"3D alapábrázolása létezik: egyik a kvarknak, a másik pedig az antikvarknak felel meg. "
A felfele álló háromszög súlyábra a kvarkoknak és egy lefele álló háromszög súlyábra aaz antikvarkoknak. Ezekből lesz az 0- pszeudo-skalármezonoktett(ebben vannak a pionok), 1- pszeudovektormezonoktetett, 1/2+ barionoktett(ebben vannak a nukleonok),2/3+ bariondekulett
(rezonanciák vannak benne)(színtöltés miattuk kellett bevezetni,mert amúgy sértenék a Pauli elvet).
A relativisztikus húr egy idealizált határeset, a tényleges hadronikus húr átmérője kb. 1 fm. És a hadronok alapállapotban gömbszerűek, gerjesztett állapotban pedig inkább ellipszoidszerűek, nem pedig húrszerűek. Egyébként a gerjesztett mezonokban a kvark és az antikvark között feszülő gluontér minimális kiterjedésű, ami a gluontér téregyenleteinek nem lineáris jellegének következménye, a gerjesztett barionokban pedig a minimális kiterjedésű gluontér 1 kvark és 1 dikvark között jön létre, mivel 1 dikvark csoportelméleti szempontból 1 antikvarknak felel meg. Ugyanis a SU(3) csoportnak két független 3D alapábrázolása létezik: egyik a kvarknak, a másik pedig az antikvarknak felel meg. 2 kvarknak 9D szorzatábrázolás feleltethető meg, és a 9D teret felbonthatjuk egy 3D illetve egy 6D altérre, ezek közül a 3D azonos az antikvark 3D ábrázolásával. Ezért történik az, hogy a gluontér erővonalai a kvarkból kiindulván egy dikvarkba torkollanak......
"De ez nem baj,mert a QED-ben a renormálásnál a levágásnál 10124 mec2 energiánál kell(me az elektron tömege) vagyis itt irreálisan nagy energia van feltételezve."
Nagyon lassan,logaritmikusan növekednek a divergenciák. Vagyis gyakorlatilag az a lényeg,hogy az energia(vagy hullámszám) szerinti integrálásnál csak az a lényeg,hogy legyen véges felső határ,ne végtelenig intergáljunk. A 10124 mec2-ig akkor kellene integrálni,ha a QED minden energiaskálán igaz lenne. De már 100 GeV-en(106 mec2) már érvényét veszti a QED és az elektrogyenge kölcsönhatást kell használni.
Közvetlen szerintem sohasem lehet. Csak a húrelmélet elméleti következtetéseinek helyességéből lehet majd,ha a kisérleti eredményeket egyértelmű módon vissza tudja adni.
Sehogy sem. Az elmélet a húrok mérete a Planck hossz nagyságú,azaz 10-33 méter. Ezt a legjobb berendezésekkel sem lehet felbontani(az atommag mérete
10-15 méter nagyságrendű). Galaxis méretű részecskegyorsítók kellenének hozzá. De ez nem baj,mert a QED-ben a renormálásnál a levágásnál 10124 mec2 energiánál kell(me az elektron tömege) vagyis itt irreálisan nagy energia van feltételezve.
A húrelméletnek szerintem az a legbiztatobb vonása,hogy a részecskék véges mérete miatt természetes levágást ad a hullámszámnak, a QED-s perturbációszámítás magasabb rendjeiben levő divergenciák ellen alkalmazott renormálást igazolja.
Így van. És ha ábrázoljuk külön a barionok és külön a mezonok J spinjét az energia négyzetének függvényében, azt tapasztalhatjuk, hogy a J spin mind a barionoknál, mindpedig a mezonoknál az energia négyzetének LINEÁRIS függvénye, ami azért figyelemreméltó, mert minden eddig megismert rendszer esetén az ENERGIA arányos egyenesen a J impulzusmomentum négyzetével:
E=J-négyzet/2Theta, ahol Theta a tehetetlenségi nyomaték
Ez alól kivételt képez viszont az ún. relativisztikus húr, amelyet egy olyan objektumként kell elképzelni, amely 1 dimenziós, és végpontjai fénysebességgel mozognak, középpontja pedig nyugalomban van, a többi pontjának sebessége pedig a
v=c(R/Ro) összefüggésnek megfelelően változik.
