Nem szokás a PFT-n megjelent olvtársakról mindenféle ott, IRL megtudott információkat sem a topikokban hangoztatni, sem olyanoknak elmesélni, akik nem járnak közénk, csak tudni szeretnének egy s mást rólunk! Aki kíváncsi arra, hogy melyikünk kicsoda-micsoda a valóságban, jöjjön el, a PFT mindenki számára nyitott.
Én el tudnám a mondandómat mondani még vagy ötféleképpen, árnyalva, példálózva, tanmesébe foglalva, esetleg el is táncolhatnám, de arra sajnos én nem tudok hatni, hogy te legalább nagyvonalakban azt értsd meg belőle, amit én közölni akarok.
Legfeljebb annyit tudok neked elmondani, hogy nem, nem azt akartam mondani, amit te érteni vélsz belőle, és ezt úgy mondom el, hogy: "Aragorn, félreértetted, én nem ezt mondtam."
Mire te: "de nem, mert én nem értettelek félre".
Na, ez tipikusan egy olyan szituáció, amikor abba kell hagyni a vitát. :)
a PoliDiliből egyenesen az IRL diliházba (má', ha maradt még ilyen egyáltalán)... Hajjaj, ha tudnád, hogy a főnéni milyen erősen vigyázza a kulcsot, alig bírjuk elcsenni, hogy a napi betevő fórumozás mián be tudjunk lógni a számítógépéhez...
Ja, kérem szépen, azok a tiltások az analfabetizmus elleni küzdelem megnyilvánulásai, pontosan azé' vannak, hogy tanuljanak olvasni azok a jól ismert nickek, vagy ha tudnak má', akkor olvassanak is... Az ominózus megkérdeztük topikba jól látható helyen ki van írva, hogy aszongya csak modiktól lehet kérdezősködni, illetve tőlük kérni valamit, de semmiképp nem egymással bájcseverészni vagy csatázni, vagy valami ilyesmi...., nem tudom mostan, pedig valamikor én magam írtam be.... Talán épp ez volt a baj, mer' annyit mondogatom, hogy ne vegyenek komolyan semmit, hogy eztet sem vették komolyan... Mostan viszont olyan modik vannak, akik annyira bolondok, hogy komolyan veszik (hiába na, mondom, hogy helybéliek....), így aztán zsinorban csapják le az ősnickeket is, akik csak írnak, de sosem olvasnak...
:))) Hogy a Sörhab szinezze el a szakálladat! Hát ez a sokfelvonásos dramaturgiai eszközökkel menedzselt és azok is csepürágók, akik ezt teszik. Mit duzzognak?
Én biztos, hogy beteg vagyok, mert nem szeretem a Sört, de ha betűt látok, akkor olvasóvá válok és baromira zavar, hogy rejtvényfejtésbe kell fognom, ha fel akarom ismerni a főhőst. Egy idő után meg elfáradok és nem klikkelgetek a kérdések, meg a közlemények között, nem keresek szürkére szinezett nikkeket, meg tace-paokat se, hogy élvezhessem a drámát. Ha Aragornt látok, akkor olvasok. (sértődés ne essék, csak aktualitása miatt emelem ki, bárkit írhatnék az itteni, tíz napos felhozatalból) Azt is bevallom, hogy felismerem a jelentéktelen, díszletmozgató ugribugrikat és rájuk egész egyszerűen nem is emlékszem.
Kérd meg a dramaturgiát, hogy ne tiltson egy hétnél hosszabb időre jól ismert nikkeket és pláne ne törölje őket! Tudjátok ti jól, hogy melyek azok, meg aztán az a lökött, klikkelgető olvasó is tudja.
Ej, wizes barátom, enyire tudatlan azé' ne legyél - a cenzura előzetes, a moderálás utólagos. Ha cenzorok lennének, akkor itt csupa szépet és jót olvashatnál, boldog lennél és elégedett, táncolnál és tapsikolnál..., de mivel nem cenzura van, ezé' csak szenvedj kedves egésztségedre....
