"Tudod, az őszintén bennünk rejlő lélek olyan mint a feszes víztükör, a legapróbb fuvallat, a benne rejlő élet mozdulása felkavarja, és már másnak látszik, mint való arca. De mindennek oka van."
Tükörképed
Válaszoltam a másik topicon, és oly szeretettel fogadtam, ahogyan az nekem szántad.
Hozzon a szellő orgonaillatot ablakod alá, ezen a szép vasárnap délutánon
"Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?... Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már?"
Nagyon szép, nem kell idegeskedni!:-) Mi szeretjük!:-)
Pihentető álmokat kívánok!
Szeretettel:
Vass János: Ne szégyeld kimondani
Ember, ne szégyeld kimondani: SZERETLEK, Ne csak dajkádnak, kedvesednek mondd, szeretlek. . . De mondd a Holdnak, a Napnak is, hogy szeretlek, És mondd a szélnek, a fellegeknek, szeretlek, szeretlek!
Mondd a forrásnak, a csermelynek, szeretlek, A tavaknak és a tengereknek, szeretlek. . . Mondd a hegyeknek, a fenyveseknek, szeretlek, És a virágoknak, a mezőknek, szeretlek, szeretlek!
Mondd a delfinnek, a kismadárnak, szeretlek, A pillangóknak, az őzikéknek, szeretlek. . . Mondd a Földnek, Égnek, csillagoknak, hogy szeretlek, Minden népnek, összes gyermekének, szeretlek, szeretlek!
Ám ha szégyellnéd kimondani, hogy szeretlek, Hát kiáltsák világgá tetteid, szeretlek. . . E szócskától megszépül a világ, szeretlek, És akkor meglátod, visszakiált, szeretlek, szeretlek!
Egyébként rákerestem én is ....a fényképét láttam ,de az önéletrajzát nem néztem meg , jó , hogy feltetted . Köszönöm !
örülök , hogy rendeződött az élete !
(azt hiszem még nem említettem , de az önéletrajzi könyveket is
szeretem, gyűjtöm . Érdekelnek a különös emberi sorsok )
Hoztam én is egy verset ....
Leleszi Balázs Károly: Kétezer éves válasz
A világ oly szörnyen szerteágazónak tűnik. Szorongónak és nyugtalanítónak. Merre menjünk? Merre is? És hova? És miért? És hogyan? S kivel? A Kivel - ez az ember egyetlen lehetősége
Nemsokára az ágyban feküdtem, de nem mertem eloltani a lámpát. Egy különös érzés jött rám, annál csodálatosabb, mert egészen fáradtnak éreztem magamat. Nem akartam, nem mertem elaludni. Úgy éreztem, hogyha elalszom, egyszerre védtelen leszek, magam sem tudtam, mivel szemben. Nem mertem kiereszteni kezemből az életem gyeplőjét. Homályos, érthetetlen hangulatok emlékei jöttek rám, régi álmaimból. Mindig rosszakat szoktam álmodni, és sohasem emlékeztem álmaimra. Ki tudja, milyen - milyen kín vár rám az éjjel. És amint ott vergődtem a párnák közt (hiába próbáltam olvasni), egyszer csak még csodálatosabb érzés fogott el. Úgy tűnt fel nekem, hogy én nem is az elalvás ellen védekezem, hanem az ébredés ellen. Úgy tűnt föl, hogy alszom, és nem akarok, nem akarok felébredni.
Én mindig először megszagolom a könyvet, beszívom a képeket és a betűket, aztán úgy érzem: én vagyok a mese és a könyv az olvasó.
Maradj, fogd a kezem, ülj az ágyam szélére, mesélj! Ha lerúgom a paplant, takarj be, simogasd meg az arcom, és ha elalszom, akkor se hagyj el.
Múltkor azt álmodtam, hogy léggömbök nyílnak a fűben. Leszakítottam őket, és elpukkadtak. Sírtam. De színes könnyeket.
Hogyha zene szól, vagy ha a meleg fürdőkádban ülök, úgy borzongok, mintha fáznék. Legjobb lenne a fürdőkádat színültig megtölteni zenével, és búvárruhában elmerülni benne.
"Azt álmodtam hogy egy kéz siklik végig a tarkómon. És hirtelen ébredtem ez után. Nem volt kéz. Nem voltál te sem velem. Átfordultam a másik oldalamra, és belefúrtam a fejem a párnámba. Nem bírom. Akár még egy perc is nélküled és meghalok. Nem kapok levegőt ha nem vagy velem, és függetlenül a percek folyamatos egymásutánságától, minden szabálytalan és szétszórt. Semmi nincs a helyén, sehogy nem áll össze a napom. Hányszor de hányszor megesküdtem már hogy nem leszek soha ennyire szerelmes?! Hányszor ígértem meg magamnak, hogy óvom lelkem a fájdalomtól? De nem tehetek ellene. A génjeimbe van kódolva, hogy ha szeretek, azt csak tiszta szívből, teljes lángon égve tehetem. De már nem is bánom. Hiszek ebben. Naivan, törtetően és kiszámíthatatlanul hiszek a szerelemben. "
Gondoltam, hozok Neked egy igen érdekes dolgot, amit tegnap elfelejtettem feltenni, Leleszi Balázs Károly életével kapcsolatban...
