Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Mátyás király csontjai viszont a székesfehérvári osszáriumban vannak, sok más személy, köztük királycsontokkal összekeverve. Egykori királyainkhoz méltó ez az állapot? – Minden nemzet őrzi a nagy királyainak a sírjait, hacsak a történelem viszontagságaiban meg nem semmisültek. Hunyadi Mátyás európai színvonalú politikus volt, méltatlan hozzá, hogy mindmáig összevissza hányódnak a csontjai egy osszáriumban, sok más csonttal összekeverve. Ha lehetőségünk van arra, hogy meghatározzuk a királyaink csontvázait, és méltó körülmények között temessük el őket, ahogy ők szerették volna, ahogy elrendelték, akkor ezt meg kell tennünk. A fehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában tizenöt magyar királyt temettek el, Árpád-háziakat, leányágiakat, Habsburg Albertet, Szapolyai Jánost és persze Mátyás királyt is.
A fehérvári csontokat mikor kezdik el kutatni, elkülöníteni és mintát venni belőlük, hogy megtalálják Mátyáséit is? – Elég régóta eljutott az illetékesekhez a kérvény, hogy az osszáriumot fel lehessen nyitni. Egy rendkívül pontos, tudományos értékű eljárásrend készült el, a rendőrségi biztosítástól kezdve minden meg van szervezve. Spányi Antal püspök úr és a magyar püspöki konferencia is támogatja a tudományos kutatást. Még egyetlenegy engedély hiányzik, a fehérvári önkormányzaté. Az az engedély azért csúszik, mert a járvány miatt még nem ült össze a közgyűlés. A Corvin János DNS-éből származó adatokból már azonosítani lehet Mátyás király csontjait. A többi magyar királyi csontot is személy szerint meg lehet majd határozni, mert mind a tizenöt oda eltemetett magyar király meghatározásához tudjuk, hogy honnan kell további mintát venni a felmenőikből, utódaikból; Prágából, Nápolyból és Európa különböző részeiből.
Arra van szándék, hogy ezeket méltó módon újra eltemessék? – Hogyha mind a tizenöt oda eltemetett magyar király személyét azonosítjuk, és elkülönítjük a többitől, akkor ismerve a korabeli szarkofágokat, érdemes volna azon is elgondolkodni, hogy egy szép nemzeti emlékhelyet hozzunk létre, a spanyol El Escorial kolostorhoz, a bécsi császári kriptához, a waweli székesegyházhoz Krakkóban vagy a Westminsterhez hasonlót. Ezzel tartozunk az emléküknek, és így minden magyar fejet hajthatna, meglátogathatná a sírjukat. A jeles ősök tisztelete mellett pedig arról sem feledkezhetünk el, hogy egy ilyen nemzeti emlékhelynek identitásképző ereje van. A következő nemzedékek magyarságtudatát tudjuk erősíteni azzal, ha nemcsak olvasnak vagy az iskolában tanulnak III. Béláról vagy Hunyadi Mátyásról, hanem ellátogathatnak a sírjukhoz, ahol megérinti őket történelmük.
Teljesen mindegy, hogy egy csontváz mely csontjából vesznek mintát, lényeg az hogy az ne legyen szennyezett más DNS-sel és ne lehessen szekvenálni töredezettség miatt. Pár száz év nm probléma a DNS fennmaradásában.
Hogy biztosan más személyek legyenek a mintaadók, a páratlan csontokból kell venni a próbát (koponya, atlasz, mellcsont, medencéből a szeméremcsont és a keresztcsont, farkcsont, nyelvcsont).
Egy 1862-ben készült foto a Királyi Bazilika feltárásától. (1810-re már alapjaig széthordták az addig még álló Királyi Bazilikát). 1862-re már csak ez maradt. A városképen 1862 óta itt szinte semmi nem változot, csak annyi, hogy a bazilika helye ma betonmedence).
Nem beszélve róla, hogy a török után a Királyi Bazilika megmenthető és ujjáépithető (nagyságrendekkel jobban megmaradt mint például a Nursiai Szent Benedek Bazilika, ami ma középkori fényében csillog villog. (lásd olasz topik ugyan itt).
