Verseny szabályzat:Bármely FIS tagország pályázhat VK verseny megrendezésére a FIS formanyomtatvány elküldésével, legalább két évvel a kívánt dátum előtt.
A rendezőnek rendelkeznie kell a FIS által hitelesített sánccal!
Minimum 8 nemzetnek kell képviseltetnie magát egy VK versenyen ahhoz, hogy beleszámítson a VK összetettbe! Egy országból maximum 6 atléta indulhat!
A rendező országból dupla annyi induló vehet részt, mint ahány kvótával rendelkezik! A 6 indulón felül + 1 kvóta jár az előző szezon VK összeett győztesének és a Nemzetek Kupája győztesének! Minden versenyzőnek, aki nemzetközi versenyen akar résztvenni rendelkeznie kell FIS licensszel /engedéllyel/, amit a nemzeti síszövetség állít ki! Az engedély júl. 1-től a következő év jún. 30.-áig érvényes! VK versenyen /a FIS licensz mellett/ csak olyan sportoló vehet részt, aki rendelkezik VK vagy GP pontokkal, az éppen futó vagy az előző COC sorozatban legalább 1 pontot szerzett!
Egyéni verseny lebonyolítása:
A VK versenyt a kvalifikáció /selejtező/ előzi meg, melyen általában a kb. 70 versenyzőből a legjobb 50 kerül be a versenyre.
Az első kör után a legjobb 30 ugró jut tovább a második /döntő/ körbe, amely már biztos pontszerző helyet ér! A verseny második körét az ugrók az első kör után elért eredményeik szerint, fordított sorrendben kezdik!
Sírepülő versenyen nem 50, hanem 40 ugró kerül be a kvalifikációból a versenyre.
A FIS szabályzata alapján, ha sírepülőversenyről és egyben VK fináléról van szó, akkor az összetett VK-ban legjobb 30 indulhat a versenyen /tehát nem a kvali során kialakult 40!/, valamint a rendező országnak négy helyet bíztosítani kell, azaz mondjuk Planica esetében 4 szlovén ugróval kell feltölteni a mezőnyt, ha nem lenne egy sem a legjobb 30-ban!
Az ugrók az alábbi sorrendben kezdik a versenyt:
- hazai ugrók VK pont nélkül
- VK pont nélküli ugrók /sorsolás alapján/
- VK ponttal rendelkező ugrók /az összetettben elfoglalt helyezés szerinti fordított sorrendben/
Az összetett VK első 10 helyezettje /2007-es szabálymódosítás, korábban az első 15/ akár a kvalifikációt kihagyva biztos résztvevője a versenyne, ők az ún. prekvalifikációs ugrók! A kvalifikáción elért gyenge eredmény ellenére is résztvehetnek a versenyen! A szezon első versenyén az előző szezon első 10 helyezettje számít "prekvalisnak"! Abban az esetben, ha a prekvalisok közül az adott versenyen hiányzik valaki /sérülés, betegség, formahanyatlás stb. miatt/, akkor a VK 11. helyezettje számít annak, ha többen, akkor a 12., 13.... stb.
Az az ugró, aki távolság tekintetében eléri a kvalifikáció legjobb eredményének 90%-át, de elesik, jogosult rajthoz állni a versenyen az 50 résztvevőn felül!
Ugyanez vonatkozik a verseny első körére is, az az ugró hasonló esetben részt vehet a döntő körben a 30 résztvevőn felül!
Minden verseny előtt rendeznek próbakört az időjárási viszonyok és a sánc tesztelésére /ezt még nem pontozzák!/. A próbakör előugrókkal kezdődik a lehető leghosszabb nekifutóval, majd addig csökkentik, amíg el nem érnek egy optimálisnak tűnő elugrási sebességet! Az előugrók olyan helyi /utánpótlás/ vagy nemzetközi versenyzők, akik valamilyen okból nem vehetnek részt a versenyen.
Az ugrók "ágyútölteléknek" is nevezik őket!
A versenyeken gyűjtött pontok alapján alakul ki a VK összetett végeredménye!
A győztesé egy kristálykupa, az elismerés és a pénzjutalom!
/a 3 legjobb nemzet is elismerésben részesül!/
VK összetett rangsorban egyenlőség esetén a legjobb eredmény számít, ha ez is egyenlő, akkor döntetlent hirdetnek!
A sárga trikót - a Tour de France kerékpárversenyhez hasonlóan - a VK-ban vezető versenyző hordja, melyet a hivatalos tréningek, versenyek, a kvalifikáció alatt és a díjkiosztón kell viselnie!
Nyilvánvaló, hogy a könnyebb testsúlyú ugró messzebbre száll, viszont a túl alacsony testsúlynak negatív fizikai és pszichikai hatásai vannak a versenyzőre!
Ilyen pl. Sven Hannawald esete, aki annyira lefogyott, hogy teljesen alkalmatlanná vált a síugrásra, súlyos depresszióba került és így bekellett fejeznie a pályafutását!
Ezért a FIS 2004-től bevezette a testtömeg-index szabályzást /BMI - Body Mass Index/, amely meghatározza, hogy egy ugrónak minimálisan mekkora testtömeget kell elérnie! A testtömeg-index egy viszonyszám, ami a kg-ban megadott testsúly és a méterben megadott testmagasság négyzetének a hányadossa.
Az ideális testtömeg-index férfiak esetén 22,0, nők esetében 20,8!
Az 1991/92-es szezontól csapatversenyeket is rendeznek a VK keretén belül, ahol tetszőleges /de lagalább 8!/ létszámú csapatok nemzetenként 4 főt alkotnak, akik az egyénihez hasonlóan ugranak! A második körbe a legjobb 8 nemzet jut, akik tovább küzdenek a csapatgyőzelemért, dobogós helyezésért!
Az első 8 nemzet /50-től 400-ig/ pontokat szerez, mely a VK szezon befejeztével a Nemzetek Kupája végeredményébe számít bele!
A Nemzetek Kupájában szerzett pontokat az egyéni versenyeken az adott nemzetből induló atléták összes pontja és a csapatversenyeken szerzett pontok együttes összege adja ki! Nemzetek Kupája győztest 1979, azaz a VK bevezetése óta hirdetnek! Legtöbbször az osztrákok diadalmaskodtak, számszerint 14-szer!
A VK szezon 6 periódusra van felosztva, mely a nyári GP-től egészen a szezon végéig tart! A periódusoknak kizárólag a síugrók világranglista /WRL - Worls Ranking List/ helyezésének megállapításánál van jelentősége!
A világranglista helyezések szerint alakulnak ki a nemzetek kvótaszerzési száma, mely alapján alakul ki, hogy egyes nemzetek hány versenyzőt indíthatnak a téli VK szezonban egy adott versenyen. Az az ugró szerepel a WRL-n, aki az elmúlt 6 periódus valamelyikén szerzett legalább egy pontot vagy a GP-n, vagy a VK-ban!
A WRL-nél mindig 6 periódust vesznek figyelembe, tehát az adott periódusok alatt szerzett pontokat! Minden elkezdett új periódus alkalmával kiesik a legkorábbi periódus alatt szerzett pontok és az új periódusban szerzett pontok számítanak utána már! Jelenleg Gregor Schlierenzauer a WRL vezető 2363 ponttal!
