Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
Nos, így rákényszerültem, hogy belelapozzak a lexikonba és így legalább kiderült egysmás, ami felett hirtelen elsiklott az emlékezetem:
francia sirálykagalamb: jó röpképességű, gömbölyű, simafejű, rövidcsőrű, piros szemű régi-régi galambfajta.
Halvány rózsaszínű szemgyűrű, mélyen ülő, legömbölyített, fodros mell, hosszú szárny, széles farok, rövid láb és összességében fehér tollazat (színes szárnyakkal) jellemzi.
Számos szakértő véleménye szerint szerepet játszott a postagalamb mai típusának kialakításában.
francia-vedlés: főként a hullámos papagájnál előforduló, a korábbi felfogások szerint →anyagcserezavar következtében, a legújabb vizsgálatok tanúságai szerint egy Polyoma vírus ártalma miatt előálló kopaszság.
A fiókák még a kirepülés előtt elhullatják az evező- és a kormánytollaikat.
A betegséget Franciaországban írták le, innen a neve. Kezdetben feltételezték, hogy a rokontenyésztés miatt előálló degeneráció.
Ennek ellentmond, hogy a fiókák egy részénél később kiegészül a tollazat, mások soha nem jön rendbe.
A begytartalom-vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a fiatalokat etető szülők begyteje nem tartalmazza a szükséges fehérjéket.
Tehát valószínűleg kettős ok van: egy anyagcsere jellegű és egy vírus-eredetű.
Tény: az ilyen fiatalokat nevelő tenyészpárt, a mai ismereteink szerint ajánlott kiselejtezni.
Francolinus: a →frankolinok nemzetsége 42 (másutt 37) fajjal.
A téma kapcsán felcsaptam a lexikon vonatkozó szócikkét, s dr. Meleg István mérései (igaz galambnál) igazolják, hogy a begytej mennyire nem állandó:
begy felfúvása: →udvarlás
begytej: egyebek mellett a galambok, a flamingók és tágan értelmezve a díszpintyek vm. számos más madár mellett a papagájok is a fiókáikat begyből begybe etetik
A kicsik a nyakukat tekergetve felfelé tartott csőrrel - olykor nagy hangzavarral - várják a felpuhított magvakat, ill. a szülők begyében emésztésnek indult rovarokat.
A papagájfajok közül számosnál a szülők a kicsiket etetéshez a hátukra fordítják, egyébként a csőrgörbület miatt lehetetlen volna tálalásuk.
Az első napokban ez az etetőanyag alig tartalmaz magvakat és természetben előforduló tápanyagokat.
Sokkal inkább tejszerű váladék, pép, ezért begytejnek nevezzük. Valójában A BEGY FALA TERMELI, elzsírosodott felhámsejtek tömege.
A galamboknál krémszínű, búza- v. kukoricaszem nagyságú csomókból áll. A szaga az avas vajéhoz hasonló.
Költő galamboknál már a költés 6. napján elváltozás mutatkozik a begy falában. A 12. napra a vérbő nyálkahártya redőzötté válik, s erősen megvastagszik.
A begy fala normális körülmények között 0,15 mm vastag. A költés 18. napjára 3 mm-re vagyis a hússzorosára vastagodik. A begytej képződését a prolaktin nevű hormon váltja ki és szabályozza. Legintenzívebben a kelés utáni 6. napon képződik.
A szakemberek vizsgálatai ez idáig inkább a galambok begytejének vizsgálatára terjedt ki.
A házi galamb begyteje átlagosan
64-87 % vizet,
13-18 % fehérjét,
10-12 % zsírt,
4-5 % szénhidrátot és
1-2 % ásványi anyagot tartalmaz.
Természetesen a fiókanevelés klb. fázisaiban a begytej összetétele nem állandó. Eszerint galamboknál a begytej
1.szárazanyag tartalma az első napi 21,16 %-ról a negyedik napra 26,17 %-ra növekszik, majd némi visszaesés után a hetedik napon eléri a 28,06 %-ot.
Újabb törés után a keléstől számított tizedik napon a szülők begytejének szárazanyag-tartalma eléri a 29,47 százalékot. Ezen belül a kalcium és a foszfor aránya 1,1:11;
2.nyersfehérje tartalma az első három napon 10 % fölött van. A harmadik napi legmagasabb 11,01 % után 8,29 %-ra csökken, de az ötödik napon újra növekszik (9,59%), hogy aztán folyamatosan tovább csökkenjen;
3. aminosav összetétele szintén változatosan alakul
4./ a savamidokból és az aminosavak bomlásából keletkező ammónia átlagosan 0,12 g.
5./ az esszencionális és a nem esszencionális aminosav egymáshoz viszonyított aránya az első tíz napban végig az előbbi javára billen (az 5. napi 54,1:445,9 százalékarányban, ami a legnagyobb eltérés, ill. a 2. napi 51,8:48,2 százalékaránnyal, amely a mutatkozó legkisebb eltérés).
Galamboknál a begy fala a fiókanevelés 27. napjára felveszi az eredeti méreteit és megszűnik a begytejképződés, de a kicsik valójában már az etetés 12 napjától zömében a szülők begyében megpuhult magvakat kapnak. (→császárpingvin )
behoste típus: a →párizsi trombitásnál az egyik az előnyösebb változat. Ennél a comb tollal jól fedett. (→hernyólábú )
bejelentési kötelezettség:1. törvény szerint vannak olyan fertőző megbetegedések, amelyekről kötelező a hatóságokat (állatorvos v. az önkormányzati hivatal) értesíteni. Baromfifélék esetében ilyen betegség pl. a baromfipestis és a baromfikolera.
A bejelentés közérdekű, hiszen ez által válik lehetővé a járvány kialakulását megelőző intézkedések időbeni megtétele. Így érthető, hogy a kötelezettség elmulasztása szankciókat von maga után.
