Keresés

2012-ben véletlen irtam erre a fórumra.(Galamb gyürüket gyüjtök) Látom kellett 4-év hogy észre vegyétek.Soha nem állt szándékomban bántani senkit.Ezuton is elnézést mindenkitől sok évvel ezelöti irásomért.

mer tuzeli fel a sporikat ?

.

http://www.racingpigeons.biz/the-legends-of-pigeons-racing

https://docs.google.com/forms/d/1QIvcizqJ_D8XiscxX3Iw_qKv6saPdhZqE_xWX2csTbY/edit

Köszönjük!  Nagy kópé lehetett az öreg:)))))))

Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}

Múlt-kor

Régi idők galambjai 14. rész

A legnagyobbak között is az első: KOTTEK KÁROLY

  „Kottek barátom briliáns versenyző volt a negyvenes évek elején, az most és biztosan az lesz, amíg egy galambot kosárba tud tenni. Talán csak Schaub József mérhető hozzá az országban. Kettőjüknél senki nem volt tartósabban élversenyző.” (Anker, 1977.)

  Kottek Károly cukrászmester volt. Kispesten híres cukrászdája volt a családnak. Az államosítás után a kispesti „MESE” cukrászda vezetője lett, nyugdíjazásáig ott dolgozott. Munkatársai tisztelték becsülték szakértelméért, nagy munkabírásáért.

  Már a 30-as években aktív versenyző volt. A II. világháború alatt sok jó barátját behívták katonának és kivitték a frontra. Ezek a galambászok a Kottek-dúcba menekítették galambjaikat, vigyázzon rájuk, hogy amikor - reményeik szerint - visszatérnek a frontról, legyen mivel újrakezdeni. Mert jobb helyet, megbízhatóbb embert aligha találtak volna. Így történt, hogy a háború végére 800 (!) galamb volt a Kottek padláson. Sikerült neki átmenteni az egész állomány Budapest ostroma alatt. Később sokszor mesélte miként járt túl a német, majd az orosz katonák eszén, akik galambhúst kívántak. A háború poklából sajnos több barát soha nem tért vissza.

  Nemcsak szerette, hanem értette is a galambászatot. Kiemelkedő eredményeit lehetetlen lenne felsorolni. Sok-sok kerületi bajnokság, még több egyesületi pontverseny győzelem, megszámolhatatlan díj, helyezés az öt évtized eredményeiben.

  Egyszer a 40-es évek közepén, egy rövidnadrágos fiú állított be egy versenynapon. Tanulni jött Kottek Károlyhoz a galambászatot. Hamarosan családtag lett a fiú, sírig tartó igaz barátsággal. Anker Alfonz volt a tanuló, aki akkor sem felejtette el az Öreget, amikor már professzori szinten tenyésztette a postagalambokat! Pesten egy időben a legcsillogóbb név volt a KOTTEK-ANKER.

  Szinte mindegy volt, hogy milyen galambok vannak a kezében, minddel tudott nyerni. Kezdetben Horváth Jánostól származó galambjai voltak, azokkal volt bajnok. Aztán jöttek a Wiemelsek, akkor azokkal lett bajnok, később Fabry-Delbar galambok, Kottek azokkal is bajnok volt. Aztán a Symonsok, Van den Bergek, Desmet-Matthijsok, Plastronok. Leusok, mindegyikkel tudott nyerni. Ilyen versenyző nem sok volt.

 egy galamb a régi állományból

        1030-42-203 vkh.

  A dúca egyszerű, praktikus berendezésű volt. Kímélős módszerrel versenyzett. A fiatalokat korán elválasztotta, így hamar önállóságra kényszerültek. Versenyeztetésükért nem rajongott, de tréningképpen végigküldte őket. Egyéves koruktól aztán már nem volt kímélet.

