módosult.

 

AnnKa Creative Commons License 19 órája 0 0 17777

 

 

FJODOR SZOLOGUB

A HANGULATOK JÓSKÖDÉBEN

 


A hangulatok jósködében
Eljössz te hozzám napra-nap,
S rajzolják az ismétlődések
Ugyanazon vonásokat.

Ugyanazt szeretjük örökre,
És ugyanazok álmaink,
S az élő lélek végtelenbe
Is ugyanúgy kívánkozik,

És földi álmodon elárad,
Mit ihleted öröme ad,
S ugyanazon aranykupába
Tölt mérgeket a hangulat.

 

1920. augusztus 3. Knyazsino


Baka István fordításában

 

 

AnnKa Creative Commons License 19 órája 0 0 17776

Szervusztok Drága Teresa, Kedves Bajkálifóka, kellemes napot kívánok!:)

 


*

A költő nem többet, hanem mást tud a világról az érzékenysége révén.

.

A jó vers (...) az emberi létezés hihetetlen mélységeit

és csodáit tudja felvillantani.

Tóth Erzsébet

*

 

*

Teresa7 Creative Commons License 1 napja 0 0 17775

Bertók László

 

Egy pici ráadást csak

 

Egy pici ráadást csak… Azt a két szem cseresznyét,
aminek a szára méréskor (a végén) mindig beleakad
a többibe.. Azt a három-négy másodpercet (percet?),
amíg még úgysem indul el a vonat… Azt a lassuló
simogatást, ami már benne maradt a tenyeredben…
Azt az utolsó (utolsó előtti?) szárnycsapást, amitől
hullámot vet a levegő… Azt a hajszálnyi nyílást
az ajtón, amelyen átfér a hallgatás… Azt a csukott
vonatablakot, amit nem sikerült lehúznod már, de
amelyen keresztül elszánt próbálkozásaidon
(tétova ügyetlenkedéseden?) még mosolyogni lehet…
Azt a hirtelen elindulást (-szakadást?), amihez
látszólag semmi közöd már, de amelyen átlökődik
(átölelkezik?) még az esendőség… Azt a pillanatot,
amikor a nap mintha egy könnycsepptől
villanna föl a szemedben… Azt az egyre sebesebb,
távolba vesző (spontán?) integetést (félszárnyú
madarat?), amitől a kettéhasadt ég
ugyanúgy csapkod a bordáink között.

Teresa7 Creative Commons License 1 napja 0 0 17774

Szervusztok, kedves AnnKa, Bajkálifóka, szép napot, kellemes hétvégét kívánok Nektek, Mindenkinek!:-)

 

*******

 

Pilinszky János

 

Késő kegyelem

 

Mit kezdjen, akit elitélt,
de fölmentett később az ég,
megvonva tőle a halált,
mikor már megadta magát?

 

Kit mindenétől üresen
talált a szörnyű kegyelem,
megsemmisülten, mielőtt
a semmi habjaiba dőlt!

 

Mit kezdjen itt! Közületek
talányait ki fejti meg?
Szorongva anyját kémleli:
ha elzokoghatná neki!

 

Fogódzanék akárkibe,
de nem lesz soha senkije;
szeméből, mint gazdátlan ág,
kicsüng a pusztuló világ.

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 17773

Gergely Ágnes: El Greco

 

Krétán görög volt, Rómában

római, Toledo patkós boltívei alatt

spanyol: az apostolok

nyújtott ujja mindenünnen

arra mutatott, amerre

útját kijelölte az egyszer-élt világ.

 

Soha röppályát nem raktak ki fényesebb

kövekből. Soha mítosz nem volt fontosabb

mint ez a mediterrán közjáték.

Sötétséget még nem szaggattak ketté

öntudattalanabbul.

Mégis, a véletlenek

összekapcsolódó ujjai közt, a szárnyas

barokk présből támadott azzá, aki volt.

Görögnek spanyol. Térképünkön

európai. Az őszi lomboknak

kalciumfoszfát. Azóta világít.