2. bizonyos madárfajok szerzése, szaporulata, eladása, elhullása bejelentési kötelezettséggel jár. Ezek listája a →Washingtoni-egyezmény végrehajtását szolgáló nemzetközi konferenciák döntései szerint időről-időre módosulhatnak. (→CITES )
Köszönöm a CD-t, a listán György 1088 néven szerepelek. Érdekességként elmondom, hogy magányos tojó Agapornisom alá, hogy ne üljön potyán, hullámos tojásokat csempésztem. Elfogadta, kikeltek, egyet felnevelt. A fiókát etette, de valószínűleg a más begytej összetétel miatt, tipikus franciavedlés tüneteket produkált a kicsi, 6 hetesen is még hiányos tollazatú volt. Most már rendbejött, bár nem annyira röpképes, mint a korosztály hullámosok, de avatalan szem nem veszi észre a különbséget.
György 1088 Budapest,
József 6760 Kistelek,
Zoltán Székesfehérvár,
Lajos J-2500 Sombor,
Károly 9700 Szombathely,
György 9791 Torony
a Madárbarát-lexikon legújabb változatát postáztuk.
Reméljük, nem okozunk csalódást.
partimadarak (Charadrii): az egyik legizgalmasabb fajcsoport a lilealakúak (Charadriiformes) rendjében: csérek, sirályok, halfarkasok, alkafélék... Változatos életmódú madarak, melyek egyik közös tulajdonsága, hogy valamennyien a földön (sziklákon) fészkelnek.
A Monitoring Központ honlapja szerint http://www.mme-monitoring.hu/spec.php?classid=87 a következő csoportokról beszélhetünk, amikor partimadarakat említünk:
1. az →alkafélék (Alcidae) kicsi, nyújtott testű, rövid nyakú tengeri madarak, melyek a felszín alatt, bukva keresik a táplálékukat. A szárnyuk rövid, keskeny, de erőteljes;
2 a →csigaforgató-félékről (Haematopodidae), ahová nagytestű, fekete-fehér színű madarak tartoznak erőteljes – pirosas - csőrrel. A láb is többnyire narancsszínű v. rózsaszínes. Itt a tojók rendszerint nagyobbak, mint a hímek;
3. míg az előbbi csoportból hazánkban csak egy költ, addig a →gulipánfélék (Recurvirostridae) közül kettő fészkel a vizeink partján. Ide viszonylag nagytermetű, de kicsiny fejű, karcsú madarak tartoznak vékony csőrrel. Röptük nyilalló, s feltűnő, hogy a lábukat közben hátranyújtva tartják.;
4. Rövidcsőrű, tömzsi, rövidnyakú fajok tartoznak a →lilefélék (Charadriidae) családjába. A szemük feltűnően nagy. Itt a hím és a tojó között külsőre nehéz különbséget tenni;
5. A →székicsérfélék (Glareolidae) a csérekhez hasonlóan repülnek, a földön viszont úgy mozognak, mintha lilék volnának;
6. Az →ugartyúkfélék (Burhinidae) mimikrije már-már elképesztő. A tollazatuk színe teljesen beleolvad a környezetbe. Akonyatkor kezdenek felélénkülni és éjszaka aktívak. A szemük sárga. A két ivar többnyire egyforma, csupán méretbeli különbségek adódnak: a tojók kisebbek a hímeknél;
7. a →csérfélék (Sternidae) sirályra emlékeztető, rövid, úszóhártyás lábú kis és közepes vízimadarak, az ivari kétalakúság jelei nélkül. A farkuk középen mélyen bemetszett, a csőrük egyenes és hegyes. A tollazat itt javarészt világos. Hazánkban 9 faj fordul elő;
8. a szalonkafélék (Scolopcidae) hosszú csőrű gázlómadarak. Vannak közöttük kicsik, közepesek és nagyobbak is. Megjelenésükben sem egységesek.
9. legismertebb a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó fajok. Tömzsi test, rövid nyak és csőr jellemzi az ide sorolt fajokat. Ivari kétalakúság nincs. Nálunk 14 faj figyelhető meg.
10. a →halfarkasfélék (Stercorariidae) általában sötét tollazatú, hosszú, keskeny szárnyú, erőteljes testalkatú madarak erős nyakkal. A Csőr itt komoly fegyver, horgas. A láb rövid és az ujjak között hártya feszül.
11. a →sirályfélék (Laridae) világos tollazatú, keskenyszárnyú, testméreteikben változatos madarak. Akad közöttük robusztus és karcsú alkatú is. A csőrük erőtejes, enyhén horgas. Hazánkban mintegy 20 faj fordul elő, de csak 4 költ.
A partimadarak gyüjtőneve onnan ered, hogy az ide sorolható madarakat leggyakrabban a szikes tavak, mocsarak, folyópartok, belvízi öntések partjainál, zátonyoknál (tengerek, óceánok vízparti területein) lehet megfigyelni, amint a víz szélén vagy a sekély vízben hosszú lábaikon tipegve v. gyorsan meg-megiramodva keresik a táplálékukat.
Hazánkban a a partimadarak jelentős fészkelőhelyei a szikes tavak.
A mérsékelt égövi fajok vonulók.
A kontinensünk északi részén fészkelõ partimadarak a vonulásuk során többféle útvonalat használnak. A legismertebb az atlanti partvidéken átvezet. Ezen kívül van egy másik, amely a a Kárpátmedencén át vezet, így a hazai fajok példányai mellett a megfigyelő tavasszal és ősszel számos olyan példánnyal is találkozhat, amely tőlünk északra költ..
A fajok tollazata színének elemzése egy érdekes jelenségre mutatott rá: a nászrepüléssel udvarló fajoknál a hímek nagyobb fekete fej- és begyfoltokat viselnek és a tollazatuk több melaninfestéket tartalmaz, mint a tojóké, vagyis ezeknél – szemben a földön udvarlóakkal - kialakult az ivari dimorfizmus.
A fekete tollazat az ég fényes, világos hátterében sokkal feltűnőbb, mint a világos, így – a kutatók feltételezése szerint - a melanizáltság a tojóknak szóló párválasztási jelzés felerősítésére szolgál. A sötétebb tollazat segíti észrevenni a hímek akrobatikus ügyességgel végzett légi bemutatóit a tojók számára.
http://www.freeweb.hu/meksziko/magyar/emberek/emberek.htmlhttp://vasutag.freeblog.hu/categories/Partimadarak/
répa (Beta vulgaris): gömbölyded v. kúp alakú gyökeréért termesztett mezőgazdasági takarmánynövény, mely a baromfifélék táplálásában is szerephez jut. (→sárgarépa)
repce (Raps, Rübsen): növénytanilag nem egységes fogalom, több szóösszetételben is szerepel, klb. rendszertani helyű és hasznosítású növényekre használják.
