Nem tudom, van-e erről itt már hasonló téma, de ahogy én látom:
Labdarúgóink Messik meg Ronaldók akarnak lenni ahelyett, hogy önmaguk lennének, és csapatukért és hazájukért küzdenének.
Küzdenének és nem szerencsétlenkednének a pályán, mert ott igenis keménynek és elszántnak kell lenni, ha valóban győzni akar(ná)nak.
Ha nem ilyen célok lebegnek a szemük előtt, akkor önthet az állam meg akárki akármennyi pénzt a fociba, annak semmi eredménye nem lesz.
Persze az irigylésre méltó juttatást azt felveszik (hogyne vennék!), aztán abból lehet dőzsölni meg felvágni, csak úgy látszik ettől még nem lesz jobb a teljesítményük.
Jó lenne, ha a mai magyar labdarúgónemzedék elkezdene már felnőni legendás elődjéhez: az Aranycsapathoz; őket kellene követendő példának tekinteniük és legalább olyan teljesítményt nyújtaniuk.
(Írtam ezt annak ellenére, hogy nem vagyok egy kifejezett focirajongó, de amik az utóbbi időben történtek, azokra már én is besokalltam.)
Remélem, a hallgatás nem azt jelenti, hogy a többség szerint így jó a magyar labdarúgás, ahogy van... Mert hiába a sok szép új stadion, ha a focistáink olyan... olyanok, amilyenek. Mégis, milyenek? Az egyik újságban azt olvastam:
"...eszembe jutott a bukaresti 0-3. Ahova négyezer magyar fiatal ment ki testi épségét kockáztatva, és négyezer magyar fiatal énekelte (...) a magyar himnuszt (...). Csak ott a futballistánik nem énekelték így. Sőt, volt, aki vérig sértődött a meccset követő reakciókon. (...) Bukarestben mi már az öltözőben vesztettünk, amikor a csapat Gáspár Laci A szeretet él című nótájával hangolt. (...) Utóirat: Vajon megérjük-e még, hogy magyar csapatnak szurkolhatunk bármilyen világversenyen? Ehhez az első lépést szívekben és az öltözőben kell megtenni s csak utána a futballpályán."
Nem lettem nagyobb focirajongó, mióta legutóbb e fórumtémába írtam. Azt sem tudom, hogy mit jelent az "U19"-es. De azért valahogy, valamiért hozzám is eljutnak és megérintenek az olyan történések, mint a legutóbbi 6-1-es magyar vereség a portugáloktól. Igazi, nagy labdarúgólegendáink pedig sorra hagynak itt minket: legutóbb Grosics Gyula távozott közülünk. A mostani nemzedékek említésre sem méltók Őmellettük. Nekik talán inkább azok a sztárok és példaképek, mint Messi és a többiek. Csak sajnos ez is éppolyan Mess(z)i...
első baj a magyar focival: a közeg miatt (szinte) csak az ostoba embereket foglalkoztatja. a többiek inkább igazi futballt néznek a tévében. a gyereküket meg eszük ágába nem lenne ilyen korrupt rendszerekbe engedni, hogy megrontsák az agyukat, inkább valami érdektelen teljesítménysportra küldik, legjobb esetben jégkorongozónak. ott pl. nem csak ostoba emberek vannak, sem a szakmában, sem a közegben, és érdekes módon sikeres is a sportág.
kivételek persze vannak, de kivételekből nem lesznek jó csapatok, meg jól működő rendszerek.
"A kicsiket, vékonyíakat (tisztelet a kevés kivételnek) elsöprik, elnyomják a mai brutális védők."
pl messit, neymart, iniestát, david villát, riberyt, götzét, max meyert
ööö biztos ez? dehát persze ha böde az etalon, akkor jó. csak akkor nem az uefa sorozatokban kéne tényleg versengeni, hanem kell alakítani egy ellen-uefát, majd a vezér biztos megoldja, sokáig már nem mehet ez a tehetetlenkedés.
"Okoztak itt már a poliból beszabaduló barmok mérhetetlen károkat. És sokan ezt amiatt nem nézik jószemmel, mert kint is a politika ugat bele a fociba, nem pedig fordítva."
Távol álljon tőlem az ilyesmi: nem azért nyitottam itt, a Sport/Labdarúgás témakörben fórumot a magyar foci állapotáról, mert politikát akarok belekeverni.
"Ölni még - eddig - tilos, de ha megnézel közelről egy "fontos" meccset, hihetetlen dolgok történnek foci ürügyén, és a játékvezetők engedik. És a FIFA meg UEFA engedik!
Néha, elkeseredésemben azzal vígasztalom magam, lehet h a magyarok ösztönösen kimaradnak ebből a gyalázatból...?"
Akkor mit lehet tenni? Hogyan lehet úgy nyerni a magyar válogatottnak, ha nem alkalmazkodnak valahogy ehhez az ordas világhoz?
Nekem a legutóbbi román-magyar mérkőzés jutott eszembe, ahol a magyarok - állítólag - valami nyálas zeneszámmal "melegítettek be". Persze bizonyára nem ezen múlik egy meccs kimenetele, de azért lássuk be, egy küzdelem nem ilyesmiről szól.
Ha jobban megnézzük, nem csak a Foci, de már a legtöbb "sport" is átment ebbe cirkuszi kategóriába, vagyis sok pénzért szórakoztatom a pénzes közönséget.
Végtelenül álszent dolog ez, kezd hasonlítani a római amfiteátrumban történtekhez.
Ölni még - eddig - tilos, de ha megnézel közelről egy "fontos" meccset, hihetetlen dolgok történnek foci ürügyén, és a játékvezetők engedik. És a FIFA meg UEFA engedik!
