Valóban jó ötlet, hiszen mindig azt mondják,hogy gondolkozzunk közösen.
De ismerve a magyarok találékonyságát, hát nem tudom... Amivel lehet, a magyar visszaél. A rokiparkolók jutnak róla az eszembe. Pár éve valóban "harc" indult a csaló kártyák kivonására, tv-ben, újságokban, hogy azóta mi a helyzet, nem tudom.
Szerintem akik nem hitték el, hogy igazat beszélsz vagy nem engedtek előre, azok már egyszerűen hitetlenek, már csak a saját szemüknek hisznek. Nem hiszem, hogy direkt, készakarva nem engedtek előre, de már elegük lehet a sok potyából, potyásból, hogy mindenkit egy kalap alá vesznek.
Ugye, a mesében a fiúról, aki farkast kiáltott és végül tényleg farkas jött - vagy vmi ilyesmi.
Ui. most néztem, hogy tavalyi a cikk... Történt azóta változás?
Igy igaz, sem reggel sem este nem megy az önkoris ápoló.
Ezért csinálják sokan hogy ismerőst fogadnak amennyiben megbizható, na jó nincsen senkinek az orrára irva, hogy milyen ez menet közben derül ki, aztán vele meg lehet beszélni mikor jó az időpont.
Az jó, hogy ügyes vagy ezek szerint fiatal is, legyél is még sokáig az.
Most pedig bekopizom azt a levelet, amit a MEOSZnak írtam. Várom a fejleményeket. Állítólag folynak egyeztetések más fogyikkal is, mert ez sokunk problémája.
Tiszelt Szövetség!
Egy javaslattal szeretnék Önökhöz fordulni, amit mint országos szövetség továbbíthatnának a városatyáknak megszavazásra. Sok éve vagyok 24 órás gondozója egy tetraplégiás fiatalembernek. Majdnem minden fizikai szükségletét csak a segítségemmel tudja elvégezni. Mivel a katéter nincs, kopogásos módszerrel pisilünk. Ez azt jelenti, hogy két-három óránál tovább nem lehet magára hagyni, mert ha jelentkezik a szükség, és nem pisilünk, elviselhetetlen fájdalmai lesznek. Nem beszélve arról, hogy a veséje is károsodhat. Ezért hétköznapjainkat úgy oldjuk meg, h ne kelljen kettő óránál tovább magára hagynom (vásárlás, posta, patika, stb...) Néha el kell menni hivatalos ügyeket is intézni, vagy orvoshoz kell mennem, ahol a várakozás idegörlő amiatt, hogy visszaérek-e időben a páromhoz. Ha túl hosszúra nyúlik a várakozás, akkor kéretőznöm kell a többi várakozótól, az orvostól, vagy a hivatalszolgától. Sokan segítőkészek, de sajnos olyan eset is van, amikor az emberek nem értik meg teljesen kéretőzésem okát. Mintha azt hinnék, saját személyes okaim miatt igyekeznék mielőbb elfele az orvosi rendelőből, vagy a hivatalból. Nem értik meg, hogy segítség nyújtásuk hiánya közvetve egy négy végtag-bénult fiatalembert akadályoz a szükségletei elvégzésében. Ilyenkor természetesen hagyom az egészet, és az ügyeimet elintézetlenül hazasietek a páromhoz. Később újra megpróbálva elintézni az ügyet, bízva a jó szerencsében, h kevesebbet kell várakozni, vagy jobb felfogóképességű emberekkel találkozom. Legutóbb személyi igazolvány cseréje miatt kerültem olyan helyzetbe, h a portásnak voltam kénytelen elmagyarázni férjem pisilési procedúráját, akit azonban nem hatott meg a helyzet. Így három napig telefonáltam a hivatalba (ahol már mindenki tudja, hogy kedvesem hogyan pisil), amíg találtam egy könyörületes ügyintézőt, aki megkímél bennünket a hosszú órákat igénylő várakozástól, és elvégzi az ötperces hivatali munkát soron kívül.