1. a káposztarepce (Brassica napus) vad alakja nem ismeretes, de a Földközi-tenger vidékén a kultúralak elvadulva előfordul. Feltehetően e térségben keletkezett, benne az apai szülő a káposzta (Brassica oleraceae ssp. acephala), az anyai szülő pedig a tarlórépa (Brassica rapa). Olajtermő változata a B. napus convar. napus, az olajrepce, amelynek a nyári és az őszi fajtái ismeretesek.
A magja 30-50 % jó minőségű olajat tartalmaz, amit a szappangyártásban továbbá étolajnak, lámpa- és kenőolajnak használ a feldolgozóipar.
Másik változata a karórépa (B. n. convar. rapifera) főzeléknek és takarmányozási célra egyaránt használatos. A benne levő glikozidok golyvakeltő hatása a háziállatok körében közismert, de a madarakra nézve sem e hatás, sem a növekedési visszamaradás nem jelentkezik.
2. a réparepce, kerekrépa v. tarlórépa (B. rapa) olajtermő változata a Brassica rapa convar. oleifera - Siroki Z. szerint ez utóbbi a kanáriknak a legmegfelelőbb. Vadhasznosításra is ez ajánlott.
3. a vadrepce (Sinapis arvensis) a keresztesvirágúakhoz tartozó, sárga virágú, elátkozott szántóföldi gyom, a mezőjáró galambokat leszámítva egyik madár sem kultiválja.
A káposztarepce a madarak (leginkább a pintyfélék) takarmányának az alapja. Sajnos az őszi vetésű csípős és kesernyés, viszont a tavaszi repce magját csaknem valamennyi magevő elfogadja, aminek csak örülhetünk, hiszen ez az olajos mag nagy tápértékű és vitaminokban gazdag.
Adható féléretten, éretten. Kínálhatjuk tejben, vízben beáztatva, főzve, sőt, a tojásos →lepényekbe keverve is. (Dr. Pásztor Lajos szerint a friss mag bélműködési zavarokat okozhat.)
Ami a káros glikozidokat és a repce eurokasav-tartalmát illeti, a növénynemesítők létrehozták az ún. dupla 00-s változatokat, amelyek jó úton vannak afelé, hogy kiszorítsák a drága kendert és a lenmagot.
A szerves és a műtrágyát egyaránt meghálálja. Szuperfoszfából 150-200, káliumból 80 kg/ha ajánlott.
Jól tömörített talajba vetendő 1-2 cm mélyre, augusztus második felében, 24 cm sortávra, 2,5 cm tőtávra.
4 hetes korában boronálandó.
Sajnos a rovarkártevőkkel szemben érzékeny, 0,5-0,7 tonna/ha termést ad. Június közepén aratható.
Vadtakarmányként fele részben lábon maradhat, felerészben kévézve tárolhatjuk.
http://www.ag.ohio-state.edu/~seedbio/seed_id/brassicaceae/sinapis_arvensis.html
(→eurakasav)
És talán ez is segít valamit a helyzet tisztázásához
Egyik kedves barátom írt, hogy talált egy német recepturát, de nem egészen világos, hogy melyik magvat mi hogyan is nevezünk. Konkrétan a német Raps és a Rübsen jelentése érdekelte.
Nos, a Madárbarát-lexikonban szerencsémra van olyan címszó is, amely választ ad erre a kérdésre:
magvak németül (és növények): gyakran előfordul, hogy az ember külföldi szakirodalomban lel ígéretes receptúrára, vagy bizonyos magvakkal kapcsolatos információra, s nincs annál idegesítőbb, mint amikor az ember kezében nem akad megfelelő szótár, így csak találgatja, hogy vajon melyik magyar név felel meg a németül leírt növénynek, magféleségnek. Ezzel magam is megszenvedtem, s végül rájöttem, legjobb, ha csinálok egy madarász szakszótárt a magvakról. Eddig idáig jutottam (elől a német név, zárójelben a tudományos megnevezés, s végül a magyar megfelelő):
Ackerbohne (Vicia faba) – LÓBAB
Ackersnef (Sinapis arvensis) - VADREPCE
Amarant (Amaranthus hypochondriacus) – AMARÁNT (étkezési)
Besenhirse - (Sorghum dochna) – SILÓCIROK
(Sorghum dochna provar dochna v. Sorghum vulgare var sudanense=cukorcirok)
Blutrote Fingerhirse - (Digitaria sanguinalis) – PIRÓK UJJASMUHAR
Buchweizen (Fagopyrum esculentum) – POHÁNKA v. HAJDINA
Buchweisen – (Fagus sylvatica) BÜKK MAKK
Dari (Sorghum bicolor) – hibrid, másutt TARKA CIROK v. SILÓCIROK
Dinkel, Spelz, Spelzweizen (Triticum spelta) – TÖNKÖLY BÚZA
Eichel - (Quercus robur ) TÖLGY makk
Erbsen (Pisum sativum) – ZÖLDBORSÓ
Erdnus (Arachis hypogaea) - FÖLDIMOGYORÓ
Fingenhirse - african millet - (Eleusine coracan) – KORAKÁN V. AFRIKAI KÖLES
Foniohirse - Hungerreis – (Digitaria exilis) – FONIÓ (a legapróbb köles, “magyar rizs”)
Gemeine Hühnerhirse - (Echinocloa crus-galli) - KAKASLÁBFŰ
Gerste Sommergerste (Hordeum vulgare) – ÁRPA
Grassamen - FŰMAGVAK
Guinea Grass – red manna (Panicum maximum) -kölesfajta
Hafer, Saathafer, Spelzhafer ((Avena sativa L.) - ZAB
Hagebuttenkerne - (Rosa canina) CSIPKEBOGYÓ mag
Hanf (Cannabis sativa) – (hasznos) KENDER
Hartweizen, Durumweizen (Triticum durum) – DURUM BÚZA
Haselnüsse - (Corylus avellana) mogyoró
Japanische Hirse - (Echinochloa frumentacea) – JAPÁNKÖLES
Kafferhirse (Sorghum bicolor) – CIROK x szudánifű hibrid
Kanariensaat (Phalaris canariensis) - FÉNYMAG
Kichererbse (Cicer arietinum) – CSICSERIBORSÓ
Klee (Trifonium pratense) – LÓHERE
Kolbenhirse – Borstenhirse - (Setalia italica) – OLASZ MUHAR
Krambe (Crambe abyssinica) – CRAMBE (mustrárral rokon)
Kreuzblättrige Wolfsmilch (Euphorbia lathyris) – NAGY v kerti SÁRFŰ (vakondűző)
Kutkihirse (tévesen (Kukih.) - (Panicum sumatreuse) – KIS KÖLES (India)
Lein (Linum usitatissimum) – OLAJLEN
Leindotter (Camelina sativa) – VETÉSI GOMBORKA
Linse (Lens culinaris) – LENCSE
Linsenwicke (Vicia ervilia) – CSICSERIBORSÓ
Lupinen (Lupinus spec.) – CSILLAGFÜRTÖK
Mais - Kolben (Zea mays) - KUKORICA - csöves
Mariendistel (Silybum marianum) – MÁRIATÖVIS – lásd fotó!