Az idei, 2009/10-es VK szezon periódus felosztása:
I. Nyári GP versenyek /2009. évi/
II. VK versenyek Kuusamótól Engelbergig
III. Négysáncversenyek
IV. VK versenyek Bad Mitterndorftól Zakopanéig
V. Team Tour versenyei
VI. Északi Turnétól a VK fináléig /Planicáig/
Megjegyzés: Az Olimpián és a sírepülő VB-n szerzett helyezések nem számítanak bele a WRL-be, jelen esetben az Északi Turné befejeztével zárul a VI. periódus!
Egy ugrás pontszáma a távolság- és stíluspontok összértéke.
Egy versenyző összpontszáma a két ugrására kapott pontszámainak összege.
Az azonos pontot szerző ugróknak azonos helyezés jár!
A távolságpontok számításának alapja a K-pont!
A K-pont felett ugrott méterek pluszban, míg az alattiak mínuszban kerülnek beszorzásra! Minden egyes ugrásért 60 pont jár!
A K-pont felett ugrott méterek szorzatait hozzáadják, míg az alattiakét kivonják a 60 pontból!
A stíluspontok bevezetésének oka az volt, hogy a versenyzők a távolság hajszolása közben ne kockáztassák testi épségüket!
Az ugrás stílusát 5 különböző nemzetiségű pontozóbíró értékeli!
Ők a maximálisan adható 20 pontból kiindulva, a levonások után adják meg a stíluspontot! A bírók által adott 5 pontszám közül a legnagyobbat és legkisebbet törlik, így a megmaradt 3 összegét a már meglévő távolságponthoz adják, ezek együttes összege adja ki az ugró versenyen elért összpontszámát!
Az összetett VK keretén belül több rangos versenyt is rendeznek, ilyen az 1953-tól évente megrendezésre kerülő Négysáncverseny, melyet 4 állandó /2 német és 2 osztrák/ helyszínen bonyolítanak le 8 nap alatt!
Állandó helyszínei:
- dec. 29 - Oberstdorf /GER/
- jan. 1 - Garmisch-Partenkirchen /GER/
- jan. 4 - Innsbruck /AUT/
- jan. 6 - Bischofshofen /AUT/
A Négysáncverseny győztesét a négy versenyen elért pontszámok összege határozza meg! 1979-ig, az összetett VK bevezetéséig önálló versenysorozatként működött /FIS Race néven/, rangja vetekszik a Világbajnokságéval és az Olimpiáéval! Az összetett verseny pénzdíja megegyezik egy VK verseny pénzdíjával, tehát 1.-től a 30. helyezettig /10.000 - 100 CHF/ + egy terepjáró gépkocsi!
A Négysáncverseny lebonyolítása /K.O., azaz kieséses rendszerben/:
A kvalifikáció során továbbjutott legjobb 50 ugró 25 párt alkot!
Az ugrókat a kvalifikációban elért eredményük alapján párokba sorolják!
Elsőnek a 25.-26., míg utolsónak az 1.-50. páros ugrik!
A párok tagjai közül a 25 jobbik jut tovább, kikhez társul az 5 legjobb ugrást elérő vesztes is, ők az ún. "lucky looser"-ek /szerencsés vesztesek/!
Pontazonosság esetén a kisebb rajtszámú versenyző jut tovább!
A második, döntő kör már hagyományos módon zajlik!
A "prekvalis" ugrók megtehetik, hogy kihagyják a kvalifikációt, ilyenkor előfordulhat, hogy az első kör legvégén induló 1.-50. páros nem egy gyengébb és egy jobb ugró párharcát rejti, hanem két jó formában lévő versenyzőét!
Ebben az esetben nagy valószínűséggel mindkét versenyző tovább lép a második körbe, az egyik egyenes ágon a párharcot megnyerve, a másik lucky looserként!
Az összetett VK másik rangos versenye az Északi Turné, melyet 1997 óta /a Négysáncversenyhez hasonlóan/ 4 állandó, azaz 2 finn és 2 norvég helyszínen rendeznek egy bő hét alatt, de nem K.O. rendszerben, hanem hagyományos módon!
2003-ig Svédország is helyszínül szolgált, Falun révén!
Utóbbi évek állandó helyszínei:
- Lahti /FIN/, - Kuopio /FIN/, - Lillehammer /NOR/, - Oslo /NOR/
Időszakos helyszínei: Trondheim és Vikersund /NOR/
A versenyeket általában március első felében rendezik, melyeket egy csapatverseny előz meg, ami még nem számít az Északi Turné küzdelmeibe!
Szintén az összetett VK része az idén bevezetett legújabb versenysorozat, a FIS Team Tour, melyre 5 versenyen /3 egyéni+2 csapat/ 3 különböző helyszínen /Oberstdorf, Klingenthal, Willingen/ kerül sor!
A Team Tour ideje alatt a versenyeken nemzetenként 5 sportoló vehet részt!
A Kupa abszolút győztese az a nemzet, mely az 5 versenyen a legtöbb pontot gyűjti, azok összértékének összeszámlálása a következőképpen történik:
Mind az egyéni, mind a csapatversenyen ugrott versenyzők összes pontja beleszámítanak az értékelésbe! Az egyéni versenyeken a nemzetenkénti 5 ugróból a két legjobb eredményt elérő versenyző pontszámaihoz a csapatversenyek pontszámai adódnak hozzá és így alakul ki a FIS Team Tour végeredménye!
A bajnokok 100 ezer eurós csekket, valamint a FIS Team-Tour trófeát kapják!
(Az első kupát a norvégok nyerték idén februárban)
Az egyéni és csapatversenyek végeredményei az összetett VK és a Nemzetek Kupája értékelésébe is beleszámítanak!
Sírepülő Világkupát akkor adnak át egy versenyzőnek, ha egy összetett VK szezon alatt legalább egy /vagy több/ sírepülő versenyt rendeznek és azo/ko/n összesített pontok alapján végez az első helyen. A kupa összetett győzelme nem a verseny/ek/en elért összpontszám, hanem a helyezés/ek/ után járó pontok alapján szerezhető meg! Kupát - a Négysáncversenyhez hasonlóan - úgy is lehet nyerni, hogy valaki egy sírepülő versenyen sem tud győzni, de a versenyeken elért egyenletes jó teljesítménnyel az élmezőnyben tud végezni!
Az 1990/91-es VK szezontól a 2000/01-esig adtak át sírepülő VK-t, majd 8 év szünet után idén tavasszal újból bevezették, melyet Schlierenzauer nyert meg!
A VK szezonnal párhuzamosan rendezik a Kontinentális Kupát /COC/, melyen a nemzetek "B" válogatottjai. a formájukat kereső ugrók és azok indulnak, akik nem tudtak indulási kvótát szerezni a Világkupára!
A Világkupa "másodosztályának" is nevezik! 1991-ben indult útjára első ízben a COC elődje, az Európa Kupa, mely csak két szezont élt meg! Az 1993/94-es szezontól vonták össze az észak-amerikai és ázsiai zóna kupájával, az ún. Pacific-Rim Kupával és azóta Kontinentális Kupa néven rendezik a versenysorozatot!
Az az ugró, aki COC versenyen pontot szerez, indulási jogot kap a VK-ra, VB-re, Olimpiára! COC versenyen az indulhat, aki az előző szezonban vagy a FIS Kupában pontott szerzett! Nyári versenysorozatot 2002 óta rendeznek a Grand Prix mintájára /csapatversenyek nélkül/!