Nem mondom, h életünket az ilyen eseteken való kesergés határozza meg, de amikor megtörténik, akkor jelentősen meg tudja nehezíteni amúgy sem könnyű napjainkat. A Segítő akadályozása, vagy nem segítése közvetetten a segített személy akadályozását jelenti. Sokan (akiken egy-egy ilyen akció múlik) felfogóképességük korlátozottsága miatt nem képesek ezt megérteni. Nagyon egyszerű emberekről van szó, akik a hivatali hierarchiának alávetve magukat, minden rugalmasság nélkül szolgálják az intézményt, ami kenyeret biztosít nekik. Az ilyen emberek számára találták ki az igazolványokat. Ha lenne a 24 órás gondozóknak egy igazolványuk, amely felmutatásával a hivatalokban, orvosi várókban hamarabb el tudnák intézni ügyes-bajos dolgaikat, az összes megalázó kéretőzés, illetve az ügy elintézésének vagylagossága megszűnhetne. Nem kellene a gondozott legintimebb szükségleteiről hangosan és érthetően nyilatkozni többtíz kiváncsi várakozó előtt, stb... Egy ilyen igazolvány nem juttatna semmilyen anyagi előnyhöz senkit, hiszen csak arra jogosítana, h egy 24 órás gondozónak (aki nem véletlenül 24 órás, azaz gondozottjának a nap 24 órájában szüksége lehet rá) ne kelljen órákig várakoznia feleslegesen saját ellátottja kárára esetlegesen.
Ezért szeretném megkérni Önöket arra, hogy tegyenek egy ilyen igazolványra javaslatot az Országgyűlésnek. Az igazolvány felmutatójának a hivatalokban, illetve orvosi rendelőkben az ügyintézők, illetve a többi várakozó köteles lenne elsőbbséget biztosítani, hiszen ezzel közvetve egy mozgáskolátozott, akár négy-végtag-bénult ember szükségleteinek a kielégítése elől hárítanának el akadályokat. (akadálymentesítenék) Az igazolványt minden huszonnégyórás gondozó birtokolhatná, akinek igazoltan huszonnégyórás gondozottja van. A gondozóról maga a gondozott nyilatkozhatna. (Esetleg az esedékes orvosi felülvizsgálatkor, amikor a REHABon megállapítják a 24 órás gondozás szükségességét.) Azért kívánalom, h MINDEN 24 órás gondozó kaphasson ilyen igazolványt, mert az ápolási díjasokon kívül nagyon sok egyéb kategóriás 24 órás gondozó is van, akik szeretnék lelkiismeretesen ellátni a feladataikat. Köszönöm, hogy elolvastak.Remélem javaslatom meghallgatásra talál, és hamarosan hallhatok az eredményéről. Tisztelettel: ...
Sztem egy hatvanasnak már megerőltető ez. Meg aki bejárós, annak kevésbé szívügye... Bármikor kifarolhat éles helyzetben, hiszen nincs úgy rászorulva, mint az, akinek mondjuk a lakhatása múlna ezen... Persze csak olyanokról beszélek, akik egy kicsikét is komolyan veszik az életet.
Sajnos az önkoris szolgáltatás nem fog kijönni kora reggel, vagy késő este. Szerencsére azonban egészséges vagyok, és várhatóan még sokáig az is maradok, csak azért ijesztő tud lenni néha. Sokfelé bringával járok, mert úgy gyorsabb, és olcsóbb is, de nagyon balesetveszélyes. Sokan csak úgy viccből leszorítanak mikor bringával megyek boltba, vagy postára... De ez nem a bringás topic, úgyhogy hagyom is ezt a témát... Elég ügyes vok amúgy. Szóval egyelőre még nincs mitől tartani, de az ördög nem alszik :)
Én egy közelben lakó nyugdíjas ápolónőt keresnék. Egy jó erőben lévő 60-asnak kb 100 rugó a nyugdíja. Szerintem havi 30-ért talán lehetne valakit találni. Nehezen képzelek el egy mai főiskolást ilyen munkán, talán egy egészségügyist.