Mohn (Papaver somniferum) – MÁK
Mohrenhirse v. Dari (Sorghum bicolor) - CIROKx
cigánycsuk v. cigány csaláncsúcs (Saxicola /régen Pratincola/ torquata v. rubicola - Schwarzkehlchen - Stonechat), v. feketefejű stiglic, cigánygébics: a csukok 13 fajt számláló nemzetségének kis termetű, 11,5-13,6 cm nagyságú, de a többinél erőteljesebb színű faja a légykapófélék családjában. Fotó: http://www.northamptonshirewildlife.co.uk/ngallery.htm és Midori Iwashita - http://midopika.cool.ne.jp/english
Érdekes, hogy miközben már Németországban is elég ritka, Szibériában egészen magasra felhatol. Különösen a napos, füves, bokros hegyoldalakat kedveli.
Fellelhető a Himalája 4800 m magasságaiban és az afrikai Atlasz hegységben is. Sőt előfordul az Egyenlítőtől délre, pl. Madagaszkáron is. Az óriási area következtében számos alfaja alakult ki. Sőt! Időről-időre nem kis zavar támad, mert az új ismeretek fényében új gondolatok támadnak a fajjal kapcsolatban. A rendszerezők egy része a
cigánycsukkal kapcsolatban egyre határozottabban kardoskodik a faj két nagy csoportra bontása mellett.
Ilyenformán létrejönne az
Afrikában költők csoportja és az
Európában költők csoportja.
Angol nyelvterületen ez az elgondolás már-már polgárjogot nyert, ami abban is kifejezésre jut, hogy az egyik csoport neve:
European Stonechat a másik csoporté pedig
African Stonechat.
A helyzet az által is kezd általánossá válni, hogy a legelfogadottabb rendszerekben az European Stonechat tudományos neve Saxicola rubicola, a másiké, az African Stonechat tudományos neve pedig Saxicola torquata lett.
Ha ezt a gondolatmenetet el tudjuk fogadni, akkor egyértelmű, hogy a →szibériai csaláncsúcsnak - amely a többségi vélemény szerint nem önálló faj, hanem a cigánycsuk alfaja - nem lehet sok köze a Saxicola torquata-hoz, következésképpen, ha nem vitatjuk hagy a cigánycsuk alfaja, akkor csakis a Saxicola rubicola alfaja lehet: Saxicola rubicola maura.
A vitát eldönteni nem tisztünk, de fel kellene mutatni az alfajok sokasságát:
A Saxicola torquata alfajai:
torquata torquatus
torquata adamauae
torquata axillaris
torquata altivagus
torquata amkaratae
torquata clanceyi
torquata felix
torquata jebelmarrae
torquata moptanus
torquata nebularum
torquata oreobates
torquata pallidigula
torquata promiscuus
torquata salax
torquata sibilla
torquata stonei
torquata tsaratanae
torquata voeltzkowi
A nálunk előforduló cigánycsuk a bokrokkal tarkított árokpartokat és nedves réteket kedveli. A nagysága 12 cm (testtömeg: 14-17 gramm).
Szemben a rozsdás csukkal télen is gyakran kitart az élőhelyén. Hazánkban szintén előfordulnak áttelelő példányok.
A neve részben a sötét színére, részben arra a tulajdonságára utal, hogy gyakran látni csalán hegyén.
Ilyen, magasan álló leshelyről csap le a repülő rovarokra, v. szöcskékre, amelyekkel táplálkozik.
A test felül, a fej és a torok, ill. a szárny (60-65 mm, a fesztávolság: 18-21 cm) és a farok (46-52 mm) fekete. A hát feketésbarna, pikkelyes rajzolatú.
A test alul rozsdavörös. A farcsík és a has, vm. a nyak oldalt és a szárnytükör fehér.
A csüd 20-23 mm. A csőr 10-12 mm.
A tojó összességében szürkésfekete, de alul rozsdás sárga. Felül a tollvégek ugyanilyennel szegettek.
Április közepe táján érkezik meg Északkelet-Afrikából. Szeptemberben vonul el Spanyolországon át. (Esetenként áttelel.)
Fürge, mozgékony madarak, amelyek ahol előfordulnak, ott nem kerülhetik el a figyelmet, fáradhatatlanul kapdossák a repülő rovarokat. Fogyaszt pókokat, ászkákat és százlábúakat is.
Általában réteken fészkelnek (áprilistól augusztusig), a fűben, hevenyészett alkalmatosságban. 5-7 db, kékeszöld alapon barnával foltozott tojásból áll egy fészekalj, s a tojások a hegyesebbik végükön gyakran sárgásvörössel pettyezettek.
Mindkét ivar megkotlik. A kelési idő 12-14 nap. Kirepülésre a 12-16. naptól lehet számítani.
A kicsiknek számos ellensége van: patkány, menyét, ragadozó madár.
A szülők rendkívüli féltéssel vigyáznak rájuk. Ha veszélyt tapasztalnak, minden furfanggal próbálják elterelni az ellenség figyelmét a kicsikről.
