"...zöngétlen bilabiális plozíva előbb bilabiális frikatívává, majd zöngétlen labiodentális frikatívává válik... (két db. időben is elváló hangváltozás: (1) plozívából frikatíva, (2) bilabiálisból labiodentális)." ---------------------- Hogy miért nem becsülik a MAGYAR nyelvészeket?....
Én most ebben a nehéz helyzetben is felajánlok 100.000 Ft-ot, azaz 1.5 heti nettó jövedelmemet. (Bár lehetnék oly bőkezű, mint a legnagyobb magyar, ki egy egész évit!!!)
Nekem ez a munkáimhoz (talán ez túlzás :-(() kb. 1 hónap alatt megtérülne (az idő penz ugye). :-))))))))
S láss csodát Kedves Baudog! (a csudát, s én hallom a két szó jelentéskülönbségét ""fonomorfetikai"" alapon ;-))
Külön sajnálatra méltó, hogy a Czu-Fo ""etimológiai"" szótár elektonikusan rendelkezésre áll, s lehet elemezgetni akár statisztikailag is a benne szereplő dolgokat, s elkészült amolyan közmunkából, vagy esetleg magánemberek támogatásából (jó üzlet, mert azért behozta az árát bőven), a TESZ-nek annak a bizonyos igazsággyűjteménynek, mely mint tudjuk ezzel még várat magára, ilyenje nincs s gyanítom szerint nem is lesz. Hiába no az állami MTA pénzeket ennél hasznosabb dolgokra is lehet ám költeni. Én meg itten nyesegetem be a képeket belőle. Na de baromira nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a XIII. század előtti magyar szavak első írásos előfordulása (ismerjük ugye a hivatalos oklevelek, nem éppen köznyelvi tárgykörét - még a maiak is valahogy így sajnos) jelentős részben hely- és/vagy személynév eredetű. (?)
Mindenesetre érdekes. Nem akarok a hasamra ütve blöffölni, mert akkor mindjárt kapok a fejemre. :-((
"A hivatalos, un. mérvadó histórikusok közel egy évszázada azon fáradoznak, annak az igazolásán erõlködnek, hogy elhitessék: a magyar helynevek csakis a XI-XII-XIII. században vagy az után keletkezhettek, és semmi körülmények között sem elõbb. Ezért vetik el a nevezetes, régészeti adatok alapján megalkotott un. kettõs honfoglalás elméletet is. Fõ érvként azt hozzák fel, hogy létezik egy 670/75 körül írt munka: a Conversio Baguariorum et Carantanorum, amelynek hely- és személynevei egyértelmûen nem magyar nyelven születtek (Buzinica, Cella, Lindolveschirichun, Quartinaha, Sa~apiugin, Ortahu, Spizzun, Weride, etc.), holott ez a „Bajorok és karanténok megtérése” c. mû, állítják a mérvadók, a mi Dunántúlunk központi területérõl szól, mivelhogy a benne szereplõ Sala folyó azonos a Balatonba ömlõ Zalával, a Mosaburc helynév pedig azonos a késõbbi Zalavárral. Ez az írott forrás valós és létezõ, az idõrendje sem kérdõjelezhetõ meg, amint errõl már szó esett Heribert Illigig kalandos könyvének bírálatakor. Nem tûnt el tehát három évszázad és nem kitalált a VII-VIII-IX. századi európai középkor. Kitalált viszont az a mindmáig uralkodó állítás, hogy az idézett forrásban szereplõ Mosapurc azonos lenne a mi Keszthely melletti Zalavárunkkal. Ez az írott forrás az ausztriai Feldkirchen közelében fekvõ karinthiai Moosburgról beszél, amelyet hiteles és korabeli más írott és régészeti adatok is egyértelmûen és világosan megjelölnek, mégpedig korabeli oklevelek és Regino prümi apát leírása alapján. Ez utóbbi vitathatatlanul megjelöli, hogy III. Arnulf császár 888-ban a karinthiai Mosaburg várába utazott, amely Regensburgtól 140 km-re esik s az útvonala ez volt: Regensburg - Öttingen -Branau - Attersee - Mosaburg - Sankt Florian."
