Sziasztok! Egy hónapja vesztettük el Boskót, 10,5 éves airdale terrierünket. Nagyon szeretnénk egy másikat, aki bár pótolni nem tudja, némi vigaszt nyújtana. A gond az, hogy nyugdíjasok vagyunk, Boskó betegsége is nagyon kivéreztetett bennünket anyagilag, egy kölyök árát nagyon nehezen tudnánk kiszorítani. Ha valakinek van ötlete, kérem tudassa velünk. Köszönöm
Valami hasonló lehet az őrület mögött. Azért fura a viselkedés, mert vasárnap kirándultunk, hétfőn- kedden az udvaron dolgoztam. Nem épp kutyás progi, de egy- egy rövid labdázás, játék, apró simogatás csak történik. Szóval nem sok humorom van még az esti hidegben még tutujgatni a kis-drágámat.
Hülye kérdés, átestünk a ló túlsó oldalára, és elvárja az állandó közelséget ?
Az airedale sok törődést és figyelmet igényel. Rendszeres "kölcsönhatást" a gazdájával vagy a falka többi tagjával. Szerintem -- bár lehet hogy tévedek -- a kutyád unatkozik az enyém akkor pörög így amikor egy kis játékot vagy foglalkozást akar kiharcolni magának. Ha unatkozik, akkor először elkezd játékra provokálni, hozza a labdáit, aztán unalmában (meg hogy felhívja magára a figyelmet) ásni kezd. Ha tovább fokozódik a "hanyagolása", akkor elkezd sántítani, de persze semmi baja nincs. Aztán befelé fordul és duzzog, depressziós lesz, majd elkezd kiszökni. No, idáig egyszer sikerült eljutni amikor családi okokból nem tudtam vele eleget foglalkozni. A sántítás kb 3-4 alkalommal jött elő, az ásás mostanában szerencsére már nem gyakori. De amikor hazaérek, mindig labdával vár. Ha hétvégén nem viszem legalább egy (de inkább kettő) hosszabb kirándulásra, akor érződik rajta következő héten a türelmetlenség. Ezt nyáron könnyebb kezelni, mert akkor hét közben is el tudok vele menni mászlálni, télen esténként ehhez itt már túl sötét van.
Szerintem te is próbáld ki, játssz vele egy fél órát...
2009. karácsonya táján minden magyar emberhez elérkezett a változás szele! A gleccserek, jégmezők olvadása már nem színes dokumentumfilm többé. Emlékezünk az egész napos hóviharra, a mínusz 18 fokra. Majd a négy nappal későbbi plussz 20 fokos nyárelőre.
Ideje felismernünk, hogy a közös jövőnkért itt kell tenni a mában, most. A környezettudatosságot nem lehet levenni a polcról, betenni a kosárba és kifizetni. Azt magunkban kell kialakítani!
Most nem szólunk a madarakról, az erdőkről, a kipufogó gázokról, az elpocsékolt energiafelhasználásunkról, a csomagolóanyagokról, a kommunális hulladékainkról, a felesleges vásárlásainkról.
Most a kutyákról szólunk! Több tízezrük él menhelyeken, ketrecben, a szerencsésebbje némi jó szóval, némi törődéssel. Több ezrük él utcákon, az éhhalál küszöbén, autók, kamionok, vonatok között állandó életveszélyben. Több tízezren élnek láncon, udvari portákon, elhanyagolva, élelem, orvosi ellátás, szeretet szűkében. Rettegésben, félelemben, bizonytalanságban, agresszivitásban, vagy teljes közönyben, méltatlan szerepben.
Ma elérkezett az idő, hogy észrevegyük, erről nem mások tehetnek, hanem mi magunk. Itt az ideje, hogy ma, gondolkodást váltsunk. Képesek legyünk egymással beszélni és megvizsgálni, én mit tehetek értük.
Be kell látnunk, hogy a kutyák tenyésztése tanulmányokat, pénzt, időt, szelektálást és minőségi követelményeket igényel. Meg kell értsük, hogy ők érző lények, akik ki vannak szolgáltatva nekünk embereknek. Mi hoztuk létre őket, nekünk is kell értük felelősséget vállalni.
Itt az ideje, hogy elfogadjuk a problémát és kitaláljunk különböző megoldásokat. A törvények, rendeletek és szabályok csupán időt húznak és altatnak. Eljött az idő, hogy felébredjünk mély álmunkból és megoldásokat keressünk, tettekkel! Ideje, hogy megvizsgáljuk mivel tudunk tenni itt a mában, hogy a sok problémára megoldások szülessenek.
Néhány maroknyi csapat igyekszik erőn felül tenni a kutyákért. Mentik őket, élelemhez, gyógyuláshoz és otthonhoz juttatni őket. Mind emellett szükség lenne tájékoztatásra, megelőzésre, és mindenek előtt gondolkodásmód váltásra. Ideje, hogy valami picit tegyünk értük is, csatlakozzunk hozzájuk. Éppen annyira ami nem erőn felüli, hanem ami jól esik. Nem várhatjuk egymástól, hogy megszakadjon, de jólesően adhatunk bele egy apró dolgot, hogy megszülethessenek a megoldások!