Az ember nem gonoszkodik velük. Sőt, pl. Svájcban a hiedelem is védelmet nyújt számukra: eszerint, ahol megölnek egy csaláncsúcsot, ott attól az órától fogva a tehenek véres tejet adnak.
szibériai csaláncsúcs v. csuk (Saxicola [rubicola] maura - Siberian Stonechat): - Siberian Stonechat): a légykapófélék családjában a csukok, más néven csaláncsúcsok 13 faja közül az egyik. Más rendszerzők szerint a S. rubicola alfaja, de ez a nézet még nem általánosan elfogadott. Fotó: Askar Isabekov-http://www.birds.kz/
Az alfajai (viták keresztüzében):
Saxicola maura
armenica,
indica,
przewalskii,
stejnegeri.
variegata.
Meggyőződésem szerint a szibériai csaláncsúcs régebbi elnevezése (Saxicola [torquata] maura), amellyel még sokszor találkozhatunk, már nem állja sokáig az idő próbáját.
Nagyon örülök, hogy szóba került Dathe. Kiváló ember volt. Találkoztam vele (az apával) 1966-ban. Természetesen lehet róla olvasni a lexikonban is:
Dathe, Heinrich (1910-1991): német zoológus. A lipcsei egyetemen tanult zoológiát, botanikát és geológiát. Előbb Lipcsében vett részt egy növény és állatkert létrehozásában, majd 1954-ben kezdte el kialakítani 160 hektáron a berlini állatkerte t, mely Európa legnagyobb és legkorszerűbb ilyen intézménye lett az ő vezetése alatt.
A létesítmény minden tekintetben az ő nevéhez fűződik, s éppen ezért a ZOO Berlin alapításának 50. évfordulóján a volt professzor igazgató emlékére az intézményben sétányt neveztek el róla.
Két fia (→Dathe, Dr Holger Heinrich és Falk Dathe) lépett a nyomdokaiba. Előbbi a német rovartani intézet vezetőjeként, Falk Dathe pedig a kétéltűek és a hüllők kutatása terén szerzett hírnevet. Az általa szerkesztett 2 kötetes Handbuch des Vogelliebhabers (1974 és 1986) a madárkedvelők „bibliája“ lett.
Dathe, Dr. Holger Heinrich (1945- ): a Deutsche Entomologisches Institut professzora, tudós ornitológus, aki főként a struccokkal kapcsolatos kutatásai által vált ismertté. A Humboldt University Berlin hallgatójaként érdemelt biológusi diplomát 1968-ban.
A madarak iránti szeretetet édesapjától „örökölte”, akinek a neve összeforrt a világhírű berlini állatkerttel. (→Dathe, Heinrich)
És akkor kellene valamit a kedves lurkóidnak is küldeni. De mit is?
Sikerülhet eltalálni valamelyik kedvencét?
talán a...
páva: az álmoskönyvek szerint pávával álmodni annyi, mint hivalkodó, magamutogató emberrel kerülni kapcsolatba.
páva(2) v. kék páva (Pavo cristatus - Common Peafowl): a →TYÚKALAKÚAK rendjébe, a fácánfélék családjába, a valódi fácánok alcsaládjába tartozó, Európában parkok ékesítésére tartott 0,9-2,3 méter nagyságú impozáns madár, mely Indiából (a Himalája oldalából) v. Ceylonból került hozzánk.
A kínaiak a dölyfösség jelképének tartják, s úgy vélik, hatásos a villámcsapás, ill. a gonosz tekintet ártása ellen. Az egyik kurd szekta istenként tiszteli (→Melek Tawus). Fotó: Annette Cutts - http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm - és Horst Bielfeld -
http://www.horst-bielfeld.de/
A hinduk szent állata és India nemzeti jelképe.
A hím fején 20-24 különleges (hosszú, csupasz szár végén apró kerekded, fémfényű zászló) tollból álló bóbita v. korona van. Ennek formája alapvetően eltér a →PÁVÁK nemzetsége másik fajánál mutatkozó koronától.
A fej, a nyak és a begy fémfényű kék, aranyos, zöldes lazúrral.
A hát tollai rézvörössel szegélyezett zöldek, s ez a szín a far felé átmegy kékbe. Az evezők barna rajzolatos sárgák. A szárnyfedőkön sötétzöld csíkozás ragyog. A test alsó része fekete.
A pávahímnek érdekes módon nem a farktollai, hanem a FARKFEDŐI HOSSZABBODTAK MEG! Ezek zöld, kék és bronz színekben ragyognak. A foszlott zászló végén kápráztatóan szép az ún. pávaszem rajzolat.
A valódi farktollak csak a díszes farkfedők támasztására szolgálnak. A hímek a 1400-1600 mm hosszú uszállyal együtt 1800-2300 m nagyságúak.
Téved, aki azt hiszi, hogy e hosszú farkdísznek csak a tetszelgésben van szerepe. Ti. a ragadozók, egyebek között a tigris rendszerint hoppon marad, ha pávára veti magát.
A hosszú farktollak (farkfedők!) megtévesztik, s azokra vetődve be kell érnie néhány - igaz, nem mindennapi, de mégiscsak - tollal.
A szárnyhossz 440-500 mm. A valódi farok csak 400-450 mm hosszú. A testsúly 4100-5400 g.
A tojók 900-1300 mm nagyságúak és a tollazatuk is sokkal szerényebb: sárgás, szürkésbarna. A mellén és a hasán sötétbarna, de izabell színű mintázattal díszítettek a tollak.
A tojó bóbitája kisebb, és pávaszemes tollai nincsenek. A torok és a fejtető itt fehér.
Az írisz barna. A csőr és a láb barnás szaruszínű. A szárnyhossz 400-420 mm. A farok mindössze 325- 375 mm. A tojók testsúlya 2700-3800 g.
A fiatalok fején egészen kicsinyke a korona, a tollazatuk izabell és világosbarna, de feketés barnával spriccelt. A mell krémes fehér.
Az 1 éves kakasok feje és nyaka kék. A mellük fekete és zöld.
A 2 éves kakasoknál kezd kialakulni az uszály, de akkor még nem mutatkozik a tollak végén a jellegzetes pávaszem. A kakasok "farka" - helyesebb uszálynak nevezni - 6 éves korukra alakul ki teljes pompájában.