" Nem egy út vezet Rómába! Vannak dűlőutak, makadám utak és elsőrendű műutak is feléje. Mindegyiken el lehet jutni, egyiken könnyebben, másikon kissé lassabban. A lényeg azonban az, hogy meg kell állapodni egy rendszernél és azt a rendszert minden tekintetben tartani, takarmányozásban, tartásban előkészítésben, tenyésztésben, hogy az állomány hozzá tudjon idomulni. Egy kissé gyengébb rendszer is - amely viszont mégis egy állandó rendszer és a galambokra rányomja bélyegét a maga meghatározott életmódja révén -, mindig sokkal jobb annál, mintha nincsen rendszer. Ha minden folyton, alkalomszerűen változik. A rendszeren csak csiszolni szabad, alapvetően megváltoztatni csak nagyon óvatosan, átmenettel és szakértelemmel." (Kottek Károly, 1964)

  Volt egy külön bejáratú „szuterén”, mely galambászirodaként funkcionált. Tele oklevéllel, díjjal. A látogatóknak érdekes volt fellapozni az itt található képes törzskönyveket, sok nagyszerű galambot ismerhettek meg. Itt van mindjárt az 50-es évek csodagalambja, a Ramóna. Egyik unokája Deliéknél az elsők között érte el hazánkban a 10.000 díjkilométert.    

  „A 47-495 Ramóna kkt 1951-ben az akkori „Nagybudapest” kerület bajnok galambja volt. 1952-ben egy nap alatt repült 877 km-t, amit rajta kívül csak három galamb tudott. Ideális megtestesítője volt a sokoldalú bajnoktípusnak. Díjakat nyert rövid-, közép- és hosszútávon. Különösen gyors volt és sosem láttuk fáradtnak Kottek barátommal.

  Régebben, mikor még csak egy dúcunk volt Kottek barátommal, tisztavérben a Horváth-vért kultiváltuk. Egy alkalommal (1951) a székesfehérvári Juhász Lászlótól – akinek akkoriban híres Horváth-állománya volt – szereztem egy kék fiatalt. Rendkívül ronda volt, amit a neve, „Nyakigláb” is kifejez. Legjobb versenygalambunk abban az időben a Ramóna volt, amely azonban utódait tekintve nem adott semmi különöset a különböző párosításokból. Ezért egy évre ezt a Nyakiglábot adtuk hozzá, csak hogy legyen ami lekösse. Neveltek négy fiatalt. Ezek 1954-1956 között a leggyorsabb galambok voltak Kottek barátom dúcában, sorozatos díjakat repülve. Ramóna és Nyakigláb ugyanabból a vérből eredtek, de őseik csak a negyedik-ötödik nemzedékben találkoztak. Sajnos a következő évben megröptettük Nyakiglábot is, de még a tréningutak során elveszett örökre. Otthon kellett volna tartani és tenyészteni tovább Ramónával. Az ember sokszor későn okos, különösen a postagalambsportban.” (Anker, 1971.)

  Nagyon sokat adott a pontosan vezetett törzskönyvre. Végtelen precízséggel végezte munkáját. Azt hiszem, nem járok távol az igazságtól, ha kijelentem: az Anker Alfonz által tenyésztett galambok igazi kvalitásaikat nem Kaposváron, hanem a társ, Kottek Károly budapesti dúcában mutatták meg. A kaposvári Anker-Kottek dúc olyan tartós sikereket nem ért el, mint a budapesti Kottek-Anker. Ennek több oka volt, de mindenképpen szembetűnő. Kottek értelemszerűen, szinte minden fontosabb tenyészgalambból kapott utódot, hogy azokkal versenyezzen. Anker is tudta, ha pontos képet akar kapni egy-egy tenyészpárjának értékéről, akkor Kotteknál jobb helyen lesznek a fiatalok. Fokozottan igaz ez a 70-es évek első felében, amikor a kaposvári dúc óriási mélyponton volt. Megint csak több ok miatt. De ekkor is ontotta az értékes, nagyteljesítményű galambokat. Kaposváron látta meg a napvilágot a 71-448 Kincsem kkt., mely a Kottek dúcba kerülve egyévesen 11 úton 10 helyezést és 5436 díjkilométert szállt, ami páratlan teljesítmény, országos rekord volt! Kincsem, a Jules Rijckaerttől származó (Desmet-Matthijs vérű) Groote-III x Mieroogske pártól született. Ez a két galamb remek páros volt, de – érdekes - CSAK egymással.

