örök dilemma, pláne így szép új cipőnél: kikötve levenni és úgy lerakni, avagy addig marad bekötve még bírja, és úgy állandóan fel-levenni ?
(sokszor ha 1x jól eltalálom kényelmesre a megkötést, másnapra tuti nem tudom pont olyanra megkötni/meghúzni... viszpnt ha úgy hagyom, egy idővel egyre lazább és lazább lesz ami megint nem jó)
Mégicsak kijöttem a Bükkből csütörtök előtt, bár nem egészen önszántamból.....A folyamatos eső és a csapat általános állapota miatt úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk a túrát :( Nehéz döntés volt. Az UB minden indulójának és az összes kísérőnek, segítőnek, szervezőnek nagy nagy kalaplengetés! Szuperek voltatok! Jövőre remélem személyesen láthatom ezt a remek versenyt!
Az normalis, ha a powerbar porban egy kis ido utan rozsaszines/narancssargas ragacsok jelennek meg? Ferbuarban vettem, kb 400 g-os, narancs izesitesu kiszerelesu doboz, marcius vegen hasznaltam belole valamennyit es most megint elovettem egy fel liternyi lotty keszitesehez. A lejarat elvben 2010/10, de meg kb a 3/4-e megvan.
Jól? Pár km-rel előtte láttam Balázst ott, ahol nem is volt ott. Legalábbis ezt állítja. De tudom, hogy csak átvág. :-)
Megörültem, hogy ott találtam az egész rózsabokrot és gondoltam, sokkollak benneteket egy kis énekléssel, hogy könnyebb legyen előttetek beérnünk. A nagy röhögésből ítélve nem jártam sikerrel. :-)
Én a múltkor a Garmin órám bújtatóját hagytam el valahol a Bükkben. Nem igazán kerestem sehol, egy bőr karóraszíj bújtatójával pótoltam. Esztétikailag talán bele lehet kötni, de feladatát maradéktalanul ellátja.
Huh, hát köszi. Nem úgy indult hogy én vagyok a csapatkapitány, csak úgy átvettem az irányítást. Remélem nem vették zokon a lányok. Úgy gondolom elég jó sikerült a szervezés, mert mindenki jól futott magához képest.
Egy banális kérdés: az Ultrabalatonnak áldozatul esett Sigma PC14 órám szíjbújtatója, filléres kis műanyagvacak, de nagy gyakorlati jelentőséggel bír. Pótolható valahol?
Ultrabalaton 2009 Staféta
Üdv Mindenkinek!
Már bő egy nap eltelt az eredményhirdetés óta, így volt időm lehiggadni és józanul megfogalmazni gondolataimat. Írásommal, véleményemmel nem akarok senkit megbántani, de azt elvárnám (és azt gondolom, ezzel nagyon nem vagyok egyedül), hogy a főszervezők a stafétásoknak legalább egy elnézéskérést megejtsenek.
Sokáig vacilláltunk azon, hogy céges csapatunkkal mely versenyszámban vegyünk részt. Végül is a staféta mellett döntöttünk, több ok miatt is: több kihívást rejt magában, pl. az éjszakai, magányos futás, a váltóhelyeken történő váltás lehetősége segít abban, hogy a csapat tagjainak erősségét-gyengeségét figyelembe véve állítsuk össze a váltási hadrendet, stb.
Elkészítettük időre lebontott váltási haditervünket, egyet 4:30-as átlagra, egyet 4:50-esre. Mindkettő azt mutatta, hogy bizony szombat este, vasárnap hajnalban baj lesz, mert hamarabb érünk a váltópontokra, mint ahogy azt kinyit. Erről jóval a verseny előtt e-mailben tájékoztattuk is a szervezőket, akik egy válasz e-mailben rákérdeztek a stratégiánkra, de erre már nem jött válasz. Talán annyi változás történt, hogy a honlapon (más változások mellett, erről még később) a befutó és néhány azt megelőző frissítő nyitását fél órával korábbra hozták. De sejtettük, ez sem elegendő.
Azt gondolom, Balatonboglárig minden rendben ment, az esőtől, széltől eltekintve, innen kezdődtek a gondok.