A Kontinentális Kupa "előszobájaként" is nevezik a 2005-ben útjára índitott versenysorozatot, a FIS Kupát! Ezeket a versenyeket csak igazolvánnyal rendelkező sáncon, a FIS szabályrendszere szerint lehet lebonyolítani, azokon nemzetenként 8 versenyző indulhat!
Nyári bajnokságot, azaz Grand Prix-t 1994 óta rendeznek, melyen max. 10 versenyen mérik össze tudásukat a síugrók! Ez egy olyan versenysorozat, mely jó lehetőséget kínál a sportolók felkészülésére a téli szezon kezdetére, valamint, hogy a FIS az új szabályokat tesztelje a versenyeken!
A nyári edzéseket és versenyeket műanyagborítású sáncon valósították meg, hogy hó hiányában akár nyár közepén is használható legyen! A sáncon a landolási dombtól a kifutózónáig gyékényszőnyeg van elhelyezve, mely polipropilén rostcsomókat tartalmaz. Ezen nedvesen remekül csúszik a sí! Használat közben a sáncot időnként locsolják. A sánc nyomvonala sűrű porcelánbetétet tartalmaz, mely
síklóképes anyaggal van burkolva /szintén nedvesen használják a nyomvonalat!/.
2006-tól a GP-n belül - a Négysáncverseny mintájára - külön versenyt is rendeznek 4 nemzet Grand Prix néven, melyet 4 állandó, de különböző nemzetiségű helyszínen bonyolítanakle!A 4 nemzet GP állandó helyszínei:
- Hinterzarten /GER/
- Pragelato /ITA/
- Courchevel /FRA/
- Einsiedeln /SUI/
A 4 nemzet GP győztesét a 4 versenyen elért pontszámok összege határozza meg!
Az összetett verseny győztese egy mountainbike kerékpár tulajdonosa lesz.
A zsűri tagjai: technikai igazgató, helyi versenyfőnök, versenyigazgató /1992 óta az osztrák Walter Hofer/ és aszisztense /a szlovén Miran Tepes - alsó kép/.
A zsűri feladata: Meghatározza szezon előtt a sáncok zsűritávolságát méretüktől és profiljuktól függően. Ellenőrzi a versenyek szabályszerű lefolyását a FIS szabályai és irányelvei szerint. Meghatározza a nekifutó hosszát, azaz a beülő magasságát a verseny előtt vagy akár közben is. Ellenőrzi és felügyeli a technikai berendezéseket, felszereléseket, a nekifutó- és szélsebesség mérését, irányitja a versenyek rajtját!
Dönt az időjárási körülmények miatt szükséges verseny megszakításokról, szünetekről vagy törlésekről!
Zsűri alkotta szabályok:
Ha a zsűri a nekifutó hosszát verseny közben változtatja meg, akkor az új hosszúságú nekifutón kell a korábban ugrottaknak újra ugraniuk a mezőny végén!
A nyáron tesztelt beülőváltoztatás /+szélkompenzáció/ részletes szabályait lásd itt:
Ha a zsűri a verseny első köre végén vagy a második körben szakítja félbe a versenyt, akkor az első kör végén kialakult állást hirdeti ki végeredménynek!
Ha a versenyen az ugrók elérik a zsűritávolság 95%-át, akkor a zsűri dönt a nekifutó hosszának csökkentéséről /max. 5 méterrel/ vagy a verseny esetleges megszakításáról, ilyenkor újrarajtoltatják a mezőnyt! Világkupa versenyen általában engedik a zsűritávolság túlugrását is!
A zsűri diszkvalifikálhatja /kizárhatja/ a sportolókat a versenyről, ha azok megsértik a FIS szabályzatát, valamint nem követik a zsűri határozatait!
Az eltiltás oka lehet pl. ha túl hosszú a síléc, vagy egy túlméretezett öltöny akár!
A rajtemelvény a sánc tetején található /ahova libegő viszi föl az ugrókat/. Itt várakoznak illetve koncentrálnak a közelgő ugrásra.
A lesiklólejtő /nekifutó/ a beülőtől a sáncasztal végéig tart, két vezető nyomvonal van beépítve a lécek vezetésére. A nekifutó hosszát a beülő változtatásával lehet növelni vagy csökkenteni. Ilyenkor kb. 3 km/órás sebességkülönbséget okoz a beülő egy lyukal lejjebb vagy feljebb vitele. Egyes sáncokon /pl. Planica, Engelberg/ hűtőrendszerrel látják el a nekifutót, hogy enyhe időjárásban is bíztosítva legyen az olvadás ellen. A nekifutó készülhet jégből, fémből és kerámiából is.
A beülő a sáncon keresztben kitett számozott palló, melyre a síugró lécekkel a lábán óvatosan ráhelyezkedik, hogy onnan a trénere indító jelét várva elindulhasson.
Ha magasabbra teszik a beülőt úgy az elugrási sebesség nagyobb lesz, miképpen az ugrott távolság is /kivételt képez egy erős hátszél!/.
Gyakran előfordul, hogy a beülőt módosítani kell az éppen zajló verseny közben, hogy a lesíklósebesség és ezzel az ugrótávolság is az időjárási viszonyokhoz idomuljon. Két beülő közti távolság fél méter!
A nyomvonal állapota a leginkább felelős az elugrási sebességért, ami az ugrás távolsága szempontjából a legfontosabb tényező!
Havazás esetén, verseny közben többször is tisztítják a nyomvonalat, majd ezután előugrók tesztelik annak állapotát.
Esőben vízelvezető réseket vágnak bele, olvadáskor pedig vegyszerrel akadályozzák az olvadást! A sáncasztal a nekifutó vízszinteshez közelítő utolsó szakasza, ahonnan az ugró nekirugaszkodik. Csak az képes nagy távolságot elérni, aki a megfelelő pillanatban ugrik el a sáncasztaltól, a jó elugrási pontot félméteres pontossággal eltalálva!
Egy nagy ugrás eléréséhez öt dolog szükséges: ideális testsúly, koncentráció, felugró pontosság, tiszta nyomvonal és természetesen kedvező időjárás.
Egy ideálisan kivitelezett ugrás után az ugró a landolási zónában /annak egyeneshez közeledő ívében/ fog talajt. A landolási zóna részei: a kalkulációs-pont és a zsűritávolság. A sánc K-pontja eredetileg kritikus pontnak lett jelölve, majd a zsűritávolság bevezetésével keresztelték át kalkulációs-pontra.
A K-pont határozza meg a landolási zóna kezdetét, mely a zsűritávolságnál ér véget!
A K-pont vonala az első piros vonal a landolási zónában, melynek a távolságpontok számításánál van jelentősége! A második piros vonal pedig a zsűritávolságé.
A K-pont vonala normálsáncon 85-95 méter között, nagysáncon 115-130 m. között, míg repülősáncon 185 méteren van!
2006-tól a zsűritávolság utódja a hill size, a sáncok méretének meghatározása.
A K-ponton túl, de még a landolási zóna hajlata előtt helyezkedik el, sáncprofiltól függően 8-20 méterre található a K-pont vonalától!
A nagysáncok közül a willingeni a legnagyobb, ez HS145-ös!
A landolási zóna végénél kezdődik a kifutó zóna /általában rőzsével jelölik/. Amennyiben ebben a zónában esik el egy ugró, úgy azért már nem jár pontlevonás!