  „Kottek Karcsi bácsit megkértem, hogy állítsa össze ismét a Groote-Mieroogske párt a kedvemért. Az ezekből születő hímet sorban párosítottam négy tojóval, ami rövid idő alatt 12 championt eredményezett!” (Horváth Jenő, 2009)

  Az első időszakban a Leus-vérrel történő keresztezés Kaposváron az istenért sem akart sikerülni. Nem úgy Kotteknál! 73-1810 kh. (Symons x Leus) 1976-ban B-II. kerület 3. sampionja. 73-526 kkt. (75%-os Leus) két évesen 6 út 6 élhelyezés!

   „A kaposvári születésű 445-ös Kottek barátomnál 9 út 9 helyezéssel nyeri a kerületi bajnokságot.” (Anker, 1977) Hát valahogy így volt…

  Közéleti tevékenyége

  Huszonhat évig volt a B-5 egyesület elnöke. Bajnok volt, irigyei lettek… és egyszer elhagyta azt az egyesületet, amit igaz szívvel szeretett. Így került a B-11-be. Mindenféle beosztást vállalt az egyesületben, kerületben és a Szövetségben. Az Országos Versenybizottság elnöke, rövid ideig a Szövetség alelnöke is volt. Fáradhatatlan, lelkes, precíz, hozzáértő vezető volt.

  A nagy mókamester

  Ahol Ő volt, ott a munka elvégeztetett, de közben az évődés, viccelődés ment szünet nélkül. Tudta kinek lehet egy vicces szót mondani, kinek lehet egy egész viccet elmondani és kinek lehet az aktatáskájába egy fél téglát tenni, hogy az ne sértődjön meg.

  „A Szövetség irodájában évekig dolgoztunk együtt. Kállay Feri bácsi is itt volt, akivel imádták egymást. De alig volt olyan reggel, amikor Feri bácsi ne méregtől kipirult arccal jött volna be: - Hát képzeld, ez a Karcsi ezt meg ezt tett a táskámba, ezt meg ezt tett a zsebembe!

  Aztán amikor szent lett a béke, Karcsi bácsi hamiskásan mosolyogva a fülembe súgta: - Deli uram! Majd nézd meg reggel mit fog szólni a Feri! A cipőjébe tettem... (ezt vagy azt)” (Deli Ferenc, 1994)

  Máskor Kállay főtt tojást hozott reggelire, de „valaki” kicserélte friss tojásra… Aztán a bekötött nagykabát, a beragasztott íróasztal…

  Több súlyos balesetet is szenvedett, de közben sem veszítette el vidámságát. Egyszer csatornafestés közben hanyatt dőlt a létrával. Súlyos műtét után, toldozva-foltozva már ment dolgozni a Szövetségbe. Az ottaniak nagy szörnyülködése közepette vidáman mesélte: „De Gyerekek! Az ecsetet közben nem engedtem ám el amikor repültem!”

  Egyszer a kecskeméti országúton a Wartburgjával karambolozott. Számtalan csontja törött. A mentő bevitte a kórházba, közben az intézkedő rendőrök a helyszínre érkeztek, a személyes holmiját vitték Karcsi bácsi után. A fogadó orvostól nem is kérdezték hol van a sérült, annyira biztosak voltak a kocsi roncsait látva. Fel sem tételezték az életben maradását. Nagyon hosszú műtét után, mikor tolták ki a műtőből, Vilma néni odalépett a kocsi mellé, hogy egyáltalán életben van-e a ronccsá tört ember?! És akkor abban a kómás állapotban Karcsi bácsi elkezdte sorolni a feleségének, hogy mit, hogyan tegyen a galambokkal…

  „Közel laktunk egymáshoz, nyáron minden verseny után mentem hozzá. Ő már tudta, hogy jól jöttek a galambjai. Mondtam neki, hogy én mikor blokkoltam. Erre ő: - Nem is tudtam, hogy küldtél?!