Szabad tudni, h milyen fokú gondoskodásra van szüksége a családtagodnak, és, h kicsodád? Vagy ha nem szívesen beszélsz róla, akkor persze megértem.
Nekem a feladataim amiket leírtam a segítségkereső felhívásba, plusz a háztartás, pluszba a napközbeni étkezések, pisilések, itatások, meg patikapostadoki...
Annyi szerencsém van, h megengedhetünk magunknak hetente egyszer egy takinénit két órára. Ő takizza ki a nappali-ebédlő konyhát, és azalatt én vagy piacra megyek, vagy a lakás többi helységét takizom. Tehát nem lebzselek. Együtt takizunk általában a takinénivel. Ez azért szerencsés, mert nem tudnám egyszerre kitakarítani az egész lakást, és az nagyon fárasztó. Leginkább az szokott idegbajt okozni nálam, ha nem tudok megcsinálni valamit egyszerre... Múltkor megfigyeltem, h egy nyamvadt krumplipürét kilencszer hagytam félbe, és két órán keresztül csináltam. (Inni kellett, beragadt az egérbillentyű, azt kellett kipucolni, akkor a kutyát kellett ki-beengedni, meg volt egy pisi is asszem, meg jött a postás, csörgött a telefon, stb...) Azt hittem, a falnak megyek, mert sorozatban ez van. A férjemnek persze nem nagyon lehet mutatni, mert hát szegénynek éppen elég baja van, de már ilyenkor nagyon elveszettnek tudom érezni magam... :( És persze, ha ilyenkor kicsit undokabb vagyok, akkor utána meg jön a lelkifuri...
Persze, így leírva nem egy nagy ügy... Ezért is jó leírva látni :)
Az önkoritól meg nekem jár házigondozói segítség. Fizetnem sem kell érte, mert a férjem olyan fokú rokkant, h az ápolásival jár havi 11 óra. Még ezt nem próbáltuk ki, mert a napközbeni feladatok nem olyan jól körülhatárolhatóak, mint a reggeli-esti procedúrák. Arra meg nem jönnek ki ugye... Felszámolnának fél órát mondjuk azért, h megebédeltetik, stb... Bár, mondjuk arra jó lenne, hogyha eljárnék vhová, mondjuk kondizni, vagy vmilyen nyelvtanfolyamra, akkor ugye meg is pisiltetnék, stb.. én meg nyugodtan kikapcsolódhatnék addig... De addig úgysem tudok felszabadulni teljesen, ameddig nem találunk egy másodgondozót biztonsági okokból. Ez is egy jó nagy nyomás. Mindenhová így megyek, így élek, h nehogy vlaahol vmi bajom essen, mert akkor mi lesz a férjemmel... A sarki boltba is így ugrom ki...
Am nem gondozom a kezdetektől. Hetedik éve vagyok vele, és mint gondozó kerültem hozzá... Aztán megtetszett, h az ember hiába ül már több mint húsz éve a székben, lélekben egy 18 éves kölyök maradt. Úgy kell elképzelni. Pontosan olyan pimasz, szemtelen, kedves és kölykös, mint egy 18 éves. Nagyon elbűvölő tud lenni. Szóval fizetést is kaptam. De a második évtől ez megszűnt, mert ennek, amit csinálok, egyszerűen nincs ára. Nem lehet beárazni azt (bocsánat a naturális dolgok felemlegetéséért), hogy hány forint az, h reggel megkakilunk? Hm? Mondja meg nekem valaki, mennyit lenne képes fizetni azért, ha nem tudná maga végezni ezt a feladatot, h végre könnyítsen magán? Vagy nekem hány forint az, hogy nem tudok úgy felkelni az ágyból, h a magam szükségét elintézzem, mert előtte mindig a férjemen kell valamit igazítani... Orrot fújni, vagy párnát igazítani, vagy őt kell megpisiltetni, köhögtetni, stb... És ezt szabadság nélkül! Szabadidő nélkül... Szóval sztem nincs forintértéke... Hány forint a szabadságom??? Ehh... Nahh, szóval ezeken elmélkedtünk sokat, és így döntöttünk, h egyikünk sem tud fizikailag sem lenni a másik nélkül, és akkor egy pár leszünk... Mert mostmár így vagyunk egyek... :) Együtt halunk meg!
