Küldenék útvonalat, de mélcímed nem publikus. Meg tudod amúgy nyitni a Garminos szoft formátumát? (gdb fájl) Rajta van a track log is, és a tervezett is.
Az egynyomos osveny tipikusan akkor alakul ki, amikor az uttorok turabottal mennek, ami megfogja a jobbra-balra dulongelest. Hegyoldalon keresztbe menetkor (harantmenet, traverz) erre ratesz egy lapattal, hogy az egyvonalas nyommal megsporolhato a jobb-bal labas sulypontemelkedes-sullyedes. Illetve barmilyen menetkor a jobb-bal labra odafigyeles.
Eddig 2 alkalommal jártam a Pilisben – nyáron és ősszel -, de mindkétszer teljesen megbabonázott. Így már decemberben elhatároztam ennek a túrának a teljesítését, szerencsére Czigót sem kellett sokat győzködni. Nagyon rég volt már olyan túra, amit ennyire vártam volna, és amelyiknél még a hajnali fél 5-ös kelés sem okoz problémát. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, tudtam, hogy a sok szint és a hó nem fog hazudni, na de hogy ennyire…
1. rész: Esztergom – Pilisszentlászló (lelkesen és vidáman)
A túra Esztergomból, a Babits emlékházból indult. Nevezés után érdeklődésünknek megörülve kaptunk egy kis idegenvezetést a nemrég kialakított házban. Nagyon hangulatos volt, szívesen maradtam volna még, de az idő sürgetett, így elindultunk. Rögtön felfelé vettük az irányt, kb 2,3 km-t és 263 m szintet megtéve a PZ elágazásnál lévő Mária-oszlopig. Itt a pecsét mellé nagyon finom csokit kaptunk. Ezután egy kis lejtmenet következett, ugráltunk a néhol térdig érő hóban, mint a bakkecskék. Elértük a Z-t, megnéztük a Fári-kutat, majd egy mező mellett mentünk és csodáltuk a távolban magasodó hegyeket. Kb. 2,5 kilométeres kellemes séta után beértünk az erdőbe a P jelzés emelkedni kezdett. A túrán először (és nem utoljára) volt nagyon nehéz a hóban közlekedni, mert itt nem egyenletesen taposták le előttünk, mindemelett ezen a nem egész 1,5 km-en 200 m szintet kellett legyűrni. Nagy lihegve elértük a pontot, ahol is felkészítettek bennünket, hogy még csak most jön a fekete leves. A pontőr igazat beszélt: félméteres hóátfúvások, és nagyon nehezen járható terep volt a jellemző a Pilisszentlélekig vezető 10 km-re. A hónak olyan állaga volt, mintha búzadarában lépkedne az ember, csak fötörtünk de alig haladtunk. Hozzáteszem, habár fáradtam, de itt még jól tűrtem a terep okozta megpróbáltatásokat, annyira feldobott voltam, hogy újra a Pilisben lehetek. A falu határában észrevettem, hogy elveszítettem az itineremet, de szerencsére utolért két sporttárs, akik megtalálták. Az ellenőrzőpont a pilisszentléleki falumúzeumban volt, ahol innivalót kaptunk, pogácsát és ropit.
2. rész: Pilisszentlélek – Dobogókő (az első mélypont)
Amikor a pilisszentléleki ponton tudatosult bennem, hogy eddig mindössze 17 km-t mentünk közel 5 óra alatt, teljesen megzuhantam. Hirtelen eltűnt a lelkesedés, csak arra tudtam gondolni, hogy előttünk Dobogókő és még több, mint 30 km-nyi küzdelem a hóval. A legbénítóbb az volt, hogy nem saját hibánkból jöttünk ilyen lassan, hanem ez a tempó a nagy hóban tett maximális erőfeszítés „eredménye” volt. (Mindezek tetejébe, másodszor is – immár végleg- elhagytam az itineremet. No comment:)) Dobogókőre felfelé 5,8 km-en 420 m szint volt. A félig-meddig kitaposott, de keskeny ösvényen csak lassan haladtunk előre. Felfelé érve az idő egyre cudarabb lett. Előbb csak köd, majd szél, ami időnként heves lökésekkel csapta a havat és a jégdarabokat a fákról az arcunkba. Végre elértük a pontot, ami a Turistamúzeumban volt. Itt túl voltunk a táv kb. felén és a szint kb. 2/3-án. Gyors pecsételés után hamar továbbindultunk, innen kezdődött a túra könnyebbik fele.