  Mikor fordult a kocka és én taroltam, ő szívélyesen fogadott, kínált 3-4 féle konyakkal, sörrel, 6-8 féle süteménnyel, mindjárt a recepteket is mondta, csak a galambokról egy szót sem…

  Egyszer amikor a kerítés mellett verebek fürdőztek, Kottek légpuskával közéjük lőtt, de nem vette észre, hogy a kerítés túloldalán a szomszéd leguggolva gyomlál. A megpattanó fáradt golyó azért csípett. Felállt a szomszéd, vakargatva a fenekét. Karcsi bácsi rögtön kapcsolt és mondta: - Hej szomszéd, csípnek a szúnyogok ugye?! Nálunk is rengeteg van, sokat szenvedünk még nappal is!

  Máskor a másik szomszéd macskája bement a galambokhoz. (Sorsát egy galambásznak nem kell mondani.) Másnap délelőtt zacskóban viszi ki Karcsi bácsi az utcai kukába. A szomszéd szól: - Te Karcsi! Délután még megvolt a macskánk, most meg hiába hívom. Karcsi bácsi válaszolt: - Bizony! Elbitangolnak ezek a nyavalyások!” (Deli Ferenc, 2004)

  Családapa, barát, sporttárs

  Nem volt a környezetében – család, barátok, munkatársak között – olyan, akinek névnapjáról ne emlékezett volna meg. Már nem tudott menni, csak totyogni, amikor még mindig bement a szövetségi irodába a hölgyeket köszönteni. Azok szörnyülködtek, hogy hogyan lehet ilyen állapotban busszal, metróval, villamossal ilyen messzire utazni. Ő csak legyintett: „Kislányok! Mi ez az út egy fiatalembernek!”

  Példaszerűen szerette családját, családtagnak fogadta barátait, örömmel, szeretettel fogadta látogatóit, akár kezdő galambász, akár veszélyes ellenfél volt. Igazi sportember volt!

  Amikor már idős korában azt kérdezték tőle, hogy győzi ezt a sok munkát még mindig energiával, azt válaszolta: „Tudjátok, én nagyon szeretem a galambokat!”

  Mégis eljött az idő, amikor már nem ment tovább. 1989 novembere:

  „Megromlott egészségi állapotom miatt felszámolom az 50 éves múltra visszatekintő Kottek-Anker állományt, amelynek vérvonalaiban valamennyi olyan galamb megtalálható, amelyeket Anker Alfonz méltónak tartott az állományépítéshez. A Kottek-Anker dúc galambjai az évtizedek során megszámlálhatatlan egyéni és csapatsikert produkáltak, amely eredmények a legmagasabb szintű Anker-féle tenyésztési módszer gyakorlati alkalmazásának sikerét bizonyítja.” Kottek Károly, 1183 Budapest Besztercebánya u. 3.

  A Kottek-Anker galambok állományokat alapítottak

  A tőle kikerült galambok utódai jónéhány tenyészetet juttattak a legjobbak közé. Valaha a Ramóna-család, majd a Van den Berg-család, később az újabb törzsek. GyerkóTibor, Horváth Károly, Matein Elemér és még sokan mások… Neki köszönhetik azokat a galambokat, melyekkel elindultak az országos hírnév felé.

                  114 kkt.

Matein Elemérnél évesen a kerület legjobbja

    (Symons x Van den Berg)

    Tenyésztője: Kottek károly

       1290-76-2564 skh.

Gyerkó Tibor híres állományalapítója

   Tenyésztője: Kottek Károly

 „Temetésén sokan voltak, barátai. tisztelői, tanítványai, galambászok. Nevükben mondtam a sírnál néhány búcsúztató szót. Miközben beszéltem, előttem volt az arca. Az egészséges, jókedvű, hamiskásan mosolygó Karcsi bácsi. Füleimmel szinte hallottam, amit mondott volna: - Deli uram! Te amikor beszéltél, azt hitted, hogy én ott vagyok a sok virág alatt? Á dehogy voltam ott! Egy sarokról néztelek, figyeltelek. Jó messziről...

