"Tudod, az őszintén bennünk rejlő lélek olyan mint a feszes víztükör, a legapróbb fuvallat, a benne rejlő élet mozdulása felkavarja, és már másnak látszik, mint való arca. De mindennek oka van."
Tükörképed
Válaszoltam a másik topicon, és oly szeretettel fogadtam, ahogyan az nekem szántad.
Hozzon a szellő orgonaillatot ablakod alá, ezen a szép vasárnap délutánon
"Lenéz engem valaki? Az ő dolga! Az én dolgom, hogy ne tegyek és ne mondjak semmit, ami lenézést érdemelne. Gyűlöl valaki? Az ő dolga! Az enyém az, hogy türelmes és jólelkű legyek mindenkivel szemben, s még a gyűlölködő tévedésére is készségesen mutassak rá - nem fölényeskedően, nem hánytorgatva fel, hogy ez nekem türelempróba, hanem őszintén, jóságosan ..." Marcus Aurelius: Elmélkedések
Ha az ember életében egyszer csak minden összeomlik, ( ) kell valami, ami egyszerű és kiszámítható, amibe bele lehet kapaszkodni. És ha az ember történetesen nem talál mást e célra, mint a szemhéja mögött egészségesen, jól szervezetten lüktető vérnek és az októberi napfény utolsó sugarainak váltakozását nos, akkor elfogadja és szépen meg is köszöni. Mert ha nem talál még ilyen fogódzót sem, ha nem akad rá valamire, ami legalább ilyen elemi szinten ésszerű és megmagyarázható, akkor új világrendjének idegenszerűsége előbb-utóbb az őrületbe kergeti.
Stephen King
Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken. Különösképpen az irigység kínozza ez embereket. Epét hánynak, álmukban felordítanak, hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörősök, habot köpnek, ha azt látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett, elért valamit az életben. Betegek ezek, fertőző betegek. Kerüld a társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyőzheti őket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld el őket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást.
Márai Sándor
Annyira kellesz, hogy - látod - megtanultam hallgatni érted,
annyira kellesz, hogy álmaimból könnyedén kilépek,
annyira kellesz, hogy téged kereslek, nem a szerelmet,
gondolataidba vegyültem, mint anyja könnyeibe a gyermek.
II.
Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás. El ne menekülj, most kezdjük csak látni egymást. A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt - téged szeretlek immár, nemcsak magamat.
"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot, légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott! A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes; olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza! Hogy találhatsz rá? Hagyd az eszed! Hallgass a szívedre!... Az az igazság, hogy e nélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél... Légy nyitott, ki tudja... becsaphat a villám.
Ha eljön Joe Black
A szem, amelyikkel a világot látod, a te szemed. Külső szemeddel az emberekre figyelsz, belső szemedet megőrzöd önmagadnak. Amikor visszatekintesz, nem magadat látod, mert nem tükörbe nézel, hanem az embereket. Hogyan vélekedsz a többiekről? Amikor másokra figyelsz, amikor másokat ítélsz meg, úgy véled, szemed csalhatatlan. Milyennek látod önmagad? Amikor tükröt tartasz magad elé, egy számodra kedves lényt pillantasz meg. Ismert vonásait szereted, mert biztonságot nyújtanak neked; ismeretlen arcát, melyek olykor téged is meglepnek, megértéssel fogadod. Vajon ugyanígy teszel a többiekkel is?
"Ott ültem a vonatsíneken, vártam....az egyetlen megoldást. Nem az jött...amit vártam. Egy kisfiú közeledett felém a a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket. - Mit csinálsz itt? Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket. Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem. - Ezen a vonalon nem jár vonat. - Honnan?... - Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek már több évtizede...Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit. - Mit? - Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek? - Látom. - Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere induljunk mi is. "Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda...ahol összeérnek a sínek..."
- Tudom, ne gyötörd magad, Tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz? - Semmit.
Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz. Mit látsz? Egy kis virágot, lila szirmokkal...Sok kis virágot...Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű! - Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz? - Felhőket...Bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik...Most olyan alakja van, mint egy angyalnak...Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép! - Mit érzel most, ebben a pillanatban? - Boldog vagyok!...Boldog vagyok? - Igen...itt és most összeértek a sínek."
(ismeretlen) -de ha valaki tudná ...megköszönném...
Ne ijedj meg ....Nem vagyok "zizi" csak szerettem volna Neked egy rózsát küldeni ....remélem tetszett.Most lufikat küldök sok, színes lufit !
Vidám estét !
