Lehetne véget nem érő történetnek is nevezni,mint amilyen maga az élet,ami folytadódik a halál után is.A töténések akár több szálon is futhatnak,egy a lényeg,hogy a főhős ne halálozzon el az első negyedórában.
A férfi agyában élesen csattant ez a válasz, nem is értette hirtelen, hogy mire is vonatkozik.
Lázas agyában kutatott, hogy mik hangzotak el korábban, de csak egy szó jutott fojton az eszébe "Szeretem". Rögtön fel is tette magának a kérdést, ha mást szeret miért az ő agyába fészkelte be magát, nem ez a küldetése, vagy csak célszemélyt tévesztett? Rengeteg gondolat foglakoztatta, de nem hagyta nyugodni a keményen rövid válasz sem, mire vonatkozhatott ez a rövid tömör megjegyzés. Talán rossz klinikára tévedt, vagy ő is hallotta a gondolatait, ami mindig csak egy valakiről szól aki régóta elfoglaja azt. Határozott ember lévén rögtön rá is kérdezett az állítólagos őrangyalnál, mert már kezdet kételkedni benne, pontosan ugyan úgy mint a tüzoltó attaknál.
- Az a rövid egyszavas válasz miszerint "Szeretem" mire vonatkozott? Tudtommal nem ebédelni készülünk, vagy parfüm vásárlásra?
A férfi megtántorodott, meg kellett kapaszkodnia a falban olyan bizonytalanná váltak a léptei
-ez ugyan az a hang? tette fel magának a kérdést. Aztán emlékezni akart az előző hangra, de csak az az egy szó jutott az eszébe amit utoljára hallot. De ez is bizonytalan köd fátyolként rémlet neki. Azt at egy hagot szerette volna újra és újra hallani de már nem tudta
felidézni magában. Nézte a gyönyörű nöt maga előtt és aazon gondolkodott, hogy van e külömbség az előtte oly kecsesen mozgó nő és a belső hang között. Hogy eloszlassa a kételyeit megszólította NŐt.
-Ne haragudjon kedves őrangyalom de önnek még a nevét sem tudom, én Giulo Lazzareno vagyok a barátaimnak Lazi, de Önt , hogy szólithatom? kérdezt. Persze a kérdésében volt igazi érdeklődés, de a lényeg az összehasonlítás volt a belső hanggal amire ugyan homájosan de még emlékezett.
- Victróriának hivnak, nállunk fent mindenkit igy hívnak a szolgálatban, mivel közöttünk csak gyöztesek vannak. válaszolta NŐ mosolyogva.
- Van kedve gyakorolni, csak próbálja meg kiejteni, már az is segít önnek. nézett ártatlan szemekkel a meglepógótt férfira. A férfi nem habozott és rögtön izlelgetni kezdte a felajánlott megszólítást
- Viktoria....Viktoria.....Vik.
- Az baj lenne ha cak én röviden Viknek szólítanám?
- Nem ha ajarja más nevet is adhat nekem, előírás, hogy szolgálat közben nem szabad ragaszkodni a nevünkhöz.
A férfi máris érzett magában valami megkönnyebülés félét de még nem birta elfogadni ezt az új helyzetet. A kialakuuét párbeszéd után kicsit zavarban érezte magát és félszegen kérdezte meg.
- Most már itt marad örökre mellettem?
A NŐ csak szelíden mosolygott a férfi hitetlenségén, de igyekezett a határozott válasszal.
A Nő csak mosolygott, azonban magában azt gondolta, hogy ez a faj sosem tanul. Mindig azt hiszik el, amit akarnak. Micsoda együgyűség! Még szerencse hogy ilyen lények lakják ezt a bolygót!
Közben ismét rámosolygott a Férfira, intett, hgy kövesse őt. Ment előtte ringó járásával, a Férfi szó nélkül követte.
A Nő, a következő gondolatot küldte a Férfinek: Szeretlek!
megint szívtam eltünt az egész, de nem adom fel :-(
A férfi nem hitt a szemének ilyen szépet még soha nem látott és hirtelen zavarában nem is tudott mit feleni. Helyette lázasan törte az agyát, most ez valóság vagy csak képzelet? De hinni akart a szemének hiszen olyan gyönyörű volt a NŐ, hogy maga sem hitte.