 

1975

 

 

                               El Greco, krétai születésű spanyol festő (1541 -1614

bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 17772

Szervusz AnnKa, Szép napot Neked is!:)

 

Előzmény: AnnKa (17769)
AnnKa Creative Commons License 1 napja 0 0 17771

 

 

Gergely Ágnes: A súly alatt


Templomod bárhol felállíthatod.
De a vétket is bárhol elkövetheted.
S ateistává torzul a csillagos
templomkupola, kidőlnek az
oszlopok, s mert gonoszságnak
mondtad, ami csak önzés, mert
konok diktátumnak, ami a saját
gyengeséged visszfénye: rád dőlnek
az oszlopok, megállnak ferdén,
függésben, a fejed fölött, s te hiába
futkározol bezárt háromszögükben,
ezentúl egymást fogják támasztani.
S te megmaradsz, de nincs számodra többé
geometria, hogy halálodig fölmérd,
fölmérni próbáld a távolodó eget.

 

AnnKa Creative Commons License 1 napja 0 0 17770

 

 

Gergely Ágnes: Mérettelen


Aki éli az ismeri
a szellemujj vajat ken
elveszett tárgyra rámutat
pattint a szürkületben

Kapkodja fejét aki él
mérettelen a Másik
hullámoznak a függönyök
ma erősen sugárzik

Él vagy hal súllyal méretik
odébbcsusszan a máshol
száraz kenyérhaj zsákba gyűl
lopódzik a lakásból

 

AnnKa Creative Commons License 2 napja 0 0 17769

Szervusz Bajkálifóka, jó reggelt kívánok neked, mindenkinek!:)

&

 

 

Gergely Ágnes: Venit summa dies

 


Legvégül eljő az a nap.
Semmibe fordul a Teremtés.
S felsistereg a föld alatt
ama legelső összefüggés –

vízeséshez szól így az érc,
vulkán felett száll így a sólyom –
és helyreáll a létezés
egy elszakadt köldökzsinóron.

 

 

Előzmény: bajkálifóka (17768)
bajkálifóka Creative Commons License 2 napja 0 0 17768

Juhász Gyula

 

Venit summa dies...

 

Eljön mindenkinek a pillanat,
Mikor egészen egyedül marad,
Mikor mellette senki, semmi más
És nem segít se átok, sem sirás.

 

Az élet távol, a halál közel,
Bűnt, balgaságot semmi sem föd el,
Mikor az ember az Írás szerint
Megméretik és megítéltetik.

 

Eltűnnek a boldog káprázatok,
Minden, mi az életnek színt adott.
Kialszik a remények csillaga
S a lélek van a pusztában maga

AnnKa Creative Commons License 2 napja 0 0 17767

 

Reményik Sándor

Üstökösuszállyal
              

Te mondtad Kiplinggel: ha meghalunk,
Rettentőn megnövünk!
Ha szertehullott földi börtönünk...
A sok belénkfojtott szépségcsíra
Kiszabadul,
Termőbb talajba hull,
És mind kihajt,
Ha majd a végtelenben alkonyul,
S ott hajnalodik majd.
És akkor könnyedén megyünk
A tűfokán is által,
És festünk, írunk üstökösuszállyal!
Ez lesz a toll!

És ez lesz az ecset!
Amit majd nem remegő földi kéz,
De túlvilági hatalom vezet.
Egyszer csak azon
Vesszük észre mi testvérek magunk,
Hogy kiválasztott művészek vagyunk,
Akiknek minden, minden sikerül, -
S csak a jó Isten a kritikusunk.
Nem zavar semmi se.
Akkor a szemünk könnyel lesz tele,
S megkérdjük a Te jó Kiplingedet:
Hogy így képzelte-e?

 

*

Jó éjt kívánok!

AnnKa Creative Commons License 2 napja 0 0 17766

 

 

Gárdonyi Géza

NEMEZIS

 


Némely embernek mintha angyali kéz egyengetné földi utját.

Másiknak mintha ördögi kéz vetne tövist, tőrt, ásna árkot, gödröt.

Némelyik emberre mintha szinte célozva hull a szerencse.

Másikra szinte zuhog a szerencsétlenség.

Már a történetirás előtti népek tapasztalhatták ezt a különösséget.

A közmondások élettapasztalatokon épült életfilozofiai figyelmeztetések.
A görögök fantáziája istent is alkotott erre a különösségre.

Lehetetlen arra nem gondolnunk, hogy a másvilágra átjut a szeretet is, gyűlölet is.

És a nagy szeretet és a nagy gyűlölet láthatatlan keze belenyulkál némelyek sorsába.