Az MM-ben pont azé' van, hogy az öngyilokjelöltek ne csodálkozzanak... Más kérdés, hogy nem mindent vesznek észre, vagy fognak fel ilyennek, mert akkor az egész PoliDilit agyon lehetne ütni bármikor (mind bolond, úgyhogy sosem kár a fogyóáruért)..., meg különben is minden gyors elmúlásért mindenkinek meg kell szenvednie (forgassa csak azt a mókuskereket, hajtson hasznot is az itteni létezéséből)... Te csak ne aggódj, amikor időnként annyira megbolondul mindenki, hogy kénytelen vagyok beküldeni a tankjaimat, akkor minden ilyesmi annak van felfogva, ami...
másrészt a nickje elleni támadásokat személye elleni támadásnak fogja fel, vagyis minden itteni marhaságot IRL sértésnek, rágalomnak satöbbi satöbbi veszi,
Ezt azé gondold át, mert ez nem igaz és nem ül!
Arról nem beszélve hugy sokk nyikk elég sokat tud másikról személyesen és nem a nyikkjét kűddi el vagy sértegetei, hanem, azt aki írta!
Akkor milyafacnak is van az MM-ben a személyeskedés tíltása?
Te szerinted nincs is olyan, hugy személyeskedés?
Meg is láccik a moderácirosszin, mert pár nyikket élből kéne úgy kivágni a biliházból, h ihaly, lévén reggeltől másnap reggelig vidáman egyhuzamban azt teszi és semmi retorzió.
Lécci kiszedni az MMből az eMM -ből a szeméyleskedés részt, és akkor aki plö vele ezt teszi úgy elküldöm a redváspichába h megemlegeti, és tehetem, mert nincs személyeskedés és nem tílcsa az MM.
Vili??
Különben ezt teszi undorítóvá az egész biliházat!
Sok idóta keveri a személyeskedést azzal amire a biliház van: a köszereplők baszogatása.
Némelik magára veszi és ordenáré módon személyeskedik a közszereplőt kritizálóval mert elvakúlt politikai hitében azonosúl azza genya polityikással, közszerepőlővel.
Ezt kéne nektek is etudomásul venni, és eszerint moderálni, nem cenzúrázni ami újabban a divat: ha a moderának nem teccik valami politikailag, akkor eccerűen kiszedi.
Alkalmatlan a moderáslásra és ezt neked kéne észrevenni!
Preciz, pontosan ezt mondtam - célszerűbb és egyszerűbb minden nicket és minden beírást szerepjátéknak venni. A legfontosabb pedig az, hogy az IRL személyt, az embert nem összekeverni az itteni nickjeivel, s legfőképpen saját magát, mint személyt, mint embert nem azonosítani a nickkel - aki nem ezt teszi, az egyrészt, totál fórumfüggővé válik, másrészt a nickje elleni támadásokat személye elleni támadásnak fogja fel, vagyis minden itteni marhaságot IRL sértésnek, rágalomnak satöbbi satöbbi veszi, és ennek megfelelően reagál, megy panaszkodni, bíróságért kiált, pereskedni akar, nem utolsó sorban küzdésbe kezd a moderációval, aminek csak ő lehet a vesztese, na, ahogy ill...