Igazándiból én nem akarok meggyőzni, s pláne nem le- bárkit is. Tanulni akarok. Jókora szenvedés ám indulatok kereszttűzében. Meggyőztem (-ődtem??) magam(at), hogy biz ott is valami van. Egy jelrendszer, mely illeszkedik nyelvünkhöz és nem csak úgy hogy prosztó jel megfelel a hangnak, jólhasználható teljességre gondolok, hanem képileg, sőt fonetikailag (hangzóösszeolvadás) is. Benne vannak ezek a dolgok a magyar hangtöténetben is, csak a pontos időhöz kötést a latin írások miatt rettenetesen rosszul gondolják. Pl. zapf-német (capf) az eredete a csap (n.) szavunknak, mert itt a magyarok, nem tudtak még a latin írások szerint c-t mondani szóelején és csere-bere - keresgessünk tsz hangokat az akkori latinban. Láss csodát volt. Mi csak cs-t tudtunk, ők meg azt nem. De miért írták C-vel, ami meg K-is? kikeró sziszeró, ciceró. Melyik?
A C-jel képe (rovás) az irány a das Ziel és a célt átszelő celőke - nyelvjárási. Cél szó eredete, csak is német lehet, mert baromira hasonlít és mint tudjuk az Ő őseik sokkalta híresebb íjjászok. Mi más lehetne? Óh drága tudomámunk!! mint német átvétel. "A magyarok nyilaitól ments meg uram minket!!"
És most egy bölcs LENINI mondás Nektek, mely biz hamarosan leválik az egész személy valójáról. (Mert minden emberből lehetnek jó darabok, melyet őrizni érdemes, sőt elvetni sem szabad.)
"Tanulni, tanulni, tanulni."
Boccs az offotértér, de jó lenne végre lecserélni azt a bizonyos FUra szemüveget. Mert bizony akár az írásokat is olvasva, azzal már nem kapunk semmi további okulárét. Valaki monoklinak hívta. S mi is lett mai jelentése? S milyen képi hasonlóságon alapulva, az állítólag idegen szó?
Semmi sem idegen tőlünk. Befogadó nemzet vagyunk. A magyar kissebségi önkormányzati törvény, messze a világ elé szaladt. S mi is lett itt belőle, a bízz nyissz métely miatt? Etnobiznisz. Jajj!!
"És persze a valóságot írja le a hangutánzó szó. "ropp" > ropog, roppan, stb."
Oly egyszerű lenne a magyar nyelv etimolyológiája, még ha kissé hosszúra is sikeredne, akárcsak maga a közös emberi lényegi igazán fontos, mindenkit, mindenkivel összekötő ősforrásos (nyelv)történelem.
*ROBB - ROBAJ - ROBBAN - ROBOG....... tudom, tudom, hogy ez ROPPANT nagy hülyeség a mai mószertan és egyáltalán tudásunk szerint. És én ROMokba ROM(o)Lok, OMLOK ettől szomorún........ ;-))
Bár főleg az indulat beszél belőled, melyet én messzire kerülni szoktam, de szerintem is érthető ez. Csak túlzottan el ne ragadjon hékás! ;-))
És kicsemegéztem neked egy makarenkói bölcsességet (fújj a mocskos szovjet kommunista!! :-((), mely megint csak a magyar nép nyelvén (is), a hangzó Bibliá(k)ban megmaradt, megragadt.
Fejezzük itt be a teológiai vitákat Kérlek, főleg olyan jóllátható (még ha nem is tudatos) szándékkal, hogy egymás torkának ugrasszuk az egyistenhitek különböző módozatait. (Kié az igaz Isten? - mely ma is rengeteg, rengeteg legvéres konfliktus felbújtója) De amennyiben birtokában vagy minden cselekedetének okával és miértjével, úgy általában a világegyetem felsőbb általunk még meg nem ismerthető szabályaival, akkor hintsd az igét! Addig is maradjunk Jézus tanításainál! A szeretetről, a megbocsátásról és a békéről. Nem semmi tanítás az biztos. Az élet tövénye valójában. "Élni, és élni hagyni" Mikor még nem jött el az ideje, mert tudás kevés a védelemhez, az maga lett volna az életellenes vétek. Bármely fontos foglalkozást is keressek Jézusnak (tanító, gyógyító, csodatévő), Ő volt a legnagyobb ember (????). Isteni képességekkel megáldott???
Hogy még Ő is tudott haragudni itt egy a bibliába is bekerült történet:
Tudod, amikor a fügefáról evett volna Jeruzsálembe (???) bevonulva. Megátkozta a fügefát, mely hamarosan kiszáradt. Ha jól emlékszem, ekkor történt, hogy azt mondta "ha annyi hitetek lenne mint ez a mustármag........."
