Börzsöny Éjszakai Teljesítménytúra - Farkas Zsolt emléktúra
Tavaly sajnos nem sikerült eljutnom Kemencére, de idén hamar bebiztosítottam a részvételemet, előneveztem. Már a honlapról látszott, hogy a rendezés igen magas színvonalú, profi munka lesz.
Reggel 5:55-kor kelek, elkészítem a túrára szánt élelmi csomagomat, aminek központi szereplője a termoszomba szánt 1 literes tűz forró zöld tea. Szla1-el a 7:20 körül induló IC-t néztük ki magunknak, amivel kényelmesen elérhetjük a végcélunkat. Konszolidált fülkében rajtunk kívül 1 személy tartózkodik, bőven van alkalom pihizni is. A Déliben szétválunk, ő a múlt héten Pesten hagyott lámpáját gyűjti be a Deák téren, én meg a két utcával odébb elhelyezkedő trolibusszal rögtön a Nyugatiba megyek. Senki nincs a buszon, pedig nagyjából 10 megállót utazok. Szépen komótosan megközelítem a pályaudvart, ahol megvárom Szla1-et, majd a 12:07-es zónázó, igen jó állapotú vonattal utazunk tovább Szob felé. Remélem mindenki megbecsüli ezt a járgányt és még sokáig ilyen állapotban lesz. Lecsekkolom kívül-belül, nagyon pöpec.
Szobon kávé illetve cappuccino a menü, majd kis ejtőzés után már látjuk is érkezni az első túratársakat. Jámbort látom elsőnek meg, de még nagyjából 10-15-en jönnek. A buszon meleg is és hely is van bőven, ennél több nem kell. Útközben többek között bemegyünk Nagybörzsönybe is, majd jó óra múlva már Kemencén landolunk. Innen pár km a Kőrózsa panzió.
Fél ház van, de nem a „mieink”. Üres asztal akad bőven, jöhet a cigánypecsenye hasábburgonyával. Idő van bőven, ami kell is, mert a kölcsön kamásli felrakásával bénázok vagy fél órát. Az egyik tatabányai túratárs, János ad 2 db nylon lábzsákot, ami jobbnak bizonyul, mint a saját otthonról hozott sárga, így gyakorolhatom még egyszer a kamásli beállítást. Termozokni, nylon, nike cipő, kamásli, az amiben most indulok. Bakancs is van, de még bejáratós üzemmódban, így marad az előbbi variáció. Jó kis társaság gyűlik össze, ezért gyorsan megy az idő. Aztán befut Maku Laci is. Később kókusz zselét eszik/iszik. Megkínál, de most inkább kihagyom. Nemsokára a főrendező urak is megérkeznek. Először ők is tápolnak hátul, majd elől megkezdődik a rajt procedúra. Berzso, CanisLupus rajtoltat. Lassanként megjelennek a későbbi busszal érkezők is, de mintha kevesebben lennének, mint máskor.
18:00 előtt pár perccel felsorakozik a mezőny egy része, majd szépen sorban elindul mindenki. Hamar megszabadulok egy réteg ruhától és a derekamra kötöm. 5 perc tollászkodás után indulok tovább, majd tíz perc múlva utolérem a gyalogos mezőny elejét. A futók már jóval előrébb, termelik nekünk a nyomokat. Egy ideig haladok a nagyjából 10 fős menetoszlop mögött, majd a szűz hóban előre török. A kaja megtette hatását, jó erőben érzem magam. Már kicsit feljebb kettő trackbotos futó ér utol, igen jó tempóban.
Csanyához 8 után érek valamikor, nyomomban tucatnyi túratárssal. A mezőny eleje 20 perce járt itt. Az úttörők 7-8-an lehetnek és most nem a mozgalomra gondolok. A többség megy tovább, én viszont kitöltök egy pohár forró teát a termoszomból. Amíg hűl a hóban elintézem az adminisztrációt és eszek is egy keveset, nem várom meg míg eléhezek. Egyik túratársunk a kutyájával jött, nem tudom mi lett végül is a blökivel, mert itt láttam őket utoljára. Mindenestere itt még elég virgoncnak tűnt, futott pár kört a sátor körül és a teámra is pályázott volna:).