Én sem állok másként ehhez az egészhez - tőlem a "Wágner urat" szídhatják ezerrel, elmondhatják ennek annak, gond egyse, az örökrészegnek az meg sem kottyan - "a Sör nem melex föl"... Az én komoly IRL dolgaim abszolút nem kapcsolódnak ehhez az izéhez, magam sem keverem össze vele, egyáltalán nem is létezem a neten (még csak az kéne, hogy komoly megrendelőim észbe kapnának, hogy mindenféle üzleti bizalmas anyagaikat egy hülye tántorgó részeges ferdíti - aki nem él ebben a virtuális világban, az fel sem fogja, hogy mekkora különbség van..., na, éhen is döglenék..., direkte nem a szomjandöglést emlegettem...). Egyszóval, a valós IRL dolgoknak - ki mit csinál, ki kivel van jóban, ki kit és mit kedvel, vagy utál stb. stb. - semmi köze nincs az itteni hülyéskedéshez, nem véletlen, hogy aki ezeket kezdi el feszegetni errefelé, az halálbiztosan a tengerfenéken végzi, szépen betonba ágyazva, ugyanúgy, mint bármelyik másik virtuális bugyborék, volt, szépen felvúvódott, aztán elpukkant és annyi...
Nos, másként nem is lehet hozzáállni ehhez az izéhez, csak így! Erre mondom, és nem győzöm ismételni, hogy aki ezt az egész izét egy cseppet is komolyan veszi, az már rá is lépett arra az útra, ami sehová máshová nem vezet, csak az idegeléshez, vagyis a PoliDiliből egyenesen az IRL diliházba (má', ha maradt még ilyen egyáltalán)...
Az előző jellemzésedre, amit rólam voltál szíves megejteni, Az örökfiatal egyház titka topikban hagytam egy választ, mert innen időközben kirúgtak, majd mindenhonnan is, aztán visszaengedtek.
Többszörös tévedésben vagy felőlem, pont ezt mondtam falufüstnek, hogy nem célszerű látatlanban mélylélektani elemzéseket megeresztenünk egymásról, ahhoz ugyanis itt kevés a konkrét információ.
Nos tehát:
Írtad, hogy nekem nehéz az antidemokratikus változásokat mentálisan feldolgozni, és ezért választottam egy lelki-szellemi menekülőutat.
1. Én a változásokat nem annyira látom antidemokratikusnak, sokkal inkább zavarosnak a demokráciafelfogást mindkét oldalon (ezen lehet vitatkozni).
2. A hitem jóval korábbi keletű annál, mint ahogy itt kiderült, szigorúan véve is 95-ös évjárat, kevésbé szigorúan pedig olyan 78-79-es. A történet teljesen független mindenféle politikától, és 95-ben épp jó passzban voltam, tehát mentális feldolgozásról sincsen szó. Egyszerűen így alakult.
3. Ami pedig az aranyhal-metaforámat illeti: éppen nem a kívülállásomat és felülemelkedettségemet hangsúlyozom vele. Hanem azt, hogy én a magam részéről kiteszem a gondolataimat, érzéseimet, önmagamat úgy, ahogy vagyok a placcra. Minden arrajárónak bizalmat előlegezek (ezt szokták naivitásnak nevezni). És ezzel a magatartással sok csalódásban és bántásban van ugyan részem (amit a kívülállók és felülemelkedők elkerülnek), de mégis megéri, mert a nagy számok törvénye alapján időnként sikerül nagyszerű embereket megismernem, sőt, egy-egy igazi baráti kapcsolatra is szert tennem. Amit te is és jónéhányan mások is kívülállásnak hisznek, az csak a rögeszmés, gyárilag belémkódolt iszonyodás mindenféle szekértábortól, az olyan csoporthoz tartozástól, ahol valamiféle közös ellenségkép és annak utálása része a kohéziós erőnek és a csoportnormának. Erről nem tehetek, ez már kisgyerekkoromban is megvolt, volt is bajom belőle elég. :))
Tényleg nagyon szépen hangzik az egész, írástudó módjára tökéletesen lett is megírva/levezetve, miközben gyakorlatilag sz@rt sem ér az egész, mert intellektuális/érzelmi kívülállóságát és felülemelkedettségét hangoztatva pont arról feledkezik meg, hogy egy idő múlva már tó sem lesz, amiből azokat a bizonyos aranyhalakat ki lehetne fogni, holott éppen az ilyen érzékeny és írástudó éretelmiségiek föladata lenne ama tavak megőrzése.:(
Nem szerepet játszik, hanem kikapcsolódik, pontosan az, aki egyébként másutt is, bárhol, bármikor, nem önkifejez, kompenzál vagy kiél, hanem mondja, amit gondol. ..