Vagy ugye az ige messze nem csak a bibellia, mert az egy reader digest vállogatás. Tamás Apostól írásairól hallottál a gyermek Jézusról? Hát abban is benne van egy-két "csoda"tevés. Na meg az a mára már bevált prófécia tőle: "Eljön még az idő, mikor nem fogtok hinni a csodákban." S nézd meg a mai világot! Ha valami rendkívüli történik, akkor az a kérdés hangzik el: Hogyan csináltad? (("Csodák márpedig nincsenek". "Minden csoda hat napig tart."))) Taníts meg kérlek!! Magam sem tudom, hogyan csináltam, lehetne a válasz.
De én befejeztem... (mindig szétalternatívkodom magamat, bármihez is nyúljak) :-(((
Az Isten egy és ugyanaz, csak más és más megszemélyesítő, emberi motívumok kötődnek hozzá, más és más megnyilvánulásokat, igazságot osztó szavakat és cselekedeteket tulajdonítanak neki, akár még gyarló, önző emberi, ön- vagy nemzettérdekből táplálkozó ferdítésekkel is. (pl. ami a Királyok könyveiben áll) Szerintem sokkal jobb felfogás lenne, az Új-Szövetséget egy igen jelentős vallási reformációnak, amolyan korrekciónak, kiegészítésnek, jelentős javításnak tekinteni.
Ha a bosszúálló isten (özönvíz, Sodoma-Gomorra elpusztítása, egyiptomi 10 csapás stb-stb) a Jézus hirdette megbocsátó istenné vált, az inkább egy másik isten, mint „korrekció” vagy „javítás”
Ugyanaz az isten írta volna elő a „szemet-szemért”-törvényt és a „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”-t?
Ilyeneket bírsz írni erőid titáni megfeszítésével, de még így se lennél képes e topik több mint 33 ezer hsz-éből egyet is találni, ami ezt igazolná.
Ez a topic egy téma. Tehát, hogy az ebben a témában szembenállók más témákban is szemben állnak, természetesen nem igazolható ebből az egyből. Elégedj meg azzal, hogy ez valóban úgy van, ahogy állítom.
Nagyívű elméletednél sajnálatosan több bizonyíték van arra, hogy a hozzád hasonló "igaz hazafiak" gyengítik a nemzetet örökös rettegésükkel és képzelt ellenségekről, rettenetes összeesküvésekről szőtt elméleteikkel, amelyeket arra alapoznak, hogy a magyar esendő, harmatgyenge nép, a széltől is óvni kell, mert már tegnap is majdnem kihalt, de legkésőbb holnapután ki fog múlni.
Talán igazad lehet. De akkor valamit rosszul fogalmazhattam, ha így érthetted. A rettegés az aggódástól olyan távolságra van, mint a gyűlölettől a szeretet. Én és a hozzám hasonlóan gondolkodók nem rettegnek, hanem aggódnak. És figyelmeztetnek.
A történelmünket 1526-óta nem csak mi befolyásoljuk. Ezek nem csak külső befolyásolók, hanem köztünk élők is. Akik magyarul beszélnek, de idegenül cselekszenek. Kollaboránsok ők, olyanok, mint a fagyöngy. Élősködők.
A magyar harmatgyenge nép, mert ilyenné tették. Ha a szerb rendőrök kézifegyverekkel elindulnának, Budapestet is elfoglalhatnák 24 óra alatt. Ez a katonai helyzet. Morálisan is romjai vagyunk egykori önmagunknak, még az 50-es évek magyarjaihoz hasonlítva is.
Ma reggel, a rádió szerint 10 023 000-en vagyunk Magyarországon, a Kárpát medencében pedig már csak 12.200 000-en. Tehát fogyunk. Minden évben 40-50 ezerrel fogy a lélekszámunk. Már pedig ez az a szám, ami alapján beleszólásunk van Európa és a világ ügyeibe.