 

AnnKa Creative Commons License 2 napja 0 0 17765

 

Lászlóffy Aladár

Éjszaka


Az éjszaka röntgenképét
figyelem a halk meg a hangos
fehérén-feketéjén. A legnagyobb
homály a hajnal előtti:
csont ez a csend, mely
óránként végigvonul az erdők
egészségén. Előtte-utána-
körülötte a sok csilló
csivitelés: az idegek, s
egyszerre csak a szív távoli
lüktetése: a kakukk.

Előzmény: AnnKa (17763)
AnnKa Creative Commons License 2 napja 0 0 17764

 

Lászlóffy Aladár

Szent szembeutazás


A test mulandósága jut eszembe.
Téli beszélgetéseim a biztos halálról
a biztos halottal, ki éppen a kórházi ágy
és a nemsokára hóval megvetett halom közt
még meghallgat, kikérdez, várja a biztatást
s titkon a bizonyosságot, melyet megsejt
bármennyi kegyes hazudozásból.

A test maradandósága jár eszemben.
Személy szerint már mindegy, mit tudok róla,
rólam, az emberi sorsról és anatómiáról,
az egysejtűekről s a sejtburjánzásról a
soksejtűekben, a sok-sejtésűekben –
valamivel többet éppen a semminél –
ülök vele, velük, velünk, itt, vagy már
fenn a hegyoldal valamelyik korhadó
padján, mint valami csendesen kocogó
személyvonaton, tudván-tudva, hogy
születésünkkel meg is kezdődik a
szent szembeutazás.

 

Előzmény: AnnKa (17648)
AnnKa Creative Commons License 2 napja 0 0 17763

 

Lászlóffy Aladár

Örökre ugyanott

 


Épp tántorgok valami fájdalomban.
A rádióból dzsessz vagy orgona
segít megélni s átérezni nyomban,
amit én már nem értek meg soha.


A világ kívül megtartja a rendet,
úgy körüláll, mint régi madarak
a szótalanul szónokló Ferencet
a káprázó assisi ég alatt.


Pedig én egyetlenegy szóra vágyok,
amit már soha nem mond egy halott.
De várom. S ez a titkom, kis barátok:
ezért vagyok örökre ugyanott.


RIP! †   

 

 

Lászlóffy Aladár

Gyász            

 


Mi marad annak, ki mindennel megvív a fájdalom jogáért,
mert látja s leírja,
hogy esze is távoli rokon csak, ki az egészet
könnyebben bírja?

Nincs már ott mérték és nem a halottak
halála érzik nagyobbnak.
Az igazi göröngy, a még nagyobb hant,
amit az egészet élve viselő másikra dobnak.

 

 

Lászlóffy Aladár

Párnán


Messzelopózott ez a nap is,
az árnyék háromnegyedre áll.
Valakinek volt születésnap,
valakinek éppen halál.

A ritmust csak az alvó érzi,
ringatja kocsiján a fül,
és mindent elvisz egymagában
és mindent átél egyedül.

 

AnnKa Creative Commons License 2 napja 0 0 17762

Szervusztok, kellemes estét kívánok, Kedves Teresa, Bajkálifóka!:)

&

 

Bertók László

Ahogy dobog bennem a láb


Ahogy futnak el a napok,
s jön, jön közelebb a világ,
ha kicsit tovább maradok,
máris ott áll, hogy nincs tovább.


Ahogy dobog bennem a láb,
és kihagy, hogy nyomon vagyok,
egyszer csak megrázza magát,
s teljes fényében fölragyog.


Ahogy mintha adok-kapok,
s nem fájna, hogy ostobaság,
az a csúcs, hogy eljátssza, hogy,
hogy én ütöttem akkorát.


Ahogy az egész rajtam át,
és folyton beleakadok.

 

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 1 17761

Kiss Ottó

 

Mai rossz cselekedetek, mai jó cselekedetek

 

Mai rossz cselekedetek


Egy:
kilögyböltem a levest
az asztalterítőre.

 

Kettő:
összefirkáltam a piros filccel,
hogy ne látsszon.

 

Mai jó cselekedetek


Egy:
segítettem anyának
összehajtogatni a ruhákat a mosáshoz.

 

Kettő:
segítettem anyának
új terítőt választani a boltban,
mert a régiből nem jön ki a piros filc.

 

:))

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 17760

Szervusztok, szép napot kívánok!:-)

 

*******

 

Fekete István

 

Egy

 

Egy küszöb, kopott, ritkán járják,
egy tölgyfa-ajtó, erős, barna.
Egy kilincs, hajlott, halkannyíló,
egy lábtörlővas, régibb fajta.