3. rész: Dobogókő – Hegy-tető (újra visszatért az életkedv)
Ahogy Dobogókőről elindultunk, szintben nem sokkal lejjebb érve már sokkal barátságosabb időjárás volt. A P∆-ön haladva óriási élmény volt a túrabakancson való síelés :). A Királykúti-nyereg után már a terepviszonyok is jelentősen javultak, hála az előttünk elhaladó 25-ös távnak. Sikárosig könnyed sétával jutottunk el, és még beszélgetni is volt erőnk :). További pihentető sétával gyönyörű, és könnyen járható ösvényen jutottunk el Pilisszentlászlóra. A falu „hivatalában” volt a pont. Itt rövid szünetet tartottunk és egy tábla csokival próbáltuk pótolni energiáinkat. Ücsörgés közben kényelmes körülmények közt átnéztük a hátralévő útvonalat, majd útnak indultunk. Rövid kaptatóval felértünk a Hegy-tető nevű ep-hez, ahol forró boros teával és csokival vártak bennünket az odafagyott pontőrök. Szerencsénkre Andrással, a 2. ponton strázsáló rendezővel itt találkoztunk, kitaláltuk, ha bírjuk vele az iramot vele megyünk. Így vele tettük meg a
4. részt: Hegy-tető – Visegrád (mélypont 2.)
A Pap-rétre vezető úton indultunk, majd a K jelzésen hullámoztunk le a rétre. A Vízverés nyeregnél létrán kellett átmászni a kerítésen, majd egy emelkedős rész után egy szélesebb útra értünk. Soha véget nem érő hullámvasutazással értük el a Görgey bércet. A Görgey-bércről már csak 2 km volt a célig, felemelő érzés volt belépni az iskola ajtaján. Azt gondoltam, hogy ez a hátralévő kb. 12 km már szinte semmi, pikk-pakk bent leszünk. Az első pár száz méter után rájöttem, hogy tévedtem. Azt hiszem túrázó pályafutásom legdurvább mélypontját éltem át ezen a rövid szakaszon. Ezt nehéz leírni, hogy miért dobja le az ember agya az ékszíjat, miért érzi úgy, hogy ő erre már nem képes. Tudom, hogy nekem nagy ellenségem a hó. Pszichésen (meg fizikailaig is) teljesen kikészültem attól, hogy mennék, de nem tudok jobban haladni. Tipegek a keskeny ösvényen a porhón, mint egy pingvin, néha már nem tudom koordinálni a mozdulataimat és egy egy rossz lépés után combig merülök a hóban. A többiek is el-elhúznak, majd mindig bevárnak, zavar, hogy nem tudom tartani a tempót. Mindig azt hiszem, most már itt lesz a pont, na most, na most, de egyszerűen soha nem akart eljönni. A hóátfúvások ezen a szakaszon sem kíméltek, hideg szél fújt, majd a ponton közölték, hogy elment az utolsó busz is… Összegezve szép túra volt,- örülök, hogy a téli arcát is megismerhettem a Pilisnek- de nagyon nehéz is. Sokan fel is adták, amit nem csodálok. Így kipihenve egyáltalán nem bánom, hogy elmentem és végigcsináltam, a nagy küzdelmek edzik a jellemet állítólag:). A szolgáltatások, a jelzések és a szalagozás is rendben volt, a menetlevélhez viszont jó lett volna egy térképvázlat is. Szerencsére mi vittünk, de néha bizony kicsit meg lettünk volna lőve nélküle. A pontőrök és a célban is mindenki barátságosan fogadott. Köszönjük Andrásnak az utolsó szakaszon való húzást, és Beugró lánynak a fuvart Pestre!
U.i: Gratula minden Börzsöny Éjszakai teljesítőnek!
Börzsöny Éjszakai sikeresen letudva kb. 12:20 perc alatt. A terep csodálatos volt, de az elsők sok helyen nem tapostak rendesen:) Sok új embert is megismertem személyesen, aminek örülök. Lefelé NHH-ről végig kocogás, hiszen ha lúd, akkor legyen kövér, de meglepően jól esett. Még a gps-em is elhagytam ezalatt, de egy túratárs lehozta! Örök hálám érte! Beszámoló később, még érlelem élményeimet.
Éjszakai Börzsöny 14.40 alatt letudva.Számomra eddigi legnehezebb túra....változó mennyiségű hó, néha arcfagyasztó széllel. Nem csodálkozom azon hogy ilyen sokan feladták. Kíváncsi vagyok a statisztikákra:)))Érdekes hogy minden számomra ismert útvonalrész sokkal hosszabbnak tűnt mint eddig. Köszönöm Plujo-nak a társaságot és a hasznos terepismertetést...no meg a fuvart Szokolyáig.