Néha, elkeseredésemben azzal vígasztalom magam, lehet h a magyarok ösztönösen kimaradnak ebből a gyalázatból...?
"A (MAI,JÓ) foci az kegyetlenül nehéz sport! Nagyon meg kell fizetni azokat, akiktől VB., EB. részvételt, netán jó helyezést várunk el!"
Szóval csupán a pénzért kergetik a labdát, és nem a játék, a győzelem meg az "érezzük jól magunkat" ösztönzi őket? Szomorú...
A másik: sport még a foci (és még néhány más szakág) egyáltalán, vagy inkább valami cirkusz az embereknek? Ezért mondom én, hogy az igazi sport az, ami az egészségem, a fittségem, erőnlétem megőrzését szolgálja, nem pedig az, ha pénzért csinálom, főleg meg ha leülök valahova (TV képernyője elé vagy a lelátóra) és azt mondom, milyen nagy sportember vagyok - és ezt nem sértésből akarom senki számára leírni.
Na most egy kicsit a szemléletekről, mert lényeges.
Kézenfekvő a focisták szidalmazása, kutyaütők, stb. De ez így nem igazságos teljesen.
Magyarországon 60 évig álamatörség uralkodott, annak összes buktatóival, zsiványságával, ügyeskedéseivel - és szinte következmény nélkül. És senki nem kérte számon a folyamatos és látványos szinvonalcsökkenést.
A lényeg az volt hogy a nép menjen ki a meccsre és ne foglalkozzon semmi mással. A világ közben messzire előzött bennünket minden vonatkozásban: üzleti vállalkozás, stadionok, pályák, infrastruktúra, erőnléti felkészítés, dopping stb.
S most elvárnánk, hogy a mi fiaink, ekkora lemaradásokkal, felvegyék a versenyt olyan csapatokkal, mint akár Svájc, Belgium, Dánia, Norvégia - s itt csak azokat említettem, amelyeket nem is olyan régen, evidens módon vertünk, gólokkal.
Más. A (MAI,JÓ) foci az kegyetlenül nehéz sport! Nagyon meg kell fizetni azokat, akiktől VB., EB. részvételt, netán jó helyezést várunk el! De honnan vegyük ezt a pénzt, ha egy pl. Vidi-Győr meccsre sem jön össze 10ezer ember??? Ördögi kör ez: nincs pénz, nem vonzó futballistának lenni, nem tudunk jó játékosokat venni, nincs szinvonal, nincs néző.
És szídjuk a válogatottat, mert nem jut ki sehova 30 éve. Miből merítsen a mindenkori szöv.kapitány? A külföldön cserepadon ülőkből, vagy/és az itthoni fent jelzett, alacsony szinvonalú bajnokságból?
Dicséretes a mostani állami vezetés támogatása, de ennek gyümölcsei nem fognak túl hamar beérni...
Egy nagynak mondott csapat egyik vezetője egyszer így fogalmazott erről:
"Nem, nem igaz, hogy a gyerekek helyét meg kell vásárolni a csapatnál. De nehéz helyzetben vagyunk, kevés a pénzünk, ezért adományokat szívesen elfogadunk."
Addig semmi nem fog változni, amíg ilyen szemlélet honol. Imserős személyes példájából sokat tudnék mesélni arról, hogy milyen állapotok vannak pl az utánpótlás terén... Le van itt szarva kérem eredmény, tehetség, minden. Egy fontos dolog van, hogy kinek mennyi csúszik zsebbe. Nagynak mondott csapatoknál is.
Maradnék a témánál. A magyar focival az a baj, h gyakorlatilag nincs. Amit mi itthon nézegetünk, az nincs beszélő viszonyban a valódi (angol, spanyol, német stb.) futballal.
A magyar foci mellett elsuhant az élet. Valakik (pontosan nem tudom, de létezniük kell...) azuon munkálkodnak évtizedek óta, hogy ne legyen itt nemzetközi szintű futball-élet. A törekvés sikeres - a közgondolkodásban MA nincs benne az a futball iránti rajongás, és üzleties gondolkodás, ami nyugat európában.
Ne tévesszük össze az egyes "kemény-magok" párszáz lelkes szurkolóit, és önfeláldozó meccsre járását (+balhéit) azzal, hogy nyugateurópában CSALÁDOK járnak bérlettel, saját páholyaikba, s egy közepes sapanyol meccsen min. 30 ezer ember nézi a meccset, a HELYszínen. Nálunk egy MTK-Újpesten 2000 néző már szenzáció.
A magyar nép (mint olyan) le lett szoktatva a futballról. Egy magyar fiatalt, aki 16 évesen egyeneset tud rúgni, azt eladják Liverpool 5.-be - kinti értékben bagóért, magyar értékben hatalmas összegekért.
Közben nálunk is kapitalizmus lett, de a magyar gazdag még nem tartja reális befektetésnek, hogy a futballban gondolkozzon (tisztelet a csekély kivételnek!) Mások meg leragadnak az Aranycsapat utáni sóvárgásnál, ami illúzió.
A magamfajta (Albert korú...) meg leragad a fotelbe és nézi a kiselejtezett balkáni játékosok ... játékát, miközben válogatott játékosaink inkább a kazah bajnokságot választják, ahelyett, hogy felélesztenék a Fradi, Újpest, Honvéd stb. tradiciókat.
Hát egyelőre CSAK ennyi baj van a magyar focival...
Urbán Flóriánnal volt egy nagyon jó interjú a Bar!kád című lap 2013. 12. 11-i számában. Most kölcsön van adva egy ismerősömnek, de ha majd visszaadja, akkor kiszemezgetek belőle pár mondatot.