„Nagyra becsülöm a németeket. Sőt kezdek irigykedni rájuk azért a bámulatos szívósságért, hogy ha egyszer valamely pángermanisztikus eszme, legyen az bármily abszurdum, bármily badar, kicsírádzik az agyukban, nincs az istennek az a józan érve, amely azt onnan ki bírná tépni. Hogy a logika ellenük van, hogy a történelem lecáfolja őket: bánják is ők! Észre sem veszik. Nekieresztett kantárral, tüskén-bokron át vágtatnak tovább, mint az éjféli lovag. Az egyik elkezdi – rádupláz a másik, egekig földicsérvén elődjét az éles elméjű felfedezésért, kissé azonban mégis megróván, hogy túlszerény volt, holott annyi erővel többet is markolhatott volna. S így folyik különböző hangnemekben a variálgatás, mígnem végre úgy magukba, mint egész környezetükbe, egész komolyan beledisputálják a bogarat. A kezdetben még vakmerő hipotézis bebizonyított, kétségbevonhatatlan igazsággá dalmahodik előttük hovatovább hamarabb, melyre sziklaképp hivatkoznak utóbb, s szánakozó megvetéssel nézik le azt az ismeretekben, tudományban végtelenül elmaradt halandót, aki még némi szkepszist merne táplálni az ő tudományos megállapításukkal szemben.”
Sajnos, e gyönyörű szöveg ráillik nemcsak a pángermánistákra, hanem akármelyik közeli vagy távolabbi nemzet történetírásának akárhány iskolájára is! Történésznek, nyelvésznek egyaránt szokása volt, hogy felvett egy ugyancsak játszi ötletet, mint például, hogy a Bánffy családot eredetileg Bănescunak nevezték, és Örs vezér éppúgy román volt, mint Szent István királyunk –, utóbbit csak pár éve közölte egy különben remek folyóirat –, hogy a magyarok a szlovákok ellen hívták be a törököket, de az ő segítségükkel is csak Szlovákia déli peremét voltak képesek elmagyarosítani, és a többi; csak éppen az az érdekes, hogy a mi nagy akadémikusaink is, és tudós csemetéink is, akik oly éles-hegyes fogakkal-karmokkal csapnak le „sérült nemzettudatú” földijeikre, az ilyen lendületes idegen megjelenések láttán elvesztik harciasságukat, s mint az oldalba rúgott kutya, kushadnak be a csűr és a ganédomb közti hozzáférhetetlen rejtekükbe. Majd csodálkoznak, hogy a laikus köznép nem tiszteli őket.
Szőcs István http://209.85.129.132/search?q=cache:z4MyfoV0AzwJ:www.helikon.ro/index.php%3Fm_r%3D819+sz%C5%91cs+istv%C3%A1n+nem+tisztelik+%C5%91ket&cd=1&hl=hu&ct=clnk
Mit változtatna pl. a jelen helyzetünkben az, ha történetesen hun-, sumér stb. őstörténetünk lenne?
Ha valaki alacsony, akkor nem jó megoldás az hogy gőlyalábra áll. Így tesznek a környező magyarellenes országok. Ezért támadni kellene őket a hazugságaik miatt. Ezt nem látom a hivatalos magyar történészektől. (Persze, az is lehet, hogy nem vagyok képben, támadják, csak nem jut el hozzám. Mindenesetre csak azt olvasom, nem kell a szomszédok érzékenységét megsérteni!) Nekik a gólyaláb, nekünk pedig törpejárás! Mert bennünket visszafognak bizonyos erők attól, hogy leírjuk, kutassuk az igazságot. Ha valamit erőltetünk, akkor az előbb-utóbb visszavág!
A valóság az, hogy lehet kontinuitás a sumér-szkíta-hun-magyar között. Nem erőltetett, mint a finnugor, mert van törtéelmi alapja. Ezt támogatja a genetika is. Az az alternatív aki a fu rokoságot hiszi, mert az eredetit változtatta meg. De, ez csak egy rövid kitérő, amiről néhány év múlva fehér asztal mellett borozgatva fogunk kedélyesen adomázni!:-)
"(A "Victoria" és a "Secret" szókapcsolatról nekem intim fehérneműk jutnak eszembe, de ez legyen az én szocproblémám) Ettől eltekintve is minimum pikáns a hunok sikertörténete mint minden mai vezető kötelező olvasmánya, lévén szó egy sajnálatosan kihalt népről, ami talán mégiscsak, halványan és távolról arra enged következtetni, hogy mégse voltak olyan nagyon sikeresek."
Pajzán gondolataid írásodban is megmutatkozik. Te milyen kihalt népről beszélsz?