A landolási zóna mellett található a pontozótorony, ahonnan 5 különböző nemzetiségű pontozóbíró figyeli és értékeli az ugrások stílusát.
Vagyis az elugrást, a repülési szakaszt, a talajfogást és a kifutást.
Az edzői pódium a sáncasztal alatt-mellett helyezkedik el, hogy a trénerek a lehető legjobban tudják megfigyelni az elugrást /olykor videókamerával a kezükben/.
A szélerősségmérő monitort figyelve és a legoptimálisabb szélviszonyokat kivárva az edzők innen indítják el az ugrókat egy zászló lengetésével!
A síugrók felszerelései meglehetősen drágák, minden eleme legkevesebb 1000 euróba kerül, ezért a költségeket a legtöbb ugrónál szponzorok, reklámok vagy az egyesület fedezi! A síugrók felszerelései a következőkből állnak:
Síugrósisak: Az ugró fejvédője műanyagból vagy szénszálas anyagból készül, mely egy esetleges zúzódás vagy agyrázódás ellen véd! A sisak belső oldala párnázott, aerodinamikai formája lehetővé teszi, hogy a nekifutásnál és a repülőszakasz alatt növelje a sebességet! A 80-as évektől kötelező a használata!
A legismertebb sisak és szemüvegmárkák: Briko, Ked, Carrera, Uvex, Swans
Síugróruha: A ruha egy speciális szivacsgumiból /laticel/ készül, melyet kiegészítésként egy vékony réteg fémes anyag fed.
A ruha követi a test alakját, ugrás közben megtelik levegővel, megkönnyítve ezzel a lebegést! Egy cm2-nyi felület 40 liter levegővel telik meg!
A síugrók felszerelésének legjobban ellenőrzött része, melynek vastagsága max. 5 mm lehet!
A legismertebb ruhamárkák: Adidas, Halti, Meininger, Mizuno, Phenix
Síugróléc: A léc burkolatának alsó fele műanyagból készült, melynek csúszásképesnek kell lennie a nagyobb elugrási sebesség érdekében.
4 db nút /horony/ található a léc alsó felén a csúszás egyenes vezetése miatt.
Ugrás előtt a léc siklófelületét viasszal kenik be /vakszolják/, hogy jól csússzon a jeges nyomvonalon! Egy síugróléc sokkal hosszabb /2,5-2,65 m./ és 2-szer annyira szélesebb, mint egy hagyományos síléc.
A síugrólécek hossza az ugró testmagasságának legfeljebb 146%-a lehet, efölött az ugró diszkvalifikációját, azaz kizárását vonja maga után!
Szélessége nem lépheti túl a 11,5 cm-t, a kötések alatt pedig a 10,5 cm-t.
A cípő és a síléc csúcsa közti távolság nem lehet több, mint a síléc össz hosszának 57%-a! Legelterjedtebb síugróléc márkák: Fischer, Atomic, Elan, Rossignol, Germina
Síugrócipő: A bőrből készült cipők magas kérgűek és rugalmasak, melyek lehetővé teszik az előrehajlást! A legismertebb cipőmárkák: Adidas, Rass, Jalas
Kötések: Biztonsági kötést a 90-es évek közepe óta használnak az ugrók.
A kötések rögzítik a cipő orrát a léchez. A kötés 3 részből áll: tartólemez /elöl/, forgótányér és ék /hátul/. Előnye, hogy landolásnál, bukásnál automatikusan leold a síléc a cípőről, hogy ne sérüljön a sportoló bokája!
Köszönöm az invitálást, de ezt a lehetőséget most kihagynám, ha lehet.
Viszont egy jó tanács a honlapodhoz kifejezetten jó szándékkal:
Próbálj meg időnként magadtól is összeállítani cikkeket. Ha egy igényes oldalt akarsz szerkeszteni a síugrásról, akkor ne sajnáld az időt különböző külföldi síugró honlapok felkutatására, azokról pedig síugrással kapcsolatos híreket lefordítani, sokat dobna az egészen! Jó munkát a további szerkesztéshez!
szerkesztem egy oldalt a síugrásról! nem lenne kedved beállni a szerkesztőségbe!! az oldal címe http://siugras.network.hu ha van kedved hozzá csatlakozz és kijelöllek moderátornak üdv
A síugró gyalog vagy sífelvonóval felmegy a sánc tetejére, azaz a rajtemelvényre. A rajtról egy jelzőlámpa segítségével tájékozódik, mely egy digitális órával van összekapcsolva. A lámpa 3 fényszakasza/vörös, sárga, zöld/ jelzi a közelgő rajtot.
A vörös fénynél az ugrónak a beülő mellett kell várakoznia.
A sárgánál /ami 30 mp./ kiül a beülőre és felkészül az indulásra.
Beteszi a léceket a nyomvonalba és ráhelyezkedik a lécekre.
Amikor az ugró jelet kap a trénerétől, kigyullad a zöld fény és 10 mp.-e van az indulásra. Ha nem indul el időben diszkvalifikálják, azaz kizárják a versenyről!
Fontos szerepe van a rajt előtt és után az időjárási körülményeknek! A zöld lámpa akkor gyullad csak ki, ha a szélerősség értéke a verseny előtt meghatározott határértéket nem haladja meg! Ha 30 mp.-nél tovább világít a sárga fény, a lámpa visszavált vörösre és az ugrónak ki kell jönnie a beülőből!
Szélerősségmérő készülék a sánc 3 pontján mér adatokat az ugró testi épsége és jó teljesítménye érdekében: a sáncasztalnál, a repülőszakasz alatt és a landolási zónánál. Az ideális szélsebesség 1-2 m/sec.-os szembeszél, mely hozzásegíti az ugrót egy nagyobb távolság eléréséhez!
Az ugró a szemből érkező légáramlatra fekszik fel, mely tovább tartja fönn a levegőben és ez akár 5-7 m. pluszt is jelenthet /K120-as sánc esetén!/.
Az ugrás közben kapott hátszél felülről áramlik a síléc elülső részére és lefelé nyomja azt, így az ugró hamarébb földet ér! Egy erős oldalirányú széllökés fel is boríthatja vagy kiviheti az ugrót a landolási zóna szélére!
Az ugró miután megkapta a jelet az indulásra a kezével eltolja magát és ezzel lendületet vesz. Guggolva csökkenti a légellenállást és növeli a sebességet, így a lejtős nyomvonalon felgyorsul. A síugró a sánc végéhez mintegy 90-95 km/ó-val érkezik /K120-as sánc esetén/, ahonnan felugrik a levegőbe és innentől kezdetét veszi a repülőszakasz, mely a sánc magasságától függően nem tart tovább 6-8 mp.-nél! Fontos, hogy elugrásnál, a sáncasztal végén lehetőleg gyorsan, egy egyenesre kinyújtott repülő testhelyzetet kell fölvennie a síugrónak!
Az elugrási sebesség függ: a nyomvonal állapotától, a nekifutó hosszától, a testtartástól és a sítalpak borításától.
Az elugrási sebsséget a sáncasztal alatt beépített digitális sebességmérő méri.
Ha túl korán rugaszkodik el az ugró a sáncasztaltól nem gyorsul fel eléggé, túl rövid lesz az ugrása, viszont, ha túl későn ugrik el már nem tud elég magasra felugrani, rossz lesz a repülés íve, így ez métereket jelenthet mínuszban!
