Nekem januárban volt egy achilles szakadásom foci közben,este 6 körül és 23órakor már műtőtték is.Nem kellett felvágni csak 6 kis vágást ejtettek és ott varrták meg a szalagot.Áprilisban már fociztam,igaz kicsit sántitva még. Juliusban kezdtem el futni terepen,és azota több mint 500km lenyomtam,de semmi nem volt vele,mondhatnám olyan mint régen volt.
18. SZABO GABOR HUN TM 02:27:50 02:27:49 61 PESZ ATTILA HUN TM 02:38:53 120 MAKÁR LÁSZLÓ HUN MM35 02:46:14 137 PETTKÓ-SZANDTNER JUDIT VASAS SC HUN MF40 02:47:40 158 PACH PÉTER PÁL SASHEGYI GEPÁRDOK HUN TM 02:48:57
Igen, egy bizonyos edzésmennyiség/tempó után jön elő.
Egyik elektródát a sarokra, a másikat a lábfejre (bár lehet, hogy a vádlira jobb lenne, de ott nincs szőrtelen felület). Lényeg, hogy megmozgatja az izmokat a tapasz környékén. Programtól függően kellemes zsiborgást érzek vagy éppen lüktetést. Aki nem ismerné az úgy képzelheti el, hogy bizonyos helyre rakott elektróda, adott programnál ütemre mozgatja az egyik lábujjamat. Maszírozáshoz hasonló hatás? Látványos javulás nincs tőle , viszont érezhető javulás az van, de önálló megoldásnak kevés. Sajnos eddig mindig abbahagytam, amint jobb lett az állapotom.
Kérdéseidre: civilként is probléma több mint 2 évtizede, nem múlt el. Egy bizonyos edzésmennyiség/tempó után mindig bejelez. /Azért csupán erre nem foghatom a fejbenfutás iránti mérhetetlen vonzalmam... :) / A 3-6 hónapos szünetet téli álomként évente meg szoktam tartani. Ki tudja, enélkül még rosszabb lenne a helyzet. Komolyabb orvosi beavatkozás sosem ért, anno még civilként a sima műtétet javasolták. Egyszer, már a futásos életemben jártam egy jó adag SZTK lézeres kezelésre, placebonak biztos használt.
Mintha a minap lett volna, hogy egy edzőtáborban beszélgettünk már erről dologról.
A sima bursitist (nyálkatömlő gyulladás) ambuláns műtéttel kiszedik. Volt egy emlékezetes találkozásom a Saucony Vang futócipővel, annak eredményét távolítoták el a jobb sarkam külső részéről. Azóta nem találkoztam vele. Mindenesetre nem vártam meg, hogy csontkinövésem is legyen azon a helyen.
Végül is a műtét segített a gyulladt tömlő megszüntetésében, de a megoldást a sok gyógytorna és a Sucony márka kerülése jelentette.
Ez teljesen különálló probléma volt az akkor már harminc éve hurcolt Achilles-ín gyulladás sorozat mellett.
Ez is megoldódott két éve egy fáradásos töréssel, gyakorlatilag letört a sarokcsontom az Ahilles-ín letapadásánál. Most mondhatni tünetmentes vagyok. Mondjuk kellett hozzá műtét és 10 hét gipsz, kevesebb futás sokkal több gimnasztika...
Fiatal sporttársamat egy éve műtötte Hangody prof. az Achilles a sarokcsont között lévő busitis eldurvulása miatt. Még nem teljes értékű, de már edzeget. A szomorú csak az, hogy kb. tizenegy éves korában eltanácsoltam a komoly futóedzésektől, de nem halgattak rám a szülei. Most 19 éves, lesz még egy műtét a másik sarkán is.
Keress valami gyors megoldást, aztán irány a gyógytornász.
A sebész szívesen megműtené a lábam.. Másfél éve szenvedek vele (miközben a futott kilométerekből (és sebességből) jelentősen vissza vettem kb 25%-ra)
Tudom ez egy félévente visszatérő téma: 2008, 2006, 2005, 2004 .. visszaolvastam (ok, lehet hogy nem mindent) viszont lehetnek új tapasztalatok és a technolódiga is fejlődött.
Kérdések:
- Kíváncsi lennék rá, hogy akinek régen volt annak elmúlt-e vagy állandóan visszatérő probléma maradt?
- Van valakinek műtéti tapasztalata? Vagy hallott róla? Teljes lesz-e a gyógyulás, kockázatok? (erről nem igazán találtam infót)
Technológia és trendek:
- Ma már a sztereodis injekciókat nem csinálják (szurkálás sok kárt okoz).
- Műtétből is már kétfajta van: hagyományos nyissuk fel és Haglund sarok lágyrész artroszkópos megoldása (erről hallott már valaki)
Illetve van egy "teljesen új" dolog : lökéshullámos eljárás Lökéshullám Valaki hallott már róla?