  Igen Karcsi bácsi, messzire mentél tőlünk! Nekünk, akik ismertünk, akik barátaidnak vallhatták magukat, nagyon szomorú a szívünk! Azt tartja a mondás, hogy az ember addig él, amíg emlékeznek rá. Mi, amíg csak élünk, emlékezni fogunk Rád!  A nagy tudású, igazi galambászra, a családszerető ember mintaképére, az áldozatokat nem ismerő munkatársra, az örökké vidám barátra. Csodálatos ember voltál!” (Deli Ferenc, 1994)

  Kottek Károly 1994-ben, 77 éves korában hunyt el.

(Összeállításom elkészítéséhez felhasználtam Anker Alfonz 1971., 1977., Sz.D. 1976., Deli Ferenc 1994., 2004., Tamás István 2009. évi írásait. – Krétás)

Alapvető, hogy a topikleírást be kell tartani, nincs off, pörgetés.

Ezeket kukáztatni kell, ( ez is elmaradt a másik topikon, így elkanászkodott a nép)

Amit most itt mi folytatunk az is törlendő. Nincs köze a topikleíráshoz.

Ezekkel megölik a topikokat .

Sok helyen hoznak létre galambász fórumokat, de rövid időn belül bedöglik mind .

Érdektelenség, kevés felhasználó, illetve formátum hiba( a legrosszabbak a rengeteg témanyitó fórumok, áttekinthetetlenek, nem kezelnek képeket , videó filéket stb)

Az én véleményem:

Szakmai részre ott a Versenyszárnyak ( kitűnő kezdeményezés)

Kell egy aktualitások topik ( versenyek, szervezés , stb)

A history maradjon hystorynak .

A lényeg, hogy minden hozzászólás a megfelelő topikban kerüljön, ne offoljanak , és nem lesz gond.

A házi rendszabályozó is végezze a munkáját , és azonnal jelentsen .( jelenthet bárki)

Időben kerüljenek ki a offok, és nem kell teret engedni a troll-embrióknak.

Be kell tartani az írott és íratlan szabályokat .

Biztos vagyok benne ,hogy máshol is ezt fogják játszani , hiszen a többség hozza a viselkedési formákat otthonrol és csak kevesek képesek változni. Majd 15-20 év az segíthet + vagy - irányba

De egy olyan fórum tulaja aki érdekelt a galambászatban talán elnézőbb lenne a társasággal . Vagy felfoghatja misszióként , hogy majd ő talán fog változtatni az embereken ! Szép feladat ! Amikor megépült a Dúcom akkor jöttem rá hogy földrajzilag nem optimális a helye ! De felvállaltam a feladatot ez van, ebből kell jobbat csinálni.

Postagalamb-ászat History

postagalamb

Versenyszárnyak

Ezek a postagalambos fórumok?

" ... Meg kell tanulnunk fórumozni . ... "

Ez így van. Tudni kell átlépni provokáló postokon.

Nem biztos, hogy bennünk volt a hiba, mert más fórumokat is töröltek, pl a vasas drukkerkocsmát is!

Ez egy természetes folyamat volt, aminek csak ez lehetett a vége.Már régen lépni kellett volna. Úgy a tulajnak, mint a felhasználóknak. Nemrég írtam is grószfaternak , vagy kinek, hogy sanszos a törlés.

Kár itt siránkozni, meg pitizni a visszaállításért.

Akkor kellett volna gondozni amikor szükség lett volna rá.

Meg kell tanulnunk fórumozni . Gondolod másik helyen más lesz?

Nézz szét , minden galambos fórum egy tetem , akibe az arra járó belerúg néha egyet .

Semmi gond a levezetéseddel, csak megjegyezném: a lojális mag megfelelt az elvárásoknak, nem miattuk állt elő a jelenlegi helyzet. Akkor - talán nem az általad felvázoltak miatt - maradtak itt, hanem megfelelőnek találták.

Ezért is írtam: nagyon sajnálom!

... a máshol biztonságáról csak annyit, meg a nem rúgnak ki az ablakon: a szabályokat ott is leírják és megkövetelik. Csak pár részlet, mivel mindenki felelősen gondolkodó az én szememben, amíg az ellenkezőjéről meg nem bizonyosodok.

... megsértése azonnali és végleges kitiltáshoz vezethet ... ha ezt szükségesnek tartjuk. 