Már az ókorban tenyésztették, s a nagy lakomákon tollában sütve szervírozták. A pávanyelv különleges csemegének számított. A farktollaiból a fáraók legyezője készült.
Egy kakasra 3-4 tojót lehet számítani. A tojó a 3-8 barnás fehér v. krémfehér izabell tojását (61-76 x 43-59 mm közöttiek) partoldalakba, bokrok alá rakja, s áprilisban üli meg.
A csibék 28-31 napra kelnek.
A pávák a szaporodásukat tekintve nagyban hasonlítanak a fácánokhoz.
A család állandóan keres, kutat, ezért inkább csak nagy szabad területeken érzi jól magát.
A páva az éjszakát szívesen tölti fák magasabb ágain. Magvakat, zöldeleséget igényel, és örömmel veszi fel az útjába kerülő rovarokat is. A csibéktől nem sajnálhatjuk a lisztkukacot sem.
A fehér színváltozat
Pavo cristatus var. alba
rendkívül ritka, s ezért értékesebb is.
Ugyanezt lehet elmondani a kevésbé látványos másik mutációjáról, a →feketeszárnyú páva
Pavo c. mut. Nigripennis (feketevállú),
és a →tarka páva változatokról
Pavo c. mut. multicolor.
A sokszínű v. tarka (multicolor v. harlekin) ismeretes a feketevállú az ezüst és az opál változatnál is.
Ezen túl még leírtak kávészínű, barack (peach), jade oaten, továbbá midnight színváltozatot is, melyek megtekinthetők a http://www.ilpollaiodelre.com/pavoni.htm honlapon.
Tudni kell azonban, hogy a pávakakas meglehetősen hangos. Van, akit a hangja komolyan zavar. Erre a tartásánál okvetlenül számítani kell.
A Budapesthez közeli Ócsán, Scsinyovszky Ferencnél szép tenyészállománynak van rendszeresen szaporulata (Ócsa Pf. 17.)
(Árgusz-páva)
pávadaru: a darufélék családjának egyik nemzetsége (Balearica). Erős törzsű
Köszönöm a köszöntést és a képet! (Csak csendben jegyzem meg, hogy ezek a madarak voltak kissrác koromban a nagy álmom, amikor Dathe Handbuch des Vogelliebhabers-ét olvasgattam szorgosan)
Sporopipes: a szövőmadarak családjának egyik nemzetsége, a →barkós szövőmadarak v. veréb-asztrildák. A nemzetség 2 fajt számlál.
frontalis
: →akácia-szövőmadár v. rozsdásnyakú szövőveréb (Speckle-fronted Weaver),
squamifrons
: →bajszos díszpinty v. pikkelyes szövő (Scaly Weaver).
Sporopipinae: a díszpintyfélék, más rendszerekben a szövőmadárfélék családjának vitatott alcsaládja, a →barkós szövőmadarak v. veréb-asztrildák. Egyetlen nemzetség (→Sporopipes 2 fajjal) tartozik ide.
sportcélú állattenyésztés: az állattenyésztésnek az az ága, amely az állatok sportteljesítményét hivatott növelni. Ezen a téren vannak kisebb jelentőségű irányzatok, mint pl. a versenyagár-tenyésztés. Míg mások a mai napig nem veszítették el teljesen kapcsolatukat a haszonállat-tenyésztéssel, mint pl. az ügetőló-tenyésztés.
A madárvilág képviselői közül - nem beszélve a sportcélú betanításról: solymászat - a sportcélú állattenyésztés alanyaiként egyes baromfifélék (harci kakasok; →indiai viador típus), a strucc (versenyfutás), a kanári (énekverseny), a kormorán (halászat), s legfőképpen a házi galamb jöhet szóba.
Utóbbiak között az ún. →dobosok és a →röpgalambok mellett a →postagalamb jelentősége napjainkban sem elhanyagolható. Itt a cél korábban a hadászati hírvivőként teljesített szolgálatban a megbízhatóság növelése volt.
Gyakorlatilag olyan galambokat próbáltak kitenyészteni, amelyek a legkedvezőtlenebb időjárási ...
És ezt találjuk a Madárbarát-lexikonban, ha a Sporopipes felől közeledünk.
bajszos bukkó (Nystalus radiatus - Barred Puffbird):a bajszos bukkók különös
nemzetsége 4 fajának egyike felül gesztenyebarna, alul barnássárga tollazattal, melyen a tollak hegyén mutatkozó fekete díszítés szép pikkelyes mintázatot alakít ki.
bajszos cinege: a →barkós cinege (Panurus biarmicus) népies neve.
bajszos díszpinty v. pikkelyes szövőmadár (Sporopipes squamifrons - Scaly Weaver - Schnurrbärtchen): a Kalahári sivatagban és Dél-Afrika száraz területein él ez a 10 cm nagyságú madár (régen Estrilda, ami a cseh elnevezésében is megmaradt), mely a fészeképítés módja alapján a díszpintyek, a viselkedése (leginkább az udvarlási szokásai) alapján a szövőmadarak közé tartozik.
Mauersberger beszámol arról, hogy a bajszos díszpintyek a kísérletek során rendkívül vízigénytelennek bizonyultak: 62 napig bírták víz nélkül, s közben a testsúlyuk nem csökkent.
A fejtető csíkos, pikkelyes rajzolatú, a két barkócsík pedig a német nevét igazolja. Angol nyelvterületen pikkelyes szövőmadárnak nevezik. Nálunk az említett Mauersberger nyomán a német elnevezés tükörfordításaként vált a faj neve ismertté, de mint a nemzetségnév arról egyértelműen árulkodik, ma már a bajszos díszpinty valójában bajszos szövőmadár.
bajszos harkály (Dendropicos namaquus - Bearded Woodpecker): a harkályfélék 24 cm nagyságú Etiópiától a Dél-Afrikai Köztársaságig.
A csőr szürkésfekete. A fejtető pirosa fekete tarkócsíkban folytatódik.
A széles szemöldökcsík fehér, a széles szemcsík barnás fekete, a hosszú bajusz újra fehér, de e színek egymástól nem határozott vonallal válnak el, hanem "szálkás" cikkcakkosak, ami nem igazán látványos.
