Itt valami zavar van. Erőből a szupravezető közelébe tudsz vinni egy mágnest. Ez indukál valami köráramot.
Ezután akár közelíteni, akár távolítani akarod a mágnest, erő kell hozzá - az elmozdítás olyan köráram változást indukál, ami ellene hat a mozdításnak - akármerre is mozdítod a mágnest.
Ezt mondta Bgn, és ebben igaza is volt. (a hozzászólása többi részében viszont - szerintem - nem)
A szupravezető bármilyen fluxusváltozásnak ellene dolgozik.
Persze. De hát ha végtelen messziről "hoztuk oda" a mágnest, amely fluxusváltozás a köráramokat létrehozta, akkor épp úgy el kell távolítanunk, ahhoz, hogy a köráramok megszűnjenek. Azaz az ellenkező irányű fluxusváltozás akadályozása ellenkező irányú köráramok létrejöttével valósulna meg, melyek a meglevőkkel együtt nullát adnak...
Más kérdés, hogy ha a mágnest beállítjuk a még nem szupravezető felület fölé, és azután hűtjük le a cuccost. Ebben az esetben némi "rugalmassággal" (közeledés árán) áll meg majd a mágnes az elengedés után, illetve ugyanígy némi "rugalmassággal" (távolodás árán) emeli magával a tálcát.
De eredetileg én nem erre a "közben lehűtjük" esetre gondoltam. :-)
"Mondjuk a köráramos témában ez rendben is lenne, mert ott frankó harmonikus változás van"
Szerintem pont fordítva, a köráramosnál a szemközti oldal pont kiejti ellentétes előjele miatt a sugárzás nagyját. (ilyen kis sebességnél és ebből következően kis gyorsulásnál a kör mérete sokkal kisebb mint a hullámhossz)
"A gyorsulás miért lenne kimutathatatlanul kicsi...? Számolható. :-)"
Elb..tt mondatszerkezet, csak a sugárzásra vonatkozott.
"Itt sebesség irányú gyorsulás is fellép -- hiszen épp ettől gyorsító --, nem lehet, hogy ez okozza a szinkrotronsugárzást?"
Csak nem ott, ahol a sugárzás keletkezik. :-)
A mágneseknél sugároz, nem a feszültséglépcsőnél. Pontosabban nyilván a feszültséglépcsőnél is sugároz, csak ott a gyorsulás sok-sok nagyságrenddel kisebb, ezért a sugárzás nem kimutatható.
(cm/sec nagyságrend). Emiatt a gyorsulás is, a sugárzás is kimutathatatlanul kicsi. A gyorsulás miért lenne kimutathatatlanul kicsi...? Számolható. :-)
(cm/sec sebességek mellett, cm ~ dm méretek mellett nyilván cm/sec2 nagyságrendbe esik.)
A sugárzás kimutathatatlanságával egyetértek, bár a kicsiny gyorsulás mellett én az alacsony frekvenciában látom a nagyobb "akadályt".
Gyorsítókban...
Itt sebesség irányú gyorsulás is fellép -- hiszen épp ettől gyorsító --, nem lehet, hogy ez okozza a szinkrotronsugárzást?
Nem találtam meg hirtelen a villanytan könyvemet, és így sok év távlatából nem emlészem a Maxwell egyenletek pontos alakjára, de: gyanús nekem, hogy egy "sima" gyorsulás nem elég az EM hullám létrejöttéhez, mert valamelyik "sokadik" derváltja végül nulla lesz, és onnantól meghalt a dolog.
Mondjuk a köráramos témában ez rendben is lenne, mert ott frankó harmonikus változás van, csak a merőlegesség miatti munkavégzéses-energiamegmaradásos aggályaimat kéne eloszlatni... :-)))
"ha távolítani akarod a mágnest, akkor a szupravezető követi (tartva a távolságot)
Ezt nem hiszem. A szupravezető felület nem csinál semmit."
Pedig nyugodtan elhiheted. :-) A szupravezető bármilyen fluxusváltozásnak ellene dolgozik. Más kérdés, hogy elég nagy erővel le lehet győzni az ellenerőt.
Elmondtam az ellenérveimet, mind válasz nélkül maradtak. Mindig pontosan ugyanazt kapom - de nem értek vele egyet. Szerintem a sugárzásmentesség nem következik ebből.
Mármost gyorsulni dehogynem gyorsul. Hiszen körmozgást végez, aminek feltétele a centripetális gyorsulás. Csak persze nem nő a sebesség abszolút értéke, mert a gyorsulás mindig merőleges rá, és így "csak" irányváltozást okoz.
