nagyon jó ötlet úgy alapból színházat csinálni. A probléma az, hogy azok az emberek akik úgy érzik nem tudnak beilleszkedni, gyakorta úgy érzik, hogy egymáshoz sem tudnak illeszkedni és ez a legkisebb problémánál előjön, pl. ki fizeti a terembért vagy kinek a lakása alkalmas a próbákra (20-szor egymás után, míg a produkció elő nem áll).
Azt javasolom, hogy keresd meg Gabnai Katalint, aki drámapedagógus és kérdezd meg tőle, hol csinálnak ilyen színházi produkciót. Azért fontos, hogy legyen köztetek olyan, aki képzett ilyesmiben, mert ezeket a kicsi problémákat kezelni szükséges tudni, olyan szinten, hogy aki amúgy is úgy érzi, hogy nem tud beilleszkedni, az lehetőség szerint ne sérüljék úgy, hogy úgy érzi, hogy "már ide sem" - és ez fontos ahhoz, hogy ez a színházi produkció valóban elérje a célját.
A bibliodráma nevű műfaj is szokott ilyen színházi produkciókkal foglalkozni, érdemes náluk is érdeklődni.
szeretnék létrehozni egy "önterápiás" színházi csoportot olyan emberekkel, akik úgy érzik nem tudnak beilleszkedni a többi ember közé, akik nem bírnak kilábalni a depresszióból, nem tudnak mihez kezdeni. a csoport lényege hosszú távon az lenne, hogy létrehozzunk egy - a többi ember számára is bemutatható - produkciót, ami azokról a léthelyzetekről, érzésekről, témákról szólna, amikről beszélni akarunk. rövid távon egy vidám és nyugodt légkörű, "családias" csoport lenne, ahol megpróbálnánk figyelni egymásra, ahol stressz és szorongás nélkül létezhetünk, és olyan dolgokat csinálunk, amik egy kis örömet hoznak az életünkbe, ahol egyenlőek vagyunk. nem vagyok pszichológus, csak egy ember. ha érdekel, jelentkezz. olyan emberek jelentkezését is várom, akinek volna kedve segíteni a szervezésben! metakert@gmail.com
Alapvetően nincsen nekem se semmi bajom más beteg emberekkel, nem szoktam megítélni senkit sem arról, hogy hogyan alakult az élete, én mindig az erőssegeit nézem mindenkinek és szeretem elfogadni úgy ahogy van, már csak azért is mert elsősorban magamból indulok ki - én is egy szerencsétlen vagyok. Hát bocsánat ha valakit megsértettem csak azért irtam mert válogattam a társaságaimat és ugy láttam hogy több értelme lenne hasonló emberekkel találkozni, és ennyi kész semmi több motivációm nem volt. Ebben lehet valami olyasmi hogy én tiszta lapokkal szeretek játszani még ha az nem is mindig kellemes, magammal és másokkal szemben is, ettől még el lehet fogadni más emberteket is, mivel én mindent egyben nézek nem csak egykét kiragadott dolgot - ezt most hirtelen csak így tudom elmagyarázni, bár lehet hogy nem érthető. A siránkozásba már beleestem az utóbbi félévben de ennek nincsen semmi értelme se, nem ezért írtam be ide az SOS-be, azt kár lenne várni, hogy magától berepüljön a sült galamb az ember szájába, meg egyébként se vagyok én vajból nem olvadok el minden pittyre-pottyra. A lelkisegély telefon jó ötlet majd ezeket hívogatom.
Szerintem keress és hívj fel telefonos segélyszolgálatokat (pl. lea, kékpont, ilyesmi), ők szerintem fognak tudni segíteni neked csoportot találni, a te korosztályodnak megfelelőt.
Mondhatom marha kedves vagy,ha igy allsz masok problemaihoz. Ha veled egykoruakkal akarsz siarnkozni menj valami diszkoba, de olyan onsegito csoportot nem talalsz ahol 20-25 kozottiekkel fogsz csacsogni. Ne csodalkozz rajta,ha ezt elolvasva masokban sem hatartalan szimpatia fog kialakulni es hasonloan ledegradalnak,mint Te oket. Elarulom,hogy 20 eves lany vagyok es masfel honapot toltottem pszichoterapias osztalyon egy korhazban ugy,h korulottem csupa 40-60 evesek voltak, alkoholistak, drogosok, depressziosok, szorongasosok, panikbetegek, eveszavarosok,kenyszerbetegek es hihetetlen rendes es kedves, segitokesz embereket ismertem meg sokukban. Szoval errol ennyit.
Sziasztok! Engemet kevert szorongásos és depressziós zavarral kezeltek/kezelnek és most, hogy nagyjából sikerült ezt az évekig tartó bődületes szorongást leküzdeni, megpróbáltam új életet kezdeni de ez iskolai és egyéb életvezetési problémák miatt rosszul sült el, ezért sokminendenben főleg emberi kapcsolatokban maradtam a régi helyzetben, és néha nagyon magányos vagyok. Így most, hogy látszólag minden elveszett, eljutottam egy ujabb mélypontra, de ezen már túltettem magamat és ezuttal valamivel tapsztaltabban már megint tervezgetem a jövőmet. ;) Megfordult a fejemben, hogy ez könyebb lenne ha elmehetnék találkozni hozzám hasonló emberekkel és talán új barátokra lelhetnék közöttük. Hallottam róla, hogy van ilyen önsegítő csoport vagy mi, ezt elvileg pont erre találták ki no de hol van ilyen, kik járnak oda, milyen problémáik vannak, minden érdekel ? Egyet felhivtam telefonon de nagyon nem az a tipikus ismerkedős jófej emberekkel tele levő hely, mert a bánat menne mindenféle szerencsétlen 40-50 éves alkoholisták, rokonk, hozzátartozók közé. Én elsősorban hasonló korú (21) és hasonló helyzetben levő emberekkel találkoznék.