"Ha a rét füvében egy halra találok, aki nagyon rosszul érzi magát, nem adnék neki orvosságot, nem ajánlanám, hogy pszichoanalízisbe járjon, nem keresnék diagnózist, prognózist, kezelési tervet, hanem azonnal rohannék vele a legközelebbi folyóhoz vagy tóhoz, és gyorsan vízbe dobnám."
Feldmár András
Mi történt? Csoda történt! A két kezem virágzik. Minden ujjam hegyén rózsa, rózsavirág nyit. Szeretőm csókja érte kezemet és a csókra csillagként hullt belőle a rózsa, rózsa, rózsa.
S hírdetve a csodát bejárok minden ösvényt, mosolyként ég a könnyem, s mosolyom drága könnyként, és nő a bűvölet, szálltában bűvölődve már rózsaillatú lett a szellő szárnya tőle.
S hogy szembejön velem, a nép susogja csendben: Nem látjátok? Bolond! Vigyétek haza menten. Azt mondja, hogy kezét rózsák rajai lepték, s úgy lebegteti őket, akár egy rajnyi lepkét.
Ó, szegény emberek, kikben sosem világol efajta bűvölet, s azt tudják a világról, hogy csak a rózsakertben terem rózsát a pázsit, s hogy búzamag csakis búzaföldben csírázik!
Kiknek kell a vonal, a forma, hathatós szín, és csakis a szabályt értik ők a valódin. S ha azt mondom nekik: megyek a kedvesemhez, ők azt mondják nekem, hogy nyilván gyermekem lesz.
Hadd hírdessék: bolond; s ha majd cellába zárnak, zárják hét-tollú kulccsal azt a hétféle zárat, ültessenek az ajtóm elé agárkutyákat, s hűséges porkolábot szigorú porkolábnak.
Csak ezt énekelem: - A két kezem virágzik, minden ujjam hegyén rózsa, rózsavirág nyit. S illatos lesz a cellám, színültig illatozza édes, francia rózsák roppant nyalábnyi csokra.
Késő kapcsoltam...sorry !Most már értem.... igazad van , mindenben...... De azért nekem Te Jahorka maradsz ,ugye nem baj ?....most nem tudok feltenni semmit....
Vannak pillanatok, melyekben egy szál rózsa fontosabb,
Január 20 és február 18 között a Nap a Vízöntő, a tizenegyedik csillagjegy szakaszán halad át. Ez a tél második fázisa, melyet megelőzött a Bak, majd követ a Halak, a tél harmadik fázisát magába foglaló időszak.
A mi féltekénk ekkor áll a tél közepén: Szaturnusz bevégzi feladatát. A csupasz, fagyott földbe, ahol már minden élet kihalt, beszivárog a tél hava, az esővíz. Valamely belső vegyi akció beindít bizonyos titkos életfolyamot s a Bakba ágyazódott mag felveszi azon tápanyagokat, melyek új életre készítik elő. Mindaz ami az előző csillagjegyben csupán kezdet volt, itt már nem csak ígéret, hanem a földbe illeszkedett mag.
A Vízöntő írásos jele két hullámvonal, mely a víz hullámait szimbolizálja.
Ezt a gondolatot szimbolizálja a bölcs és nemes férfi alakja, aki a karján vagy a vállán egy vagy két megdöntött amforát hord, amiből nagy sugárban ömlik a víz. A latin aquarius, vízhordót jelent. A vízhordó képe viszont elsősorban az egyiptomi ábrákon jelenik meg.
Ezen kívül, az egyiptomi történetekben számos más történet is kapcsolatba hozható a Vízöntő jegyével. Az egyiptomi hieroglifák közt a két hullámos vonal a vizet jelenti.
Itt jegyzem meg, hogy a csillagjegyeket állatok, tárgyak és emberi alakok képezik. Ez utóbbiak közül a Vízöntő az ember egy bizonyos fokig jutott helyzetét szimbolizálja.
Míg az Ikrek serdülő fiatalokat a Szűz pedig egy ifjú hajadont jelképez, a csillagjegyek tizenegyedik jele, a Vízöntő egy bölcs vagy egy öreg képében az élettapasztalattal rendelkező embert, bizonyos tökéletességet szimbolizál.
Annak az embernek az alakját, aki a Bakban eljutott a siker, a társadalmi integrálódás és elismerés csúcsaira és most, a Vízöntő jegyében, szeretné tapasztalatait és ismeretét másokkal is megosztani, továbbadni, hogy egy jobb, igazságosabb világot teremtsen.