A magyarság kapcsolata a kereszténységgel jóval korábban kezdődött, mint az köztudott. A keleti kereszténység sok szállal kötődik hun-avar-szabír eleinkhez. Ennek vizsgálata nélkül a magyar őstörténet megértése aligha lehetséges.
Az avarok és a kötelékeikben érkező szabírok még korábbi közös hazájukból, a heftalita Hun Birodalomból hozták magukkal a Duna völgyébe a nesztoriánus kereszténység ismeretét. A heftalitáknak ugyanis három keresztény püspöksége is volt a források szerint a mervi, a gurgáni és a heráti oázisban - éppen az avar-szabír népességet kibocsátó területeken.
Az angol gyarmatosítás során, még a XVIII. században, Indiában felfedezett szanszkrit nyelvre alapozott indo-germán, ma indo-európainak nevezett faj- és nyelvelmélet alatt megingott a talaj. De megingott a finnugorizmus hipotézise alatt is, mely az előbbiből fejlődött ki.
A tévesen „hurritának” elnevezett szabir eredetű népetnikum egy csoportját mindenáron árja, indo-európai őseiknek akarják elismertetni. A „hurriták” szabír-magyarok.
A „sumirok” történelme a szabir-magyar őstörténelem kétezer éves epizódja. A szabirok, a mezopotámiai agyagtáblák su, subar ősnépetnikuma hatalmas civilizációt fejlesztett ki, már évezredekkel a „sumirnak” elnevezett népcsoport előtt, tehát tanítómesterei voltak úgy a „sumiroknak”, mint minden utánuk következő népnek.
Régészeti, nyelvészeti és egyéb tudományos alapon is bizonyított, hogy az ősszabirok Árpád nagyfejedelmünk honvisszafoglaló szabirjainak az ősei (miközben nem feledkezhetünk meg a honvisszafoglalókhoz vérszerződéssel csatlakozó rokon onogur törzsekről sem).
A „sumir” nép és nyelve nem tűnt el nyomtalanul, mint ahogyan azt az indo-európaista történészek állítják.
1. Paul Emil Botta (olasz származású freancia konzul) hozta először napvilágra az első „sumir” leleteket Mosul mellett Khorsabadban, 1843-ban.
2. Sir Henry Layard 1845-ben feltárásokba kezdett Nimrud-nál és Ninivévél. 3. Emil de Sarsec, a basrai francia konzul 1877-ben tudomás szerzett arról, hogy Telloh-nál, Nasriah mellett, ősrégi szobrokat találtak. Azon nyomban feltáráshoz kezdett és ő is „gazdag „sumir” leleteket talált.
4. Robert Kolvdey (német ) 1899-1917 között Babylonnál kezdett feltárásokba 5. Walter Andrea 1903-1914 között Assur mellett kezdett régészeti munkába. 6. Sir Leonard Woolley (1922-1934) tárta fel a híres Ur-i királysírokat.
Ha elolvasnád a feltárásokra vonatkozó és napvilágra került bizonyítékokat, akkor nem állítanál ekkora sületlenséget, hogy kihalt a Hun-nép.
Történészek gyakran elhallgatják a szabirok szerepét, vagy leértékelik jelentőségét. A „sumirokat” eltűntté nyilvánítják, sőt a nyelvüket is holt nyelvnek tüntetik fel , miután nem találták meg bennük a saját őseiket.
S. N. Kramer: az Al-Ubaid-i preszumir nép a SUBAR. Ők adták az ős-sumir földnek a legfontosabb fejlődési erőket, ők voltak az első termelők, földművelők, állattenyésztők, haslászok, az első takácsok, bőrdíszművesek, kovácsok, asztalosok és kőművesek.”
A Te származásodat tekintve én inkább Darwin elméletét fogadnám el, bár ez mára megdőlni látszik, habár a Te esetedben ragaszkodnék ehhez a teóriához.
Hát neked sem lehet könnyű! Nem elég, hogy gólemekkel kell hadakoznod, de még aztat is tőled várja el a haza és az emberiség, hogy saját két dolgos kezeddel előbb megteremtsd azokat a gólemeket, amelyekkel aztán heroikusan hadakozhatsz!
"Miért van az, hogy a kétségtelenül ragyogó képességű magyarságot szürkíteni, kicsinyíteni akarók, tetteiket az egyedül hiteles érvelésnek beállítva, rombolják a magyarokban az elmúlt 60 év után megmaradt szikrányi kohéziót is, ami egyébként a lakosságból újra nemzetet kovácsolhatna és ugyan ők azok akik a Horn-Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai vonalat is hozsannázzák felbecsülhetetlen káraik ellenére?"