... jogukban áll eltávolítani, szerkeszteni a hozzászólásaid vagy lezárni az általad nyitott témákat, amennyiben úgy ítélik meg ...

Ezeket ollóztam ki az ottani szabályzatból a teljesség igénye nélkül!

Ezzel csak annyit akartam jelezni, mindenhol meg kell felelni a szabályzatban foglaltaknak, legyen az bárki által létrehozott társalgási formáció. 

... amúgy talán Te használod/használtad anno az idézőjeleket ilyen formációban.;-)

Persze , a " de jó ,, csak irónia volt kár lenne érte én is sajnálom , jó lenne néha más kárán tanulni nem a sajátunkon mindig,

a " de jó ,, az egy keserű szájíz volt egyben mert mostanában ritkán hallani jó dologról , miért pont itt működne amikor a Budapesti környéki kerületek vezetői szintjén sem működik az összefogás a tegyük félre a személyes sérelmeket és tegyünk valamit a közös haladásért.

Meg azért írtam hogy vicces , mert régebben kapott a fórum felajánlást hogy áttegye a székhelyet, de nem élt vele.

Nyilván egy független fórumnak ez a hátrányál belőa hogy a tulajdonos törölheti. Persze vannak előnyei is. Nem akarok okos lenni, de ha egy magyar vállalkozó akinek köze van a postagalambászhoz mint pld a galamb hungaria vagy az a-postagalamb azt mondja :

létrehozok egy jó fórumot nektek gyertek át folytassátok itt akkor mit gondolunk ? :. Ellene az szólna hogy profitál belőle húúúú

ez nyer rajtunk jobb lesz neki , nem megyünk....( ezt csináltuk)

Ezzel szemben ugyanez szól melette is : vazee ez nyer rajtunk , fejlődni fog !! jobb szolgáltatásokat tesz le az asztalra kvázi nekünk is jobb lesz, és még biztonságba is vagyunk mert nem rugnak ki az ablakon

Üdv!

Ma Szeged környékén az útszéléről felvettem egy postagalambot, le van soványodva-gyengülve, beraktam egy ketrecbe és megpróbálom kicsit feljavítani.

A lábán lévő gyűrűn SERB 2011 felírat van egy 6 jegyű számmal, másik lábán egy szines műagyag gyűrű van.

A kérdésem az, hogy mi a teendő vele?

" ...  de jó ! ... "

... és ez Neked miért jó?

Sajnálatosnak tartom a magam részéről inkább. Igen, volt pár olvtárs, akinek elgurult a gyógyszere. 

Bélám! Csak nyugszi.:)

Nem tudom mi történt a másik fórummal, de jó ! biztosan hiányzott az alázat , sok galambászra ráférne  egy chippcsere !!! , hasonló módon. ! az a postagalambos fórum nem kellett nektek amikor felajánlották , ...vicces

Tudod Te mit vállalsz?

Örülnél neki, ha ide jönnének a többiek is?

Rám számíthatsz! 

Üdv!

Úgy néz ki a másik fórumot likvidálták finoman fogalmazva.

Sok sikert,kezdődhet a benépesítés:-)))

biztosan törölték azt is sajnos

rendben

Sporik!

Mi történt a másik fórummal?

Javaslom, hogy jöjjünk át ide!

Miért pont azokat?

Anker: Országos bajnokság (javaslat) kéz(gép)irata 1965.

Anker: Idei fiatalokkal 400 és 450 km-re kéz(gép)irata 1965.

115 éve született a Ferrari atyja

Modenában, 1898. február 20-án tehetős polgári család gyermekeként született meg az olasz versenyautó-tervező, a Ferrari autógyár alapítója, Enzo Anselmo Ferrari. Gyermekkén eléggé engedetlen volt, főleg ami a tanulmányait illeti, hiszen bár szülei szerették volna, ha tanul, és mérnök lesz belőle, őt az iskola sosem érdekelte, ezért nem folytatta sokáig a tanulmányait. Míg bátyja, Alfredo szorgalmasan bújta a könyveket, ő inkább biciklizett, patkányokra vadászott, vagy az otthon tartott galambokat nevezte be versenyekre. 10 éves korában aztán az édesapja kivitte a Coppa Florio versenyre, ami megpecsételte a jövőjét is, hiszen innentől kezdve a versenyautók bűvöletében élt. 16 éves korában aztán újságíró lett belőle. Mivel azonban nem volt képzettsége, az első világháború után nehéz helyzetbe került.