A Vízöntő szimbólumában szereplő alak "kiönti", elénk tárja az anyagiságától megszabadult, eszményi világ ábrándképét.
Ez is kihangsúlyozza a Vízöntő jegy levegő jellegét, mely a konkrét és banális valóságból mindig szívesen siklik a magasztos eszmények álomvilágába.
és ezek az eszmények mindig feltételezik az épp érvényes és mindenki által elfogadott princípiumok megváltoztatását, a javítására való törekvést, annak a változtatás előtti válságnak a vállalását, mely a változáshoz, a haladáshoz vezet.
A Vízöntő egyfajta mozgatóerőt szimbolilál, mely mind az alkotást mind az eszmét magában hordja.
Próbálok néha elképzelni Egy kevésbé zsúfolt égboltot. De nem sikerül, Mert nem akar róla lemondani Se a mítoszokat látó, Sem a gépeket látó szemem. Íme, éppen ebben a pillanatban Egy repülő És Niké, a szárnyas istennő Összeütköztek És alázuhantak Ellentétes indokoktól megzavart Két szemem előtt, S mivel egyik Nem tudja megmagyarázni A gép meghibásodását, A másik meg A győzelem istennőjének halálát, Fáradtan, Mindketten elalszanak És álmodtak Egy olyan csupasz égboltot, Melyen csak felhők És madarak vonulnak át.
Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk. Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten. Hiszek benne? Néha azt hiszem, csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne. Több és más Ő annál, semhogy hitem vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát.
Márai Sándor
László Noémi: Hányszor
A szíved hánnyal sokszorozza egy pillanat hang-mérte hosszát hányszor fut el tér vissza hozzád az ölelések kelme-hossza hogy összetűzd hogy összetépjed borítsd arra, ki rádborítja, szemhéj mögött hányszor hasítja szemed villáma a sötétet, hányszor vagy mélyvíz, mozdulatlan hányszor dobálsz követ az égre hányszor születsz és halsz meg érte egy önkéntelen mozdulatban, mert csupa visszhang minden ízed és csak a szíved nem veszíted el?
Amikor nem vagy itt: fázom, és belebújok a köpenyedbe, magambaszívom a dohány és borotvahab szagát, kinyitom az aktatáskádat, kezembe veszem a tollat, és a jegyzetfüzetet, aztán lefekszem az ágyba, és testednek helyet szorítok, leoltom a villanyt, végiggondolom milyen is volt a veled előtti korszak: várakozás valami biztos bizonytalanra, arra, hogy jössz, és hogyha elmégy, én fázni fogok, és belebújok a köpenyedbe, magambaszívom a dohány és borotvahab szagát, kinyitom az aktatáskádat,... Tehát a tárgyak? Vagy a tárgyakban rekedt mozdulatok? Kesztyűdben ujjad hív, sáladon a kockák felnevetnek. Amikor nem vagy itt, olyan töményen vagy velem, hogy átforrósodom
Mi az, szeretni valakit? Sokáig azt hiszem, megismerni... tökéletesen megismerni, minden titkával megismerni a másik test minden reflexét, a lélek minden indulatát... megismerni talán annyi, mint szeretni. De ez csak elmélet. Egyáltalán, mi az, megismerni? Mennyire lehet megismerni valakit?
Márai Sándor
"Lenéz engem valaki? Az ő dolga! Az én dolgom, hogy ne tegyek és ne mondjak semmit, ami lenézést érdemelne.
Ha az ember életében egyszer csak minden összeomlik, 
Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken. Különösképpen az irigység kínozza ez embereket. Epét hánynak, álmukban felordítanak, hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörősök, habot köpnek, ha azt látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett, elért valamit az életben. Betegek ezek, fertőző betegek. Kerüld a társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyőzheti őket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld el őket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást.
Márai Sándor
"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot, légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott! A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes; olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza! Hogy találhatsz rá? Hagyd az eszed! Hallgass a szívedre!... Az az igazság, hogy e nélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél... Légy nyitott, ki tudja... becsaphat a villám.
Ha eljön Joe Black
Fodor Ákos: Tündérpárbeszéd
-Tudsz játszani?
Élvezd a kis dolgokat, egy nap vissza fogsz tekinteni és rájössz, hogy azok voltak a nagy dolgok.
Robert Brault
Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk. 
László Noémi: Hányszor
A szíved hánnyal sokszorozza
Nem lehet szándékkal szeretni. Nem lehet görcsösen, eszelősen szeretni. Azt mondod, csak így lehet?... Hát én így szerettem.
Márai Sándor
