Keresés

Csak ez érdekel

 

Közepében hiszek

ilyen a vallásom

kört rajzol ujjam

meg érintőt, egyenest

odabököm a pontot

na az vagyok ott

távolabb egy vonat

azon jössz

tudom, a távolság

meg az idő

kikészítí a lelket

nem érdekel

a 3-ból 1 lesz

összenyomom az tered

meg a vacak időd

itt vagy velem

és csak ez érdekel!

 

 

Azt akarom...


















Azt akarom, hogy lángod fájón égjen,
sóhajod szavába szakadjon a lelkem
s egy életen át ifjú fejjel, vénen,
csak a Te szíved szeressen még engem.

Azt akarom, hogy viharedzett sorsom
és mélyembe búvó sok vesztett remény
a Te tenyeredben építsenek otthont,
belőlük csirázzon ki a szenvedély.

Azt akarom, hogy forrjon vágyam vére
és jéggé hűljön, ha majd nem leszel,
hogy együtt táncoljunk az élet zenéjére,
s hogy minden utam Hozzád vezessen.

Ne menj még

 

 

Ha még nem vagyok késő
ha kell megállítom az időt
ráülök a nagy mutatóra
csak legyél még egy szóra
a harangot leszerelem
ne múljon el nap nélküled.

 

Tündér

 

Lebegtem nem sokkal
ég és föld között
vitt a szél
lassan pödört

láttam lelkeket
úsztak, mind levelek
megakadtam egynél
ködös Tündér

nagy szemeivel
csak nézett
súgta bíbor ajkán:
*maradj még*

fülembe cseng
válaszom, értsed
hangom elakadt
*édes Tündér*

 

Engem szeretsz!

















Az alvók fülébe álmot súg a szél
sár-agyagos kézzel simogat az est
angyal-alakot ölt a lámpafény,
torkomba érzek gyűlni könnyeket…

Hallgatag az éj - időtlenül nyüzsög
tenyeremből eszik a megszelídült perc
a vén liget felől csak a csönd üvölt
világgá kiáltja, hogy csak engem szeretsz!

A földet érzem

 

Monoton dobog a szív

unalmasan nézek körbe

fel a lépcsőn emberek mennek

egy ismerős idebiccent

támasztom a hőségben

nem is értem a beszédet

olyan foszlányok kígyótaga

cigifüst elnyúló ködvonala

néha elhúz egy motor

nem ülnek rajta

a kormányt egy sofőr sem fogja

furcsa világ, zsibbasztó csend

csak a hangyák surrognak

egy légy csapdos lassítva

megáll minden,elfekszik a város

süket, néma és vak

csak a kiserkenő vér ízét

a fájdalmat hallom, látom

egy forgó harap arrébb a szélbe

lerogyok és a földet érzem....

 

Ölembe csuklik...

















Langyos mosolyodba mártózik az ajkam
rőt-pettyes tekinteted csordultig betölt
néma szavad ring hangtalanul rajtam
zsibbadt ereimben vérem hömpölyög.

Szívemre verődik gyönyörödnek terhe
forró szenvedéllyel imádjuk egymást
kérve, sírva, vágyva követellek egyre
kifúlva lüktet testünkben a láz…

Egy ütembe simul szívünk lüktetése
mellemen fekszik mezítelen árnyad
ájult kéjbe fúl, víg ködökbe téved
majd ölembe csuklik aléltan a vágyad.

...bocsánat, "mindent"! Félregépeltem!:)

Míg benne vagy...


















Míg érintem a fehér, puha selyemkezed
és zöld-arany íriszed csak nekem mosolyog,
míg ajkadnál a szíved beszédesebb
s a mosolyod körül felcsillan a csókod,

míg így tartasz forrón, szorosan átölelve
s néma éjlepelként borítod be testem,
míg csak körülötted kószál képzeletem
s a ki sem mondott szavad már ajkaidról lesem,

míg benne vagy a versem forró melegében
és visszanyerem általad rég elveszített hitem,
míg falevélként úszom csókod tengerében
hihetetlen boldogság járja át a szívem.