Elugrás után az ugró előredőlve, a lécekkel V-alakot formálva a két lába közé előretolja felsőtestét és igyekszik minél messzebbre repülni.
A síugró a lábát közvetlenül csak leszállás előtt helyezi megint egymás mellé, aztán egy szabályos Telemark-landolást /alsó kép/ kell végrehajtania!
Az ugrónak talajfogás után a Telemark pozíciót meg kell tartania kb. 10-15 méteren keresztül, majd a landoló zóna végéig talpon kell maradnia, különben esés esetén pontlevonással büntetik!
Minél hosszabb az ugrás, annál nehezebb talajt fogni, hiszen a domb egyre laposabb lesz és így nagyobb nyomás nehezedik a sportolóra, ami növeli a sérülés kockázatát! Az ugró távolságának mérését egy speciális videó rendszer méri, mely landoláskor a síléc talajjal való érintkezése során fél méteres pontossággal mér!
Kétféle landolást különböztetünk meg. Az egyik a Haferl-landolás, mely esetén a földetérésnél az ugró lábai párhuzamosan, egyvonalban vannak. Ma már a pontozóbírók akár 5 pont levonással is büntethetik!
A másik a Telemark-landolás, melynek lényege, hogy landoláskor a test felegyenesedik, a térdek behajlítva és az egyik előrébb van, mint a másik, így az ugró a saját izomerejét használja, hogy a leérkezés energiáját elnyelje!
- A legrégebbi síeléssel kapcsolatos feljegyzés a katonai síléc használatával az Isen-i csatával hozható összefüggésbe, melyre 1200 körül került sor Oslo mellett.
Hat évszázaddal később ez az ország vált a sí sportok hazájává!
- A norvég sílécet először Torinóban mutatták be 1794-ben, kiket emiatt meglehetősen bizarr európaiaknak tartottak abban az időben!
- Az első írásos és képi forrás a síugrásról egy holland tengerésztiszt, Cornelius de Jong-tól származik. 1796-ban elsőként számolt be könyvében egy norvég sí társaságról, melynek katonái sílécekkel pajtatetőről és farakásról ugrottak és többnyire szénakazalon landoltak.
- A sítörténelem első igazolhatóan mért ugrása 1808-ból származik, ahol a mért távolság 9,5 méter volt! Akkoriban a dán Olaf Rye hadnagy pusztán egy mesterségesen összeállított hódombról ugrott, nem úgy, mint a mai ugrók, akik sáncról repülnek már! Az ő nevéhez fűződik az első rekord síugrásban!
- Llewellyn Lloyd, brit újságíró egyszer Norvégia egyik régiójában, Telemarkban éjszakázott. A hosszú és hóban gazdag téli hónapokat a helybéliek síeléssel töltötték. A lejtők buckáit ugrották át először, aztán rájöttek minél nagyobb a bucka, annál nagyobb az élvezet. Lloyd akkoriban ezt írta:
"Egy új játék művészetét láttam itt, melyet minden helyi lakos ismert: síelés egyigen meredek lejtőn!" A Telemark megyei Morgedal településen egy ács, SondreAursen Norheim forradalmasította a sízést! 1861-ben megalkotta azta síkötést, melyben szabadon mozoghat a cípő! Mozdulatsorokat dolgozott ki, amelyekből kialakult a "Telemark"-stílus és kanyarodási technika, amelyeket az északi síszámokban használtak. Ezenkívül síléceket csinált és síelést oktatott, a sísport atyjaként lett ismert!
- Az első síklubot /Trysil/ 1861-ben hozták létre Norvégiában, az első sáncot pedig 1879-ben létesítették a norvég Christianiában /a későbbi Oslóban/ és ugyanebben az évben a Huseby-dombon egy síversennyel avatták föl.
Egyre nagyobb érdeklődés övezte a telemarki-síugrást, idővel elkülönült az alpesi síeléstől és így egy külön sportág fejlődött ki!
- 1881-ben egy helyi magazin, a Norsk Idraedblad tudósított egy síugróversenyről, melyen egy síugró Telemarkot végzett el, mellyel lenyűgözte a közönséget!
Egy fiatal cipész, Torjus Hemmestveit volt az a hős, aki 23 m. távolságot ugrott akkor. Egy évvel később 20 ezer híve jött el a versenyre, megakarták nézni ezt a szokatlan sportot, ahol a versenyzők úgy repültek, mint a "madár"!
A verseny nyertese egy különleges poharat kapott a norvég királytól.
1879 és '91 között a síugróversenyeket kizárólag a Huseby-dombon bonyolították le.
- Aztán 1892-ben ettől a helytől 5 km.-re északra egy új sáncdombot avattak föl, a Holmenkollent, mely ma már a síugrás mekkájának számít!
- 1905-ben a holmenkolleni versenyre indult el Svájcból Pierre de Coubertin báró, akit nagyon érdekelt a síugrás, majd néhány síoktatót hozott magával szülőföldjére, hogy ezt a gyönyörű sportot terjessze a kontinensen. Európa így készen állt a sísport fellendülésére. A világ első síugróiskoláját Bad Mitterndorfban alapították!
- 1907-ben a lengyel Tátra társaság rendezte az első síkurzust.
Két évvel később Davosban rendeztek egy versenyt, melynek során a norvég Harald Smith érte el az első hivatalos világrekordot síugrásban 48 méterrel, aki "álló" helyzetben ugrott és lengetett karral nagyobbat repült.
- 1910 feb. 18.-án alapították Christianiában a Nemzetközi Sí Bizottságot /a mai FIS elődjét/, mely arra törekedett, hogy figyelemmel kisérje a versenyképes síelést szerte a világon. Legfőbb feladata az volt, hogy létrehozzon szabályokat és alkalmazza mindenféle síversenyen.
- Az északi sí sportot az USA-ban külföldi bevándorlók /mint pl. a Hemmestveit testvérek és a Holmenkollen győztes norvég Karl Hovelsen/ tették ismertté, akik sportművészetükkel pénzt is kerestek. Sőt, abban az időben a legjobbnak tekintett és legnépszerűbb síugró, Sondre A. Norheim is szerencsét próbált az újvilágban, aki még a XIX. sz. végén vándorolt ki.
- 1912-benKarl Hovelsen Steamboat Springsben megépítette az első létesítmény komplexumot, benne 3 sánccal. A magasabb asztalokkal felszerelt sáncokkal nagyobb távolságok váltak lehetővé, mint az európai létesítményeknél.
- 1916-ban egy norvég ugró, Anders Haugen új technikával lepte meg a világot, melyet Steamboat Springs lankás dombján mutatott be. Ugrott, majd előrehajolt és párhuzamosan tartotta a léceit, így egy új világrekordot "fektetett le" 65 méteren!
Haugen stílusa hamarosan népszerűvé vált, melyet ezután Európa legjobb síugrói is alkalmaztak.
- 1924 feb. 18.-a fontos dátum a síugrás történetében, ugyanis létrejön a Nemzetközi Sí Szövetség /FIS/, melyet 14 alapító tagállam hívott életre a chamonixi kongresszuson /mára a szervezetnek 107 tagországa van, köztük 1932-től Magyarország is!/
- Ugyanebben az évben került megrendezésre Chamonixban a "Téli Sportok Hete", melyet később nevezték el az I. Téli Olimpiai Játékoknak.