..
mert időnként szert tehet egy-egy valódi aranyhalra is. És ez az, amiért megéri neki nyíltnak, nyitottnak és őszintének lenni. Mert az aranyhal csak így fogható ki.
(Ezt olyan szépen írtad le, hogy egészen meghatódtam..)
Nem, nem vagy félreértve. Csak én erőltetem az egyéni magatartásforma szabadságának, sokszínűségének elfogadását.
Te azt írod, ha nincs elvárás, nincsen csalódás, frusztráció sem.
Én leírtam, hogy bizonyos eredmények eléréséhez egyszerűen nem kerülhető ki a csalódás.
Te leírtad a saját viszonyulásodat a helyhez úgy, mint helyeset és célszerűt, de személytelenül.
Én leírtam a saját viszonyulásomat a helyhez úgy, mint egyik lehetséges viszonyulást a sok közülk, és tettem ezt személyesen.
A te leírásodból az derült ki, hogy szted a legfontosabb, megtalálni azt a szerepet/magatartást, amely minimálisra csökkenti a frusztrációt és a csalódást.
Az enyémből az derül ki, hogy inkább vállalom a csalódást ezerszer azért az egy aranyhalért, ami így a hálómba akad.
Ez eddig két viszonyulás.:)
Nyilván van olyan, akinek a legfontosabb az önérvényesítés, az itt a másoktól való különbözőségre, a kívülállásra, felülemelkedésre fogja tenni a hangsúlyt.
Aztán olyan is, aki az elveit szeretné érvényesíteni, az harcolni fog.
Meg olyan is, aki nem szeret állást foglalni vitás ügyekben, az békítgetni fogja a vitatkozókat (eleven parazsat gyűjtve ezzel a fejére). :))
És persze a l'art pour l'art kötözködők, poénkodók, ámokfutók is itt lesznek mindig, akiknek az akaratuk könnyű eszközökkel érvényesítése a lényeg. Pukkaszt, rombol, sért - azaz hatni tud! Neki meg ez a fontos.
Ezért mondtam: az elemzés nem a másik magatartásról szól, hanem a köztünk lévő különbségről.
Én nem a személyt elemezgetem, hanem a helyet. A helyet nem lehet komolyan venni. Miért? Mert a helyet mi alakítjuk, az az akármennyi ide írogató emberke, akik ahányan vagyunk annyifélét akarunk a helytől. Bitera például számomra nagyon úgy tűnik, hogy szerepet játszik, amikor a golyólyuggatta pufalykájában davajgitár kíséret mellett reneszánsz dalokkal ostromolja a szép Rosalindája szívét. Vannak olyanok, akikről viszont nem merném még csak megtippelni sem, hogy valójában mit is csinál: játszik, vagy komolyan veszi. Aztán van olyan is, aki időnként ezt, időnként azt.
A lényeg, hogy nem lehet elvárni a helytől, hogy itt a komolyanvevés legyen a norma, mert sokan nem akarják ezt.
Tehát békiben kell hagyni a helyet, a hozzá tartozó moderátorokkal és júzerekkel együtt, el kell fogadni, hogy itt célszerűbb azt vélelmezni, hogy mindenki szerepet játszik, és inkább a személyes kapcsolatokra koncentrálni azoknak, akik azt szeretnék, hogy őket komolyan vegyék. És akkor bekövetkezik a boldogság, mert ugyan a hely nem fog komolyan venni, de megtalálhatom azokat az embereket, akik még ezen a helyen is megérzik-megértik, hogy én komolyan mondom, amit mondok, hogy részemről a szerep során saját magamat alakítom, és ezek az emberek elkezdenek hozzám viszonyulni, én meg hozzájuk.
