Az első képen csapkészítéshez való maró látható (négyélú, kalibrált átmenő furattal). A második képen pedig furat készítő, kalibráló marók láthatóak. Mindkettő fajta opcionális tartozéka pl. a Lorch & Schmidt órásesztergáknak. Ma már ritkán felbukkanó, de nagyon hasznos darabok. (Válalkozó kedvűek, akár le is gyárthatják pl. "ezüstacél" rúdanyagból...)
Az esztergálás alapjában alkotó munka, és azonnal látható az eredmény is, tehát meg van a sikerélmény is. Hát persze, hogy emiatt kedvet kaptál megpörgetni és faragcsálni egy kicsit, a dolgokat.
:-)
Ismerni ismerem, van is néhány kobaltos késem, de csak nagyobb keresztmetszettel. Anno örültem, hogy ezt is tudtam venni és tetejében olcsón. Valószínűleg kellene még néhány kés, amit nagyolóra köszörülnék és így lehetne a simításhoz használtat kimélni. (Amúgy a műszerész padhoz ritkábban kell utánélezni, tehát a technikámban lehet a hiba.)
Szervusz ! Hát, így olvasva az esszédet: !.................órásesztergát szeretnék venni....................! És most megyek a műhelybe, és addig kunkorítom a spént amíg bokáig nem ér.......
Komolyabban: ismered a gyorsacél kések kobaltos kivitelét ? Jelölése a felületen "HSS-Co" Nagyon szép felületet lehet rajta kialakítani amit alig kell finiselni, és jóval éltartóbb a megszokottnál.
Szervusz!
Szívesen lefényképezem, ami van. De ne számítsatok túl sokra (lehet, hogy több esztergám van, mint kézi késem ;-)) ?). Van néhány gyorsacél 4x4 mm keresztmetszetű, amit most készítettem. Valamint néhány hagyományos antik kés reszelőből és/vagy acélból készítve. ((Van néhány nyers 3 mm átmérőjű és 80 mm hosszúságú gyorsacél rúd, amihez alkalmas befogót készítve fogok majd kézi kést köszörülni. Az utóbbi egyenlőre még csak a fejemben létezik kész állapotban. Aztán szintén elképzelés állapotában leledzik a birtokomban lévő vídia idomokból készítendő kés kialakítása.))
Egy kis adalékként meg kell jegyeznem, hogy az esztergálást klasszikus szupportos szerszámgépen tanultam, az apámtól, majd évtizedekig csak másokat láttam esztergálni. Aztán előbb vettem egy faesztergát és azon szórakoztam (igazi élmény a fával dolgozni). Utána vettem egy kis 350-es műszerész padot és csak utána jutottam az órás esztergák közelébe. Ezt azért írtam le, mert ez talán megvilágítja, hogy miért látok dolgokat másképpen mint mások. :-)
Az órás eszterga kései és a kések használata a klasszikus faesztergáláshoz áll szerintem a legközelebb. A kések emiatt nagyon hasonlóak. A néhány késtípuson kívül egyedi munkákhoz egyedi kések kellenek. A négyszögű alapprofil nagyon előnyös, mert annál elvileg egy köszörüléssel négy önálló profilkéshez jutunk, továbbá könnyebb a kés megtámasztása, mint a körprofilból kialakított késeknek.
Szükség van alapból egy nagyoló késre (erre megfelel a rombuszra köszörült); egy jobbos és egy balos merőleges (derékszög) beszúró késre – ennél a legjobb a gyaluélszerűen köszörült kés, mert egy késsel kapunk jobbos és balos beszúrót (ezzel lehet derékszögben találkozó felületeket is kialakítani) és simító/felület egyengető kést (a négyszögprofilú kés forgatásával); aztán kell jobbos és balos általános célú kés, ami kicsit simító, kicsit kerekítő, kicsit beszúró (lényege, hogy rendelkezik egy rövid éllel is. A többit meg adja az élet: pl. leszúrókés (ideértve a különféle alakos formák fazonírozó késeit is. Lényeges a nagyon finom él, amit én köszörülés után fenőkövön érek el és használat közben szükség szerint többször is után fenem a kés élét finom fenőkövön (szárazon vagy nedvesen, mikor hogy). Esztergálás közben finoman mozgatom a kést. A munkadarab végleges formáját az esztergálás után szükség szerint finom tűreszelővel (sok fajta van belőle klf. profillal és finomsággal, az előreszelőtől a polírozó reszelőig), csiszoló kövekkel (klf. finomságú „reszelőkövek” és finom fenőkővel – palakő), esetleg csiszoló/polír papírral/vászonnal (amit tűreszelőre, vagy vezetőfára fogok) alakítom ki. De van klf. átmérőkhöz való gyári (órásesztergához készült) maró is, amivel méretpontosra és derékszögre lehet munkálni azt ami ezt igényli pl. egy csapot lehet vele finishelni a polírozás előtt.