Ha feltételezzük, hogy a húr mentén az egységnyi hosszra eső nyugalmi energia állandó (k), a relativisztikus húr teljes energiája:
E=k*Ro*pí
Spinje pedig:
J=k*(Ro-négyzet)*pí/2(h-vonás)c,
Összehasonlítva a spint és az energia négyzetét:
J=a*(E-négyzet),
ahol 1/a=2*(h-vonás)*c*k*pí
Tehát a hadronoknál a J spin és az energia négyzete között hasonló korreláció tapasztalható, mint a relativisztikus húrnál, következésképpen a hadronok relativisztikus húrhoz hasonlítanak.....
(A fenti összefüggések integrálások eredményei, nem részleteztem, mert sajnos, itt integráljelet nem tudok írni:))
"proton-elektronszórási kísérletekkel": pontosan így van: Pl. ha egy kvarkot szeretnénk eltávolítani egy barionból, pl. rugalmatlan elektronszórással, az elektrontól átadott foton elnyelődik az egyik kvarkon, amely megkapja a foton impulzusát. Ezáltal a kvark eltávolodik a másik 2 kvarktól, ennek következtében egy kvark-dikvark konfiguráció keletkezik. A kvark és a dikvark között egy vékony gluontér jön létre, e gluontér energiájának rovására pedig kvark-antikvark párok keletkezhetnek. A kilökött kvark egy így képződött antikvarkkal együtt pion formájában távozik, amelyet további pionok követhetnek. Az utoljára keletkező kvark-antikvark párból az antikvark távozik egy pionba zárva, a kvark pedig a dikvark mellett marad vissza: magyarul: egy 3 kvarkból felépülő barion marad vissza. Vagyis a kiindulási barion 1 kvarkját eltávolíthatjuk rugalmatlan elektronszórási kísérletben, a végén azonban csak hadronok lesznek jelen: 1 barion és néhány pion......
Feltételezik, hogy ez a bizonyos "erősen abszorbeáló közeg" a kvark-gluon plazma...
Igen ez a lényeg, feltételezik. Nagy ügy.. egyesek ezt összekeverik azzal, hogy akkor már ki is mutatták a kvarkokat, 57878. Meg a gluonokat is egycsapásra.
Pozitív béta-bomlás során a protonból kiszabadul egy virtuális W+ bozon..
Ha virtuális akkor nem létező, a virtuális látszólagosat jelent, tehát nincs.
Kvarkok sincsenek, tehát nem alakulhat át a FELTÉTELEZETT uud udd-vé, hanem a proton vételez egy elektront és az ehhez szükséges energiának valóban rendelkezésre kell állnia az atommagban.
b+ átalakulásnál a helyzet ugyanaz mint a K elektron befogásnál, csak (látszólag) nincs elektron veszteség sehol, tehát nem a K-ról származik az elektron (hanem máshonnan). Ezzel szemben előugrik egy pozitron is (látszólag) a semmiből.
Kvark-gluon plazma is CSAK MEGFELELŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT keletkezhet: ezzel fognak próbálkozni majd az LHC-ben ólom-ólom ütköztetésekkel, illetve ezzel próbálkoztak már arany-arany ütköztetésekkel Brookhaven-ben: ennek előzménye pedig az volt, hogy proton-proton ütköztetések alkalmával többször is megfigyelhető volt olyan két-hadron jet, amelyek a protonnyalábra merőleges síkban ellentétes irányban repültek szét extrém nagy impulzussal. Az impulzusmegmaradás törvénye értelmében pedig a 2 hadron jet impulzusa egyenlő, csak irányuk ellentétes. Tehát ha kiválasztunk 2 transzverzális hadront, azok vagy 0 fokos, vagy 180 fokos irányban mozognak, attól függően, hogy melyik jethez tartoznak. Ennek alapján megvizsgálták 2 transzverzális nagyenergiájú hadron előfordulási gyakoriságát a szög függvényében, és 0 foknál, illetve 180 foknál tapasztaltak gyakorisági maximumot. Ezután próbálkoztak arany-arany ütköztetésekkel, aminek eredményeképpen azt várták, hogy a gyakorisági eloszlás hasonló lesz, mint proton-proton ütköztetések során. De a 180 foknál megfigyelt gyakorisági maximum, amely tapasztalható volt proton-proton ütköztetéseknél, arany-arany ütköztetések során teljesen hiányzott, azonban a 0 foknál megfigyelt csúcs tapasztalható volt. Hogy ennek okát tisztázzák, végeztek arany-deutérium ütköztetéseket is, és ez utóbbi eredménye megegyezett a proton-proton ütköztetések eredményével, mindkét gyakorisági maximum tapasztalható volt. Ennek alapján feltételezték, hogy arany-arany ütköztetések esetén egy erősen abszorbeáló közeg jött létre. Ha egy hadron kikerül az ütközés helyéről, akkor egy azzal párhuzamosan haladó másik hadron is képes kikerülni. Az a hadron azonban nem, amely ellentétes irányban halad, mivel annak egy erősen abszorbeáló közegen kéne átfurakodnia, amely viszont nem sikerül, mert a közeg elnyeli a kifelé igyekvő hadront. Feltételezik, hogy ez a bizonyos "erősen abszorbeáló közeg" a kvark-gluon plazma......
