Köszönöm, köszönöm, hogy klubtag lehetek!
Azt gondoltam, akkor itt is visszavonulnék egy csendes vitamentes szigetre, hogy aki épp belefáradt a nagy szellemi harcokba, vagy csak nincs kedve épp
párbajozni, jöhessen egy kicsit beszélgetni, hitről, reményről, szeretetről szépen, szelíden:)
Köszönöm nektek, ha majd nem kell egyedül lennem ezen a szigeten:)
"Mert Isten minden lélekkel csak közvetlenül addig a határig megy, ahol nincs már ellenkezés. Ezt a határt azonban Isten sohasem lépi át, hanem ezt a határt magának a léleknek kell átlépnie. A kegyelem ugyanis nem erőszak, hanem szabadság." (Gertrud von Le Fort)
"Az biztos, hogy a mostani ortodox és katolikus Mária-tiszteletet nem lehet levezetni az Újszövetség lapjaiból, de a mai ortodox és katolikus Mária-kultuszból egyenes vonal vezet vissza az Újszövetség lapjaihoz. (A három éves gyermekből, aki voltam, nem tudnák megszerkeszteni a harminc vagy ötven éves embert, de a harminc vagy ötven éves emberből vissza lehet vezetni a három évest.)"
Szia Msmks, áthoztam az asszociációs topikból ezt a gondolatot, mert hosszasabban is szívesebben beszélgetnék róla:
"amire az emberek vágynak, nem annyira a szeretet, mint inkább önmaguk fontosságának érzete."
Valóban. De azt gondolom, a szeretetre is vágyunk azért. Te hogyan definiálnád a szeretetet?
Nagyon érdekes a mellékelt link is:
a-buddha-ujja.wikidot.com/szutta:mn-87-vj
Miért okoz fájdalmat számunkra egy szeretett személy elveszítése, ezt a kérdést is nagyon izgalmasnak találom. Aki őszintén szeret, érezhet-e szenvedést. Én azt gondolom, igen... ha például szenvedni látom azt, akit szeretek, ez szenvedést kelthet bennem is.
Szerinted az jó célhoz vezet, ha valaminek bár nem tudunk örülni, de azért keresünk, vagy találunk egy másik örömforrást, amire ha csak rágondolunk, máris nagyobb kedvet kapunk ahhoz is, aminek nem tudunk örülni?
Mutatok egy szép topikot itt az Indexen, ma indult, az előbb vettem észre, szerintem ez is egy kis valódi örömforrás lehet, nekem legalábbis:)
a gyakorláshoz a legjobb, ha örömtelien végezzük, kíváncsian és nyitottan arra, ami történik, elvárások nélkül.
így aztán mindennek örülni tudunk, ami jön, idővel még annak is, amitől régebben tartottunk vagy féltünk. vagyis tényleg mindegy lesz, hogy mi jön, mert rajtunk nem tud kifogni! :-)
Túlbecsülsz. Bár csak tudnám a válaszokat. Még csak véleményt sem merek írni. Én is várom hogy okosak megmondják... Annyit vélek tudni, hogy némely nálam okosabbak szerint, talán technológiai céljuk volt, mások kultikusra szavaznak, vagy esetleg a kettő ötvözetére. Nem tudom....
Nem bugyuta amúgy a kérdés, és nagyon is odavaló a topikba!
Nem akarom bugyuta kérdésekkel hátráltatni a lengyeli topikot, ezért inkább itt kérdezlek meg: szerinted ezek a kőkörök mire valók voltak? Ezek szerint nem voltak egyedülálló létesítmények...vajon honnan rendelkeztek ehhez a szükséges tudással az akkori emberek? És hová lett az akkori tudás?
Milyen lesz az a visszarepülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? - nem tudom és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.
Csak azt nem tudom, ha nekem minden mindegy, akkor hol és hogyan talál helyet magának bennem az öröm? Nálam a tompultságot, közönyösséget semmi nem különbözeti meg a minden mindegy hangulattól. Mit csinálok rosszul?
Annyit tennék még hozzá ChonGhe szavaihoz, hogy miközben valaki hátradől és kivár, és Isten meglátogatja őt , a jó elkezd munkálni benne és az életén, mint egy hívó szó. Ha onnantól fogva reagál a hívószóra, nem nagyon lesz nyugta. Amit sallangnak írsz, szerintem feladat az Istenhez vezető úton. A feladat megoldása nélkül nincs eredmény. Kinek Bibliaolvasás a feladata, kinek a betegápolás, stb. kinek a fórumozás... abból lehet tudni, hogy mi a feladatod, hogy miben tudsz növekedni.