Ime egy 1795-ös leirás az akkor még álló bazilikáról.
"Alig egy emberöltő elegendő Székesfehérváron, hogy még a magasan álló falak, ép kápolnák teljesen megsemmisüljenek. Ami Szent István bazilikájából közel nyolc évszázadon át fennmaradt, azt alig pár évtized alatt pusztítják el. A falakat lerontják, kőanyagát széthordják, egészen az alapokig kibányásszák. Jankovich Miklós 1793—95-ben még ájtatoskodik a székesfehérvári bazilika egyik oldalkápolnájában1 látja a bazilika falainak elég magas romjait, de mindebből a múlt század első évtizedében már alig emelkedik valami is a föld színe fölé."
Gyakorlatilag jobb lett volna, ha nem nyúltak volna a 19-20.századi régészek-antropológusok a sírokhoz, csak kárt okoztak, ha most tárnák fel a sírokat, egy csomó királyt tudnának azonosítani.
Szerencsére nem mindegyikből vesznek DNS mintát (már csak azért sem, mert nem minden csontban marad fenn DNS 531 év távlatábol).
Elég néhány kulcsfontosságu csontbol (legelső sorban a koponya azonositásához a fogakbol) és még néhány a testalkatot meghatározo csonttipusokbol venni mintát.
Aztán jöhet a vélogatás, hogy az anatomilag illeszkedő (korban, méretben, nemben, kopásokban etc.) csontokat kiválogassák a DNS vizsgálattal atonositott csontokhoz.
igen hatalmas munka lesz. A Matyas ujratemetés topikban rendesen zugolodnak is ellene és különbözö feltételekhez kötik, például, hogy a miniszerelnökötöket is temessék mellé.
Még nem azonosították Mátyás csontjait, hatalmas munka lesz a több ezer csontot átválogatni és dns mintát venni belőle. Teljesen összekeverték a csontokat a legutolsó vizsgálatnál a 1980-as években, olyan mintha egy halomba dobálták volna őket az eltemetés előtt, még az is nagy munka lesz egyszer hogy megtalálják az egy emberhez tartozó csontokat, évekig tarthat ha egyszer belekezdenek.
Számomra igen érdekes cikk, genetikai uton végre azonositoták Mátyás király földi maradványait.
Mint ismert, a fehérvári bazilikában feltárt csontmaradványokat, anno rutul összekeverték.
Ugy sikerült, hogy Horváországban, Leploglava-ban, a pálosok kolostorában érintetlenül ránk maradt Corvin János és Corvin Kristof sirja, török hodoltság ide vagy oda.
Genetikai vizsgálatot végeznek Corvin János csontjain, kiderülhet a Hunyadi család származása és megtalálhatják Mátyás király csontjait a székesfehérvári tömegsírban.
új genetikai elemzés, Collegno és Szólád langobard temetője, az SZ27B sírban eltemetett langobard távoli rokonságban áll velem, a R-DF103 másik alcsoportjába tartozik.
Ha már az ilyen identitások és képzelt vagy beképzelt identitások szóba kerültek, olvassátok el az észak-amerikai indiánok topikon a lengyel "indián" íróról, Sat-Okhról, azaz Hosszú Tollról (polgári nevén Stanisław Supłatowiczról) írt bejegyzésemet.:-)
Namost, ő sem lehetett egy egyszerű történet, hacsak nem tényleg igaz, amit állított magáról, hogy ő egy sauni indián apa és egy lengyel anya gyermeke, aki Kanadában született és az 1930-as évek végén került vissza édesanyja szülőhazájába...
Jah, ez jó kérdés. De az akkori generáció mint Cseh Tamás az ihletet tutti az lsd-ből vette legyen az Kerouac, Ginsberg, Brautigan.... vagy kiket szoktál abból az időből olvasni?
Topikgazda olvtárs valószinű nem kokózott, mert az a szexuális aktivitásra van hatással nem a tudományosra, de ha azt irod lsd-t (bélyeget) nyalt vagy gombát ivott (Psychlolibe vagy magic mushroom teában) az viszont biztos ihletet adhat.