A családja ekkor ugyanis elvesztette szinte mindenét, a vállalkozás tönkre ment, ráadásul édesapját és bátyját is elvesztette, öröksége pedig nem volt Enzónak. Ez azonban nem szegte kedvét, továbbra is a versenyautókról dédelgetett vágyakat, éppen ezért munkára jelentkezett a Fiathoz. Persze, nem meglepő, nem járt sikerrel. Éppen ezért alkalmi munkákat vállalt, hogy édesanyját és magát eltartsa, majd egy teherautó-felépítményeket készítő, torinói céghez felvették sofőrnek. Ott ismerkedett meg Ugo Sivoccival, a szintén felépítményeket készítő, de az autósport irányában is kitérőket tevő CMN cég teszt- és versenypilótájával. Hamar váltott azonban, és a CMN céget elhagyta az Alfa Romeo kedvéért, amivel a szicíliai körversenyeken második helyezést ért el.

Ekkoriban fedezte fel magában kereskedelmi képességeit is, és az Alfák értékesítésére vállalkozott, viszont a versenyzést sem hagyta abba. Azt egészen a fia 1932-es születéséig folytatta. Erőszakos, de mégsem bántó stílusával rövid idő alatt az egyik legjobb márka-képviselővé vált. Ferrari jelleme és stílusa egyébként nem nyerte el igazán az emberek szimpátiáját, hiszen sértődékeny, csökönyös, akarnok volt, aki az igazát akár csalással is kész volt megvédeni.

A Ferrari születése

Bár Ferrari sem képzett mérnök nem volt, sem pedig sikeres autóversenyző nem lett belőle, a tehetséges emberek kiválasztásában különleges képessége volt. Csapatfőnöki irányítása alatt 1932-33- ban az Alfa P3-as versenykocsik mindenkit legyőztek, aki kiállt ellenük. 1933-tól azonban az Alfa nem tartott fenn hivatalos gyári csapatot, és a P3-as autókat is kivonta a versenyzésből.

Ferrariék így visszatértek a régebbi Monza autókhoz, melyeken először jelent meg az ágaskodó lovacska emblémája. Néhány évig még kaptak támogatás az Alfától, de ott is anyagi nehézségekkel küszködtek, így 1938-ban a menedzsment visszavitte a versenycsapatot a gyár falain belülre. Így megszűnt a Scuderia Ferrari, és Enzo az Alfa Corse nevű csapatot irányította tovább. Mivel az új főmérnökkel folyamatos nézeteltérései voltak, néhány hónap múlva otthagyta a céget, és az értékesebb embereket magával vitte Modenába. Lényegében ekkor alakult meg a Ferrari mint vállalat. Ahhoz viszont, hogy autógyárrá váljon, még egy évtized kellett.

A második világháborúban egy bomba a földig rombolta az üzemet, Enzo pedig úgy döntött, hogy azt Maranellóban építi újjá, ahol a háború során hadimegrendelésekből összegyűlt vagyonból újból sportkocsikat kezdett gyártani. 1947-ben el is készült az első Ferrari, három évvel később pedig már az első Forma 1-es futamon is részt vettek.

Miután a fia 1956-ban izomsorvadásban meghalt, Enzo beletemetkezett a munkába. Sosem vett ki egy szabadnapot sem, viszont az autóversenyeket is kerülte. Előtte való tisztelgés jegyeként viselt mindig napszemüveget. 

Enzo Ferrari pedig 1988. augusztus 14-én halt meg. Végrendeletében kérte, hogy halálát - akárcsak anno a születését is - két nappal később regisztrálják. A nyilvánosság egyébként már csak a temetés után értesült a sajnálatos eseményről.

Helo Igor!!!Dobjál még fel ilyen irásokat!!!!