Hehhe:) szegény férjemet is elrettenti, h néha mit meg nem akarnak vele tenni az ép emberek :) Ezért is lesz szükség egy egy-két hónapos betanulásra majd, ha akad egyáltalán vki, aki szívesen jönne ilyen feltételekkel ide lakni. A feladat nem nehéz, vagy bonyolult, inkább csak nagyon egyedinek nevezném.
Keresünk másik vonalon is embert persze, ismerősökön keresztül. Szerencsére nem olyan sürgős, hogy holnapra kéne. Csak néha elfog a félsz, hogyha történik velem valami, akkor vele mi lesz? Úgyhogy most azt terveztük el, h egy éven belül kellene lakót szereznünk a kislakásba. Az meg azért nagyon remélem, hogy menni fog.
Talán elrettenti az embereket a férjed állapota, azt gondolva, hogy ez egész napos ügyeletet igényel. Nem tudom. Pedig korrekt ajánlatot írsz. Talán tényleg egy sorstárs lenne a megfelelő aki helyrajzilag sincs messze. Nem ismerem az efféle problémákat de biztos nem könnyű. Hivatásos ápoló is jó lehetne de annak fizetni kell gondolom nem keveset. Vagy csak egy pici szerencse, hogy megfelelő ember olvassa a hírdetést.
Nem akarok itt okoskodni, remélem megtalál a megoldás.
Az is érdekes, h ez nem egy külön szakma. Míg az ápolási feladatok szakosodnak, addig a gondozás betömörül az idősgondozásba. A férjem 18 évesen törte ki a nyakát egy autóbalesetben. Hát most el lehet képzelni, h egy idősgondozó hogyan is gondozta volna azt a 18 éves gyereket!
Igaz, sokan még az ápolás és gondozás fogalmak közt sem tudják a különbséget. Pedig picike gondolkodással el lehet jutni ahhoz a megállapításhoz, h az ápolás valamely állapot javítására hivatott, míg a gondozás valamilyen állapot fenntartását, támogatását célozza meg.
Csak azért írtam, mert sokan összekeverik, vagy egy fogalomként kezelik.
Még az is eszembe jutott, h egy sorstárssal - akinek van gondozója/felesége/társa, aki ellátja - közösen tartanánk egy beugrós gondozót, akinek fizetést adnánk. A gondozó alapjáraton mindkét helyről kapna részfeladatokat, és ahol lerobban az elsődleges gondozó, alkalomszerűen ott teljesítene teljeskörű szolgálatot. De hát honnan a csudából akasszak le egy ilyen sorstársat. Ketten, de akár hárman is összeállhatnánk ebből a célból. De sajnos nagyon elszigetelten élek :(
Ősztől fogok tudni eljárni majd kondizni. Már nagyon várom, h kikapcsolódjak, fizikailag is egy kicsit megújuljak... Emberekkel találkozzak...
Szia:) Fut ez a projekt is természetesen. Nem sok sikerrel... Eddig két telefonáló volt, pedig mindennap megújítom a hirdetést. Nem nagyon vonzó a munkakör egy elsőéves egyetemistának. Én is azt gondoltam, h a szűkösségben élő fiatal egyetemisták kapva kapnak majd a jó, olcsó lehetőségen, hiszen heti ötszöri, napi két órás munkáért egy önálló lakást kapnak... De nem ez történik. Pedig nagyon jó lett volna egy komoly gondolkodású elsőéves lány, mert az legalább öt évig, az egyetem elvégzéséig maradt volna...
Persze, az idő mindenkinek szűkös. Nekem is nagyon hektikusan akad. Vannak napok, amikor véletlenszerűen akad néhány órám, de van olyan, amikor hetekig nem is létezek másként, csak szolgaként... Most egy kicsikét több időm van, ami nem tudom, meddig tart majd... Am, te is gondozol vkit hm? Vagy ismerősöd van, aki ilyesmivel foglalkozik, vagy foglalkozni kénytelen?