A kés helyes tartására vonatkozó magán véleményem, hogy mindent szabad, ami nem káros :-). Vagyis kézi késsel az adott munkadarabnak megfelelően kell az optimális késhelyzetet megtalálni. Ez előbb próbálkozással, a gyakorlat növekedésével pedig megérzéssel lehet megtalálni. Lényeg, hogy a munkadarab ne rántsa el a kést, a kés pedig ne okozzon kárt a munkadarabban (pl. törés, görbülés). Talán olyan ez, mint a krém keverése. A hagyományok szerint mindig csak egy irányban, balról jobbra szabad keverni – tapasztalatom szerint ellenkezőleg is jó, sőt az sem baj, ha időnként változtatunk a keverés irányán :-)). Én például állva szeretek esztergálni (az órás esztergán is), van aki szerint ülve kellene. A Pallai -féle megoldásnál is a kés éle tompább, mert mint írja és az ábrán is látszik le van törve. Ez olyan mint az én jobbos és balos késemnél az él ferde lecsapása, amivel ugyanúgy lehet esztergálni, mint a főéllel. Az angol megoldás alapjában ennek a tükörképe. Szerintem azzal a módszerrel esztergálj, ami számodra jobban kézre van. A túl „harapósra” köszörült kés finom munkánál - véleményem szerint - kifejezetten előnytelen.
Képek sebtében, neon világítás mellett szabad kézből készültek, a kések bemutatásának céljából. (Vagyis most az egyszer kéretik, hogy a téma szempontjából lényegtelen, esetleges fotózás-technikai értékelést és kérdéseket lehetőleg a publikus email címemen tegyétek meg ;-) .)
Igyekeztem mindent részletesen leírni, de ha valami kérdés lenne nyugodtan tegyed fel és én megpróbálok rá válaszolni!
üdv.: k.
Igen hálás lennék (gondolom a többieknek is tetszene) ha a kézi esztregakés gyűjteményedről is közölnél néhány képet.
Az esztergályozás nekem már úgy ahogy megyeget, de felvetődött néhány kérdés.
A Katona-Pallai könyvben (átvett ábra egy német könyvből) de másutt is sok ábrán (főleg német könyvekben) úgy tartják a kést (stichel) hogy a köszörült része felfelé van. Ezért sokkal hegyesebbre köszörülik, és jobbos, balos gömbölyített vegű fazonokat használnak. Nekem ez nem megy. Lehet hogy a kézi késtartóm formája nem engedi, de sehogy sem áll kézre.
Az angol-amerikai honlapokon ugyanolyan fazont (graver) használnak, de tompábbat, és itt a kés köszörült éle lefelé van.
Bevallom sokáig érthetetlen volt számomra ez a fókusztávolság, tárgytávolság, blendeméret. Mostanában már kissé érthetőbb volt, te pedig nagyon röviden és érthetően leírtad. Meg is győztél... volna, ha mindaz ami kellene: a megfelelő gép+objektív nem egy szép óra árával vetekedne (akár egy használt R.). Itt aztán győz az óra és marad a kis kompakt gép és a szórakozás esetleg életlen kép :-)).
Csak tudtam, de már elkelt :-). Meglepően jó szupermakró felvételt lehet vele készíteni. A Canon kisebb így azt tartottam meg. (Még van egy létszám feletti szuper masinám ... ;-) - majd azt is megláthatod hamarosan...)
Nem feltétlen drága. Manuális állítási lehetőség esetén kis játszadozás. Adott lencse fókusztávolság, és tárgytávolság esetén a mélységélesség csak a blendétől függ. Minél kisebb a rekesz, annál nagyobb. Pl. egy 60-as makró objektívnél 2,8-as blendénél 1-2 mm (!), 36-os blendénél akár 4-5 cm is lehet a minimális 22 cm-es tárgytávolságnál (Nikon). Persze minél messzebbről lövünk a tárgyra, annál nagyobb a mélységélesség. Makrónál ez bizonyos távolság után végtelen, de ugye mi közelről akarunk makrózni :-)
Szóval nem bonyolult. Állványról mm-enként tudunk élességet állítani. Ez a legolcsóbb SLR vagy DSLR géppel is működik. Az objektív a lényeg, az sajna drága.
Kézzel, kompakttal jó szórakozás, de csak életlen lesz jó a kép. ;-)
Egy biztos makrónál a mélységélesség rendkívül csekély. Nagyon nehéz "elhelyezni" a mélység határait. Valóban ha nem figyel a készítő a véletlen játszik szerepet. Biztosan van olyan felszerelés ami segít ezen, vagyis a mélységélesség tágabb határok között van. Úgy sejtem ez drága mulatság. Maradnak a kompakt esetleg bridge gépek. Én egy régebbi Olympus 500-at használok + Raynox lencsét állvány nélkül. Több felvételt készítek s szelektálok.
