Baja múltja, jelene és minden bizonnyal jövője is sokszínű, gazdag kulturális kínálatról tanúskodik. Legyen ez a téma a rendezvények előrejelzésének és a róluk szóló recenzióknak a helye.
Egy minden bizonnyal tartalmas előadásra hívom fel szíves figyelmüket. A Bányai Júlia Szakközépiskola dísztermében - tehát a régi megyeházán - április 27-én, kedden 18 órai kezdettel - Szabó Gábor, a Bács-Kiskun Református Egyházmegye tiszeletbeli esperese tart előadást "A református keresztyén ember hivatása" címmel.
Amikor az előadást Kedves Levelezőtársaim figyelmébe ajánlom, megemlítem, hogy Szabó Gábor nem csak kitűnő előadó, hanem kitűnő egyházzenész is, aki az orgonamuzsikát művészi fokon műveli.
Holnap, tehát április 19-én, hétfőn 17 órakor nyílik Rendes Béláné kiállítása a Sugovica ÁMK-ban. (Alsóvárosi vgy II. Rákóczi Ferenc Ált. Iskola volt.)
A köztiszteletnek és -szeretetnek örvendő idős művésznő, Rajz Kati néni nemzedékeket tanított a művészet szeretetére. Munkásságát és alkotásait Fodor Ilda képzőművész méltatja a megnyitón.
Tegnap délután dr. Rapcsányi László, a Magyar Rádió örökös tagja tartott előadást a Magyar Rádió fennállásának 85. évfordulója alkalmából, melyről a Türr István Múzeumban a helyi munkatársak és a szegedi Móra Ferenc Múzeum együttműködésével rendkívül érdekes kiállítás nyílt meg. Szíves figyelmükbe ajánlom.
Dr. Rapcsányi László, Baja város díszpolgára, a magyar rádiózás nagy alakja egyidős a Magyar Rádióval. Zenével, prózai adások szövegével illusztrált előadásában keresztmetszetét adta az eltelt 85 esztendőnek. Személyesen kezdeményezte, és riporterként kérdezte Muráti Lilit és Karádi Katalint. Antall József kölni kórházi ápolása alatt felkérte, és készítette a miniszterelnökkel az utolsó interjút.
Ma déleőtt történt, hogy a Rókus temetőben, a képolna előtti keresztnél megemlékeztünk a repülőszerencsétlenség áldozatairól. Dr. Munczig Dénesné beszélt a magyar és lengyel nép történetének egybefonódásáról, a lengyel-magyar barátságról. Bán Béla református, Nepp Éva evangélikus és Retkes Zsolt római katolikus lelkipásztor mondott imát és áldást. Baja város és a környék lakossága nevében dr. Révfy Zoltán polgármester és Zsigó Róbert országgyűlési képviselő mécsest gyújtott az áldozatok emlékére.
Nagyon szépen köszönöm, hogy feltetted az omlásról készült fotót. Így sokkal szemléletesebb. Sajnos, a számítógép terén nem sokra vittem, és komolyan tartok tőle, hogy ez már így is marad.
Négy nap múlva következik be nagyszombat ünnepe. Aki szeret a múlt eseményeiben búvárkodni, figyelmébe ajánlom az 1901. április 6-án, nagyszombat napján történt szörnyű tragbédiát. A Türr István Múzeum melletti, Szabadság utcai ház - akkor kétemeletes épület - egy része omlott le, emberéleteket követelve. Az omlás oka minden bizonnyal a földszinti üzlethelyiség átépítésében, a falak megbolygatásában keresendő, melynek következtében az épület statikája meggyöngült. A komoly építészettudományi tanulság mellett az emberi segíteni akarás szép példáját is láthatjuk az omlás nyomán.
Lőrinczi Csaba főszerkesztő internetes lapjában, a bajastory.info-n olvasható az omlás történetével foglalkozó írásom a Helytörténet rovatban Baja fekete gyásznapja címmel.
Köszönöm szépen, ez csak javára válhat a következő kiadásnak.
üdvözöllek: Erzsébet.