 

Egy szoba: csupa kedves árnyék,
egy ágy – fekvéskor megnyikkanó.
Egy lámpa: derűs sárgafényű,
s egy öreg asztal, persze: dió.

 

Egy képen ködös őszi-tájék,
egy ablak mely nem néz, csak lát.
Egy szék, ívelt sima karfájú,
egy kályha, s hozzá parázslapát.

 

Egy kutya: komoly házőrző,
– bár nincs mit őriznie soha –
egy macska is, hogy doromboljon,
s ne unatkozzon a nagy kutya.

 

És egy árva szomszéd is lehet!
Csak annyit tudjon, hogy ott vagyok.
És megtaláljon álmomban békén,
megtaláljon, ha meghalok.

bajkálifóka Creative Commons License 3 napja 0 0 17759

Szervusztok!:)

———————

 

NYIKOLÁJ ALAKSZEJEVICS NYEKRASZOV

NEHÉZ IDŐBEN DRÁGA TÁRSAM

Nehéz időben drága társam, 
meglátogattam sirhelyed,
s hogy arcodat most újra látom,
minden vonásod fényesebb.
Megtörten egykor annyi kinban, 
elhagytam végképp magamat,
gyötört, meghajszolt napjaimban
komor voltam és hallgatag.
A nevetésed hangja sértett,
nem könnyitette lelkemet,
csak ingerelte vig beszéded
túlérzékeny kedélyemet.
Azt hittem, hogy ledér szivedben
részvétre nem talélhatok,
s még inkább megnövelte bennem
e hit a tartós bánatot.
Ó tünt idő! Az ifjúságnak
hibája, hogy nem érti meg,
hogy könnyek nélkül is van bánat
s lehet vidám, ki nem nevet.
Te meghaltál...És jöttek mások,
ismertem nőket s könnyeket,
s gyakorta véltem kacagásod
hallani, s felidéztelek.
És most elöttem egyre szebbek,
hogy rájuk visszagondolok,
nyugodt erővel teljesebbek
azok a bánatos napok.
Miért nem becsültem? Szemrehányón
és bánattal kérdezgetem,
s mindent feledve újra látom,
hogy jössz felém elevenen.
Nevetve mondod: "Légy vidámabb!"
Szemed ragyog, lobog hajad,
s vig hangodnak visszhangja támad,
mely könnyeknél fájdalmasabb.


(Lator László forditása)

AnnKa Creative Commons License 3 napja 0 0 17758

 

 

Fecske Csaba

Keresés


magát keresi bennem valaki
szédelegve mint kába beteg a fogódzót
a kórház folyosóján aki ugyanoda jut
nagy erőfeszítéssel mintha el sem
indult volna nincs arca neve ott
maradt valahol egy felelőtlen nyárban
szél kócolta fák alatt engedelmes fűben
vakítóan kék ég alatt túldimenzionált
részletek rejtik hogy mindenáron
megőrizzék a valódi történetet amelynek
(fő)szereplője volt vagy ez egy önmagába zárt
feltörhetetlen történet ígéret maradt
ahogy felém gurította mosolyát nem számolva
vagy talán nagyon is a következményekkel

 

 

AGRIA 2019 Ősz  ARTéRiák  - 27 -

agriafolyoirat hu

 

AnnKa Creative Commons License 3 napja 0 1 17757

 

 

Vasadi Péter

Végül is

 


Persze, nyugodtan tedd
meg, amit csak akarsz.
Jót, rosszat, közönyöst.
Lucska rég egybemosódott
s örvénylik körülötted.
De néz benned valaki
nagy türelemmel, kezét
szájához kapva ijed,
vagy ridegen elválaszt.
Ahogyan kint s bent,
úgy fehér vagy fekete.
Azután magyarázkodhatsz.
Elbódíthatod a világot.
Végigfut mindeneken
a szüntelen szakadás.
Jár a finom kerekes át-
tétel a csontkoponyában,
s becsapódsz, mint egy
előszobaajtó a huzatban:
eddig ki-be surrant
hussanva a hazugság.
Most ledobta ruháit.
Megroggyant. Magára
bizonyított. Végül is
kivétel nélkül minden
születettnek meg kell
vívnia állóháborúját,
mint ama Jákóbnak azzal,
akit Angyalnak nevezünk.
Lesz, aki bámul csak.
S ki lehajtja fejét.

 

 

Kortárs 51. évf. (2007.) 4. sz.