A mágnes áll a szupravezető felett.
Én is ezt mondtam. :)
ha távolítani akarod a mágnest, akkor a szupravezető követi (tartva a távolságot)
Ezt nem hiszem. A szupravezető felület nem csinál semmit. A távolítás hatására megszűnik benne a köráram, és ezzel a taszítóerő, ami a mágnes közelítésekor lépett fel. Helyét nem kell változtatnia.
"Ez a köráram gyengítetlenül folyik akármeddig (pl. megáll, lebeg a mágnes egy szupravezető tálca felett), tehát akkor nem veszíthetnek energiát a köráramot alkotó töltések."
Nagyon kicsi a gyorsulás, mivel nagyon alacsony a töltéshordozók sebessége (cm/sec nagyságrend). Emiatt a gyorsulás is, a sugárzás is kimutathatatlanul kicsi.
"Mondjuk azt a kérdést feltettem, hogy mi van akkor, ha a gyorsulás a sebbességre merőleges? Ez mondjuk gyanús..."
Gyorsítókban, a mágneseknél a sebességre merőleges, de nagyon nagy értékű gyorsulás lép fel, és fellép a szinkrotronsugárzás. http://hu.wikipedia.org/wiki/Szinkrotronsug%C3%A1rz%C3%A1s
"tehát akkor nem veszíthetnek energiát a köráramot alkotó töltések"
Nem sugározhat, és akkor nem is gyorsul. A mágnes áll a szupravezető felett. Közelíteni nem közelít, ha távolítani akarod a mágnest, akkor a szupravezető követi (tartva a távolságot)
a gyorsuló töltés sugároz - ez ténykérdés, nem nagyon érdemes rajta vitatkozni.
Nem állítottam, hogy nem sugároz...
Mondjuk azt a kérdést feltettem, hogy mi van akkor, ha a gyorsulás a sebbességre merőleges? Ez mondjuk gyanús...
Ma reggel eszembe jutott egy kísérlet a köráramokkal: vegyünk egy szupravezetőt, amiben egy mágnes közelítésével létrehozunk egy köráramot. Ez a köráram gyengítetlenül folyik akármeddig (pl. megáll, lebeg a mágnes egy szupravezető tálca felett), tehát akkor nem veszíthetnek energiát a köráramot alkotó töltések.
A fénnyel kapcsolatban volt róla szó, hogy görbült téridőben úgy halad, mint ha a pálya egyenes lenne.
Ha áthaladunk egy görbületen, befele - kifele, a sebességünk is azonos marad. Fénynél a frekvencia is.
A görbületet úgy kapjuk, hogy bejelöljük az AZONOS távolságokat amelyeket meg tesz a fény azonos idők alatt. A tér azért görbült, hogy ez igaz maradjon. Tehát úgy görbült, hogy az elektromágneses sugárzás számára sík legyen.
Ezért a görbületen haladva a töltött részecske nem sugároz. Oka sincs rá, mert az energiája végig változatlan.
Nem gravitációs gyorsulás hatására, nem a görbületen halad, s így már sugároznia kell.
Igen, akkor is változna a ciklusidő, csak akkor nőne és nem csökkenne.
"csak azt jelenti, hogy gyorsabban keringenek"
Hát éppen lassabban keringenek, mivel energiát veszítenek.
A többi érved ennek megfelelően hibás. Ha közelebb kerülnek, akkor lassul a keringésük, mivel a rendszer energiája fogy: az energiát jelenlegi tudásunk szerint gravitációs hullámok formájában sugározza ki.
A pulzár(ok) ciklusideje akkor is változik ha a gravitációs energiát nem kisugározza hanem elnyeli a páros.
Tehát a pulzár ciklusideje (pl ciripelés) nem jelenti azt, hogy azok gravitációs hullámokat bocsátanak ki, csak azt jelenti, hogy gyorsabban keringenek. A többit mi magyarázzuk bele. Rosszul.
Minél közelebb kerülnek egymáshoz annál nagyobb az árnyékolás, a kettejük között fellépő gravitációs erő nő, sebességük meg azért nő amiért a korcsolyázók is bepörögnek ha behúzzák a karjukat. Pedig nem is sugároznak..
Maxwell egyenletek alapján a gyorsuló töltés sugároz - ez ténykérdés, nem nagyon érdemes rajta vitatkozni.