( ha lenne egy kicsivel több időm, akkor beszkennelnék néhány zeneiskolai vizsgahangverseny meghívót az ötvenes évekből - nagyon puritán körülmények ellenére mindig "esemény" volt:))
és ne felejtsem: van még valaki, aki emlékszik, amikor a Központi Leányiskola(?) előadta Szőnyi Erzsébet gyermekoperáját?
Köszönöm a tanácsot, melyet már meg is fogadtam. Kieselbach úrnak és Hábermann Anna Máriának is megírtam, természetesen megemlítve, hogy Tőled kaptam a tanácsot az interneten. Mégegyszer köszönöm.
Szeretettel köszöntelek Kedves Családoddal együtt: G. Zoltán
a sajtóbemutatón fel is hívták erre a tényre a kiadó figyelmét, de úgy tudom, hogy készül az utánnyomás. Nem írnál egy e-mailt Kieselbach Tamásnak a kutatásod eredményéről?
Betűról-betűre tanulmányozom dr. Anna Maria Hábermann Tamás könyve című megrendítő és gyönyörű könyvét, melyet az előbbi bejegyzésben figyelmükbe ajánlottam. (A Kieselbach Galéria, mint kiadó jóvoltából ez vélemény a könyv küllemére is vonatkozik.)
Örömmel tölt el, hogy a szerzőtől egy szép ajánlást is kaptam, a rengeteg bajai vonatkozás mellett ezzel is megokolhatom a többszöri és nagyon alapos olvasást.
A könyv tartalamazza dr. Hábermann Andor csátaljai orvos feleségének Olaszországba emigrált fiú gyermekükhöz (Anna Maria Habermann édesapjához) írott levelét. Nem hagyott nyugodni az egyik benne levő szó. Pontosan idézem a kézzel írt levél kezdetének nyomdai átírását:
"Kedves Fiam, Ali! Bent voltam Baján új év roskasozó /?/ 1. napján bementem a képezdébe, a Tamás osztályába. Olyan már a drága gyermek, mintha ő már örökké oda járt volna, a tanító úr szereti..."
Mit jelenthet a "roskasozó" szó. Néhány órát eltöltöttem vele, amíg sikerült megfejtenem. A "k" a kézírásban összetéveszthető a "h" betűvel, a "z" pedig az "n"-nel. A szó helyesen olvasva "ros hasonó", a rós hásáná pedig nem más, mint a zsidó újév. Ami a levél keltekor (1936. szept. 24.) szept. 17-re esett. tehát ezen a napon kereste fel a nagymama unokája iskoláját.Biztosan megvan a kronosztikában a megfelelő tudományos módszer, de én a dátumot úgy hüvelyeztem ki, hogy a budapesti, XIII. kerület Bocskai út 37. alatt volt zsinagógát ezen a újév napján, tehát 1936. szeptember 17-én avatták. Mint látható, a műltban való búvárkodás sok érdekességgel jár.
Sajnos, a Tamás könyvét illetően sok szomorúsággal is.
A közelmúltban említést tettem, és ezen a helyen is szóba került egy megrendítően szép könyv, melynek címe Tamás könyve, s mely egy bajai fiúról szól. .
A könyv szerzője a vészkorszakban elveszett kis bajai gimnazista féltestvére és húga, dr. Anna Maria Habermann, orvos, zongorművész, feltaláló, író, aki tegnap Baján járt. Ugyanott ünnepelte meg a születésnapját, ahol annak idején nagyszüleivel és szüleivel testvérének, Tamásnak - aki most 81 esztendős lenne - tartották a születésnapi ünnepségét. Tehát az egykori Nemzeti Szálló - ma Duna Wellness Hotel - kistermében.
Különös véletlen, hogy a kis születésnapi ünnepségre éppen egy olyan előadásról érkeztem, melyet hasonló témában tartottam. Jelen volt Anna Maria Habermann köszöntésén az az egykori tanítványom is a kislányával, akinek köszönhetem, hogy Anna Maria Habermannt megismerhettem. És akinek az elődei és testvére utáni kutatásban segíthettem, - bár jólesett a köszönet -, mégis úgy vélem, hogy megtiszteltetés és kötelesség volt számomra.
A Tamás könyvét figyelmükbe ajánlom. Gyönyörű és nagyon szomorú könyv.