... a napokban jelent meg második verses-kötetem! :)

Örülök, hogy szépnek találod! A Te rímekbe szedett gondolataid is szépek! :)


Te csihold csak tüzed














Ha jámbor csöndemben keresném a szemed
és nem vetülne rám üdvöd melege
szívmagányom szorítná a mást ölelő kezed
s riadtan, görcsösen még inkább követelne.

Ha levetkeznéd rólam hű szerelmednek fátylát
meztelenné válnék, mint kő az út porában
Te csihold csak tüzed értem izzó lángját
s én perc-létemmel hímezlek sorsom vonalába.

Úgy kell

 

Engem most büntetsz

azért mert szeretlek

azért mert figyellek

fegyvert eresztesz

tessék, könnyen adom

nincs semmim, érted

rajtad kívül, ne tedd

vagy tedd, nem is tudom

gyere vissza csak egy szót

egy mukk, várok, száradok

nem szenvedni akarok

még van időm, a Hold regél

fényét várom, elfektet

hűs rejtekén a világnak

nem baj, biztos így kell

csak hallgatom tovább

ahogy a zongora szól...

Lángolok

 

Lángolok Éretted, néha már úgy érzem
Elégek Kedvesem! Szenvedés énnékem
A másodperc, mikor nem vagy ott mellettem
Drogként hatsz testemre, lelkemre, Egyetlen

Szerelem tüze borítja szívemet
Forró vérem lángol, fűti ereimet
Nem 40 fok csupán, mi Miattad éget
1000 Celsius járja át testemet

Veled álmodom nappal és éjszaka
Lényed tündöklése mindenem áthatja
Te vagy, ki repíti lelkemet magasba
Elsepri bánaton, visz égbe, csillagokba

(folyt.köv)

Szép a neved

 

Mikor először voltam

klavíroztam, ti hangok

olyan tiszta szűz, én

tengerben képzeltem

csak langyos víz lett

 

kemény csokoládé, kő

betaposott, megjárt nő

fiút akart nem tudtam

csak most értettem

mert voltam akkor 18

 

nem baj, sose volt, szép

ma is érzem leszűkült

kerek asszony, fehér bőr

csak most értettem

mert voltam 18 akkor

 

azóta megszálltam magam

érzelmek börtönében

várom a fehér asszonyt

csak most értettem

mert 18 voltam akkor.

 

 

Benned

 

 

Nézem, nem létező

csodás táj

kék hullámzó hegyekkel,

hallgatom, nem csobogó

hűs hegyi patakot

érzem, nem csókolom

ívelő puha szád

reszketve hozzádbújok

markolva párnám

halkulón, csak csendben

suttogva magamban

válj valósággá

benned ébredjek!

Egymás árnyékába













Parázna sóhajom lassú kéjjel ölel
arany-emlékpor hull a jelenre
indaként fon át lázas lüktetésem
koldusává válok érintésednek.

Csókod puha ívét ajkaimon őrzőm,
míg egymás árnyékába bújva pihenünk
vágyléptű gondolatom áthalad a csöndön
s feltörni vágyik hússzín szenvedélyünk.

Magamhoz szorítva bágyadt csöndbe súgom
szemérmetlen szavam egyre vetkőztet
fényedből nőve biztosan tudom
Te illatot adsz - én meg meleget.

 

Söröskorsó 

 

Elindultam réveteg

a véletlen hadd vezessen

közben verset fabrikáltam

egy szót de egyet nem találtam

fordultam hozzá, meg tehozzád

jaj én szerencsétlen nótás

versem így befejezetlen

félbeszabott torzó

pontolyanminte

egy felborult

söröskorsó

 

 

nemám

Egyszer ennek is...

 

 

Rólad álmodom egész ma éjjel
éjféltől reggelig az ágyban véled
tűz lobog szemedben nem is tagadod
bolondnak kevés őrültebb vagyok

Szádat figyelem édes szögletét
válladról leomló ruhád letépném
dörgés és villámlás semmi ahhoz
ahogy én most melletted vagyok

Annyiszor voltunk már közel dalban
gondoltad egyszer itt lesz a hajnal
síma száddal fülembe súgod
maradj még hadd álmodom

Átölellek vad szorítással
megfordult világ
zuhanó bombák
csak szólj még megint maradok
szeretni jobban úgy sem tudok
síma száddal nyakamhoz érj
Ez nekem már a világvég

Csókod örökre megírom
tested enyém kívánlak még
ahogy szórod illatod
szívem mindíg fogoly
bárhol szanaszét heverünk
nem fáj mert lebegünk
nincsen szó sem értelem
mit szóval nem tudok
azt mással megteszem

Egyszer ennek is vége lett..