Óhh, hát ez a kép nem nyúlvadászatra, vagy a Time magazin címlapjára készült ;-)). De szerintem a lényeg rajta van. Mit is lehetne elvárni egy kicsi kompakt géptől, vagy másképpen fogalmazva mire van szükség? Ez csak egy zsebgép, ami mindig ott van ahol kellhet. Előkapom és lekapom, így a pillanat varázsa megmaradhat. (Van SLR és DSLR gépem is, meg néhány obi hozzájuk, de azok nem férnek a kabátzsebbe ;-) ). Az meg világos, hogy az automatika nem a néhány tizedes csapra, hanem a nagyobb patronvégre áll rá. Persze ez is átléphető, ha a gép optikai tengelyét ilyenkor kicsit arrább mozdítjuk (lefixált élességállítással) és máris tűéles a tengely vége is. Egy óra belsőt ilyen körülmények között és ilyen géppel is tűélesre lehet makrózni. De jelen esetben a demonstráció nem erre, hanem a szabadkézi és bemozdulásmentes expozíció lehetőségének bemutatására irányult.
A gratulációt köszönöm, de ez a csap készítés csak játék volt. Saját magam, az új esztergakéseim és az egyik esztergám (AZ) képességeinek a tesztelését szolgálta.
Akinek kompakttal nem megy a fotózás, annak felesleges a komolyabb gép vétele is.
A mellékelt off kép az éjjel készült egy falon pihenő százlábú szörnyről, sebtében sötétben csak vakuzva (remélhetőleg a tisztelt topictársak megbocsájtanak ezért a kis kitérőért) a kompakttal. A kép csak részlet és átment a index gépezetén is. Ígérem nincsen több fotózás technikai beírás...
Mindent lehet, Kedves Mester, de bátorkodom megjegyezni, hogy szabadkézből, ilyen géppel ezt, azaz ilyet lehet. A tokmány pofái élesek ezen a képen, és nem a munkadarab csúcsa (ami a lényeg lenne). Egy erre való géppel a mélységélesség nagyságát és helyét is be lehet lőni, de így a véletlen válik főszereplővé :-)
Elnézést, hogy belepof...zok. Gratula amúgy az "órás" munkáért!
Canon Ixus 500 - szabadkézben tartva, vakuzva és az eszterga munkalámpájával megvilágítva - makrofotó részlet. Csapvastagság kb. 0,25 mm.
Például az Olympus C-315 Zoom 2 cm-es szupermakrót is tud.
Lehet szabadkézben makrózni, de állványon könnyebb. Ez is csak gyakorlás kérdése, mint az órajavítás (akinek nincsen érzéke és biztos keze, annak a gyakorlás sem segít, szerintem.)
A legtöbb olcsó gépnek meglepően jó a makrója. Egyféle beállítással ugyan (fix távolságra), de jó képeket tudnak, pláne kis állvány segítségével. Persze attól is függ, mit akarsz fotózni, simán órákat bőven elég egy kompakt.
Az olcsó picike állvány kompakt géphez jó csak (ahhoz viszont tényleg jó). Tükörreflexeshez masszív kell, hogy ne mozduljon be a tükör felcsapásakor. Komolyabb gépeken van előzetes tükörfelcsapás funkció, azokhoz meg a súly miatt kell a nehezebb állvány. Használtan lehet kapni ilyeneket.
Érdemes venni egy olyan kis olcsó picike állványt, amire fel lehet csavarozni a masinát és nem kézzel exponálni, mert akkor biztosan bemozdul. Van az az időzített mód, amikor pár másodperc után magától fotóz. Ha az usb mikroszkópot ki szeretnéd próbálni (mielőtt veszel egyet) és hajlandó vagy érte elugrani a melóhelyemre, akkor szívesen kölcsön adom.
Makrózáshoz mindenképpen manuális állíthatóság kell, hogy a blendét s a záridőt külön-külön is tudd állítani. Ma már nem hiszem, hogy ezt a kompakt gépeken engedik. vegyél egy olcsó cserélhető tükörreflexes gépet, és hozzá egy jó makró objektívet. Az objektív a lényeg, az "lát". A többi csak porhintés.
Szervusz ! A kompakt gépek leírásában szerepel többek között: a "közelpont makróban" adat, ezt centiméterben adják meg. Igazából ez még csak a töredéke a jó makróképességnek, ezért érdemes képstabilizátor képességgel is rendelkezők között válogatni, valamint minél nagyobb fényerő is legyen. Érdemes tesztképeket keresni egy adott készülék tesztoldalán, de EZ AZ OLDAL régóta kimerítően tesztel géptudást. A Camera database menüpontban, sok igen régi gép is szerepel, de a legújabbakal is lépést tart naprakészen. Üdv.
Én vettem egyet 8000-ért az Ebay-en. 1,3 megapixeles. Ha jól emlékszem 200X-os nagyítást tud. Amikor megjött hülyéskedtem vele egy darabig, de azóta a dobozában pihen. A kedvesem kis piros fotómasinájával jobb képeket csinálok. Igaz, hogy tőlem kapta ajándékba és direkt olyat választottam, aminek jó a makrója. :)