Egy zenetörténeti sorozat első előadására hívom fel figyelmüket.
E hó 23-án, kedden 18 órai kezdettel Pethő Attila főiskolai tanár emlékezik meg előadásában Chopin születésének 200. évfordulójáról az Ady Endre Városi Könyvtárban. Közreműködnek a zeneiskola növendékei: Hirling Bettina, Cséfalvai Viktor, Péterfai Ferenc.
Belépődíj nincs, minden érdeklődőt szeretettel hívnak és várnak.
Gál Zoltán
U. i. A zenetörténeti tanulmányoknak nagy hagyományai vannak Baja művelődéstörténetében. A múlt századforduló első évtizedeiben Kiss Á. József tanítóképző intézeti tanár foglalkozott a város zenetörténetével lyceális előadásaiban. Erre alapozta tanulmányát dr. Bernhart Sándor, a város későbbi polgámestere az 1934-ban megjelent Baja monográfiában. Ezt egészíti ki saját kutatásaim néhány eredménye, mint a Liszt Ferenc Kör és a zeneiskola története, Baja 2 évszázadának zenei nevelés- és művelődéstörténete, Bartők bajai hangversenye vagy Rózsavölgyi bajai működése. (Az utóbbival kapcsolatos az idei Csárdás éve vagy a Guiness rekord kísérlet, melyekkel kapcsolatban, amennyire tudom, a nevem ezideig még említésre sem került.)
Abban a szerencsében részesültem, hogy részt vehettem B. Mikli Ferenc budapesti kiállításának megnyitóján. Rröviden beszámolok az idős művész műveinek fogadtatásáról.
A megnyitó a meghívón jelzett rendben zajlott, rendezését szép virággal köszönték meg Kovács Zitának és Torma Zsuzsának. Kratochwill Mimi művészettörténész - B. Mikli Ferenc művészetének régtől kiváló ismerője - magas színvonalú méltatást mondott. Külön oröm volt számomra - ezt hajdan a művészet egyetemessége jegyében nagyon szorgalmaztam -, hogy egy tehetséges budapesti művészeti középiskolás, Tóth Viktória hegedűjátéka színesítette a megnyitót. (Telemann szólószönáta.)
Ami meglepetés volt számomra: a belváros szívében levő Árkád Galéria (VII. ker. Rákóczi u. 30.) zsúfolásig megtelt a megnyitóra. Ahogyan mondani szokták, egy tűt sem lehetett volna leejteni. Olyan érdeklődők is eljöttek, akik négy évtizeddel ezelőtt voltak bajaiak. A falakon igényes válogatás, 21 táblakép és 5 akvarell látható a Mester életművéből.
E hó 18-án, csütörtökön 17 órakor nyílik B. Mikli Ferenc festőművész, Baja város díszpolgárának kiállítása a fővárosban, az Árkád Galériában. (VII. ker. Rákóczi út 30.)
A vendégeket a város nevében Bán Béla, az önkormányzat Kulturális, Ifjúsági és Sport Bizottságának elnöke, a kiállítást rendező Itthon Európában a Művészetért Alapítvány nevében Tasnádi Gábor elnök, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége képviseletében Miskei László alelnök köszönti.
Az alkotásokat, melyeket Kovács Zita művészettörténész válogatott, Kratochwill Mimi művészettörténész méltatja. A tárlat április 11-éig tekinthető meg, hétfőtől csütörtökig 10 és 17 óra között.
Tisztelettel: Gál Zoltán
U. i. A tárlatra a művész bajai tisztelői számára az önkormányzat 13 órai indulással külön autóbuszt szervezett, mely előzetes jelentkezés után (Kubovics-Czeglédi Anita közművelődési előadó, tel.: 79/527-174, e-mail? czegledi.nita@bajavaros.hu) 1000 Ft részvételi díjjal vehető igénybe a 45 fős befogadó képességig.)
Mint tapasztalom, az internetet sokkal többen olvassák, mint akik kedvet éreznek vagy technikailag meg tudják oldani, hogy írjanak rá. Most szóbeli kérdésre adok választ, ami szélesebb körben is érdeklődést kelthet.