A versenyen a norvég Jacob Tullin Thams diadalmaskodott, aki kétszer is 49 m.-es távolságot elérve lett az első olimpiai bajnok.
- Mint minden sportág, ez is rohamléptekkel fejlődött az évek során.
A FIS olyan pontozási rendszert dolgozott ki, amely az ugrás hosszán kívül a stílusát is értékeli. A stílusok évtizedről évtizedre változtak azzal együtt, hogy egyre inkább tapasztalhatták az ugróra ható fizikai törvényszerűségeket /stílusok eredtét lásd a V-stílus története címszó alatt/.
- 1926-ban első alkalommal szentelték a tudománynak a síugrást.
A svájci repülőmérnök, dr. Reinhard Straumann kollégájával, Andreas Dächerrel abban az időben az uralkodó repülési stílust akarta forradalmasítani!
Sportolók életnagyságú másolataival tesztelték az áramlási viszonyokat.
Megállapították, hogy a karok elhelyezésével aerodinamikailag lényegesen nagyobb távolság érhető el. Sajnos ez az ugróstílus csak évekkel később érvényesült.
- A FIS az első rendelkezést sáncok építéséről először 1936-ban adta ki.
A cél az volt, hogy egységes irányvonalat mutasson további sáncok építése érdekében és így versenyeket lehessen egységessé tenni.
Habár a FIS a 30-as években megtiltotta K80-asnál nagyobb sáncok építését, ezt a tilalmat figyelmen kívül hagyta Stanko Bloudek jugoszláv mérnök és megépítette Planica völgyében a jól ismert repülősáncot. A sérülések kockázata és a hatalmas lelki teher miatt még csaknem két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a FIS elismerje önálló sportágként a sírepülést!
- 1936-ban lépták át először a 100 m.-es "álomhatárt"! Egy osztrák ugró, JosefBradl ugrott 101,5 m.-t a planicai sáncon. Az egyik újságírót elbűvölte ez a teljesítmény és a verseny után feltett neki egy kérdést miszerint:
"Hol van a sírepülés határa?" Mire az osztrák azt válaszolta, hogy:
"Ezt nem lehet pontosan meghatározni, egy szép napon, majd valaki képes lesz 200 m. fölé repülni, ha egy erre alkalmas hegyet fognak találni az ugrás számára!"
- A II. Világháború után a FIS sokáig nem engedélyezte német ugrók részvételét nemzetközi versenyeken, aztán hosszas egyeztetés során 1952-ben Innsbruckban aláírták a német-osztrák ugrótorna alapító okiratát, majd a következő évben útjára indult a minden évben megrendezésre kerülő tradicionális versenysorozat, mely máig sem veszített népszerűségéből. Az első nap versenyét Partenkirchenben egy 20 éves oslói fodrász, Asgeir Dölplads nyerte, míg az első turnét az osztrák Sepp "Bubi" Bradl. Az 50-es években a síugrás "varázsát" a televíziózás is felfedezte.
1956 jan. 1.-én az ARD első alkalommal közvetítette az újévi ugrásokat, de a technikai fejlődés nem állt meg itt! 1962-ben első alkalommal vette át a számítógép a távolságok mérését, addig ún. méterbírókat alkalmaztak, akik szemmérték, olykor szimpátia alapján állapították meg az ugrott távolságot!
- A közép-európai országokban a síugrás pozítiv fejlődése ellenére a téli olimpiai játékokon 1952-ig csak norvégok nyertek. Az elkövetkezendő években azonban egyre inkább dominált a szovjet, cseh és kelet-német sportolók teljesítménye a síugrásban. 1960-ban a thüringiai Helmut Recknagel személyében először nyert közép-európai ugró aranyérmet az olimpiák történetében Squaw Valley-ban!
- A 60-as években nőtt a síugróversenyeken résztvevő nemzetek sokszínűsége. 1961/62-ben a Négysáncversenyen első alkalommal vettek részt magyar síugrók Kiss Endre, Sudár Tamás, Gellér László és Horváth János személyében!
1966/67-ben debütáltak a japánok, míg 1971/72-ben összeségében már 19 nemzet képviseltette magát a Négysáncversenyen, többek között bolgárok és spanyolok is!
- 1968 jan. 7.-én a Négysáncversenyen született meg a legjobb magyar nemzetközi eredmény Gellér László révén, aki 9. lett a bischofshofeni állomáson, majd a kulmi sírepülő hétvégén 5. lett, ahol 136 m.-es ugrásával övé lett a verseny legnagyobb ugrása, egyúttal ez lett a valaha ugrott legnagyobb magyar távolság is!
- 1972-ben határoztak a sírepülő világbajnokság bevezetéséről,melyet első alkalommal Planicán valósítottak meg. Már 1934 óta évente bonyolítottak le sírepülő rendezvényeket, 1950-ig kizárólag Planicán, ahol az akkori K130-as sánc abban az időben még repülősáncnak számított! 1950-től további sírepülősáncok épültek /Oberstdorf, Harrachov, Ironwood, Vikersund, Kulm/, melyeken felváltva tartottak sírepülő rendezvényeket és bajnokságokat.
- 1979 máj.-ában a nizzai kongresszuson bejelentették, hogy évvégén több versenyből álló kupát indítanak útjára Világkupa /World Cup/ néven, melyen kötelezővé teszik a sisak használatát. A FIS ezután az elkövetkezendő években, évtizedekben különböző kupákat, versenysorozatokat hozzott létre /COC, GP, Északi turné, FIS Cup.../
- 1982-ben első alkalommal vettek föl csapatversenyt az északi sí-VB programjába /melyen a norvégok nyerték az elsőt/. Azelőtt nem rendeztek még sehol ilyen versenyeket, s mivel osztatlan sikert aratott, így a 2 év múlva sorra kerülő szarajevói olimpián is versenyszámként szerepelt a programban.
A Világkupában 1992-től rendeznek csapatversenyeket.
- 1983-ban szabványos megkülönböztetést állapítottak meg egy normál- /K90/, nagy- /K120/ és egy repülősánc /K185/ között.
- Az összetett VK-ban az eddigi egyetlen magyar pontszerző helyet Fischer Lászlónak köszönhetjük, aki 1984-ben Lake Placidban normálsáncon 12. helyen végzett, ami akkor 4 pontot ért! A magyar síugrás a 60-as, 70-es években élte fénykorát, amikor élénk síugróélet volt hazánkban! Előfordult, hogy 10 ezer néző előtt rendeztek versenyeket a Szabadság-hegyen! 1989-ben rendezték az utolsó országos bajnokságot Mátraházán 16 résztvevővel, aztán a síugró szakág megszűnt létezni, a sánc pedig az enyészeté lett! Egy generációnyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra magyar bajnokságot rendezzenek 2006-ban, immár Kőszegen!
- Az 1988-as Calgary olimpiai játékokon Matti Nykänen beállította Birger Ruud korábbi rekordját, kettejüknek sikerült egyedül a címvédés! Ráadásul a finnen kívül nem szerzett senki 3 aranyat egy olimpián /2 egyéni+1 csapat/, s hogy teljes legyen a rekord, a 4 évvel korábban szerzett 2 arannyal együtt immár egyedüliként lett 5 olimpiai arany birtokosa!
- A 90-es évekelejétől elsöprő fejlődéshullám vette kezdetét a távolságrekordok tekintetében,mind síugrásban, mind sírepülésben! Josef Bradl jóslata, - aki egykor elsőként érte el a 100 m.-es álomrekordot - 58 évvel később vált be!