Érdemes lenne megpróbálni feladni hírdetést kifejezetten albérlet kiadó felületeken. Azokat biztosan sokan olvassák. Egyetemisták is. Oda pedig mellékelni ezt a fajta ápolási tevékenységet. Nem állítom, hogy ez a megoldás de ki tudja.
Nem hiszem,hogy kevés látogatója lesz ennek a topiknak. Sok fizikailag és szellemileg sérült van, akik őket gondozzák nagyon nehéz a helyzetük,
a sok tenni való mellett jut egy kis idő ide-oda benézni, na persze ha netezik .
Mint ahogy irod, a betegápolóknak is vannak problémájuk naná miért is ne lenne.Az örökös egyformaság a mindennapi teendői mellett jól jöhet egy kis tere-fere.
Teljesen véletlenül találtam rád és egyetértek veled, hogy jól esik a kikapcsolódás a taposómalomból.
remélem mind többen olvassák majd és elmondjuk gondunkat-bajunkat egymásnak.
Azt sem bánnám, ha valami csoda folytán ráakadnék valakire itt a fórumon, aki hasonló helyzetben van, és meg tudnánk beszélni a problémáinkat. Ki mit hogyan old meg. Gyakorlatiakat és nem gyakorlatiakat egyaránt.
Mondjuk egy példa:
Még régebben nagyon megbetegedtem. Kórházba kerültem, megműtöttek. 12 napig voltam kórházba, és senki nem látogatott meg. A műtét után nagy fájdalmaim voltak. Olyanok, h egy 24 órát végigordítottam. Már amikor fenn voltam, mert szerencsére az ájulásig telepakoltak fájdalomcsillapítóval... Senki nem volt mellettem. Senki nem hozott be egy qrva banánt, vagy egy kis húslevest nekem, mert nem volt senki, aki engem gondozzon... Röhej, nem? Az anyám nem tudott bejönni, mert őt is gondozni kell, őt a felnőtt lányom látta el, aki dolgozott, és esti iskolai vizsgáival bajlódott még közben. A férjem ugye nem mászkál négy-végtag-bénultan... Őt pedig az anyósom látta el, és még azután is, h hazamentem a kórházból. Hát több volt vele a kár, mint a haszon. Szegény anyósom is már döcög a hetven felé, őrá sem lehet már sokáig számítani... Na szóval ez e kórházi eset ez egy jó nagy trauma volt nekem, hogy abban a kiszolgáltatott, fájdalommal teli időszakban nem kellettem senkinek... :( Úgy éreztem, ha egészséges vagyok, nem azért tesznek úgy a körülöttem lévők, h szeretnek, mert így is érzik, hanem azért, h használni tudjanak... Akkor el is határoztam, h inkább megdöglök, ha legközelebb valami bajom lesz, de én nem megyek még egyszer ennyire egyedül kórházba! A műtét napján, amikor ordítottam a fájdalomtól, egy látogató meg is jegyezte, az ágyam fölé hajolva, h "szegény, őt ilyen állapotban nem látogatja senki!" Hát mondanom sem kell, h legszívesebben megütöttem volna, de még arra sem volt erőm, h elküldjem melegebb éghajlatra. A lányom érettségizett, dolgozott, és gondozta anyámat, a férjem a kerekesszékben, anyósom meg mellette 24-ben... Mégis ki a jó franc jött volna be látogatni?? Ezeket mind felfogtam persze ép ésszel, de megélni borzalmas volt...