Írásbeli nyoma van, hogy Hábermann Tamást kétségbeesve kereste édesapja. Íme egy távirati válasz 1945. dec. 25-i keltezéssel Bajáról özv. Ternesz Péternétől.
"Tamás(ról) és Nagyanyjáról semmi hír, 1944. máj. 28_ót(a)" (Megj: a zárójeles kiegészítés tintával, ill. az óta "a" betúje nem látszik a másolaton.)
Újabb érdeklődésre válasz:
"Tamásunkat anyai nagyanyjával Ausschwitzba hurcolták. Tudakozódásaim fájdalmas eredménye szerint hazatérése immár alig remélhető. Vajha mostani értesülésemet idővel megcáfolhatnám. Dr.László Vince gimnáziumi igazgató. 1946. január 12-én."
Megjegyzésem: Dr. László Vince ciszterci paptanár a bajai III. Béla gimnázium igazgatója volt, neves közéleti személyiség, pl. a Liszt Ferenc Kör elnöke.
Örömmel olvasom a képviselő-testület határozatát, mely szerint Baja, mint a csárdás szülővárosa világrekordot állít fel, úgy, hogy félezer bajai és környékbeli pár táncolja együtt a csárdást június 19-én. Kitűnő ötlet, öregbíti a város hírnevét.
Érdekes, hogy Rózsavölgyi két évtizedes bajai munkássága feledésbe merült. Olyannyira, hogy egy 1928-as országos zenei kataszterben (az erről szóló kitűnő tanulmányt éppen most lektoráltam Tánczos-Szabó Ágota levéltáros felkérésére), a jelentést tevő bajai bizottság nem is említi. Később a Baja monográfia sem. Jómagam 1982-ben bukkantam rá Rózsavölgyi bajai munkásságára egy szakdolgozat írása közben. Több más is kiderült ekkor számomra, mint Bartók bajai hangversenye, a bajai Aradi emlékművel kapcsolatos adatok stb. Csekély publikálási lehetőségem volt ugyan a témákról, (annak idején a Petőfi Népe fél oldalt adott egy-egy helytörténeti írásomhoz), a bajai Liszt Ferenc Kör történetét országos folyóirat is közölte, sok közülük a bajastory.info-n olvasható, a jelen témával kapcsolatos írásomat (címe: Ahol a csárdás született) a rangos vajdasági folyóirat, a Bácsország is közölte. Köszönhetem egy kiváló bácsalmási helytörténésznek, Szénásiné Harton Editnek.
Hogy Baján az általam alapított Bajai Honpolgárban semmi sem jelenhetett meg, azt talán nem kell külön megköszönnöm. Annál is inkább nem, mert akiket illet, azok nem olvassák ezt a bejegyzést. (Érdekes, hogy mindenki más, Baját szerető lokálpatrióta igen.)
Annamaria Hábermann értesített, hogy Tamás könyve című regényéről "gyönyörű" (angolul írta a levelet: "beautiful" a jelző) írás jelent meg az egyik napilapunk február 27-i, szombati számában Tamáskodás nélkül címmel. Remélem, és úgy is gondolom, hogy Annamaria Hábermann a cikket csak tartalmilag ismeri, ez a jegyzet pedig nem kerül a kezébe.
Mi nem tetszik nekem a cikkben? Mindjárt a cím, mely szellemesnek, blikfangosnak van szánva. Minden bizonnyal, - ahogyan ez nagy lapoknál szokás - nem a cikk szerzője, hanem a szerkesztő adta. Aki nyilván nem olvasta a Tamás könyvét, csak a recenziót. A kiadó, Kieselbach is Tamás, a főhős is Tamás, kézzelfogható a főcím, hogy Tamáskodás nélkül. Aminek a könyv ismeretében semmi értelme, de szellemes. Még arra is gondolhatunk, hogy milyen kár, hogy a szerző történetesen Annamaria, és nem Tamás!
Az interrjúbol önkényesen kiragadott alcím sem sikerült jobban: "Kieselbach szerint csak úgy kerülhetünk közelebb a múltunkhoz, ha átéljük." Jól hangzik, de így nem igaz. Sok mindent nem éltünk át a múltunkból, jelen esetben az 1944-es deportálásokat sem, mégis közel kerültünk hozzá.