Pozitív béta-bomlás során a protonból kiszabadul egy virtuális W+ bozon, és az bomlik tovább pozitronra és neutrínóra! Kvarkok szintjén pedig úgy megy végbe, hogy a proton egyik down kvarkja átalakul up kvarkká, tehát változik a "színösszetétele": tehát a protont alkotó (uud) kvarkösszetétel a neutront alkotó (udd) kvarkösszetétellé alakul át......
Az elektron elemi részecske, nem lehet szétosztani.
Az elektron ..csak megfelelő körülmények között válik szét spinonra és holonra..
Ez a kettő nem jön össze egyszerre, mert vagy nem lehet szétosztani, vagy szét lehet osztani.
A belinkelt kisérlet pedig választott, szét lehet osztani.
a proton megfelelő magban el tud bomlani neutronra..
NEM. A proton sohasem BOMOLHAT el neutronra mert a proton kisebb mint a neutron. Mivel a neutron egy protonból és egy elektronból áll ezért a b+ atommagátalakulás nem a proton bomlását jelenti, hanem egy elektron felvételét a (magban) szabadon lévő proton hátára. Majd ha tisztességesebb körülmények lesznek akkor azt is elmondom, hogyan, de most ne kérdezd.
..szabad állapotban eddig semmilyen érzékeny berendezéssel sem tudták kimutatni, hogy a proton elbomolhat..
Na látod, nem is bomlik el, legalábbis neutronra nem. Az alkotórészeire persze elbomolhat, majd egyszer kimutatják ezt is.
a barionszám megmaradása sérülne, mert a proton a jelenlegi elméletek szerint a barionszám megmaradása miatt nem bomolhat el.
Nem is bomlik el (neutronra), de a jelenlegi elméletek azért nem szentírások, ám..
AA 57989, az elektromos töltés nem TULAJDONSÁGA a részecskéknek?
Van ilyen elemi részecske aminek tulajdonsága az 1 egész elektromos töltés. Ez az elemi részecske örökíti a töltés tulajdonságot azoknak a részecskéknek is amiket felépít, pl elektron.
Az elemi töltés természetesen nem 1/3 sem 2/3, hanem az elemi töltés = 1 darab.
"GUT szerint (amire szintén nincsenek kísérleti bizonyítékok egyelőre) a barionszám-megmaradás tud sérülni, aminek szoros köze van hozzá, hogy az univerzumban milliárdszor több anyag van, mint antianyag."
Rácstérelméleti számításpkkal többek között ezt az anyag-antianyag asszimmetria elméletét kutatják.
Szerintem sem szükségesek hozzá mágneses monopólusok: szerintem inkább azért forognak, mert öröklik a csillag impulzusmomentumát, amelyből keletkeztek. Sajnos, egyelőre nem vagyunk képesek a fekete lyukak eseményhorizontján belüli részt semmilyen módszerrel vizsgálni, ezért aztán azt sem tudhatjuk, hogy vannak-e bennük monopólusok. Csak mivel a számítások szerint létezniük kell, de seholsem találkozunk velük az Univerzumban, ezért feltételezik azt, hogy lehet, hogy elnyelték őket a fekete lyukak......