Tovább Magosfa felé éles váltás történik. Eddig is volt hó, de innentől mennyiségben többnek tűnik. Még a csúcs előtt két srác zoknit melegít, az általuk gyártott tűz felett. Megtudom tőlük, hogy régebben pontőrök voltak az éjszakain. A csúcson egy síző ér be, majd nem sokkal később egy másik, aki a terepről érdeklődik. Az egyikük a Nagy-Mána gerincen veszélyes mutatványt mutat be: a turista nyomokat jobbról kerülve elég lendületesen haladva végig. A gerincen egy kiugró résznél megállok nézelődni. Korombeli túratárs háztartási keksszel kínálgat, köszönettel elfogadom, miközben a Pogányvár felé tartó sorstársak fényeit és a körülöttünk lévő hegyek kontúrjait csodáljuk. Innentől kezdve haza is mehetnék, már ezért megérte elvonatozni, gyalogolni idáig. Nagyjából tíz percet tartózkodok itt, megvárom Szla1-et. Jól jött nagyon, csak rakoncátlankodik a gyomra, reménykedem, hogy helyre jön.
Lefele ugyanúgy meg kell harcolni, mint felfele (Jóval odébb a Spartacus kulcsosháznál mondta Jámbor, hogy a Nagy-Mána gerincről való lejövetelt a Pogányvár felé felfele pihente ki, azt hiszem ez mindent elárul a hóhelyzetről). Ahogy a fák közé beérünk a gerincről, Jaat érkezik meg hatalmas Pozor Yeti kiáltással. Nem sokkal később vajonmerre is feltűnik. Aztán megjelennek Rakottyás-völgy fényei. Sok ember gyűlt össze a ponton, valakinek ez itt mára a végállomás, valaki csak pihizik és van akik pecsételnek, kedves szóval látják el a túrázókat. Kihasználom a megállást újabb teázásra. Negyedóra után indulunk tovább, többek között Grobával, Jámborral, később Bubu is megérkezik, a háromszögeknél lévő forrásból fogyaszt. Az emelkedőn felfelé óvatosan megyünk még bízom benne, hogy Szla1 gyomra rendbe jön.
Van 44-es nyom, kényelmesen belefér a lábam. Közben sorban érkeznek a túrázók, a sötétben nem ismerek fel mindenkit, de Gézáékat igen. Jó sok idő telik el, és éjfél előtt Szla1 mondja, hogy menjek nyugodtan, nem akar feltartani, ne legyen gond a szintidőmmel. Sajnálom, hogy így alakul, mert erővel bírná, csak a gyomra nem fogad be semmit. Ahogy haladok felfelé, egyre több lámpafényt pillantok meg, több túratársat beérek. Egyikük arról érdeklődik milyen messze van még a Csóványos, és mennyit kell még felfelé menni.
1:00 előtt pár perccel érek a csúcsra, Maku Laciék és jó néhányan már a Hamuház felé tartanak. A pontőrök keksszel és sós nasival kínálnak, így nem nyúlok a saját cuccomhoz. Sokat nem lírázok, mert hűvös szél fúj, szegény srácokat nem irigylem. Éppen indulok, mikor Jámbor is befut.
A folytatásban sokáig teremtett lélekkel sem találkozok. Egyes szakaszokon elég jól lehet haladni, de nagyobbrészt nehéz az előrejutás. Több helyen inkább a szűz havat választom, mert kényelmetlen a keskeny kisléptávú nyomvonalban haladni és vagy tucatszor seggre huppanok a puha hóba. A piros x - piros sáv szétválásánál a piros sáv felé is vezetnek nyomok, nem is kevés. Valószínűnek tartom, hogy néhányan, akik kiszálltak, átmentették magukat NHH-ra és felfrissülés után lerobogtak Királyrétre. A piros x ezen rövid szakasza nagyon jól járható, kár, hogy nem sokáig marad így.