Nem kétlem a cikk szerzőjének jó akaratát. "Két napig feküdt az íróasztalomon egy könyv" - kezdi. Nehezményezem, hogy valószínűleg ott is maradt. Ha figyelmesen elolvasta volna, nem kérné számon a szerencsétlen szülőkön, hogy nem törődtek Tamás gyermekükkel. Talán nem jut ilyen kegyelettelen következtetésre, ha kissé nem "átélte", hanem "beleélte" volna magát a múltunkba. Vigyázni kell! A jó szándékban nem kételkedem, az eredménynek viszont nem tudok örülni.
Köszönöm szépen a híradást. Sajnos, a könyv bemutatójára nem tudtam eljutni.
Vannak véletlenek. Úgy kerültem Anna Maria Hábermannal kapcsolatba, hogy Balogh Zsóka volt kedves tanítványom Tóth Ildikó barátnője. Zsóka adta meg annak idején a telefonomat.
A találkozáskor szóba került, hogy a bajastory.info-n könnyen hozzáférhető a témához kapcsolódó írásom. Megemlítettem a Lichter-emlékiratot is, melyet még 1987-ben jegyeztem le. (Az Ady Endre Könyvtár helytörténeti klubjában március 25-én tartok előadást Lichter Ferencről, halálának 15. évfordulója alkalmából.)
Bizony megrendítő történet. Számomra olyan a kis Hábermann Tamás életútja, mint egy üstökös pályája. Boldog gyemekkor után elhamvadt a semmibe. Utoljára 1944. május 28-án volt Baján, a megyeház udvarán. És ha bánkódom sorsa felett, az vigasztal, hogy testvérének segítségére lehettem.
tegnap volt a könyv sajtótájékoztatója és ma háromnegyed kilenc után az ATV-ben beszélgettek Annamarie-val, Tóth Ildikóval és az egyik szerkesztővel. Nekem módom volt még a nyomdába adás előtt elolvasnom a könyvet - nagyon megrázó és újra olvasva is megkönnyeztem ( ami nálam nagy ritkaság) a kisfiú történetét.
Egy nagyon szép hangversenyt hallottam tegnap a Liszt Ferenc Zeneiskola nagytermében.
S. Dobos Márta hegedűművész és Klebniczki György zongoraművész zenei sétára hívta meg a hallgatóságot, közte a szép számmal megjelent ifjú hegedűs és zongorista növendékeket. A zeneirodalom legszebb hegedű-zongora szonátáinak egy-egy tétele hangzott el a rendszeresen együtt koncertező szonáta partnerek magas színvonalú előadásában. Az elhangzott művekre feltette a koronát Klebniczki György saját kompozíciója, Magnólia c. darabja és az S. Dobos Mártával együtt előadott Bartók Szonatina.
Az est művészei nem ismeretlenek Baján. Klebniczki György a Zeneiskola művészeti hetének keretében vezetett zongora-kurzust, S. Dobos Márta, a Zeneművészeti Egyetem szegedi tagozatának docense pedig kis növendékként a bajai zeneiskolában kezdte és fejezte be alapfokú zenei tanulmányait. Szerénytelenség nélkül mondom, hogy már akkor megjósoltam, hogy pályája magasra fog ívelni.
Igen nagy érteke volt a hangversenynek a fellépő művészek által elmondott ismeretterjesztő szöveg.
Szíves figyelmükbe ajánlom a Türr István Múzeum emeleti kiállító termében látható, és tegnap megnyitott Kortárs horvát ékszerek című kiállítást. Gyönyörű ékszerek láthatók kitűnő, ízléses tálalásban, hála a Múzeum munkatársainak.
Köszöntőjében dr. Révfy Zoltán elmondta, hogy a február 27-éig látható tárlat a Baja és Pécs együttműködésének része a Kulturális Főváros porgram keretében. Ljiljana Pancirov pécsi főkonzul asszony tartalmas megnyitót mondott. Számos alkalommal hallottam, alapos felkészültséggel nyitott meg kiállításokat. Azt lehetne hinni, hogy művészettörténész a szakmája. Készítettem már vele interjút újságnak is, akkor is átlagon felüli műveltségét tapasztaltam.(A jó véleményt nem valami udvariaskodásból írom. Nyilván nem olvassa ezeket a sorokat, nem is tud magyarul.)