Nem teljesen így van: pl. a pionok spinje 0, a Delta, Szigma, Kszí és Omega hiperonok spinje pedig 3/2. Annyiból persze, igazad van, hogy a részecskék vagy egész, vagy feles spinűek. Az egész spinűek közé tartoznak a 0 spinű pionok is, és ezek a bozonok: a Bose-Einstein statisztikát követik: nem érvényes rájuk a Pauli-elv, "ragasztóanyagok", illetve közvetítő részecskék, míg a feles spinűek közé tartoznak természetesen, a 3/2 spinű hiperonok is, tehát ezek fermionok: érvényes rájuk a Pauli-elv, és "építőkövek", illetve kölcsönható részecskék...... A graviton a gravitációs tér HIPOTETIKUS kvantuma, spinje a számítások szerint valóban 2, tehát az egész spinű bozonok közé lehetne sorolni. Tömege 0, hatótávolsága végtelen, csatolási állandója pedig 10 a mínusz negyvennyolcadikon.... (ez utóbbi adatok természetesen, mind hipotetikusak, a gravitonokat még nem sikerült kimutatni!) Mágneses monopólusokat sem mutatott ki még senki, de a számítások szerint létezniük kell, vannak, akik azt feltételezik, hogy a fekete lyukak nyelték el őket, és azok okozzák a fekete lyukak forgását......
Nem, mert a tömeg nem elemi részecske. Tömeg mint olyan nem létezik, nem elemi tulajdonsága az anyagnak, az anyag = energia (gravitonok) és az elemi elektromos töltések, ezeknek tömege nincs.
Ezek négyen alkotják az anyagot, ez a 4 elemi részecske építi fel a világot.
Tér nem építi fel, idő nem építi fel, téridő sem, hosszúság és tömeg sem, ezek járulékos fogalmak amit az ember talált fel és persze ezek a fogalmak jól használhatóak anyagi világunk leírására, éppen csak fizikailag nem léteznek, mert kitalálások..
A 4 elemi részecske egymással kombinálódva és tóruszba záródva kelti a tömeg illúzióját ami a gyorsan pörgő/keringő tórusz tehetetlenségét jelenti.
A proton azért látszik nagyobb tömegűnek mert a protontóruszban nagyobb a frekvencia, a proton nagyobb energiát képvisel mint az elektron, nehezebb kitéríteni "nyugalmi" állapotából, nehezebb elmozdítani.
"Persze nem is elemi részecske, mint ahogy Anikó is leírta, henem 2 különálló elemi részecskéből áll. Sok tanulnivalód van még.."
Az elektron elemi részecske,nem lehet szétosztani. Viszont,ha nagyon erősen kölcsönhatnak egymással a részecskék,akkor alapvetően megváltoznak a tulajdonságaik. Például a magvéli nukleonok is teljesen másik,mint szabad állapotbeli megfelelőik. Gondolj arra,hogy a proton megfelelő magban el tud bomlani neutronra,míg szabad állapotban eddig semmilyen érzékeny berendezéssel sem tudták kimuttani,hogy a proton elbomolhat. Ez egyébként azt jelentené,hogy a barionszám megmaradása sérülne,mert a proton a jelenlegi elméletek szerint a barionszám megmaradása miatt nem bomolhat el.
Az elektron is csak akkor válik szét spinonra és holonra,ha nagyon erősen kölcsönhatnak egymással,amikor az elektron teljesen más tulajdonságokat mutat,mint szabad állapotban. Az elektron mégsem osztható,mert akkor lehetne az,ha szabad állapotban is fel lehetne bontani,fel lehetne ismerni a szerkezetét.
A kvarkoknak pedig csak erősen kölcsönható változata fordul elő,mert az erős kölcsönhatásnak nagy a csatolási állandója,így nem lehet a perturbációszámítást használni(nincs szabad állapot,nincs S mátrix).
Igen szerintem is virtuálisak. Azért jelennek meg nagyon erőssé válik a kölcsönhatás,ekkor már nem lehet szétbontani a mezőt szabad mezőnek és perturbációként kezelhető kölcsönhatás összegére,mert a kölcsönahtó rész nem sokkal kisebb nagyságú,mint a szabad rész. Egyébként a kvarkok is pont ilyenek.
A hagyományos elektron viszont szabad mezőhőz tartozik,amiből le lett választva a kölcsönhatás,ami perturbatívan kezelhető.