Az tökmindegy, mert a tudomány nem "egyetértek" kérdése.
De ebbe a szövegkörnyezetbe behelyettesitve hogy ki a sziu, az apacs, navaho vagy épp a neandervölgyi segithet megérteni?
Ki a magyar?
Nehéz, izgató, talán megválaszolhatatlan kérdés, hiszen a kézenfekvő válasz az volna, hogy magyar az, akinek szülei, felmenői is azok voltak. Ám, ha ez így van, akkor ma a magukat magyarnak vallók jó részét ki kellene zárnunk nemzetünk sorából.
Hiszen befogadó nemzetként talán épp azért maradhattunk meg – kis lélekszámú közösségként – magyarnak a történelem sokszor igen gyilkos sodrában, mert integráltuk, befogadtuk sorainkba a hozzánk csatlakozókat, megőrizve ugyanakkor sajátos nemzeti identitásunkat.
Wass Albert, a „bujdosó székely” szerint háromféle magyar van. Egy részük kiszolgálja a hatalmon lévőket. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál. Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A jussát a földhöz, melyen született, s mely a hazája. A harmadik nagy csoport: a nép. Akinek nincsen arca. Tömeg. Nyáj. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, mindent eltűr, s amikor tovább lép a láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó ellen, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért. De Wass Albert azt is mondja, hogy igaz magyarnak lenni akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerősödik.
De, mondják, magyar, kinek fáj Trianon. Aki számára ez közömbös, az érzelmileg nem tartozik a nemzethez. Borbély Zsolt Attila szerint a román válasz egy hasonló helyzetre az, hogy a „lehajtott fejet nem vágja le a szablya”. Mi magyarok nem tudunk így gondolkodni, mert, ha így gondolkodunk, már nem vagyunk magyarok. Teleki Pál véleménye: „magyar az, aki lélekben és tetteiben magyar.” Széchenyi István úgy véli, jó magyarnak lenni igen nehéz, de nem lehetetlen, és akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének, nem derék ember. Babits állítja: Széchenyi nacionalizmusa az emberiséget akarja gazdagítani, több egyéni színt akar vinni az emberiségbe, nem pedig több nyájszellemet. Tamási Áron mondja: a magyarságot az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. De mondja ezt is: aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.
Guilbrand Gregersen neve semmit nem mond. Pedig ő volt a legbecsületesebb és leggazdagabb magyar építési vállalkozó, nélküle ma Budapest és Szeged sem úgy nézne ki, ahogy most ismerjük. Norvég kőművesinasként a Jóisten irányította hazánkba. Bécsből érkezett gyalogosan a pest-budai építkezésekre. Hatvanhárom évig, haláláig maradt Magyarországon, megszerette a „rebellis nemzetet”, szívét és munkáját is új hazájának áldozta. Vasútépítés, Mátyás-templom, Parlament, Szépművészeti Múzeum, Operaház, Andrássy út, Keleti és Nyugati pályaudvar, Szeged belvárosa fűződik az ő nevéhez. Magyar nemesi címet kapott Ferenc Józseftől. Bevételeit nem élte fel, néhány évtized alatt az övé lett a mai Angyalföld és Ferencváros jelentős része. Becsületessége, tisztasága legendás volt. Egyszerre volt multinacionális nagyvállalkozó, norvég és magyar. Az 1848–49-es forradalom alatt önként jelentkezett honvédnek, utászként szolgált. Német felesége volt, de 19 gyerekét magyarul taníttatta. 86 évesen érte a halál, 1910 szentestéjén, Szobon. Cégét tönkretette a háború és Trianon, maradék vagyonát 1951-ben az állam kisajátította, utolsó életben maradt lányát és unokáját Rákosiék kitelepítették.
Nos, a fentieket olvasva kérdezem újból, ki a magyar? Ki tudja? Van-e rá jó és igaz válasz egyáltalán? Lehet gondolkodni rajta. De törjük fejünket munka közben. Mert Klebelsberg Kuno szerint nekünk, magyaroknak valóságos nemzeti betegségünk a sok beszéd, melynek csak egy ellenszere van: a tett.