Pumchi idézetet is beírom gondolat indítónak: "A mellékelt levélre a reakcióm az, h nem szabad az ilyet műteni! Mivel ez egy védekező mechanizmus, újra vissza fog nőni, csak erőszakosabb lesz, mert egy durva beavatkozást szenvedett el... Amit lehet - fájdalom ellen injectiozni steroiddal és lidocainnal - kicsi az effektivitása, de első lépésben ezt kell megpróbálni. Emellett olyan fizioterápiát lehet alkalmazni, mint a TENS (Tanscutan Elektro NervoStimulation) készülék, ami meg is vásárolható, a rekeszes galván áram, örvényfürdő;. A következő lépés az ultrahang 0,8-1 W/cm2 energiával subaqualisan (víz alatt), de én inkább direktben szeretem alkalmazni. Ha ez sem jön be, akkor a következő lépcső; a röntgen- besugárzás. Ez általában, ha a többi lépcsőn túl van az ember, megoldja... A próbálkozási sorrendet nem érdemes megváltoztatni, mert fordított irányban refrakteritás állhat fenn: a rtg nem jön be, de az UH-ra való reakciókészséget meggátolja... FONTOS: bármilyen eljárásba kezd is az illető, PIHENTETNI KELL!!! - edzeni TILOS!!! legalább 3-6 hónapig." + Kanga írta: "egy orvos nem orvos" vagy legalábbis nincs ideje leglalább fél órát beszélgetni egy pácienssel, sajnos erre vannak kényszerítve.
A visszaolvasottak alapján azonnal elkezdtem: Teljes nyugalom (futás mentes időszak) Tens készülék.
Szia, egy orvos nem orvos, ezt a bölcs mondást anyám tudatosította bennem, aki maga is orvosként regnált, és azt vallotta, nem vagyunk tévedhetetlenek, tehát necces és nem egyértelmű helyzetekben érdemes megkérdezni más szakvéleményt is (természetesen ez nem egy megfázás megállapítására vonatkozó kijelentés :-) és még inkább nem, amikor autó kontra motoros végtag, máj és lépleszakadás megoldása az eldöntendő kérdés)
Szóval:
2003 őszén egy csúnya bringás bukás után (enyhe agyrázkódás, de az még a kisebbik baj volt) a Sportkórház népszerű sebésze csak rápillantott részlegesen izomszakadt lábamra és azt mondta: műtét. Elhomályosult a szeme, már látta maga előtt a bőrömbe, zsíromba, majd húsomba vágó szikét, a fröccsenő vért, az átszakadt izmokat, amelyet majd a vöröslő rostok között a helyére illeszt. Felriasztottam álmodozásból: Biztos műteni kell? Igen, de azért menjen ultrahangra. Zokogva sétáltam fel, nem igazán akartam (a kése) alá lefeküdni. Az ultrahangos orvos egykori bringás, akkortájt szenyor amatőrként tolta, megkérdezte mik a jövőbeni terveim. -Világbéke – válaszoltam. Mosolygott rám együttérzően: -No kislány, ha nem akar élsportoló lenni, és a kórlapomra, koromra nézve hozzátette, hogy arról már amúgy is lekéstem. Egyetértően bólogattam, nem voltak - különösen három gyerek után - ilyen ambícióim. - Szóval ha nem akar élsportoló lenni, folytatta, megúszhatja a műtétet. Fizikoterápia és pihentetés, ugyan a sérült, szakadozott combizom original már nem lesz, és érezni fogja pár évig az időjárás változásait, de kellő odafigyeléssel a hegesedés után, ha akar, futhat majd maratont is, ironman lehet újra, biciklizhet a Balaton körül – ezzel engedett utamra. Kedvesen hozzátette, ha hosszútávú sportolhatnékom támad, adjak le pár kilót, úgy könnyebb lesz…. Én is, meg a táv is-észleltem e mondatban rejlő kettős perspektívát, rámosolyogtam és diadalittasan lobogtatva az ítéletet, visszatértem Dr. Szikefenőhöz. -Nincs műtét –vigyorogtam. -Nincs? -Nincs. Vállat vont, beutalt fizikoterápiára, kenőcsöt írt fel és kérte a következőt. Még hallottam, a becsukódó ajtó mögött, ahogy a következő delikvensnek élezi magát: Ezt műteni kell. Én pedig fizikoterápiálódtam, pihentettem, kentem, úsztam mert azt lehetett (ekkortájt kötöttem közelebbi ismeretséget a bólyával) És hálából az orvosi ukázért, le is adtam jó pár kilót, igaz ezt már évekkel később. A gyógyulás után vállban és lélekben megerősödve (az előbbi az úszástól, az utóbbi csak úgy) futottam több maratont, meg felesleges kört az életben, csináltam ironmant, körbebicikliztem a Balatont, Magas Tátrát, néha jobb híján a lakótelepet. Úgy volt, ahogy mondta: mindig megéreztem a hideg időket és a gödröket, (előbbinél jelzett az izom meg a BónaMárta, utóbbinál a nyitott szem se jelentett hátrányt, de jól tapintható volt a musculus quadriceps femoris vájta gödör is). Aztán, ez is elmúlt. Mostanában ha a Sportkórház mellé, vagy bele megyek, mindig eszembe jut a kedélyes, barátságos bringás doktor. Vajon mi lehet vele? Remélem tisztességben, joviális úrként őszült meg. Kár, hogy már a nevére sem emlékszem.