1994 márc. 17.-én az osztrák Andreas Goldberger repült első emberként 200 m. fölé, de mivel landoláskor kezével érintette a havat, így a kitűzött díjat a finn Toni Nieminen /7. kép/ nyerte el, hivatalosan ő lett a csúcstartó 203 m.-rel!
- A 90-es évek közepétől nők is ugranak síugrósáncokról. 1999-ben a Ladies Grand Tournee, míg 2004-től Kontinentális Kupát /LCOC/ rendeznek számukra.
2006 máj.-ában a FIS úgy döntött, hogy a 2009-es libereci északi sí-VB-n már nők is indulhatnak. A női egyenjogúságot hangoztatva a jövő évi ötkarikás játékokon való részvételt már nem sikerült kiharcolniuk!
Az eddigi legnagyobb ugrás az osztrák Daniela Iraschko nevéhez fűződik, aki a kulmi sáncon pontosan 200 m.-re repült. A legtöbb verseny győzelmet a norvég Anette Sagen szerezte, aki 51 alkalommal /43 LCOC+8 LGT/ diadalmaskodott, 2004-től pedig az összes LCOC-t megnyerte, zsínórban mind az ötöt!
- 2001/02-ben a Négysáncverseny 50. jubileumán addig elérhetetlennek tűnő rekord dőlt meg! A német Sven Hannawaldnak sikerült elsőként és eddig egyetlen ugróként a Turné mind a 4 állomásán nyerni! Ezzel a Négysánc turné legnagyobb mítosza szakadt meg!
- 2005 jan. 9-én a világ eddigi legnagyobb ugrása történt nagysáncon! A finn Janne Ahonen akkorát ugrott Willingenben, hogy a videó mérőrendszer nem jelezte Ahonen 155,5 m.-es ugrását, mivel csak 152 m.-ig volt kalibrálva, így ez utóbbi került be a jegyzőkönyvbe!
- Ugyanez év márc. 20.-a mérföldkő a sírepülés történetében, ugyanis a norvég Björn-Einar Romören Planicán állította föl a jelenleg is aktuális világrekordot 239 m.-rel! Aznap egyébként 5-ször döntötték meg az addigi világrekordot /3 hivatalos és 2 bukott ugrással/.
- A 2005/06-os Négysáncturné során egy újabb rekord született, ugyanis a turné történetében először fordult elő, hogy a 4 verseny 8 ugrása után két versenyző is tizedre pontos eredménnyel végezzen az első helyen! Ez a "bűvészmutatvány" Janne Ahonennek és a cseh Jakub Jandának sikerült!
- Két évre ráAhonen ötödszörre is tarolt, letaszítva ezzel egykori példaképét, a német Jens Weißflogot a trónról, kivel addig "társbérletben" őrizte a Négysánc győzelmek rekordját!
- 2009 nyarán a FIS új szabályokat próbált ki a Grand Prix-n a rosszabb időjárási viszonyok kiküszöbölése érdekében! Az egyik a szélkompenzáció, a másik a beülőváltoztatás szabálya! A versenyzők amikor jönnek a nekifutón különböző szélviszonyokkal szembesülnek és ha valaki előnyösebb helyzetbe kerül egy esetleges szembeszél esetén ezt próbálják a szélkompenzációval kiszűrni azáltal, hogy mérik a szelet és ezzel a szélértékkel és egy képlet segítségével korrigálják a pontszámot. A beülőváltoztatás szabályát akkor alkalmazzák majd, ha verseny közben megváltoznak az időjárási körülmények. Hogy ne kelljen emiatt újrarajtoltatni a mezőnyt /mint eddig/, ezentúl lesz mód menet közben változtatni a beülőn, ebben az esetben lesz egy pontszám, amivel szintén korrigálják a versenyző teljesítményét!
A síugrás olyan sport, melynek szinte minden eleme módosult az elmúlt évszázadban! Az ugrások nagyobbak lettek és biztonságosabbak. Sőt! A síugrás technikája is más lett. A versenyzők eleinte lengetett karokkal ugrottak. Ez volt az ún. karkörzéses stílus /pl. Birger Ruud így nyert olimpiát 1936-ban!/.
A szabályok az 50-es években megváltoztak, amikor is repülés közben az ugró a kezeit maga előtt kinyújtva tartotta. A csepp-stílus a 60-as években terjedt el.
Itt az ugró a kezeit a teste mellé szorította és nem előre nyújtotta.
A parallel /párhuzamos/ stílust a 90-es évek elejéig alkalmazták. Itt a lécek ugrás közben párhuzamosan a test előtt helyezkedtek el!
Egy igazi "forradalom" zajlott le 1985-ben, amikor is egy svéd ugró, Jan Boklöv /fölső kép/ olyan technikával ugrott, hogy a sílécei nem párhuzamosan voltak egymással, hanem egy "V" betű formáját képezve. Ennek köszönhetően a test előtt-mellett széttárt lécek nagyobb felületet adtak, mint a test előtt párhuzamosan lévő lécek, így csaknem 30%-kal nőtt a felhajtóerő, ezáltal hosszabb ugrásokat tett lehetővé.
Az ugrók mindössze 3 méterrel a lejtő fölött repültek, míg a korábbi stílus követői 6-7 m. magasságból gyönyörködhettek a tájban. Ennek ellenére a bírók eleinte szkeptikusan fogadták ezt a stílust, melynek használatáért komoly pontlevonásokkal súlytották a versenyzőket. Aztán heves viták után a FIS úgy döntött, hogy a V-stílust hasonló módon kezelik, mint a korábbi klasszikust és az 1992/93-as szezontól már nem vonnak le stíluspontokat a V-alak miatt. Ennek eredményeként a régi stílus lassan feledésbe merült és ma már minden versenyző ezt használja!
Az új stílussal Boklöv egyébként 1989-ben 5 győzelemmel megnyerte az összetett VK-t!
Jens Weißflog volt az egyetlen síugró a történelemben, aki mind a klasszikus, mind a V-stílus használatával versenyeket tudott nyerni!
Más ugróknál ez a változás komoly problémát okozott, sokan közülük az új stílus elterjedése karrierjük végét jelentette!
Egyes feltételezések szerint azonban nem Boklöv volt az, aki a V-stílust elsőként alkalmazta, hanem a lengyel Miroslaw Graf, akit 1969-ben kinevettek versenytársai a stílus használatáért, a zsűri is alkalmatlannak tekintette az ugrást!
Azonban ő tudta, hogy a V-stílus jobb volt, mint az előző, hiszen lényegesen hosszabb ugrást ért el vele. Graf a mai napig elégedetlen azzal a ténnyel, hogy nem ő vált híressé a stílussal, hanem a svéd!
Jó hír /vagy ki tudja?/, hogy a nyári GP-n alkalmazott új pontozási szabályt (szélkompenzáció) a szűk két hét múlva kezdődő VK-szezonban csak néhány versenyen alkalmazzák, egészen pontosan a Team Tour és az Északi turné versenyein /össz. 9 versenyen a 28-ból/!