De a Maxwell egyenletek sík téridőre vonatkoznak, hogy görbült téridőben mi az ábra azt sajnos nem tudom. Ronda matematikája lehet ha egyáltalán kidolgozták.
Mindenesetre 99%-ra biztos vagyok abban, hogy egy szabadesésben keringő töltés (pl. a Hold ha töltése lenne) sugároz, mozgási energiát veszít és emiatt a keringési ideje változik. Természetesen a sugárzás frekvenciája nagyon alacsony (1 hónap az alapciklus ideje) és az elsugárzott energia kimutathatatlanul kicsi.
A keringő objektum (pontosabban a teljes rendszer) gravitációs sugárzást is bocsát ki és emiatt is veszít energiát. (pedig az ellenérvetek az erőhatás mentes szabadeséséről itt is felvethető lenne) Ez megint olyan amit biztosan lehet tudni, legalábbis elég biztosan ahhoz hogy Nobel-díjat adtak érte: az elsugárzott energia rendkívül kicsi, de mégis kimutatták egy kettős pulzár ciklusidejének változásából.
Szabadon eső űrhajóban nem hat ránk semmilyen erő.
Huhh, ezt elnézted megint. Szabadon eső űrhajóban igenis hat ránk erő, az az erő hat ránk is amitől az űrhajó szabadon esik (nem érzed az erőt? nem baj..)
Ha kiugorsz egy repülőgépből akkor szabadon esel, ami azt jelenti, hogy gyorsulsz, tehát hat rád a Föld gravitációs ereje.
Ha ugyanezt teszed csak rád van szerelve egy kis, vagy egy nagy űrhajó, akkor is szabadon esel és ugyanúgy hatással van rád a gyorsító erő...
Persze ha bekapcsolod az űrhajó hajtóművét akkor egyéb erők is fellépnek..
AA 57535,..olyan elektromos taszítóerő lépne fel, amely messze felülmúlná a közöttük ható gravitációs vonzóerőt..
Ajjaj, gravitációs vonzóerőt ??? Jujjuj, nincs olyan. A relativisták szerint csak térgörbület van ami nincs, ami szerintem van azt meg tudod mi.
Vonzóerő senki szerint nincs.
A gravitáció meg a legerősebb hatóerő, próbáld meg felemelni a Gellérthegyet töltésekkel.. ha csak egy kicsit is túlsúlyba jutnának akár a pozitív, akár a negatív elektromos töltések.. attól még nem fog felemelkedni a Gellérthegy de még egy léggömb se nagyon, tehát még a MEGNYILVÁNULT gravitációt sem tudod legyőzni (kis) töltésekkel.
"De mi van, ha én is a rakétán ülök, és nézem a mellettem ülő töltést. Akkor is sugároz?
Vagymégilletve, megdöglik a hajtómű, és szabadon esünk lefele, a kabinban nem gyorsul semmi, erőhatást sem érzékelek, teljes nyugalom uralkodik, a töltés mellettem meg mit csinál? Sugároz?"
Hát ez az! Szabadon eső űrhajóban nem hat ránk semmilyen erő. Taylor-Whileer Téridőfizika szerint nem sugározhat,vannak a végén ilyen elbeszélések,amikben szerepel. Mert a végén van egy kicsi áltrelle való kitekintés.
"Ésmégtobbá: hogy amikor van egy sima tekercsem (elektromágnes), aminek a meneteiben rohannak az elektronyok körbefele, tehát gyorsulnak a középpont felé, de ettől (nyilván?)* nem sugároznak. A keltett mágneses tér gyakorlatilag az egyenes haladásnak megfelelő (első derivált = konstans) statikus tér lesz."
A töltésre ekkor hat centripetális gyorsulás,ami miatt a töltésnek sugároznia kell. Mondjuk ennek biztosan nagyon pici lehet a frekvenciája. A mágneses térre való merőleges sebesség csak azt fejezi ki,hogy a mágneses tér a töltésen nem végez munkát.
Mondjuk ezzel kapcsolatosan szkeptikus lennék. (villamosmérnökként... :-)
Ha jól emlékszem, a Maxwell egyenletekből az is látszik, hogy elég gyorsan kell változnia az E és M térnek ahhoz, hogy valóban ki is sugárzódó hullám keletkezzen. Érzésből azt mondanám, hogy pl. 10-20 kHz nagyságrendben már bőven nem lehet semmit kezdeni EM tekintetben. Pedig ennél a frekinél a derivált (~ gyorsulás) 10-20k-szor nagyobb, mint mondjuk 1 Hz-nél... A bolygók és egyéb nagy tömegű testek esetében szerintem olyan kicsi (mármint EM hullám szempontból kicsi) gyorsulásokra lehet számítani, hogy aligha keletkezik tényleges EM sugárzás.