Kedves dpes!
Nyilvánvaló, hogy igazad van. Köszönöm a hozzászólásodat. Rávilágít, hogy nem csak az fontos, hogy honnét olvasunk először egy madárról, hanem az is, hogy nyomon kövessük a faj besorolása körül zajló viták eredményét.
Értem, de még mennyire, hogy értem. Magam is így voltam, míg Hegedüs Zsolt nem segített - tőle van a Paint program. Úgy veszem ki, hogy neked ilyen nincs. Sebaj! Elvileg bármely képszerkeszővel lehet kisebbíteni a képet.
Feltételezem, Microsoft Office Picture Manager-ed van.
(Ez hivatalból jár a Windows-hoz)
Na ott a szerkesztés funkcióban az utolsó előtti sor a
Képméret módosítás
menűben az
Átméretezés.
Oda kattintva előbukkan a negyedik sorban az
Eredeti méretek adott
százaléka:
ott a görgetősávval állíthatod a százalékot.
Alatta ellenőrizheted a
Méretbeállítások összegzésénél, hogy a parancsodra mi történt.
Lásd: Új méret
és el ne felejtsd leokézni, mert akkor kezdheted előlről.
2. A program egy egyszerűbb lehetőséget is kínál, ez a legalsó sorban a - + csúszka, amivel nem csak kisebbithetsz, hanem nyagyíthatsz is
Ez esetben is le kell okéznod a műveletet!
3. a harmadik kisebbítési lehetőség a parancsorban van - vagyis be se kell menned a szerkesztésbe)
a Visszavonás Mégis parancsnyilaktól jobbra közvetlenül. Ott százalékban meghatározva változtathatod a képet.
De semmiképpen ne vedd ezt noszogatásnak. Csak és kizárólag arról van szó, hogy Zsolton kívül Küzmös Csaba is volt kedves segíteni nekem - és én komoly késztetést érzek, hogy továbbadjam. Meg aztán általában véve is: segíteni jó érzés!
Ami a zöldeleséget illeti, ilyen hideg, télidőben is nyújt a kert lehetőségeket.
Én pl. naponta tépek a kertből a madaraimnak tyúkhúrt és lelkesen fogyasztják is
Gondolom ezt az árnyékkedvelő, apró, a talajon elterülő növényt mindenki ismeri. A kertészek gyomnak tekintik, mi madarászok pedig ne resteljünk lehajolni érte . persze csak olyan helyről gyűjtsük, ahol nem permeteztek.
Másik fontos kér tanács,
1. akkor adjuk be a kalitba, amikor a fagyból felengedett;
2. vannak tenyésztők, akik friss kelésű fiókákat etetető szülőktől a zöldeleséget megvonják, mert tapasztalataik szerint a zöldeleség hasmenést okozhat a kicsiknél.
Költőpárnak legalább 40X60 alapterületű, 40 cm magas kalit dukál. Alkalmazhatunk kívülről ráakasztható 16X15X25 cm-es odút 4-4,5 cm-es röpnyílással. (És lásd később!)
Míg a hullámos papagáj az eredeti költőhelyén évente kétszer fészkel, a domesztikált európai változat tenyészérett párjaitól szinte folyamatos költést, évente 3-4 fészekaljra lehet számítani.
3-12 fehér tojás lehetséges egy-egy fészekaljban, amelyeket a tojó két naponként tojik, és a második tojástól megül.
Ezért a kelés eléggé egyenetlen az első és az utolsó fióka között akár 20 nap (!) differencia is lehet.
Így előfordul, hogy a legidősebb fióka már tokosodik, a legfiatalabb pedig még fel sem törte a tojását. E jelenség a domesztikáció következménye, s az ember segítségét igényelheti.
Konkrétan: a legerősebb fiatalokat át lehet adni dajkaságba egy kisebb számú, de vele egykorú, erejű fészekaljba. Vagy ha ilyen nincs, akkor a leggyengébbeket egy korban, erősségben hozzájuk jobban illő csapatba tegyük!
http://www.youtube.com/watch?v=EwPP6Z-XAJU&NR=1
Makai Pál, az egyik leggyakorlottabb hullámos-tenyésztő több tíz költőpárral tenyésztett, s a fészekaljakon belüli eltéréseket rendszeresen korrigálta a jelzőgyűrűvel ellátott fiókák cserélgetésével.
A hullámos papagáj egyáltalán nem veszi ezt zokon, s néha lehet módunk kifigyelni a szokatlan, ám a csőr alakulása miatt praktikus etetési technikáját: a szülők a kicsiket hátukra fordítva tömik meg begytejjel, ill. a begyben felpuhított magvakkal.
A fiókák felneveléséhez az állati fehérjeellátás érdekében tojásos lágyeleséget kell folyamatosan biztosítani a szülőpárnak.
Van, aki 2:1 arányban összekevert főtt tojás sárgájával és tejben áztatott zsemlyével (nem ragadhat, ezért tanácsos kinyomkodnunk az összekeverés előtt) fedezik a szükségletet.
Ha a fehérjeellátásban zavar mutatkozik, akkor a fiókák rendellenesen fejlődnek. Ennek egy, nem teljesen tisztázott megjelenési formája az ún.→francia vedlés.
A fiókák a 17-18. napon kelnek. Az 5-6. napon nyílik a szemük, 10-14 napos korukban aktuális a gyűrűzésük.
A 30-35 napos fiókák, teljesen kitollasodva jönnek elő az odúból. A kiszíneződés cc. 6-8 hónapos korra fejeződik be, amikorra gyakorlatilag ivaréretté válnak, de 9-10 hónapos kor (→tenyészérettség) előtt ne fogjuk hullámost tenyésztésbe.
A hímek és a tojók egyaránt előfordulnak valamennyi színváltozatban, de a két ivart mégis könnyű egymástól megkülönböztetni, mert a hímek orrviasza (néhány színváltozat kivételével) kékes, a tojóké pedig hússzínű v. szürkés.
Tenyésztése, szaporítása gyakorlatilag a papagájok közül a legkönnyebb. A kezdők madara, mert a több évtizedes történelme során teljesen háziasodott, és a nem is mindig tudatos szelekció eredményeként nem csak a színváltozatok rendkívül széles skálája jött létre, hanem a populáció teljesen idomult a tartási körülményekhez.