Stratégiánk lényege az volt, hogy a csapat (összesen 6 fő) nagyobb része (5 fő) 4-4 alkalommal fut alkalmanként 2-3 váltóhelynyi (7-11,5 km) távolságot, illetve félúton én futok egy hosszabbat (Máriafürdő-Szárszó 34 km), ez alatt a csapat tud valamennyire regenerálódni. Máriafürdőn át is vettem a stafétát, és 4:20-as tempóban belekezdtem. Boglár magasságában is még sikerült tartanom a 4:30 körüli tempót, amikor kiderült, hogy Bogláron meg akarnak állítani, mert túl gyorsan megyünk, és a többi frissítő- és váltóhely még nincs előkészítve… Én azonban nem álltam meg, utat csaptam a célban lévő emberek között és mentem tovább, a hangosbemondó meg is jegyezte, hogy a DÉMÁSZ váltó úgy döntött, továbbfut… Nem igazán értettem, hogy mi ebben a meglepetés, de kb 2 km után utolért a szervezők motorosa, és arra kértek, hogy a következő frissítőnél (Lelle) álljunk meg egy fél órára. Mivel nekem 34 kili volt tervezve, egyben, mert lábfájásom miatt, ha megállok, újra futni nem tudtam volna, kompromisszumot kötöttünk azzal, hogy a tervezett célomban, Szárszón állunk meg, és ott fél órára felfüggesztjük a futást… Ugyanezt tette az első helyen haladó staféta is, végül a 30 perceket nekik is, nekünk is korrekten jóváírták…
Fél órás megállás után Szárszóról fizikailag a 3. helyen futva, a valóságban azonban 2. helyről indultunk tovább. Innen kezdődött az igazán érdekes és élvezetes csata az 1-3 helyen állók között :-)
Kezdett sötétedni: világosban többnyire jól észrevehetők voltak a kifestett nyilak (aki az út jobb oldalán futott, az megtalálhatta), de azokon a helyeken, ahol nem volt közvilágítás vagy nem működött (pl. Balatonakarattya szinte teljesen sötétben volt), volt is eltévedés.
Balatonkenesén váltónkat a chip érkezése néhány perccel előzte meg, Alsóörsön azonban az első 3 staféta chipmérés nélkül ment át, és ugyanígy chipes eredményregisztráció nélkül értünk a célba. A balatonvilágosi frissítő éppen építés alatt állt érkezésünkkor (ha jól láttam, SK szorgoskodott…) a káptalanfüredi és a balatonfüredi frissítőállomásnak nyoma sem volt még, pedig ez előbbi keresésébe még a helyi rendőröket is bevontuk :-)
A kocsival előrementünk a tihanyi célig, ahol az első helyezett és a fizikailag 2.-ként beérkező csapat már bent volt. Hajnali fél 3 körül járt az idő. Amikor beértünk kocsival, azzal fogadtak, hogy hol a futónk… Ha fél órával később érünk be náluk, akkor ők a másodikok, ha fél óra alatt vagyunk, akkor mi… Befutónk ezt tudta, mindent kiadott magából, így kb 27 perccel értünk be a versenyben végül is 3. csapat után, azaz miénk lett a második hely (időnk 15 óra 47 perc, néhány másodperc…). Pontosítva: miénk lett a 2. hely a mi számítsunk szerint: a célbaérési időnket feljegyző hölgy fel is hívta a figyelmünket, hogy minden majd csak a időjóváírások után, az eredményhirdetéskor lesz végleges és akkor lesz a díjátadás is…
Ezek után nem volt kérdés, a vasárnap délutáni eredményhirdetéskor itt a helyünk… Visszamentünk Zánkára, a szállásunkra, ahol rövid alvást követően, vasárnap délelőtt a szombati zord időjárás után kellemes napsütés ébresztett bennünket. Ez pedig kiváló alkalom volt arra, hogy levezetésként, végre közösen, együtt felfussunk a Hegyestűre és vissza…Ezt követően zuhany, kicsekkolás, ebéd Örvényesen, tankolás, jégkrémevés és a futók bíztatása Füreden, majd du fél 4 körül visszamentünk Tihanyba, az eredményhirdetésre. Az eredményhirdetésig még volt egy bő óra, ezalatt kellemes beszélgetés, befutók köszöntése.