Istennel, a Jóval az ember számos alkalommal találkozik. És minden találkozásra reagál valahogy. Már az is reakció, amikor Vele találkozol és elutasítod, mondván, hoyg még hagyjál, majd később, ha már haldoklom. Ez az elutasítás bizony nem jó kezdet. Nem Te vársz, hanem Isten vár rád, amíg ad neked további esélyeket.
Amennyiben nem tudok írni sem olvasni, nem jut el hozzám az ige, nincs bibliám, nem térek meg, akkor ki és mi és hogyan hozhatja tudomásomra, mutathatja meg e tudatállapotot? Vagy magától jön csak úgy spontán? Akkor viszont minek e felhajtás és sok sallang? Nem elég hátradőlni és kivárni..? ;)
Jób 1.20 Jób ekkor fölkelt, megszaggatta ruháját és megnyírta fejét, a földre borult és imádkozott. Jób 1.21 Így szólt: "Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!"
Igen, akkor elvette, de nem ígérte meg előzőleg, hogy nem veszi el...
Én úgy tudom, nem csak akkor üdvözülhet valaki, ha megtér. Nem a megtérés üdvözít, hanem a megfelelő lélekállapot, amire megtérés nélkül is szert lehet tenni. Nem keresztények, pl. muzulmánok, vagy hinduk is üdvözülhetnek.
Volt egy szerzetes, aki szet életet élt: teljes szegénységben, önmegtagadásban, tisztaságban, teljesen önzetlen, alázatos, mindnekit jobbank tartott magánál, buzgón imádkozott, sokaknak volt hasznára és példamutatására. Semmi kivetnivaló nem volt benne. Halála előtt kérte szerzetestársait, hoyg imádkozzanak érte, mert azt érdemli, hoyg a pokolra kerüljön...
Nem ismered Te a valódi szerzeteseket, ha úgy gondolod, hoyg ők is ugyanúgy gondolkodnak, mint Te vagy a világi emberek. Az Ortodox Egyház felfogása szerint a szerzetesség nem a tutti üdvösség útja (éppenséggel mindenki tisztában van vele, hogy a magasabbról nagyobbat lehet zuhanni), hanem a bűnbánat útja.
igazából ez tényleg csak szemléletbeli különbség. a hínajána és a mahájána irányzatok is azt tűzik ki célul, hogy a követő elérje a nirvánát; hogy ezt milyen szóhasználattal, nyelvezettel, érveléssel, szútrákkal érik el, abban különböznek. valahol olvastam, hogy a lények 84000-féle szenvedésére 84000-féle orvosság létezik. a hínajána és a mahájána tanítások nem mondanak ellent egymásnak, illetve nem ismerem teljeskörűen a szútrákat, de abban bizonyos vagyok, hogy a központi tanításokban megegyeznek.
a nirvánában nem fakad semmi a szenvedés megszűnéséből. a nirvána maga a szenvedés megszűnése. a szamszárában minden szenvedés, a nirvánában semmi sem szenvedés.
A kereszténység egy alku. HA megtérsz AKKOR üdvözülsz. HA nem, akkor kárhozol. Az alku pedig biznisz. Vagy tévedek?
Ezek gyarló emberi dolgok. Isten aligha megy bele ilyen kicsinyes emberi játszmába. Hogy mégis egy az üdvvel kereskedő (az ördöggel fogadó, lelkekért alkudozó) kufárnak tekintik, igazolja, hogy neurotikusan antropomorfizált, azaz nem Isten alkotta az embert képmására, hanem fordítva: az ember alkotta Istenét a saját képmására... Persze tisztelet a kivételnek, mind személyek, mind hitrendszerek tekintetében.
A társadalmi szintű bizniszsége minden vallásnak pedig nem szorul magyarázatra...
Szerinted a kereszténység mikortól kezdve lett biznisz? Már Júdástól kezdve? Nyilvánvaló, hogy voltak akik biznisznek tartották, de vajon elmondható-e minden keresztényről, hogy tutira csak bizniszel?
Szerintem nem különbözik:) A mennyország a beteljesült szeretet, amit nem csak úgy lehet elérni, hogy a tökéletesedés lépcsőit végigjárva eljutunk a beteljesült szeretetet jelentő legfelső lépcsőfokra, vagyis a mennyországba, hanem úgy is, hogy bár anélkül halunk meg, hogy eljutottunk volna a kellő szeretet-magaslatra, a feltámadásban a legfelső lépcsőfokra emel minket Isten az ő kegyelméből. Mármint én ebben hiszek:)
Minden, ami a nirvánában "megtalálható", ami a nirvánára jellemző, az csak és kizárólag valaminek a megszűnéséből fakad ezek szerint: pl. vágyak, szenvedés, ragaszkodás megszűnése.
A mahajána szerint a nirvána nem "a legmagasabb átszellemülés állapota"? Ellentmond egymásnak a mahajána és a hinajána tanítása?