-Nem is tudom hol kezdjem el, de ígérje meg, hogyn em nevet ki!
-Ezt biztoosan megtudom igérni. mondta a NŐ. Olyan angyali mosollyal, hogy a férfiban kezdett oszlani a kétely.
Nehézkesen és akadozva kezdett a mondokájába
-Történt velem valami amit magam sem hiszek, de el kell , hogy mondjam. A fejembe fészkelte valam imagát és ez roppant zavar. Néha jó érzéssel tölt el de néha nagyon zavaró.
Ekkor a NŐ kedves mosollyal bársonyos hangon felelt.
-Én tudok róla, hiszen az én vagyok az ön védőangyala, tudja oda fönt is haladunk a korral és a tudománnyal már nem szárnyakon jövünk ezt a módját választották az égiek.
A férfi erősen elgondolkodott a hallottakon, és mintha csak a haját akarná hátra simítani megérintette az idegen tárgyat, és meglepődve tapasztalta, hogy azt már nem érzi. Mintha eltünt volna. Igyekezett gyorsan válaszolni de a hallottak megbénították, rövid csend után felocsúdva válaszolt csak.
-Régóta érdekelt és kivámcsi voltam kik, s mit tesznek odafönt, de ez most egészen meglepett. És mit kell tennem, hogy együtt tudjuk élni?
A NŐ még mindig kedvesen mosolyogva csak annyit mondott
-Csak hinni kell bennem és el kell fogadni!
-Rendben hiszek benned és elfogadlak, mit kell tennem, hogy együtt tudjunk éjni? nézett a NŐre feleletre várva.
egyszer már leírtam és az egész fényt kapott. :-(((
- Egész életedben erre vártál, akkor most hova mész? megkaptad amire vágytál. Nem tudta, hogy most a saját hangját hallja e vagy ez a belső hang. Rögtön rá ébredt, hogy ez a saját hangja ami azonnal hangosan kontrázott az előbbi gondolataira. De akkor mit láttam a
tüzoltók csákjái alatt. Míg ezen töprengett a hologram szerú képek folyamatosan váltakoztak hol kedves emlékekre hol röhögő csoport képekre. Szerette volna megőrizni a számára kedves képeket, de nem tudta befolyásolni a látványt. Miközben haladt megfigyelte ha számára kedves barátságos környezethez ért akkor a belső hangi s barátságos szinte símogatóvá vált ha elhanygolt barátságtalan környékre ért felerősödtek a röhögő csoport képek és a belső hang is elhalkult. Mivel ismerte barátjához az utat vakon haladt és már csak akkor nyitotta ki a szemét amikor bizton tudta, hogy amit látni fog azok kedves barátságos
épületek, terek. Szerencséjére megérkezett a barátja szépen gondozott baráságos házához. Ebben kedves környezetben teljesen eltüntek a barátságtalan hologrammok, és a belső hang is símogató lágysággal szólt hozzá. :
Elindult az úton, ment az orvoshoz. Ahogy közeledni vélte a kórházat egyre inkább elcsodálkozott, hol egy váratlan épület, hol egy új utca bukkant fel a megszokott útvonal mentén. Kezdett a kétség erőt venni rajta: irányított érzékszervek, vajon mi történik vele.
Bár a hangot még nem hallotta, de már teljesen idegen környéken járt és mégis úgy tűnt, mintha tudná merre, hová tart.
És akkor megpillantotta a kórházat, de valahogy olyan valószínűtlennek tűnt, mint valami régi futurisztikus fotó.
Érdekes volt, de mivel szenvedélyes fotós volt a kétség helyett azonnal a beállításokon, a változó perspektíván kezdett el gondolkodni.
Látta a képet, figyelte annak változását és egyszercsak meglátta önmagát, aki azzal a bizonyos ismeretlen nővel beszélgetett.
Úgy tűnt, mintha régi ismerősök lennének, közel álltak egymáshoz, és a kép időnként úgy változott, hogy megmutatta összesimuló aurájukat.
És akkor ismét megszólalt a hang. Nem a nő hangja volt, hanem a saját hangját hallotta. Eleinte messziről, mintha csak a szél fújta volna, aztán közeledett, egyre közeledett, míg meg nem hallotta, hogy azt mondja:
Az előzmények után már tudta, hogy hiába is szólalna meg a fejében a hang az rossz.