Megemlítem még, hogy a megnyitó hangulatát emelte a Zlatna grana (Aranyág) együttes az énekével és a Csabar zenekar a muzsikájával.
Február 17-én, szerdán 16 órakor "Kortárs horvát ékszerek" címmel kiállítása nyílik a Türr István Múzeumban. Köszöntőt mond dr. Révfy Zoltán polgármester. Megnyitót mond Liljana Pancirov főkonzul, a Horvát KöztársasÁg pécsi főkonzulátusának vezetője. A tárlat február 27-éig tekinthető meg.
A Közösségi Házban (volt Tiszti Klub) nyílik e hó 15-én, hétfőn 18 órakor Uhlár Mária és Tamásy György kiállítása a Festők Baráti Körének rendezésében. Megnyitót mond Hajduné Tamásy Edina. A tárlat március 8-áig tekinthető meg, naponta 9 és 20 óra között.
Ismét egy nagyszerű kiállításra hívom fel szíves figyelmüket.
A Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjának galériájában látható március 9-éig Kelemen István grafikusművész Karikatúrák és könyvillusztrációk című kiállítása.
Amint a tegnapi megnyitón Béres Béla méltatásában hangsúlyozta, Kelemen István munkássága egyként szól a ma és a jövő emberének, amikor ráirányítja a figyelmet napjaink, a körülöttünk levő világ történéseire. Kelemen István könyvillusztrációinak magas színvonalát pedig ékesen bizonyítja, hogy ezideig több mint száz kötet illusztrálására kérték fel, és munkásságát több alkalommal is nemzetközi díjjal ismerték el.
Kelemen István rangos tárlatának megekintését szívből ajánlom.
Egy nagyon szép tárlatra hívom fel szíves figyelmüket.
Az Eötvös József Főiskola vonatkerti gyakorlójának iskolagalériájában látható tegnap óta Szilaski Lászlóné grafikusművész, az intézmény rajztanárának kiállítása március 5-éig, hétfőtől péntekig 8-18 óra között.
A tárlat címe jól kifejezi a tartalmat: Fáim és én (hívogató képek). A poétikus alkotások a szemlélőt a természet szépségére és óvására figyelmeztetik. Szerencsések a gyermekek, akik ilyen alkotások között nőnek fel.
Szilaski Lászlóné ihletett tárlatának megtekintését szívből ajánlom. Tisztelettel: Gál Zoltán
Aki látta a Bajai Fiatalok Színháza Hippolyt, a lakáj c. előadását, ugyanazt mondja, amit én is tapasztaltam: nagyszerű, lendületes előadást láttunk. Remek díszlet, remek jelmez, remek zenekar, remek rendezés és színpadra alkalmazás. A poénok ültek, jóízű nevetésre késztetve a közönséget, mely minden előadáson zsúfolásig megtöltötte a Városi Színháztermet. Az előadás végén percekig zúgott a vastaps. Összefoglalva azt mondhatom: a nagy múltú bajai színjátszás legszebb hagyományai elevenedtek fel és folytatódtak az esten, a közönség nagyszerűen szórakozott. A ma már klasszikusnak számító darab poénjai ültek, jól hangzottak az énekes betétek, lendületesek voltak a táncok, a szereplők otthonosan és természetesen mozogtak a színpadon.
Azt hiszem, helyesen járok el, ha név szerint említem a nagyszerű szereplőgárdát: (a szereposztás sorrendjében) Pethő Dávid, Kiss Imre, Pethő Dorottya, Magdali Anna, Ottmár Attila, Radva László, Andrasics Márkó, Szarvas Anna / Nádai Anna, Terray Orsolya / Péter Kata, Balogh Illés. A zenekart Pethő Attila vezette, aki egyben a zongora szólamot is ellátta. Jaberné Völgyi Csilla hegedűn játszott, Király Tamás nagybőgőzött, az ütőhangszereket Szőts János kezelte. A darabot színpadra alkalmazták: Vajda Anikó és Vajda Katalin. A jelmezeket Boros Anió és Hajdú Klári, a díszleteket Csanádi György és Konkoly István tervezte. Koreográfus: Weidinger Yvette Rendezte: Ottmár Attila
A Kieselbach Galéria kiadványára hívom fel szíves figyelmüket. Szerzője Anna Maria Habermann. A könyv címe: Tamás könyve.