Sötét van, csend van, a szél se fúj, tehát kiváló alkalom ez a piknikezésre. Csak úgy gőzölög a forró tea, ami a termoszból a pohárba ömlik. Rizses csokival kiegészítve pompás lakoma. Nagyjából tíz perc után indulok tovább és hamarosan már a piros körön folytatom, jó néhány fényvisszaverő alkalmatosság társaságában. Ismét inkább a szűz havat választom, egészen a kék négyzetig, ahol hosszú idő után ismét emberekbe botlok. Le a lejtőn balra és máris megvan a 14. leülésem a hóba. Nem sokkal odébb, lőn világosság, megérkezem a kulcsosházhoz.
Van itt élet, Hamuházban sült pogácsát melegítenek, jó ízű teát főznek, de ami a legjobban esik most, az a savanykás alma. Mivel az elemeim kitikkadtak a hidegtől, nem is próbálkozom a fotózással. Néhányan jobbra indulnak Királyrét felé több, kevesebb pihenés után. Jó húsz percet töltök itt és 3:10-kor indulok tovább hét perccel az idő/táv arányos szintidőm lejárta után, Gézáékkal együtt. Nekik rengeteg idejük van, este hét után indultak, előtte még a Görgey túra valamelyik résztávját is abszolválták. A szintidő miatt én se aggódom, inkább Szla1 miatt, de szerencsére nemsokára összetalálkozok vele útban Foltán-kereszt felé. Pár szót váltunk, biztat mindenkit, majd kicsit ellépek a sötétben. Itt megint jó a terep, könnyű a haladás. Ez egészen Foltán-kereszt utánig pár száz méterrel kitart, utána ismét beszűkül az út. Valahol a kék sávon félreállok teázni és rizses csokizni 10 percre, közben bandrás61, Siményi Miki halad el mellettem, majd mire Géza megérkezik újra menetkészen vagyok.
5 óra előtt pár perccel érek a csúcsra, bélyegzés után kis nasi a geodéziai toronyban, majd következik a kék háromszög. Lassanként beérek egy-két embert, s mire a kék kereszthez érek a lámpámat is becsúsztathatom a polárkabátom zsebébe. Az elóvatoskodott kék háromszög után, most beletolok a kék kereszt jelzésen, ahol a patakátkelések könnyen mennek, mert a hó hidat képez az áthaladáshoz. Először a postás kulcsosháznál kopogtatok, aztán rájövök, hogy odébb van a pont. Szó szerint sínen vagyok és nemsokára újra egy túratárs társaságában érjük el Csanya sátrát, ahol máris gazdagabbak vagyunk 2 balaton szelettel. Csodálkozom, hogy csak 40-en mentek el eddig, mert a hátsó fertályban vagyok.
Negyedóra után, negyed 8 körül, a részszintidőn kívül indulok neki NHH-nak. 9:30-ra kell odaérni, de úgy döntök, hogy mostantól kicsit tempósabban fogok haladni a verőfényes napsütésben és eszek a tetőn egy tojásrántottát reggelire. Nincs hideg, jó a pálya, világos van és maximálisan motivált vagyok. Csak azt sajnálom, hogy az elemek miatt nem tudok fotózni, most nem állok meg dörzsölgetni őket. A börzsönyi kék jelzésen hamar felérünk Aklok-rétjéhez, ahol megállás nélkül váltunk a piros keresztre. Útközben még elmajszolok egy kisebb rizses csokit, és néha visszatekintek a panoráma miatt.
A vártnál is gyorsabban sikerül felérni a házhoz, kilenc óra előtt pár perccel. Gézáék jóízűen falatoznak, bablevest. Az egyik kedvenc ételem, így miután Rhiannon21-nél bélyegzek, nyomban leadom a rendelést. Így lett tojásrántottából, bableves, megspékelve 3 deci őszibaracklével. A Hamuháznál megismert túratárs elköszön, majd nekilátok a lakomának és az elem melegítésnek.