Körülsem nézet csak becsapta maga után az ajtót és sietve igyekezett a kocsija felé.
A barátjára gondolt aki orvos és tudta csak az az egyetlen megoldás ha a segítségével a lehető leggyorsabban eltávolítattja a fejéből az idegen hangot. Csodálozott is, hogy semi nem változott ugyan olyan biztonsággal vezette az autot mint korábban, ezt jól eső érzéssel konstatálta. Végül is nincs akkor veszve minden hiszen minden a régi. Csak abban
reménykedett, hogy a körábbi ellenségeit talán már nem látja többé.
Csak nézték és nézték, és azt hitték, hogy a női testben lakozott az ördög, de amint eloszlott a füst meglátták, hogy egy hatalmas tükör előtt állnak és mindenki azt látja, amit látni szeretne.
Ki az ördögöt, ki a gyönyörű nőt, volt ki látta a Holdat, ki az Űrt, de volt egy közöttük, aki az Idegent látta.
Igen, a tűzoltókat követő férfi látta az Idegent, és ismét hallotta a hangot, és megint elkezdett lüktetni a feje.
A tüzoltó parancsnok volt az egyetlen józan a dermedten állók között azonnal kiadta a parancsot.
-Utána még a végén felgyujtaj a többi lakást is.
Az egyész tüzoltó brigád az eltávolodó nő után eredt, már csak a harmadik lakásban érték utol, de látva a nő okozta tüzeket gondolkodás nélkül estek neki a csákányokkal. Még az sem zavarta őket, hogy mint egy máz kezdet leperegni a nő külseje, csak akkor áltak meg amikor már tökéletesn látszott hogyy magát az ördögöt takarta a gyönyörű női test.
Na gondolta a férfi, hívhatom az asztalost mert a falon átmenő nő riasztotta a tűzjelzőt,aki olyan erővel préselte át testét,a falon, hogy az mint egy égő kályha betüzesedett.A tűzoltó megállt dermetten nézte az izzó falat....A nő mondta a férfi, a nő aki átment....
A férfi nem hitte el, hogy ez megtörtén de ideje dem volt belegondolni mághoz térítette a tűzjelző vinnyogó hangaj. Sierve nézet körül a lakásban mit hagyhatott égve. örömmel konstatálta, hogy csak vak riasztás volt, mig ezek a gondolatok át cikáztak az agyán már ujjabb zaj ütötte meg a fülét. Nem hitt a szemének épp abban a pillanatban törték be csákánnyal a bejárati ajtó a tűzoltók.
Míg ezen töprenget kopogtatást hallott a bejárati ajtón. Még egyszer magára nézet a tükörbe és ment ajtót nyitni. Remélve, hogy aki jön az talán látja rajta a változást és talán még magyarázatot is kap az érthetelen jelenségre. Míg a kulcsal kotorászott, kinézett a kukucskálon, meglepődve látta, hogyegy ismeretlen szép nő áll a bejárat előtt. Jól aszemügyre vette míg a kulcsal ügyelenkedett, fogalma nem volt kilehet az ismeretlen nő.
A zárral bajlódás után szélesre tárta az ajtót és köstzöntötte a nőt.
A tükörhöz sétált és megpróbálta forgatni a fejét látni akarta mi ez a duzzanat a fején.
Addig forgolódott amig egyszercsak sikerült a fejét merőlegesen a tükörnek forditani.
A meglepetéstől neki vágodott a falnak. Megszolalt a fejében egy hang, de mintha a sajátját hallotta volna nem volt közvrtitö közeg rögtön az agyában szólalt meg.
- Szerbusz én leszek ezentúl az őrangyalod.
Nem tudta, hogy válaszoljon és kinek, még mindig a fekét tapogatta.
A hang ismét kedves hangon megnyugtatta.
- Ne bántsd úgy sem tudsz vele mit kezdeni, és én csak segíteni fogk neked ezentúl.
Körbe forgatta a felsőtestét ezt miindig megtette reggelnként, a puha matrac reggelre mindig megviselte. A gyakorlat közben volt ideje végiggondolni a furcsa álmot. Minden balra fordulásnál, szemébe sütött a széthúzodott függöny között betörő fénysugár. Ez szinte bántotta a szemét, de rá is ébresztette, hogy nem álom volt, hiszen látta az íróasztalon felejtett tárgyait. Ezek nélkül sohasem ült le a komputerhez. Eszébe jutott, hogy éjszaka zenéket hallgatot. Már határozottan emlékezett az utolsó számra, egy elektronikus relaxációs zene volt, és míg a zene szólt egy spirál forgott a monitor képernyőjén. Ez volt az utolsó emlékképe a tegnapi napról.