Az eredményhirdetés du 5-re volt meghirdetve, kb 20 perc késéssel kezdődött. Teljes izgalomban ültünk egy asztalnál, egyenpólóban, még Lótifutit is megkértem, hogy ha megyünk a dobogóra, készítsem már rólunk egy csapatképet… Először a női váltók díjazása következett, ezt követte a férfi váltók eredményének kihirdetése. De ezt követően még mindig nem mi jöttünk, először a tűzoltó csapatok versenyének helyezettjeit jutalmazták, majd jöttek a teljes távot párban futók, akik között Lótifutiék lettek az elsők, nagy gratula! Ezt követően… talán… De még mindig nem… Újraköszöntötték az első helyezett lány váltót, hiszen összesítésben ők lettek a 12.-ek… Ezt követően pedig a szpíker bejelentette: köszöni a figyelmet, 6-kor vár mindenkit az egyéniek eredményhirdetésére… Tettem még egy utolsó kísérletet, a főszervezőre rákérdeztem, aki rezzenéstelen arccal mondta: a stafétáknak nincs eredményhirdetés, nincs díjazás, az eredmények majd fenn lesznek a neten…. A totális lelki megsemmisülés és tehetetlenség helyzete… Egy dolognak örülök, nem hagytam, hogy a düh eluralkodjon rajtam…
Nem az a baj, hogy vasárnap du 2-kor otthon lehettünk volna este 10 helyett, ha nem maradunk ott az eredményhirdetésre. Nem az, hogy a balatonvilágosi frissítőt akkor építették, amikor az első 3 staféta már elment. Nem az, hogy nem kaptunk díjazást. Nem az a baj, hogy a hazaútban a kocsiból csekkolt, a honlapon lévő információ más feltételeket tartalmazott a stafétára, mint amelyek a nevezésünk leadásakor fennvoltak. Hanem az, hogy minden kis apró dolgot egybevéve az az érzésünk, hogy a szervezők a stafétát nem vették komolyan, azt nem értékelték valódi teljesítménynek, sem a verseny előkészítésekor, sem lebonyolításakor. Mi voltunk a „futottak még” kategória. Nyilván véleményem messze nem képviseli a stafétások teljes véleményét, de azért ne feledjük, 36 csapatban kb 200 fő vett részt ebben a formában.
Tisztában vagyok vele, hogy ebben a két napban nagyon sok embernek nagyon sok munkája, ideje, pénze fekszik, és azt gondolom, hatalmas hálával tartozunk mindazoknak, akik akár szervezési, akár fizikai munkájukkal, jelenlétükkel, mosolyukkal is segítették a futókat a cél felé. Azt is gondolom, hogy mindenki hibázhat, ez az élet velejárója. Ha valaki hibázik, azért nem szabad a fejét venni, de egyrészt az illetőnek illik legalább elnézést kérni a sérelmet szenvedett féltől, másrészt mindent elkövetni annak érdekében, hogy ez a hiba, baki ne ismétlődjön meg.
Gyönyörű és fantasztikus 2 napot töltöttünk a Balatonnál: a táj, a Káli-medence, a Balaton-felvidék falvai csodálatosak voltak! A futást, a kihívást kifejezetten élveztük, még akkor is, amikor ezerrel szakadt az eső Keszthely magasságában, és akkor is, amikor a zamárdi Mauro pizzériában nem vették fel a telefont, hogy előre tervezetten leadjuk a pizzarendelésünket…:-)
Hajrá Mindenkinek a 2010-es Ultrabalatonhoz!!!
Gratulálok minden Ultrabalatonistának én is! Külön az egyéni teljesítőknek, külön a stafétásoknak és a váltósoknak, valamint a rendezőgárdának!
Nagyszerű hétvége volt, egy nagyon vidám, aranyos csapatban (Futórózsák) futottam. Mindenki óriásit küzdött, önmagát is túlszárnyalva. A futásról majd még írok később, de annyit mindenképpen szeretnék most elmondani, hogy számomra a nap fénypontja az volt, amikor elkínzottan közelítettem a célhoz és a kanyarban ott vártak rám a lányok a csapatpólónkba és innen együtt, kéz-a-kézben futottunk át a célvonalon.
Nagy nagy hála olahtamas-nak és feleségének a segítségért. Úgy dolgoztunk együtt, minta n+1 alkalom lenne a hátunk mögött, pedig velem csak az első volt.
SC-nek is köszönet az ötletért. Igazából jó volt belekóstolni újra ebbe a műfajba. Relatív "olcsón" kaptam egy emlékeztetőt, hogy az ultra az sem nem lejtő- sem nem terepfutás, menjek szépen vissza a HHH-ra :-)
Ha jól számoltam 5:22-es átlaggal toltuk körbe a Magyar Tengert, ami jobb mint a tervezett, szóval okés.
Az útvonal nagyon szép, pedig nincs is benne a Vadállókövek...
Csak egy gyors bejelentkezés, hogy megköszönjem mindenkinek a frissítést, a társaságot, a szurkolást és a jó hangulatot.
Tavaly egyéniként, kísérő nélkül kicsit érzékenyebb voltam a hibákra, de mivel idén ismét váltóztam, nem hiányzott semmi. Bár az egyénieknek állítólag nagy királyság volt az eső, nekem a végére kicsit sok lett... de azért ismét jó móka volt.