"Önéletrajzom
1958-ban születtem Budapesten, egy sokgyermekes református lelkészi családban. Mivel édesapám teológiai díszdoktor, ezért megkülönböztetés végett felvettem a Leleszi előnevet. Négy esztendeje vagyok hajléktalan. Egy állami Gyermekotthonban dolgozom, mint gyermekfelügyelő. Régebben jelentek meg írásaim különböző folyóiratokban (Élet és Irodalom, Új írás stb.). Azóta írok újra, amióta hajléktalanná váltam. Hiszem és vallom, az élet mélységes mély szeretetének ölelésére mindnyájunknak égető szüksége van, hogy életsorsunkat elfogadva megtalálhassuk helyünket ebben a felgyorsult világban, vállalva a szenvedés és az öröm útját, hogy együtt ülhessünk le tiszta szívvel a jövendő megterített asztalához.
Megjelent köteteim: Összekulcsolt kezek (1999), Egy hajléktalan bujdosó alázata (2002), A Szabadító oltalmában (önéletrajz, 2002), Szívére ölelte az emberiséget (Káva,2004).
A könyvek megvásárolhatóak a Tiszta Forrás Alapítvány, Bp. XVIII. Ker. Üllői út 373., Hajléktalan szállóján. A Baptista Egyház könyvesboltjában, Bp. VI., Benczúr u. 31. Megrendelhető a Kispest “Rózsatér” Református Egyház címén: 1196 Bp. XIX. Ker. Jáhn Ferenc u. 107.
Elérhetőségem: Balázs Károly, 1188 Bp. Pázsit utca 34.
Leleszi Balázs Károly"
...azóta Károly megnősült, élete révbe ért, de mind a mai napig sokat ír hajléktalan emlékeiről, és a legcsodálatosabb, hogy mérhetetlenül reménykedő tudott lenni a legkilátástalanabb élethelyzetben is, csodálatos életigenléssel áldotta meg a Sors...
...gondoltam érdekel, remélem, nem untattalak vele...:)
**************************************************
Imára hajló kezek. A hajnali napsugár viola könnyekkel Beharmatozza a szálló ablakát, Nesztelen remeteként térdepelek -: Csodálatos ez a ritka magány, A szív rejtekén szendergő beszéd. Ilyenkor minden elcsitul, S a tegnapok vérző, tövises sebeit Titokzatos jelenléted bekötözi.
Olyan ember vagyok, Ki rögös-nehéz utakra indult, Szélfútta mellékutcákban bolyongott Nyugtalan, menekülve, Bokrok ágbogain gúnyámat szárítgattam, Míg megértettem az élet üzenetét. Szétosztom most alázatosan magam, Ezt a költeményt, A szeretet melengető tüzét, Hogy soha meg ne fogyatkozzon, Fogadjátok a fény szétáradó békességét.
Tudom, Csak tovább növelem a zűrzavart, Ha nem szeretek, Tékozlásom megbélyegez, Idegen maradok És nem értik meg emberi szavam. Szeretet A legszebb gyöngyszem Szíved ékszerében.
Ha a beszélgetést tekintjük a dalszövegnek, a nevetést a zenének, az együtt töltött időből így lesz sláger, amelyet bármikor szívesen meghallgatunk, anélkül, hogy megunnánk.
Nicholas Sparks
Igazán örülök, ha olyat adhattam, ami megfogott...szerintem is gyönyörű, nem is tudom, miért nem hoztam előbb, de valahogy mindig találok valamit, ami megelőzi a többit, a költészet, az irodalom, olyan végtelen sok gyöngyszemet tartogat, elképesztő...:)
A zene nem is tudom, hogyan jutott eszembe, ma elkezdtem dúdolni, aztán már vágytam hallani, így megkerestem és elhoztam! :)
Babits olyan csodás szóképeket alkotott, hogy megelevenedik minden sor, valóban gyönyörű!
Köszönöm szépen!
Remélem, a lelked egy kissé megnyugodott, megértelek, nem kell elrejtened, csak érezz, attól leszel önmagad!
Jó éjszakát!