Van, akinek pénze van. Van, akinek ideje. Van, akinek szállítóeszköze, valaki jól tud kommunikálni, valaki ért a számítógéphez, valaki az internetet bújja, valaki szívesen ápol, valaki szívesen gyógyít, sétáltat, nevel. Valaki csak a másik emberhez szól, de a lényeg, hogy tehetünk valamit értük. El kell jutni az állatvédelemmel minden emberhez, hogy megelőzzük a felesleges szaporulatokat, a kóborlást, az utcára dobást, a kutyák ezreinek felesleges létét és halálát.
Szükségünk van nevelőkre, akik a gyerekeknek mutatják a jövő kutyatartásának elveit. Türelmes emberekre akik elmagyarázzák a chipeztetés és az ivartalanítás jelentőségét. Tettre kész emberekre, akik elhárítják a bajt, akik kimentik a rászoruló kutyát a legsanyarúbb körülményből, legnagyobb veszélyből. Szükségünk van egymásra, hogy meghalljuk egymás gondolatait. Még az is segítség, hogy meghallgatjuk az állatvédőket. Kezdetnek elég nézni és hagyni őket ahogyan teszik a dolgukat. Majd meglátva tettük jelentőségét, elismerve munkájukat, jó ha magunkénak érezzük már nézeteiket. A többi jön magától. Lassan megszületnek a cselekedetek, a tettek, a megoldások. Mi emberek, tudunk tenni a kutyákért, jobb sorsukért, európai körülményeikért!
Itt az ideje, hogy változzon a gondolkodásmódunk! A kutyákért, a környezetünkért, az emberiségért és egy új földért!
Van egy 10hetes airedale kan kiskutyám! Jelenleg szépen áll a füle de nagyon bundásodik, és félek idővel a nagy szőr fel fogja állítani a fülét! Meglehet-e már nyírni a fejét, hogy a szőr ne befolyásolja a fül állását, vagy milyen technkiával érhető el hogy szép maradjon a füle!
Van egy 2 éves szukám is sajnos azt 4hónaposan hoztam el és már nem tudtam beállítani a fülét, hogy szépen álljon.
2009 november 12-én elszökött a 3 éves Marci kutyánk. Fajtáját tekintve airedale terrier, erős alkatú, chippelve van, és szép piros pöttyös kendő volt a nyakában plusz azonosításra szolgáló biléta, krémszínű csontmintázatú nyakörvvel! Aki látta, vagy hallott felőle valamit, a konya.simon@hotmail.com emil címre, vagy a 30/622-8754 telefonszámon értesítsen. Köszönöm: Simon
A standard születésekor a kutyák farkát , még kupírozták, sok helyütt (anyaország) , a mai napig. Így ez a leírás a vágott farokra vonatkozik.
Majd évek tenyésztői munkájával lehet a ma látható farokvariációkból, egy tetszetős farokhordást kialakítani.
Minthogy a "farokra" a kupírozás évtizedei alatt, nem történhetett szelekciós munka, így a bírók ezt most nem ítélik súlyozott módon, sztem nagyon helyesen.
Sziasztok! Egy szakmai kérdést szeretnék felvetni. Járva a kutyakiállításokat szomorúan tapasztalom, hogy egyre több a "kunkori" farkú Airedale. Van amelyiknek a háta mellé csavarodik, van amelyiké olyan, mint a kakaóscsiga. A legszomorúbb az, hogy ezek a kutyák minden gond nélkűl nyerhetnek a csoportjukban, sőt fajtagyőztesben sem ritka,holott a standard súlyos hibaként említi. A felelősség persze elsősorban a bíróké. A képen is jól látható, hogy az 1. helyezett farka meg sem próbál felfelé menni, ezzel szemben a hát mellett kunkorodik. Ez egy északi szánhúzó kutyánál talán kívánatos, de ennél a fajtánál nem.
Szegeden Sziasztok! Mindenkinek írom, hogy tegnap a ligetben jelzőpisztollyal rálőttek Panna kutyámra, barna 50-60cm marmagasságú airdale terrier, ilyedtében a nagy durranástól elszaladt, azóta nem találjuk, aki látja telefonáljon ha lehet azonnal a 06-20-970-4754-es telefonszámra. Köszi Csabi, Gabi
név: -
nem: kan
kor: felnőtt
fajta: airedale terrier
testméret: nagy
kennelszám: 160K
elvihető: 2006-07-19
megjegyzés: Befogva XV.
leírás: Ápolt, nyugodt, jó fej kutya.
mi 1995-ben vásároltuk első terrierünket aki az elmúlt héten hagyott itt minket. Három alom született tőle, az elsőből egy kant(Edison), az utolsóból egy szukát(Kathy) tartottunk meg.
Kathy ezidáig egy kiállításon vett részt, ahol kitűnő minősítést kapott.