Ne fájjon annyira, mi épp arról döntöttünk, hogy elég volt most már a hóból, az egynyomos ösvényekből, jöjjön a tavasz. Az egynyomos ösvényben azt nem értem, hogy miért olyan szűk, hogy csak az egyik lábam fér bele, a másikkal vagy kilépek, vagy jól bokán rúgom magam? Kötéltáncosok szoktak erdőt járni?
Dö Börzsöny voz nát dzsóking, ögen :) Koszonet az elen jaroknak a nyomert es gratulalok az elso befutonak a 10 ora alatti teljesiteshez! Taposott/dozerolt nyom vegig, comb fole ero ho sehol... "Vát elsz kud ju ászk for?" ;)
Ez nem volt piskóta. Először úgy tűnt, egész konszolidáltak a hóviszonyok, de hamar rádöbbentünk a valóságra. Aki az elején indult, még hamarabb :-) Alvás jön.
Én el se tudtam indulni a Téli Tihanyra, itt nálunk semmilyen közlekedés nem volt lehetséges tegnap. Igy ez kimaradt. Amit nagyon sajnálok, ui, még sosem túráztam télen Tihanyban.
Spartacusnál majd egy órát gondolkodtam továbbmenjek-e. Már éppen elcsábultam volna amikor úgy döntöttem NEM! Fizikailag rendben voltam de elveszett a motiváció. Ahogy számolgattam 11 körül érte volna célba és annyi időn át taposni a havat, brrr..
Hó volt nagy mennyiségben, fent a Csóványoson meg rettenetesen hideg. Köszönet a szervezőknek mindenért!
Két szívfájdító hozzászólás... miéééért kell nekem ügyelni...? Pedig Tihany is messze van, meg Barcika is -- Bp.-ről nézve, de mindkettő jobb lett volna az itthontespedésnél...
Bár ha azt nézem, a következő öt hétre tervezett hét gyaloglat azért biztató, meg a húsvét hetére tervezett kombók is szépen fognak mutatni, legalábbis remélem...
3 évvel ezelőtt sárban, idén lásd: kvte beszámoló ,) Az idei borítás volt a jobb, csak a talpunk ázott rojtosra, ebből kifolyólag életem első vérhólyagja is meglett,, bár azt csak a célban vettem észre zokni cserénél, a kifakadás helyét megalvadt vér jelezte. Az idei borítás annyival jobb volt, mint a 2007-es saras, hogy még lámpa nélkül tudtunk lejönni az Ebecki-tetőről. (az aljában azért már előkerült az UF- WF-008 recoil) Téli túrán is képes vagyok kimaródni ,) krysta szerint az "Ebecki út" sokkal jobban kikészít, mint a Múzsla mászás Mátrakeresztesről.
Téli Tihanyra mentünk, Zalaegerszegről: nem vagyunk normálisak, szerencsére nem hallgattunk reggel időjárásjelentést meg forgalmi helyzetet, jobb is. Szigligetnél aggódtunk, mert alig láttunk a hótól, vastagon volt alattunk, mellettünk, fölöttünk, plusz még egy hómaró is érkezett szemből, aki az uralkodó szélirányt figyelembe véve a mi útpályánk felé köpte ki a havat, így egy extra hóvihart kaptunk még a nyakunkba... Örvényesen rostokoltunk fél órát, mire úgy-ahogy kiásták a Brenner-hágót, ahol helyenként 30-40 cm magasan állt az átfújt hó. És voltak ma kb. 550-en túrázni Tihanyban!!!
A túra egyébként remek volt, a -2-0 fok kellemes túraidő volt, csak nagyon fújt a szél, ott nem volt fájintos. Egy helyütt forraltbor és/vagy tea meg kis süti szolgáltatás, korlátlan panoráma-szolgáltatás, limitált de elegendő hószolgáltatás. A célban gyakorlatilag korlátlan pecsét és étel-italszolgáltatás, a kajajegyre annyi virslit adtak, amennyit kért az ember. :) így 2 papírtálcányi virslivel távoztam, mert a kutyának külön adtak. Persze Zsoli végigüldögélte még a fél étkezőt, szóval simán evett vagy 10 pár virslit, bár ez nem tartozik a tárgyhoz, de gondoltam, elmesélem. :D
Zárásképp pedig elmentünk a legközelebbi nyitvatartó lokálba, Balatonfüredre, ahol Annamari, Oláhtamás, Vagdaltné, Vagdalt úr és Laci egy-egy bográcsos halászlevet úsztatott le, jómagam egy sült pisztrángot, valamint némi desszertek zajlottak rumos-diós palacsinta csokiszósszal, gőzgombóc, sült zöldségek rizzsel, túrós csusza, egy gőzgombóc valamint 2 falat elcsórt gőzgombóc formájában, a fent említett sorrendnek megfelelően. :) Most már teljes a napi beszámoló.