Az eső lemossa dús koronádról

a vért is, a hamut, a fáradtságot.

Tested a díványon bűntudatot nyújtóz.

Ásítozz, királynőm, most még unsz.

 

Igen, most még.

Kesernyés-édes

 

 

De jó puha mély, nagyís

alig szakadt bőrfotel

hűs combok ölelnek

csak terülök, elengedve

 

óceán tesz ilyet

egyszer feldob

majd levet

 

ne mondják rám

magam vagyok

se csillag, se felhő

itt lebeg a nincs

körbefon eleven

szabadulni, minek

  

időm vagdalom

szürke estékkel

nyakig érek, csíp

vagy könnyezek

egy kézre vágyom

világos kéne

fehér festékkel

kesernyés-édes.

 

Lehorgasztott fejjel

 

Néha a ritka is sűrű

de valamikor eltéved

vissza csak a remény

nyakörve rángatja

mert hallgat és figyel

fogai fájnak, nem téphet

a sakálok győznek

sokan leteperik

dús koronáját bevérzik

még tekint lapos kettőt

reménytelen vigasz

az eső azt is lemossa.

 

http://www.youtube.com/watch?v=WMnLqb_EPv0

 

Boldogok

 

 

Milyen vékony kosár a hold,

benne tart két csillagot,

nem tudom a nevüket,

de ha van itt egy csillagász,

ki kinyitja atlaszát,

mond majd két nevet

ők azok kik ma boldogok...

 

http://www.youtube.com/watch?v=kRL0rKkRkk0&feature=related

Szivárványt fest...















Szavad májusában lubickol a lelkem
felhőkből szab szárnyat vállamon a szél
színek szőttek prizmát gyönyörű szemednek,
ha rőt-pettyes íriszed szerelemről mesél…

Iker igézetté olvad tekinteted
sötétbe süllyed a boldogtalanságom
mohón kortyolom eper ízű csended
szívem körül szivárványt fest gyönyörű világod.

Tangó

 

Olyan tangóban vagyunk

onnan soha, nem szabadulunk

hiába vihar, zápor, kisiklás

szoríts magadhoz, ne tétovázz

 

most fordulj felém kedves

két szemedben úgy csillognak

azok az évek, felmetszett lelkem

az biztos, ez a tangó a mienk.

Csókjaid nyomán...


















Kitárult sziromként nyíltam tenyereden
viharszárnyaimtól örvénylett a perc
mohó szomjúsággal ittál belőlem
ámult szívem kémlelte mennyire szeretsz…

Látásom szavával idomultam hozzád
önfeledten tobzódtam hajad illatában
csókjaid nyomán nyiladozó rózsák
pirosra gyulladtak ölem harmatában.

Off.

 

Állítják, akik visszajöttek. Elhiszem.

 

On.

újjaimmal drappolok az asztalon

á, nem vagyok türelmetlen

csak várok, szeretek látni

ha egy szúnyog lassan belémcsíp

ha egy esőcsepp a szemembe hull

ha egy autó csikorogva alig elkerül

ha a pad mellé nevetve leülök

ha lekésem a repülőt

ha a fűnyíró majdnem nekem jön

bármit teszel, tesznek veled

minden ott van, itt van egyszerre

nem törölhetik el

nem vághatják el, téphetik szét

ne hidd, a mesék csak szavak

elfeledett történetek

mondom mégegyszer

törölni nem lehet, mert a Van

folyton él és létezik

 

El ne hagyj úgy, mint elhagytak mások.

Ki ne adj, mint kiadtak idegen rosszindulatoknak.

Csak repülj, csak reptess.

Vigyázok szárnyaidra.