Szóval ezért is kéne még egy valaki, akit be lehet tanítani a reggeli, meg az esti procedúrára, hogyha ilyen szükség van, tudjon segíteni... Mert napközben ellátom a párom, de ha megint olyan helyzetbe kerülök, h nem lehet emelnem 6-8 hétig, akkor összeomlunk... A férjem akkor érzi embernek magát, ha már kiült a kis székecskéjébe :) Nem bírna ki fekve ennyi időt... Arról nem is beszélve, h ágyban is mozgatni kéne, és 80 kiló :) (jól főzök hehe)
Másfelől megvallom, nekem is jól jönne némi felszabadulás... Ha valaki más csinálná ezeket a feladatokat heti váltásban reggel/este... Maga lenne a mennyország... Édes Istenem! Reggel meginni úgy egy kávét, h nem kell felugrálni mellőle háromszor valamiért...
Nem tudom, h ez lehetséges-e, de itt megismételném az "Idősek ápolása" c. topicban tett felhívásomat. Mert az a helyzet, h nem vagyunk idősek. Negyvenes házaspár vagyunk. Jó lenne valaki, aki betársulna a teherviselésbe lakhatásért cserébe.
Ittlakásos Segítséget keresek!
A férjem négy-végtag-bénult. Én gondozom 24-ben. Magam mellé keresek segítséget ittlakással, rezsifizetéssel, dolgozó nő személyében.
A munka:
Heti váltásban hétfőtől péntekig, egyik héten a kora reggeli, másik héten a késő esti órákban kellene a férjem felkelési, illetve lefekvési procedúráját végezni.
Reggel: Elfordítás, pisi-kaki, mosdatás, öltöztetés kiültetés elektromos kerekesszékbe. 2 óra
Este: Minden másnap fürdetés, kifektetés, átöltöztetés, átmozgatás, pisiltetés, elfordítás. 2 óra
A lakhatás: Budapesten, jó közlekedéssel, kocsibeállóval apró, de egy személynek kényelmesen lakható kis lakást adunk bérbe a gondozásért cserébe. A lakásért havi 20 000 Ft rezsit fizetni kell! Az önálló lakás új építésű, új bútorokkal berendzett (igény szerint). Picike teakonyhából, zuhanyzós fürdőből, és egy kis világos szobából áll. Mosógép van.
A kisegítő munkára azért van szükség, hogyha velem valami történik (baleset, betegség, stb...) legyen, aki el tudja látni ezeket a feladatokat. Természetesen ez esetben az ingyenes lakhatás mellé honoráriumot biztosítunk. De reméljük, h ilyesmi nem fog bekövetkezni. De, ha mégis, akkor szeretnénk egy kiszámítható, felelősségteljesen gondolkodó, elkötelezett lakót a kis lakásunkban tudni.
Komoly, biztos munkahellyel bíró, megbízható, egészséges, független jelentkezőt várunk.
A 0670-500-80-10 telefonszámon várom a kedves jelentkezőket!
Szia! Örülök, h benéztél :) Sejthető, h nem lesz túl sok látogatója a topicnak. Elég szűk réteg, akikről, akikhez szól. És itt akarom megjegyezni, h ez a topic nem a gondozottakról szól. Illetve persze, őróluk is, de csak a gondozókon, gondozó hozzátartozókon keresztül, mert itt ők szerepelnek elsődlegesen. Az ő gondjaikat, nehézségeiket szeretném meg- és kibeszélni.
Néha nagyon terhes úgy élni, h neked nem lehet problémád a társad/gondozottad mellett, mert te jársz, ő meg nem... Ezt nem könnyű vinni... Igenis a gondozónak is vannak problémái, és néha kaphat idegbajt a rá nehezedő terhek miatt... Ez a topic ennek van. A kibeszélésnek, az esetleges megoldásoknak, stb... De, ha nincs megoldás valamire, akkor csak egyszerűen, ha akad sorstárs, aki olvassa, és reagál, hátha egy kicsit könnyebb lesz ettől...
Öt éve gondozom négyvégtag-bénult férjemet. Sok probléma adódik, amit meg kell oldanunk. Régóta húzzuk egy másodgondozó "beszerzését". Sajnos nem tudunk hová fordulni. A gond az, hha velem történik valami, hogyan lesz ellátva a férjem? Akik hasonlóan kénytelenek élni, hogyan oldják meg ezeket a problémákat?