Mivel a BéBu óta nem futottam 20 km-nél többet (na jó, ha a MB-et nem számítjuk, ahol azért inkább mégis sétáltam), kicsit aggódtam a saját pici szakaszaim miatt is, de mikor bekerültem a sok ismerős és ismeretlen őrült közé, megint beférkőzött a gondolat, hogy egszer mégis meg kellene csinálni. Különösen sajnáltam, hogy ilyen tökéletes időben nem lehet még egyszer megpróbálni a következő 100 évben.
Persze az is igaz, hogy ez ilyen kellemes időben egy igazi futóverseny volt, és nem az én Ultrabalatonom, amilyennek tavaly megismertem.
De azért az egyénieknek idén is nagy főhajtás. nagyon jó volt látni, hogy milyen jól megy mindenkinek. Kicsit túlzásba is vittem az azonosulást, mert mikor amatot megláttam a "célegyenesben", felkiáltottam, hogy "megcsináltuk", pedig hát, ugye... :) na, mindegy. Szóval nagy volt mindenki, aki ott volt. És köszi minden résztvevőnek az élményt.
Sziasztok! Nem tud valaki autót amelyik szombaton reggel megy Budapestről Miskolcra a Bükki Hegyi Maratonra és én is beférnék? Vagy azt is lehet, hogy az én autómmal jönne még valaki, akár hárman is.
Ezzel szerintem azt mondta, hogy ne menj el, csak azt akarta, hogy te magad vond le a tanulságot. Az "elölről fog kezdődni a kezelés" éppen nem biztatás egy orvostól.
Nekem is nagy élmény volt az Ultrabalaton. Vándorköszörűssel, Steve feleségével és kettes számú lányával alkottunk csapatot. Mindkét pontunkon a kiírt idő előtt áthaladt a zárómotoros és a pontot bontó autó is, így az összes technikai melléktevékenységgel együtt is sikerült időben zárnunk, és a kettő között egy kicsit pihenni is. Viszont a második ponton bő fél órával a nyitás előtt már ott voltak a stafétások, és az elsőket nem is tudtuk kiszolgálni.
Gratulálok Norbinak, Péternek és Andinak, hogy mostanra egy igazi nagy nemzetközi versenyt csináltak az Ultrabalatonból. Gratulálok a teljesítőknek is, nagy küzdelmek szemtanúja voltam. A francia, akit Ainariel látott Alsóörsön, a cél előtt már annyira ferdén járt (futásról szó sem volt), hogy meg kellett kérnie egy lányt, hadd támaszkodhasson rá, és így bicegve, óriási kínokkal az arcán tette meg az utolsó pár száz métert. Azt hiszem azonban, ez nem olyan eset, mint néhány másik, amiről mostanában szó esett, mert nem érződik rajta a maradandó sérülés előszele. A kialvatlanság dacára sikerült épségben, nagyon jó forgalmi viszonyok között hazaérnünk, ami minden alkalommal óriási eredménynek számít, és majdnem kilenc órát aludtam.
Basszus, van ebben az UB-ban valami. Nagyon, de nagyon jól éreztem magam. Igazán elérzékenyültem a végén a célban. Egyszerűen felemelő volt látni, érezni ott lenni. Köszönöm, hogy idén is átélhettem, elsősorban a H.lábaknak akikkel futhattam, a szervezőknek, minden segítőnek, és résztvevőnek. Olyan élmény amit nem tudok leírni szavakkal, amit belélegeztem, és lefényképeztem a sejtjeimmel. Köszönöm! ps: pont az 1negyedét futottam a körnek, jövöre nagyon szeretnék többet.
Le a kalappal az Ultrabalaton szervezői és rendezői előtt, köszönöm, hogy idén is létrehozták én pedig kipróbálhattam magam ott az aszfaltcsíkon, hol frenetikusan élvezve, hol szurkolva, hol monoton robogva, olykor küzdve, de zömében a jó társaságot élvezve. Köszönöm oláhtamásnak és nejének az n+1-edik depózásukat, csak annyit összegzésül ennek kapcsán: csak profikkal szabad dolgozni! Lúdtalp nagyot küzdött és szép időt futott mikor kellett. Párszor láttam falfehéren, azaz rendesen odatette magát! ;)
A pályavezetés csodálatos, akárki akármit mond, tényleg ez Európa legszebb futóversenye!
Gratulálok a résztvevőknek is, akiknek sikerült lefutniuk a vágyott távot. Jó pihenést, gyors regenerálódást!