A síugrás "nagyhatalmai" /Aut, Ger, Fin, Nor/ közül egyedül a finnek nem büszkélkedhettek eddig sírepülősánccal, így 2007 jan.-jában jött az ötlet, hogy itt is /egészen pontosan a lappföldi Ylitornióban/ épüljön egy minden igényt kielégítő óriássánc, mely a feltételezések szerint optimális időjárási viszonyok között akár 250 m.-es ugrások elérését is lehetővé teszi!
Akkor a nagyszabású projekt a becsült költségek hiánya miatt hiúsult meg, most viszont úgy néz ki minden lehetséges technikai és anyagi probléma elhárult, így zöld jelzést kapott a repülősánc építési munkálatai.
A közel 30 millió euró költségvetésű építkezés első lépéseit már a jövő hónapban elkezdik, befejezését pedig 2012/13-ra tervezik.
A létesítmény az Ylitornio-Aavaksan sportközpont nevet viseli majd, ahova egy HS140-es nagysáncot is építenek. A sáncok számára 2 alagutat vájnak a 242 m. magas hegy /Aavaksan/ gyomrába, melyek lesíkló része így fedett /!!!/ lesz.
Miután a FIS jóváhagyta Walter Hofer közölte, hogy a nov. végén kezdődő VK szezontól a versenyeken fináléba (30-ba) jutott síugrók közül nem csak a legjobb 10 kap pénzjutalmat ezentúl (lásd a fölső táblázatot), hanem az összes pontszerző, tehát a legjobb 30! Eszerint egy ugró minden egyes pontért 100 svájci frankot /CHF/ kap (mintegy 66 eurót)! A győztes jutalma 10 ezer CHF lesz, így harmadannyit keres majd egy megnyert verseny után, mint tavaly!
A VK összdíjazása ezzel az új díjrendszerrel a versenyen az eddigi 70 ezerről 71.800 CHF-ra fog emelkedni!
(az alsó táblázatban egy adott versenyen megszerezhető új pénzdíjak)
A FIS döntésének biztosan lesznek támogatói és ellenzői, mindenesetre így azok az ugrók is keresnek majd egy kis pénzt, akik eddig nem tartoztak a síugrás élvonalába!
Arról nincs hír, hogy a VK csapatverseny, valamint a Grand Prix pénzdíjai is változnak-e majd ezentúl...
Az 1. versenynapon az oroszok remekeltek, Kornilov 2007-es pragelatói Universiade győzelme után most állt másodjára a dobogó tetejére /Vassiliev 3., Ipatov 4. lett/.
Ahonen pedig mindkét napon pontszerző /22., 27./ lett, no nem Janne, hanem öccse, Pasi. 2002 dec.-e óta /Lahti - COC, 28./ nem sikerült egy versenyen sem a 2. körbe kerülnie, hosszú sikertelenséget szakított meg ezzel.
A 2. napon az orosz elit nem vett részt, miképpen sajnos egyetlen magyar sem a versenyeken!
A 16 nyári GP alkalmával összesen 107 egyéni és 12 csapatversenyt rendeztek.
40-en szereztek eddig legalább egy GP verseny győzelmet, 77-en álltak fel legalább egyszer a dobogóra érmet szerezve ezzel!
A legtöbb GP sáncrekord G. Schlierenzauer nevéhez fűződik /4 helyen tart rekordot: Einsiedeln 121,0 m., Courchevel 134,5 m., Klingenthal és Pragelato 143,5 m./
A következő pár táblázat és szöveges adat az idei GP rekordjait tartalmazza.
A. Jacobsen és N. Kasai életük első GP győzelmét aratták a nyáron.
Hakubai győzelmével N. Kasai /37 év 3 hónap/ lett a legidősebb GP verseny győztes /a korábbi Harada volt, 2002-ben nyert 33 év 4 hónaposan/!
Első GP érmét szerezte D. Kornilov, E. Chedal, F. Yumoto és J.R. Evensen.
N. Dessum után E. Chedalnak sikerültújból GP érmet szereznie a franciáknak 1998 után!
A GP legnagyobb távolságát H. Olli érte el, 146,0 m.-t ugrott a klingenthali tréningen, versenyen pedig 140,5 m. volt a legnagyobb ugrás G. Schlier és R. Kranjec révén szintén Klingenthalban. AZ ukrán V. Veredyuk nevéhez fűződik a legkisebb távolság, aki 71,5 m.-t hozott össze a hinterzarteni normálsánc tréningjén, nagysáncon viszont A. Guignard produkálta a legkisebbet /Einsiedeln, kvali - 72,0 m./!
Két sáncrekord született a nyáron, A.Malysz ugrott 134,5 m.-t a courcheveli kvalin, valamint H. Olli 146,0 m.-t a klingenthali tréningen /mindkettő nem hivatalos!/.
4 bukás volt /kettő versenyen, kettő kvalin/ komolyabb sérülés nélkül.
7 ugrót zártak ki a versenyekről különböző okok miatt.
Legnagyobb pontszámkülönbséggel R. Kranjec tudott nyerni Hakubában /8,0 p./, a legkisebbel pedig B.E. Romören /0,4 p./ Einsiedelnben. S. Ammann szerezte a legtöbb pontszámot egy kör alatt /Hinterzarten - 149,6 p./, valamint a legtöbb összpontszámot is /Courchevel - 289,9 p./.
G. Schlierenzauer nyerte a legtöbbször a versenyek egyik körét /4-szer/, a legtöbb versenyt azonban S. Ammann /zsinórban az első hármat/!
A pontozóbíráknak legjobban A. Jacobsen ugrása tetszett a zakopanei 2. versenynapon, 1 pont híján max. pontszámot elérve /59,0 p./
Legtöbbször R. Koudelka, T. Hilde és A. Jacobsen ugrásait díjazták a legmagasabb pontszámokkal a bírók a versenyeken, kvalikon /3-3-szor/.
M. Fettner és T. Hilde tudtak a legtöbbet javítani a versenyek 2 köre alatt, előbbi Courchevelben, míg utóbbi Klingenthalban tudott előrébb lépni 16 helyet 2. körös remek ugrásával, ellenben a legtöbbet A. Wank rontott Pragelatóban, 18 helyet!
J. Damjan viszont 1. körös dobogós helyezését sikerült elrontania úgy, hogy a 2. körben 17 helyet csúszott vissza Einsiedelben.
A legnagyobb szelet Pragelatóban mérték, olykor 3,0 m/s-mal fújt a versenyen! A legmelegebbet a hinterzarteni tréningen mérték, 28 fokot, ezzel szemben a leghidegebb viszont tegnapelőtt volt, a klingenthali kvalin mindössze 5 fokot mutatott a hőmérő. A legnagyobb elugrási sebesség a Dellasega testvéreké /Diego és Roberto/, a pragelatói kvalin 96,1 km/órás sebességgel rugaszkodtak el a sáncasztaltól, ennek ellenére nem sikerült kvalifikálniuk a versenyre madukat.
A GP-n kipróbált új szabály következtében jóval többször változtatták a beülőket, mint eddig bármikor! Éppen ezért a legtöbbször használt beülő a 14-es volt, melyet 373-szor használtak az ugrók. A legkisebb beülő a 6-os /1-szer/, a legnagyobb pedig a 23-as /13-szor használták/.
(Megjegyzés: a versenyek és kvalik mellett a tréningeken és próbakörökön használt beülők is bele vannak számítva!)
A legtöbb ugró a hinterzarteni kvalin indult, számszerint 79-en, ahol 18 nemzet ugrói képviseltették magukat.
