Úgy értette, hogy a beszélt norvégot meg lehet érteni (mert nem tér el annyira a szavak kiejtése az írott szóalaktól), ha viszont egy dán beszél... hát ahhoz nagyon kell tudni, hogy követni lehessen (god dag /jó napot/ kimondva kb. kudé)
Nem az izlandi a kakukktojás, hanem a dán. A dán uralom alatt viszont a norvég művelt nyelv nagyon eldánosodott. Mindeközben a norvég népnyelv távolabb maradt a dántól. Az önállósodás urán irodalmi nyelv a művelt norvégok „dános” nyelvéből született, ez a bokmål. Lett ennek egy riválisa, amely a népnyelvet akarta (akarja) irodalmi szintre emelni: ez a nynorsk.
Ennek megfelelően a ’valakinek a fia’ szó bokmålul ugyanúgy hangzik, mind a dánban, vagyis umlauttal: sønn [1]. Ugyanez nynorskul az umlaut nélküli svéd és izlandihoz (meg némethez, angolhoz stb.) hasonló: son [2].
A dánban az apaneveken az umlautos sønn tag delabializálódott, így lett -sen. Mivel a családnevek kialakulása a norvég területen erős dán hatás alatt volt, a dán is ezt a mintát adaptálta a népnyelvi formákkal szemben.
A gond az, hogy két norvég nyelv van: a bokmål (könyvnyelv) és a nynorsk (újnovég). Történeti okok miatt a bokmål közelebb van a dánhoz, mint a nynorskhoz.
Nem értek hozzá, csak feltételezem, hogy a svéd és az izlandi egy régebbi nyelvállapotot őrzött meg, és ebben a régebbi nyelvállapotban még a -sson vagy ahhoz nagyon hasonló végződés volt használatos.
De aki ért hozzá, megmagyarázhatná pontosabban.
Egyébként az eredeti kérdésre visszatérve: úgy is meg lehetne fogalmazni a kérdést, hogy az íráskép alapján hogyan lehet megállapítani, hogy éppen dán vagy norvég szöveggel van-e dolgunk. Ezt alighanem párhuzamos szövegekből lehetne a leginkább megállapítani. Van valami film, amihez mindkét nyelven van felirat, azt lenne érdemes megnézni. De valami szakkönyvben biztos le van írva a válasz a kérdésemre részletesen.
Egy skandináv nyelvekhez kapcsolódó kérdésem lenne: a norvég és dán vezetéknevekben a "sen" végződés fordul elő, míg a svédeknél a "sson". Ez annyiban érthető is, hogy a svédek hamarabb kiváltak a kalmari unióból, meg eleve a normann népek más ágának leszármazottai.
Ugyanakkor az izlandi nevek végén szintén a "sson" a jellemző, pedig Izlandot a nyugati vikingek fedezték fel és évszázadokon keresztül dán birtoknak számított.
Megkérdeztem az egyik dán ismerősömet erről. Azt írja, hogy sokszor ők se tudják, mi a különbség a két nyelv között. :) Olyanokat írt, amivel szerintem te nem sokra mész, mivel pont az írásbeli különbségekre vagy kíváncsi. Ő meg arról beszélt, hogy a norvég nyelv dallamosabb, mivel hogy hegyek között beszélik, ellentétben a "laposabb" dánnal, amit alföldön. És pont az azonosságokról beszélt és nem a különbségekről. Annyit viszont sikerült megtudni, hogy a norvég helyesírás fonetikus(abb), míg a dán hagyománytisztelőbb.
Google translate-ba told be (szvsz angolra), ha rossz nyelvet állítasz be, akkor sokkal több szót nem ismer fel hanem hagy meg az eredeti nyelven a "fordításban". Énszerintem.
Elfelejtettem írni, de talán egyértelmű, hogy az írásképben észrevehető különbségekre gondolok. Fonetikailag valószínűleg könnyen észrevehető a különbség a két nyelv között.
(Bár a feliratokban sajnos rosszul szerepelnek a speciális karakterek (ö van ø helyett), a svédtől mégis könnyen meg lehetne különböztetni ezt a két nyelvet: olykor amikor a svédben "a" betű szerepel, a norvégban és a dánban "e", pl. jag - jeg.)
Megvan ugyanaz a videó norvég és dán felirattal is, de lehet, hogy összekevertem a kettőt. Hogyan tudom megállapítani, melyik a dán, melyik a norvég? (A speciális ae karaktert e-nek írják a feliratban, tehát ez nem segít, bár úgy tudom, ez megvan mindkét nyelvben.)