A könyvet jómagam sem olvastam még, de tudom, hogy bajai vonatkozásokat tárgyal. Az imént kaptam értesítést a könyv megjelenéséről villámpostán a szerzőtől, dr. Anna Maria Habermanntól. A kedves olasz hölgynek - néhány szót már tud magyarul - édesapja magyar, édesanyja olasz volt, és Olaszországban is született. (1943-ban.) Érdekes, színes egyéniség, klinikai, egyetemi orvos, koncertező zongoraművész. Nyugdíjas korában ébredt fel benne az érdeklődés magyarországi elődei iránt.
Valakitől megkapta címemet, és internetes levélben kérdezett nagyszülei felől. Azonnal válaszoltam: nagyszülei Csátalján laktak, nagyapja ott volt köztiszteletben álló orvos. Rövidesen Bajára érkezett segítőjével, Tóth Ildikóval, a Tamás könyve fordítójával, (Olaszországban él családjával), hogy elődei nyomát felkutassa. Csátaljára mentünk, ahol a legnagyobb készséggel fogadták. Találkozott idős emberekkel, akik nagyszüleit jól ismerték, felkereste naqgyszülei egykori otthonát. Ugyanígy készséggel fogadták Baján. A másolatokat rendelkezésére bocsátották, amikor az anyakönyvi hivatalban és a III. Béla Gimnáziumban tájékozódott féltestvéréről, Tamásról, aki a szülők válása után nagyanyjánál nevelkedett Baján az Attila utcában. Tamás a III. Béla Gimnáziumba járt, az ún. nagy deportáláskor (1944. május 28.) 15 esztendősen nyoma veszett.
Dr. Anna Maria Habermann könyve nagyon alapos kutató munka eredménye, figyelemre méltó dokumentum. Magam is várom, hogy elolvashassam, de azt hiszem, történelmet szerető levelezőtársaimnak máris jószívvel ajánlhatom.
Tisztelettel: Gál Zoltán
U. i.: Aki érdeklődik a szomorú téma iránt: a bajastory.info-n olvasható a Bajai gettó története c. írásom, mely a fiatalon elveszett Hábermann Tamás és nagyanyja sorsával kapcsolatos.
Amint ezt jeleztem, tegnap este a Szakcsi Jr. Trió adott koncertet az MNÁMK-ban a Liszt Ferenc AMI Művészeti Hetének keretében. A színvonalas rendezvény külön érdekessége a bajaiak számára, hogy a trió egyik tagja a bajai zeneiskola nagy tehetségű hegedűs növendékének, Dankó Brigitta hegedűművésznek, Argentinában élő koncertmesternek a Budapesti Zeneakadémián tanuló fia.
Ma, szerdán 17 órakor az intézmény jelenlegi növendékei szerepelnek az MNÁMK-ban.
Tegnap megnyílt a Liszt Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Művészeti Hete. Az MNÁMK-ban a vízuális tagintézmény tűzzománc kiállítása látható. Az esti tanári hangverseny magas színvonalával feledhetetlen zenei élményt adott a nagy előadótermet megtöltő közönségnek.
Érvényesült a szép elv, melyet gyakorta idéztem, és melyet egykori tanárunk, Agócsy László - Kodály Pécsről indult zenei mozgalmának társa, a szolfézs példatárak szerzője - így fogalmazott meg:
A zenetanár legfőbb feladata, hogy megszerettesse azt, amit maga is szeret.
A tegnapi tanári hangversenyen, nagy örömömre, fúvós és ütős hangszerek (fuvola, klarinét, kürt, dob) is megszólaltak. Ezzel kapcsolatban van néhány személyes megjegyzésem.