Nekem nem okoz gondot, mert mindig magamhoz mérem az enyémet. Másnak meg nyilván a sajátjához képest. Mert azért mindenki tudja, milyen sebességre képes. Magyarul: ha nekem az 5:30 lassú, lehet, hogy másnak az a gyors. Akkor nyilván neki a 6-6:30 a lassú. Vagy: nekem a 4 perc a gyors, másnak meg az a lassú. Szerintem. Ja és én nem bemelegítő meg levezető részezek. Ahogy elindulok, általában úgy is megyek végig.
Nekem mindig gondot okoz a sebességek értelmezése, pl. az edzésonline-on is be lehet írni, mennyit futott az ember mennyi idő alatt, de én nem szoktam időt írni.
Ha feltételezzük, hogy negyven-egy-két perces 10 kilis formában vagyok, akkor mondjuk 50-55 perces edzés nagyon kemény lenne, hiszen kocogva indulok bemelegítésképpen, esetleg megállok a zebránál, levezetés is van, pár kilométert erősen kellene futni, hogy kijöjjön az átlag. Ezt nem tükrözi a végén beírható idő. Illetve ha figyelem, arra motivál, hogy hanyagoljam a bemelegítést és a levezetést.
Ha meg csak az aktív és zavartalan részt mérném, az se lenne reális, hiszen az első és utolsó lassúbb kilométereket is hasznosnak érzem és be akarom számolni.
Ne viccelj, ahhoz nem kell komoly edzés, hogy 5 kilire megfusd a korábbi maratoni tempódat :-). Ettől függetlenül én is elismerem a könnyű futás jótékony hatását.
Kár, hogy a 2. bekezdést apróval írtad. Ahhoz fűznék hozzá... Most lesz pont 3 éve, hogy a szigeti közgyűlésen elmeséltem Futurének a terveimet. Vagyis, hogy decembertől lassan, de sokat fogok futni. Azóta az átlagom 5:25-5:30 körüli. Úgy, hogy ebben a versenyek is benne vannak. Idén idáig pl. 5:26 az átlag. (mellesleg az ötletet egy jóval korábbi B-Bp-n egy Repi-vel történő beszélgetés adta.) Szóval azóta -ritka kivételektől eltekintve- nagyon lassan futok. Viszont sokat hegyezek! (nem olvastam Sacit) És a versenyeredményeim engem igazolnak! Ritka kivételtől -ahol más okok játszottak közre- eltekintve stabilan hozom 20 km felett a 4:10 körüli időket. Alatta meg a 4 percesek, vagy alatta levő időket. És a végén nem halok meg. Azóta a futással kapcsolatban a hitvallásom: a versenyen kell gyorsan futni.