***********************
Leleszi Balázs Károly Szerelem szavai
A lélek titokzatos pontjain járok. Máskor meg vad viharként tombolok. Éhes szájú tűz vagyok, a jövő kockázata, kolibri, virágok kelyhéből táplálkozó, tovasuhanó uszályos üstökös, zene és költemény, áttetsző csobogó hegyi patak, titkokat hordozó ölelés, tilalmas varázsital, megtapasztalt remény. Most már benne élek a szívedben. Nem hátrálhatsz meg.
HO-Ho-Ho-nak remélem egy kis megnyugvást hozott a mai nap ....magához ölelhette a szeretteit . Tudod közösen bár nagyon nehéz ,de talán könnyebb lesz .........
szeretném , ha sok erejük lenne
.....kimerültem , megyek aludni .....
Jó pihenész Nektek is !Szeretlek !
Gyakorold a „kutyák éberségét"!
Amikor elviszed a kutyádat sétálni, megfigyelhetsz valamit. A kutyák mindent észrevesznek....Minden bokrot, minden virágot, minden gazt és minden vízcsapot. Vidd el a kutyust sétálni ugyanazon az úton akárhányszor: neki minden alkalom egy új élmény! A kutyák a jelenben élnek. Amikor a „kutyák éberségét" próbáljuk gyakorolni, észrevehetjük, hogy az eszünk valahol egészen máshol jár. Próbálj úgy enni egy ételt, hogy minden falatot külön ízlelgetsz! Beszélj úgy egy barátoddal, hogy minden szavát meghallod! Figyelj egy dalra, és vegyél észre minden hangot! Séta közben minden fát figyelj meg! Fokozatosan egyre jobban fog menni! Erősítsd meg magadban: „RENGETEG IDŐM VAN". Az a megerősítés, melyet újra és újra ismételünk, a tudatalattink részévé válik. Amikor sürgetve érzed magad, jusson eszedbe: „Rengeteg időm van". A Szufi mesterek úgy tartják, hogy alva születünk, életünket alva töltjük el, és meg kell halnunk, mielőtt felébrednénk. Szerintem ők itt a tudatunkról beszélnek. Olyan gyakran cselekszünk automatikusan, miközben gondolataink „kávészünetet" tartanak. Minél tovább tudsz egyensúlyozni a „drótkötélen", annál jobbá válik életed.
nagyon sok verset, idézetet , mesét ismerek , de ezzel a gyönyörűséget még nem ismertem.....ez egy csoda ! Azt hiszem ma lesz egy találkozásom Leleszi Balázs Károly műveivel ......
A zene is tetszik , már olyan rég hallottam .....
Köszi mindent !
Nézd csak , én is küldök egy gyönyörúséget ........remélem tetszeni fog....
Babits Mihály :Mennyeí színjáték
Láttad? Piros kis fellegek fedték imént a fél eget mint egy eltépett mennyei nagy rózsa hulló szirmai.
De jött a hamvas szürkület, s mindegyik bús lett, szürke lett, mint óriási lőtt madár tolla, ha hullva szerte száll.
És most lejött a csendes éj, s fehér lett újra mind, fehér. Szerettem rajtuk ezt a színt. De jött egy szél s elvitte mind. Láttad?
Remélem most a családod körében töltöd az estét és nagyon boldog vagy ....
A gondolatok amit hozol nekünk , mindig a lelkemet simogatják ,
szeretek elidőzni itt Nálad !
Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben bízhatunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.
Oly egyszerű boldognak lenni,
de oly nehéz egyszerűnek lenni.
Szilágyi Domokos
"Azt álmodtam hogy egy kéz siklik végig a tarkómon. És hirtelen ébredtem ez után. Nem volt kéz. Nem voltál te sem velem. Átfordultam a másik oldalamra, és belefúrtam a fejem a párnámba. Nem bírom. Akár még egy perc is nélküled és meghalok. Nem kapok levegőt ha nem vagy velem, és függetlenül a percek folyamatos egymásutánságától, minden szabálytalan és szétszórt. Semmi nincs a helyén, sehogy nem áll össze a napom. Hányszor de hányszor megesküdtem már hogy nem leszek soha ennyire szerelmes?! Hányszor ígértem meg magamnak, hogy óvom lelkem a fájdalomtól? De nem tehetek ellene. A génjeimbe van kódolva, hogy ha szeretek, azt csak tiszta szívből, teljes lángon égve tehetem. De már nem is bánom. Hiszek ebben. Naivan, törtetően és kiszámíthatatlanul hiszek a szerelemben. "
Leleszi Balázs Károly: 
Ha a beszélgetést tekintjük a dalszövegnek, a nevetést a zenének, az együtt töltött időből így lesz sláger, amelyet bármikor szívesen meghallgatunk, anélkül, hogy megunnánk.
Nicholas Sparks