Amikor a zeneiskolában dolgoztam, egyik fő célkitűzésem volt, hogy az általában a zeneiskolákban oktatott zongora és vonós hangszerek mellé a fúvós hangszerek is teret kapjanak. Fúvós tanárokban nagy hiány mutatkozott, ezért szükségből, jóllehet hegedű szakos voltam, alkalmanként jómagam oktattam a fúvós hangszereket. (Ez ma már, nagyon helyesen, elképzelhetetlen lenne.) Tanítványaim közül volt, aki a zenei élet csúcsára jutott, mint Puskás Tamás (klarinét), Fekete-Kovács Kornél (trombita). Hasonlóképpen szorgalmaztam a fiatalok körében népszerű gitár, és akkor eredménytelenül, az ütő hangszerek oktatását.
Arra törekedtem, hogy a növendékhangversenyeken minden gyermek, tehát ne csak a legkiválóbb zenei előmenetelűek szerepeljenenek. (Erre módot adott, amikor 1973-ban a kis szerb templomot sikerült felújítani a zeneiskola kamaraterme céljára.
Ami a zeneiskolát illeti: épülete a Táncsics utca 8. szám alatt volt. (A családi házhoz Bernhart Sándor polgármester, kiváló hegedűs támogatásával jutott hozzá a Liszt Ferenc Kör 1938-ban székház ill. zeneiskola céljára.) A tanszakok, a növendékek és a tanári álláshelyek számának gyarapodásával ez az épület mind szűkösebb lett, az oktatás nagyon sok helyen folyt. 1983-ra sikerült zeneiskola céljára a jelenlegi, a Dózsa György utca 18. szám alatti épületet felújítani. (Az 1817-ben épült kereskedőház, valószínúleg a Kliegl-család tulajdona lakóháznak kevésbé felelt meg.)
Amikor a tegnapi nagyon szép tanári hangversenyt hallgattam, az előbbi néhány gondolat merült fel bennem, amit most megosztottam Kedves Levelezőtársaimmal.
Tisztelettel: Gál Zoltán
U. i. Szíves figyelmükbe ajánlom, hogy ma (kedden) 18 órai kezdettel a kiváló Szakcsi Jr. Trió koncertjét hallhatjuk az MNÁMK-ban.
A téltemetést, télbúcsúztatót nem a veliko prélóval, hanem a mohácsi busójárással hozzák kapcsolatba, mint egyik lehetséges magyarázatot a búsójárás eredetére. (A másik magyarázat a török kiűzésével kapcsolatos.)
A veliko préló egy hajdani munkaszokásból nyerte eredetét. A hosszú téli estéken összegyűltek a falusi emberek, öregek, fiatalok egyaránt. Az asszonyok fontak, a férfiak kártyáztak. A fiatalok számára jó ismerkedési alkalom volt. Mindig akadt jó mesemondó is.
Szabadkán, - a bunyevácok fővárosának is nevezték a települést -, 1879-ben fényes bált rendeztek a Pucska (Kacsa) Kaszinóban. Ez volt az első veliko prelo (nagy fonó), melynek a régi munkaszokással csak nevében volt kapcsolata. Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához (február 2.) kötődött, tehát a farsanghoz. Az első prélókra egy-egy dalt írtak. Az elsőt - gyönyörű dallam, versét egy kalocsai papnövendék, Kujundzsity Miklós írta -, nevezik a Bunyevácok himnuszának is. Ezzel kezdődik ma is minden préló. Baján az első veliko prélót 1911-ben rendezték. (Részletes tudósítás van róla a Neven c. folyóirat 1911. február 6-i számában.)
A bajai veliko prélóknak a későbbiekben is a Bárány vendéglő adott helyet (a mai ének-zene helyén volt) Műsorral volt összekötve, rendszerint Petres János csávolyi plébános egy-egy darabját játszották el. A veliko prélón megjelentek a megye notabilitásai, eljöttek a távolból a rokonok. A zenekar a koló mellett csárdást, keringőt is játszott.
Ha Lőrinczi Csaba főszerkesztő megtalálja az ezzel kapcsolatos írásomat, abban részletesebben is olvasható lesz a bajastory.info-n a bajai prélók története.