A reggeli nap megcirógatta arcát. Lassan ébredezni kezdett. A feje tompa volt, és kialvatlannak érezte magát. Hirtelen rádöbbent csak álmodta az egészet.
A férfi még mindíg arra gondolt, hogy ezek nem lehetnek mások csak klónok, mivel a nő ügyet semm vetett rá, ez csak megerősítette az elképzelésében. Továbbmenve a folyoson
egy érdekes ajtóhoz ért ez nem volt több mint egy üveg tábla bár az anyagát nem tudta megállapítani. Az üvegen túl szembe jött vele korábbi vendégének a mása ekkor tudta, hogy bjaban van. Megpróbálta követni azt a nőt akit előszőr meglátott, annak mintha felfedezett volna valam iérdeklőcést a tekintetében. Még utól sem érte amikor éles fájdalmat érzet a nyak tájékán, aztán minden elsötétült előtte.
A férfi várt egy kicsit míg a nő eltünik a látómezejéből, majd gyorsan a kocsijába ugrott és igyekezett láttatlanul követni a nőt. Mikor az belépet a BCD cég ajtaján, utána eredt, az ajton belépve furcsa látvány fogadta szinte a 24. században érezte magát, nem látott sehol egy portást, vagy biztonsági őrt, a falakon mindenütt hatalmas monitorok voltak. Az egyik gépies hangon köszöntötte.
-Jó napot kívánok Uram, miben segíthetek?
A férfinak furcsa volt ez a személytelenség, de rutinosan ügyet sem vetve a kérdésre tuvább ment, még hallotta az élesen felvisító szirénát tudta, hogy ez miatta van, de ő a nőt kereste. A folyoson szembe jött vele egy nő aki megszólalásig hasonlított az ő korábbi fendégére, közelebb érve látta hogy ez csak annak aklónja lehet, minden porcikája megegyezett az üditős nőével. Ekkor jött rá, hogy földönkívüliek áldozata lett, csak azt nem tudta mi a szándékuk vele.
-Szivesen elkisérném de mivel köcsival jött, ezt most kihagyom, viszont szeretném megkérdezni, hogy lenne e kedve velem találkozni egy kicsit kevésbé szoros idő beosztás mellett, mivel sjnaos elég keveset beszélgettünk és én szeretném önt jobban megismerni.
Nézte a nő reakcióját, nem tudta mire vár de reménykedett.
-Óh bocsánat, az eszembe se jutott, hogy megkérdezem ön remélem nincs féjnél.
Már tudta, hogy butaságot kérdezett, egy férjes nő nem jött volna el a lakására, legalábbis így gondolta, de már megkérdezte.
-Megmondom őszintén az első pillanattól tetszik mióta megláttam, nos most már tudja, hogy a meghívásom nem volt alaptalan. Természetesen semmilyen körülmények között nem élek vissza a lehetőséggel, amiben talán egy kicsit többet láttam mint amennyit bevalottam. Volt már olyan az életmben, hogy csak egy névjegykártyát nyujtottam át a piros lámpánál, és randevú is lett belőle. De higyje el ártalmatlan bolond vagyok.
Igyekezet mosolyogva előadni ezt az ön vallomást, de már tudta sokkal többet ér ha az esetleges folytatásra koncentrál és nem a pillanatnyi lehetőségre.
-Az orvosi kar volt a cél onkológus szerettem volna lenni, de eléggé csapodár voltam nehezen ragadtam meg egy helyen. Aztán a sportkorház proszektúrájára kerültem mint beteghordó, és ott láttam a boncmester munkáját. Az anatómia mindig érdekelt, így aztán a mester javaslatára kezdtem újra bele az orvosiegyetembe. Mindíg így járok, ha kiderül a foglakozásom, akkor már a nőket jobban érdekli a munkám mint a személyem. Épp ezért javaslom térjunk vissza technika és a hagyomány megbeszélt téma köréhez. A férfi látta ebből nem lesz etye petye így aztán rezignáltan várta a nő válaszát.