Nagyjából 40 perc után 9:40 körül hagyom magam mögött a házat és a jókedvű, friss
csapatot, akik még sörözgetnek kicsit.
A sífelvonónál csak arra kell figyeljek, nehogy megfejeljem a vasat, aztán a csikicsuki után irány a cél. Tökéletes a pálya, nem csúszik, a hó nem túl nagy, 6 felett lehet döngetni. Hamar elérem a villanypóznákat és a távolban megpillantom a Királyrét felett magasodó puklit. Nemsokára behúzódok az út szélére, miután a közepén, a jégen dobok egy hátast. A másik 15-el semmi gond nem volt, de itt kissé kemény a felület. Kissé lejjebb emberszerű képleteket vélek felfedezni a horizonton, mondom beérem őket. Hamar sikerül, mert szembe jönnek. Közben az órára kacsingatva látom, hogy meglesz 17 órán belül még így is, hogy finoman szólva se erőltettem túl magam, viszont 1 liter teát benyakaltam, megettem 2 szendvicset, 6 rizsescsokit és egy doboz vanilíáskarikát. Ez a hátizsákom súlyán is érződik, ennél könnyebb már csak akkor lehetne, ha megenném az anorákomat, amit a hajnali hideg ellen hoztam, de nem volt rá szükség.
Kicsit sajnálom, hogy vége a túrának, mert ilyen időben öröm gyalogolni. 16 óra és 45 perc séta után megközelítem Királyrétet, ahol a kereszteződés előtt egy épület ablakán kopogtatnak valakinek. Aztán kis fáziskéséssel rájövök, hogy nekem. A fogadóbizottság: Berzsó, Canislupus, Csanya jókedvűen, energikusan-mintha éjszaka aludtak volna-fogadnak, miközben Dévényi Zoli készíti a fotókat az utókornak. Szla1 is teljesen rendben van, az oklevél is gyönyörű és még meleg víz is van! Nagyon jólesik a zuhany, majd a szomszédban Ákos bá virslije, meleg teája és humora. Időközben, Géza, András, Miklós és Ádám is megérkeznek a célba, majd a büfébe, ahol néha a könnyeimmel küszködöm a nevetéstől. Legnagyobb örömömre 12:37-kor kisvasút indul Kismaros felé. Addig a rendezők vendégszeretetét élvezzük a melegben és a jó társaságban hamar múlik az idő.
A kisvasúton megtudom, hogy közel 40 éves a mozdony és van belőle még pár darab. A maximális sebessége 50km/h körül van, de általában csak 25-30 km/h-s sebességre szokták felgyorsítani. A kocsitér közepén fatüzelésű kályha található, amely kellemes hőmérsékletet biztosít. Közel félóra alatt már Kismaroson vagyunk, ahol rögtön jön a már ismert zónázó vonat, ami a Nyugatiba repít minket. Az újságárusnál senki nincs, hamar vonaljegyhez jutok, a gyalogátkelőhelyen rögtön zöldet kapunk és mire megállnék a megállóban már ott terem egy Combino, amivel a Moszkva-térre megyünk. Tíz percre sincs innen a Déli gyalogosan. A személyvonatunk már benn áll, és Pusztaszabolcsig üres a kabin. Kicsit késünk, de 19.35-re így is megérkezünk Pécsre, ahol alighogy beérek a megállóba már meg is jelenik a buszom. Ezt csak azért írtam le, mert ilyen a mesében sincs. Biztos kárpótolni akart a sors a múlt hétért, amikor pár perccel maradtam le a szomori buszról és várhattam órákat a következőre. A menettérti vasútjegyemet meg többen látták, mint az Avatart, gyakorlatilag egy komplett futballcsapatnyi aláírás szerepel rajta.
A rendezés sok pozitívumából néhányat külön is megemlítenék: világos, egyértelmű itiner, fényvisszaverő végig az útvonalon, alma a Spartacus kh.-nál, meleg zuhany. Köszönjük!
Péter
|