AnnKa Creative Commons License 3 napja 0 0 17756

Szervusztok Drága Teresa, Bajkálifóka, kellemes napot kívánok szeretettel, köszönöm!:)

&

 

Vasadi Péter

 

Védőbeszéd

Fáklyád nincs
tenyered üres
csak a sóvárgást hallod
csak a fák zuhanását

megmérsz, kiszabadítasz, lemetszel
szorongásod tájfunok magja
mégis – az éjszaka kőtömbje közé
építed a fény kapuboltozatát

 

 

jelujsag hu

Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 17755

Oravecz Imre

 

Csendélet

 

Kint alkonyul,
a lemenő Nap az ablakon át visszaveszi az utolsó sárga sugarat,
lassú homály tölti meg a szobát,
és a benn ülő még sokáig látja a tárgyakat,

 

a sarokban félig bevetett ágy,
a polcokon porlepte könyvek,
az éjjeliszekrényen fényképek,
a fiókokban, dobozokban emlékek, relikviák,
itt ruhadarabok, óra, szemüveg,
amott telefon, imakönyv, naptár,
és egyéb használati eszközök célszerű közelségben

 

a kezek az ölben nyugszanak,
az egyik most felemelkedik,
kikeres egy fájdalmas visszeret,
megtapintja
és visszaszáll –

 

az ember magára marad az életével.

 

Csendélet

Teresa7 Creative Commons License 5 napja 0 0 17754

Szervusztok, Drága Annka, kedves Bajkálifóka, jó reggelt, szép napot kívánok!:-)

 

*******

 

Dsida Jenő

 

Zúg az őszi szél

 

Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk.
De októberben nagyon félünk.
Sápadt az arcunk, fátylas a szemünk
s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet.

 

Gyümölcsök helyett kis szobánkban
a polcokra meséket rakunk,
duruzsoló, piros, érett meséket:
fehér időkre kellenek.

 

Gondjainkkal megtömjük a kályhát,
– hiszen annyi van, annyi van! –
rövidke négy hónapig, öt hónapig
bizton eltartanak.

 

Vacogva megcsókoljuk egymást.
Aztán egy egész lompos fenyő-erdőt
húzunk magunkra takarónak:
Téli álomra térünk.

bajkálifóka Creative Commons License 5 napja 0 0 17753

Szervusztok!:)
——-

 

József Attila

 

INDIÁBAN, HOL ÉJJEL VADAK...

 

 

Indiában, hol éjjel a vadak
zöld szeme cikkan át a dzsungelen, -
mikor dédapa is kicsi volt még,
élt egy nagy fejedelem.

 

Parancsot adott, büszkét, szigorút:
"Fogjon mindenki szerszámot! Oda,
hol a lombzenére táncot lejt a hold,
épüljön hétszáz ékes palota!"

 

Hétszáz ékes palota közé
kincstárat vasból rakatott
s a napot akarta ráveretni,
mint óriás, tüzes lakatot.

 

Hiába szörnyedt el a nép
s kérlelték vének és papok:
"Ami égi, ne hozd a földre!"
A kapu pántja kérte a napot.

 

Feszült létra a felhő szélihez.
Megbillent az; a létra leszakadt.
Fogtak sasokat könnyü szekérbe.
A hámot szétszedték dalos madarak.

 

S míg sürgött irtózva, serénykedett
a dolgos népek megdöbbent zöme,
kisült a vetés, kigyult a város;

kicsordult a nap lángos özöne.

 

Mint a zuhatag, hullt alá a tűz. 
Állva száradt el a fejedelem.
S a hétszáz palota helyét elfoglalta 
az őserdő egy hűvös éjjelen.

 

1934-1935

AnnKa Creative Commons License 5 napja 0 0 17752

Szervusztok Drága Teresa, Kedves Bajkálifóka, kellemes napot kívánok!:)

&

 

Gárdonyi Géza

A CICA

A cica szép kis fehér állat,
de boszant engem szűntelen.
Én csupa illem vagyok nálad:
ő rád ugrik, a szemtelen.

Én a kezed se merem fogni,
fülét ő kebledhez feni,
s amire nem mernék gondolni:
bajszát orcádhoz dörzsöli.

Én szólok mint az Illem-könyve;
ő meg szép nyakadhoz dőlve
mormolgat, mint egy vén szerelmes.
S amíg a méreg engem csikland,
szemed reám édesen pillant,
és mondod: "A Micó... úgy-e kedves?"

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!