A hínajána és a mahajána közötti szemléletbeli különbség csak a nirvánát illetően létezik?
Igen, ez valóban így igaz. Egyetlen biztosíték az ígéret, az adott szó lehet, neked adtam, ezért soha nem kérem vissza. Ha tudjuk, hogy ez a gazda, amit megígér, meg is tartja, mondhatjuk-e, hogy teljes egészében odaadta?
a hínajána más szemszögből közelíti a nirvánát, mint a mahájána. ezért akinek a pozitív kijelentések szimpatikusabbak, jobban húz a hínajána irányzatokhoz. nekem a mahájána szimpatikusabb. azt hiszem azért, mert a nirvána egyértelműen nem valami, hanem valaminek a hiánya.
Érdekes dolgokat írtál. De hadd jegyezzem meg, hogy amikor arról beszéltem, hogy énm hogyan éltem meg mindezet, amiben most Te benne vagy, mintha 20 évvel ezelőtti önmagamat látnám, azt nem érvnek szántam. Tudom, hogy szubjektív érvekkel nem lehet nyugaton labdábvarúgni, tehát ez nem érvelés volt, csak dióhéjban leírtam, hogy én akkor hogyan éreztem és hol vettem észre a bibit és merre mentem tovább. gyerekkoromban engem is keresztánynek kereszteltek, tehát ugyanúgy a keresztányságtől távolodtam el - noha Vlede ellentétben ez nem az attól való eltávolodás volt, mintha csalódtam volna bármiben (ez talán annak is betudható, hogy a kereszténység KELETI ágához tartozom), és kezdetben nem érzékeltem, hoyg mindez ellentétben lene a keresztánysággel. Csak légyszi ne jöjj azzal, hoyg ha valaki saját lelki élményeit osztja meg Veled (aminek szintán megvan a maga helye és haszna), hoyg szubjektív, fúj, ha meg egy objektív tudást, ami szükségszerűen átment egyfajata konszenzuson és az idő szilárdságtesztjén, hogy dogmatikus. Ezzel nem intézed ezt el, mert ez megint az ellenfélnek egy ösztönös szintre apelláló sugalmazása, azért, hoyg így egy felszínes huszárvágással megkísérelje elhallgattatni az igaz tartalmat, de ez megint önellentmondás, mert az igazság szubjektíven jut el az emebrhez, de a konszenzus (szándékosan nem használom a nyugat által túlmagasztalt, de nem létező objektivitást) teszte tudja megkülönböztetni azt a pusztőán egy személy szférájából származó dolgoktól. Mint mondtam, ezek a következetlenségek, önellentmondások a józansággal kiszűrhetők. És nem azért vannak, mert az ellenfél hülye, hanem azért, mert a hazugság sohasem lehet teljesen konzekvens, ellentmondásmentes, az csak az Igazság tulajdonsága. Mivel univerzumunkat Jó teremtette, ezért az univerzum a jó túlélésének kedvez.
Egyébként ha nem nyugati bulvárvallásokkal, hanem valódi keleti tanokkal foglalkozol - bár az általad felvázolt svédasztalos válogatás mindig felszínesebb lesz, mintha egy tanban mélyedsz el, ugyanakkor ha válogatsz, mindig Te maradsz az igazság végső kritériuma, mivel te döntöd el, mit tartasz jónak és mit nem, és nem hajtasz fejet önmagadnál nagyobb előtt, így önmagadat sohasem fogod túlhaladni - akkor talán találkoztál azzal a jelenséggel, hoyg a keleti gondolkodásban nemhogy objektivitás nincs, de még obvjektum sincs. Minden szubjektív, mert az érzékelt világot a szubjektum alkotja meg, egyes meditációs gyakorlatok pedig pont az objektum-szubjektum kettősségének feloldását vélozzák meg, az éntelenség érzetét. Na mindegy, ezért is lepett meg, hoyg itt pocskondiázod a szubjektivitást, mintha valami ateista nyugati tudós lennél. De azt hiszem, azért hsz-om 2. felében írtam pár "objektív" dolgot is...
Tehát rövden most talán annyit tennék még ehhez hozzá, hogy ahogy fejlődsz eljön szerencsés esetben a válaszút, hogy megmaradj önmagad keretein belül (még akkor is, ha megtisztítod önmagadat) vagy túllépj önmagadon egy nálad nagyobbal összekötődve. Egyelőre erről nem mondok mást, de alapjába véve ez különbözteti meg a mókuskereket a hegymászástól.
Egyébként az általad felsorolt ezoterikus listn mindegyiket ismerem különböző mértékben, Te se aggódj. De azon is csodálkozom, hoyg az ezotéria, ami egyfajta belső kör tudása, manapság már frankón átment egy mindent felölelő exotériába. Jó biznisz ez.