Rég számoltam be futásról, pedig mostanában újra rendszeresen edzek, hála hűséges négylábú futótársamnak, Legónak. A tegnapi edzésemről viszont el kell, hogy dicsekedjek:
5000 m, 21:40 (4:20/km) - sponsored by Tapír :o) Az úgy volt, hogy munka+lakásfelújítás miatt nehezen jöttek össze a héten a futások, és a FB közgyűlés elé még pont befért volna egy. Tapír felajánlotta, hogy náluk öltözhetek, így a logisztika is megoldva, még1x köszi! Az elmúlt hetekben igencsak egerészős tempókat futottam, kutyával nehéz komoly edzést letenni az asztalra: kakiszedés, megállunk szaglászni/másik kutyával játszani, az erdőben szaglászni, vadakat kergetni, "lábhoz, átmegyünk", "holvagy, gyeremár", "ne ijesztgesd a futókat", "ne vedd el a túrázó botját"... A hosszú futásokat meg vagy a Pilisben sarat dagasztva, vagy teljesítménytúrán csináltuk, ahol a fentiekhez még bejönnek a frissítés/kutyaitatás/pecsételés/tájékozódás/öltözés-vetkőzés/szemüvegtörlés/cipőkötés/kamásliigazgatás/stb. lassító tényezők. Így a novemberi eddigi 185 km-ünket sikerült össz. 25,5 óra alatt abszolválni, persze ez bruttó, divatos kifejezéssel élve szuperbruttó ;o), de számszakilag mégis 8:16-os átlag jön ki belőle, ami - lássuk be - nem valami acélos. Így aztán amikor tegnap kutya nélkül becéloztam a Váci útról a Margitszigetet, gondoltam itt a jó alkalom kipróbálni, hogy le tudok-e futni egy kört 5 perces vagy gyorsabb tempóban. A 2 hónappal ezelőtti maratonváltós 11km/55 perc küzdős futás után nem mertem volna komolyabb összegben fogadni erre. De már a hídon éreztem, hogy mennyivel könnyebb így az élet, nagyon jó volt végre kutya nélkül "szabadon" futni - bocs Legó ;o) A szigetre érve megcéloztam egy lendületes, de még hosszú távon is tartható tempót, és onnantól kezdve ahányszor az órámra néztem, nem hittem a szememnek. Először azt gondoltam, nagyon bekezdtem, nem fog menni, de aztán nem jött a kapalácsos ember. 1,5 km, 6:30, biztos hátszél van, majd visszafelé jól megszívom. A forduló előtt az emelkedőn se haltam meg, visszafelé azért egy kicsit már kapkodtam a levegőt, meg emlékeztetni kellett magam, hogy próbáljam tartani az eddigi tempót, de a lábaim pörögtek. A végén meg még hajrázni se tudtam, mert kikötődött a cipőfűzőm, így az utolsó 300 m-en csak arra koncentráltam, hogy eléggé messzire tegyem le egymástól a lábaimat (érdekesen nézhettem ki), nehogy rálépjek a fűzőmre és egy hatalmas zakóval koronázzam meg a mai edzést. A vége így 21:3x lett (nemtom pontosan, mert megint nem stopperrel mértem, még mindig nem cseréltettem elemet az órámban), legyen hát a "hivatalos" idő 21:40, az pont 4:20-as tempó. És el se fáradtam, visszafelé se esett rosszul a futás.
Tanulság: 1. a lassú futások is gyorsíthatnak, én eddig ebben nem hittem, de a tegnapi meggyőzött. 2. a hegyi futás mégis gyorsít?! (MoSa nem ezt mondta legutóbb a futóblogon) 3. legalább heti 1x el kell mennem tempót futni Legó nélkül.
A futás után pedig fülig érő szájjal beültem a FB kgy-re, kell ennél tökéletesebb futó-este?
Nekem 2002-ben azt mondták, hogy a bal combcsontom feje gyakorlatilag szétmállott. Kérdeztem, mit csináljak. Megvonták a vállukat, és nem mondtak semmit, csak együtt érzően néztek rám. Azóta hatszor indultam, és hatszor célba is értem IM-en. Szerintem ne add fel!
Ez tenyleg eleg rosszul hangzik. Konkretan nem remlik sajnos - vagy szerencsere? - hogy itt ilyenrol szo lett volna, bar a terdfajas szo biztos nem kevesszer elofordult. Amig nincs reumatologus addig biciklizz/szobabiciklizz/gorgozz esetleg nagy attetelen nagyon kicsi terhelessel, az mozgatja, de nem terheli.
Ha már így alakult, van Nagyatádon egy 10 km-es úszóverseny (amatőröknek is) minden Augusztusban. Tűzd ki célul, hogy ott elindulsz, és máris vége a kesergésnek, és kezdődhet a munka:-)
Sziasztok... régebben írtam, április óta szenvedek a lábaimmal, csonthártyagyulladásra és térdhajlati cisztára gyanakodtak, ma végre megszületett a diagnózis: térdízületi synovitis. Tudtok valamit erről esetleg...? Azt mondta az orvos, hogy mindkét térdem tele van széttöredezett porcdarabokkal... ne terheljem, de mozgatni kellene, nehogy becsontosodjon. Szerinte 2 hónap alatt felszívódik, de utána se javasolja, hogy fussak... 2 hét múlva megyek vissza az ultrahang és a labor eredményeivel a reumatológushoz... ő is azt mondta, hogy lazák a térdízületeim... :(( én imádok futni... imádtam, pontosabban... :(((
Koszonom, a tobbieknek is az erdeklodest, tanacsokat. Jelentem, rohamosan javul, hetfon meg bicegve jartam, kedden mar ra tudtam lepni a sarkamra is, tegnap mar edzesen is voltam (nem futo), kimelem meg nagyon, de mara mar egeszen jol mozog, csak oldal iranyba csavarva faj kicsit, ertelemszeruen.
Ugyhogy meg jopar napig nem futok, aztan ha ugy erzem, hogy mar lehet (busz utan mar kiprobaltam, vegulis mukodik), akkor meg raszamolok 5 napot, a snecitol tanult bolcsesseget. Szoval december elejeig-kozepeig lazazas. Aztan meglatjuk.