A másik, inkább elvi dolog, hogy hogy is kell venni ezt a gyorsulást? Teszemazt, mihez képest?
Mermondjuk pl. felteszem a töltést egy rakátára, és nyomatom ezerrel, lentről meg nézem, hogy ugye milyen szépen sugároz...
De mi van, ha én is a rakétán ülök, és nézem a mellettem ülő töltést. Akkor is sugároz?
Vagymégilletve, megdöglik a hajtómű, és szabadon esünk lefele, a kabinban nem gyorsul semmi, erőhatást sem érzékelek, teljes nyugalom uralkodik, a töltés mellettem meg mit csinál? Sugároz?
Ésmégtobbá: hogy amikor van egy sima tekercsem (elektromágnes), aminek a meneteiben rohannak az elektronyok körbefele, tehát gyorsulnak a középpont felé, de ettől (nyilván?)* nem sugároznak. A keltett mágneses tér gyakorlatilag az egyenes haladásnak megfelelő (első derivált = konstans) statikus tér lesz.
* sebességvektorra merőleges gyorsulás mit csinál a Maxwell egyenletekben...? :)
Nem érdekes a lemaradás, mivel minden kibocsátott fényjelnél ugyanakkora.
Igen.
És amúgy is érdekes lett volna, hogy ha korlátozódik a fényfolt sebessége, akkor a hengerpaláston belüli véges térrészben az idő múlásával tetszőlegesen nagy mennyiségű fény (energia) szaporodna fel, valami végtelenül besűrűsödő csigavonal mentén.... :-))
Feynman Mai Fizika sorozat által értettem meg a kvantummechanikát. Marx György Atomközelben van jól leírva,mi is valójában a határozatlansági reláció. Az egyetemen a szokásos fejezeteket adják le,és egyenletek vannak egyenletek hátán. Ajánlom Feynman Mai Fizika 8-,9-es kötetét.
Örülök, hogy nem tartod nehéznek a kvantumfizikát:)) Sajnos, sokan, akik nem ismerik, már a "kvantumfizika" szótól is irtóznak, és azt gondolják, hogy az "hű, de milyen nehéz lehet":))
Éppen egy másik topikban is írtam arról, hogy az Univerzum átlagos töltéssűrűsége nulla kell hogy legyen. Ha pl. Naprendszerünkben csak egy kicsit is túlsúlyba jutnának akár a pozitív, akár a negatív elektromos töltések, a Nap és a bolygók között olyan elektromos taszítóerő lépne fel, amely messze felülmúlná a közöttük ható gravitációs vonzóerőt! Az Univerzumnak elektromosan semlegesnek kell lennie, különösen akkor, ha véges és zárt, mert máskülönben az elektromos tér erővonalai körbetekercselnék az Univerzumot, és végtelen intenzitású elektromos erőteret hoznának létre!
Én sem hallottam. DGy-től hallottam olyat,hogy a bolygók is sugároznak a pályamozgásuk miatt gravitációs hullámokat. Csak ez sugárzás fajlagosan 1084-szer kisebb,mint az elektromosan töltött test elektromágneses sugárzása keringés közben. De kb. évente egy centit közelednek a bolygók a Naphoz. De ez a csillagászati méretekhez képest annyira pici,hogy teljes mértékben el lehet hanyagolni.(A Világegyetem életkorának sokszorosa alatt sem kerülnének a bolygók a Naphoz jelentősen közelebb.)
Köszönöm!:) Feynmannak nagyon sokat köszönhetek,köszi R.P.! Szerintem a kvantummechanika legtisztább területe a fizikának. Fogalmilag sem nehéz,és a legkisebb elemi részcskéktől a legbonyolultabb molekulákig mindent ki lehet számítani a segítségével.
A speciális relativitáselmélet bele van foglalva a relativisztikus térelméletekbe. És ezekkel sikerült 13 tizedesjegyni pontosságot elérni. Nemrelativisztikus elmélettel ezt nem lehetne elérni,illetve a részecskebomlási folyamatok sem lehetne leírni.
És ezt a tátongó szakadékot oldaná fel a kvantumgravitációs elmélet, a GUT, ha sikerülne egyesíteni az összes alapvető kölcsönhatást, beleértve a gravitációs kölcsönhatást is.....