Petesejtek, -vezeték és tojás
1. Na őhozzá és a következőkhöz a segítségeteket szeretném kérni, még mielőtt elszúrnám a dolgokat
2. 
3. 
Ez egy nagyon aktuális fotó - én is rögtön raktam ki egy almácskát a téli ingyenkosztosoknak
4. 
Vörösbegy fészkén
A fiókák még a kirepülés előtt elhullatják az evező- és a kormánytollaikat.
A betegséget Franciaországban írták le, innen a neve. Kezdetben feltételezték, hogy a rokontenyésztés miatt előálló degeneráció.
Ennek ellentmond, hogy a fiókák egy részénél később kiegészül a tollazat, mások soha nem jön rendbe.
A begytartalom-vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a fiatalokat etető szülők begyteje nem tartalmazza a szükséges fehérjéket.
Tehát valószínűleg kettős ok van: egy anyagcsere jellegű és egy vírus-eredetű.
Tény: az ilyen fiatalokat nevelő tenyészpárt, a mai ismereteink szerint ajánlott kiselejtezni.
Francolinus: a →frankolinok nemzetsége 42 (másutt 37) fajjal.
1. a káposztarepce (Brassica napus) vad alakja nem ismeretes, de a Földközi-tenger vidékén a kultúralak elvadulva előfordul. Feltehetően e térségben keletkezett, benne az apai szülő a káposzta (Brassica oleraceae ssp. acephala), az anyai szülő pedig a tarlórépa (Brassica rapa). Olajtermő változata a B. napus convar. napus, az olajrepce, amelynek a nyári és az őszi fajtái ismeretesek.
A magja 30-50 % jó minőségű olajat tartalmaz, amit a szappangyártásban továbbá étolajnak, lámpa- és kenőolajnak használ a feldolgozóipar.
Másik változata a karórépa (B. n. convar. rapifera) főzeléknek és takarmányozási célra egyaránt használatos. A benne levő glikozidok golyvakeltő hatása a háziállatok körében közismert, de a madarakra nézve sem e hatás, sem a növekedési visszamaradás nem jelentkezik.
2. a réparepce, kerekrépa v. tarlórépa (B. rapa) olajtermő változata a Brassica rapa convar. oleifera - Siroki Z. szerint ez utóbbi a kanáriknak a legmegfelelőbb. Vadhasznosításra is ez ajánlott.
3. a vadrepce (Sinapis arvensis) a keresztesvirágúakhoz tartozó, sárga virágú, elátkozott szántóföldi gyom, a mezőjáró galambokat leszámítva egyik madár sem kultiválja.
A káposztarepce a madarak (leginkább a pintyfélék) takarmányának az alapja. Sajnos az őszi vetésű csípős és kesernyés, viszont a tavaszi repce magját csaknem valamennyi magevő elfogadja, aminek csak örülhetünk, hiszen ez az olajos mag nagy tápértékű és vitaminokban gazdag.
Adható féléretten, éretten. Kínálhatjuk tejben, vízben beáztatva, főzve, sőt, a tojásos →lepényekbe keverve is. (Dr. Pásztor Lajos szerint a friss mag bélműködési zavarokat okozhat.)
Ami a káros glikozidokat és a repce eurokasav-tartalmát illeti, a növénynemesítők létrehozták az ún. dupla 00-s változatokat, amelyek jó úton vannak afelé, hogy kiszorítsák a drága kendert és a lenmagot.
A szerves és a műtrágyát egyaránt meghálálja. Szuperfoszfából 150-200, káliumból 80 kg/ha ajánlott.
Jól tömörített talajba vetendő 1-2 cm mélyre, augusztus második felében, 24 cm sortávra, 2,5 cm tőtávra.
4 hetes korában boronálandó.
Sajnos a rovarkártevőkkel szemben érzékeny, 0,5-0,7 tonna/ha termést ad. Június közepén aratható.
Vadtakarmányként fele részben lábon maradhat, felerészben kévézve tárolhatjuk.
Mariendistel (Silybum marianum) – MÁRIATÖVIS – lásd fotó!
Mohn (Papaver somniferum) – MÁK
Mohrenhirse v. Dari (Sorghum bicolor) - CIROKx
A hosszú farktollak (farkfedők!) megtévesztik, s azokra vetődve be kell érnie néhány - igaz, nem mindennapi, de mégiscsak - tollal.
A szárnyhossz 440-500 mm. A valódi farok csak 400-450 mm hosszú. A testsúly 4100-5400 g.
A tojók 900-1300 mm nagyságúak és a tollazatuk is sokkal szerényebb: sárgás, szürkésbarna. A mellén és a hasán sötétbarna, de izabell színű mintázattal díszítettek a tollak.
A tojó bóbitája kisebb, és pávaszemes tollai nincsenek. A torok és a fejtető itt fehér.
Az írisz barna. A csőr és a láb barnás szaruszínű. A szárnyhossz 400-420 mm. A farok mindössze 325- 375 mm. A tojók testsúlya 2700-3800 g.
A fiatalok fején egészen kicsinyke a korona, a tollazatuk izabell és világosbarna, de feketés barnával spriccelt. A mell krémes fehér.
Az 1 éves kakasok feje és nyaka kék. A mellük fekete és zöld.
A 2 éves kakasoknál kezd kialakulni az uszály, de akkor még nem mutatkozik a tollak végén a jellegzetes pávaszem. A kakasok "farka" - helyesebb uszálynak nevezni - 6 éves korukra alakul ki teljes pompájában.
Már az ókorban tenyésztették, s a nagy lakomákon tollában sütve szervírozták. A pávanyelv különleges csemegének számított. A farktollaiból a fáraók legyezője készült.
Egy kakasra 3-4 tojót lehet számítani. A tojó a 3-8 barnás fehér v. krémfehér izabell tojását (61-76 x 43-59 mm közöttiek) partoldalakba, bokrok alá rakja, s áprilisban üli meg.
Mauersberger beszámol arról, hogy a bajszos díszpintyek a kísérletek során rendkívül vízigénytelennek bizonyultak: 62 napig bírták víz nélkül, s közben a testsúlyuk nem csökkent. 