Ilyeneket bírsz írni erőid titáni megfeszítésével, de még így se lennél képes e topik több mint 33 ezer hsz-éből egyet is találni, ami ezt igazolná. Nagyívű elméletednél sajnálatosan több bizonyíték van arra, hogy a hozzád hasonló "igaz hazafiak" gyengítik a nemzetet örökös rettegésükkel és képzelt ellenségekről, rettenetes összeesküvésekről szőtt elméleteikkel, amelyeket arra alapoznak, hogy a magyar esendő, harmatgyenge nép, a széltől is óvni kell, mert már tegnap is majdnem kihalt, de legkésőbb holnapután ki fog múlni. Ki kell ábrándítsalak: nem fogunk kihalni, sőt nem is fenyeget ilyen veszély. A magyar egy tisztes, életképes és megbecsült nemzet itt, Európa közepén, saját (Fu rokonokkal bíró) kitűnő nyelvvel, kultúrával, viharos történelemmel... és sokkal lojálisabb kisebbségekkel, mint amilyennel nem egy, nálunk gazdagabb európai ország dicsekedhet. Hogy ki rombolja - szvsz csak próbálja rombolni - a kohéziót, ezt a kérdést saját magadnak kéne feltenned. De a világért se korlátozd magad, még te is beleférsz, nem tartok attól, hogy majd pont Puzdra téveszméi fogják felszámolni a nemzetet:-))
Retlax, mégis te mire fel vagy ennyire nagy mellényű? Hadd idézzem egy magvas hsz-edet (a sok közül), amire arisztokratikus szellemi gőgödet alapozni véled:
"Cartman: Sokszor észreveszem, hogy a magyar nyelv a valóságot írja le.
Retlax válasza: Egy-egy szó mindig szoros összefüggésben van valamely másikkal. Vagy származék, vagy származtató. Ha egyik sem, akkor hangutánzó. (Illetve idegen.)"
Segíccség! (A "Victoria" és a "Secret" szókapcsolatról nekem intim fehérneműk jutnak eszembe, de ez legyen az én szocproblémám) Ettől eltekintve is minimum pikáns a hunok sikertörténete mint minden mai vezető kötelező olvasmánya, lévén szó egy sajnálatosan kihalt népről, ami talán mégiscsak, halványan és távolról arra enged következtetni, hogy mégse voltak olyan nagyon sikeresek. Halkan megjegyezném még, hogy mi, ezerszeresen elnyomott és sötét összeesküvéseknek (ld. Fu nyelvrokonság) magyarok nem haltunk ki, sőt az olyan "silány, törpe aljanépek" is léteznek még, mint a hanti és a mansi (szovjet-orosz elnevezésük használata roppant helytelen egy olyan régésztől, aki állítólag saját népe becsületéért küzd a sárbatiprókkal szemben)
Amit nem értek, az az, hogy miért Pilátus a hibás? (Ne nyissunk már itt vallási vitát!! :-(()
Csak mellékesen jegyezném meg, hogy a római jog nem véletlenül maradt fenn és még napjainkban is tanítják, mint az emberi polgárosodott viszonyokra alkalmazott előírásrándszert.
Mondok erre egy példát. Az emberiség büszke arra, hogy az igazán civillizált országokban eltörölték a halálbüntetést. Mint afféle az élet ellen való a büntetéssel együtt egyúttal a bűnt is magára vállaló végső és sosem visszafordítható megoldást. És ha a teremtészet élettörvényeit vesszük alapul, akkor a jég hátán is megélő eszkimoknál ez amolyan ősi szokásjog. Ha valaki valakit megöl és ezek túlnyomó többsége mindig is férfi volt tesztoszteron hormon által motivált kényszerből is akár, akkor büntetése a következő volt:
Örök életében köteles volt, mindenben és feltétel nélkül szolgálni annak a családját, akinek az első parancsolat (jóval későbbi leírva nyilván, hogy ne ölj!) szerint ártott. Ebben a tövénykezésben az volt az igazi isteni, jézusi, hogy benne volt a bűnbánat és a megbocsátás lehetősége. Sőt szinte kényszere, melyet az egész közösség túlélése diktált. (az élet szava)
Na most aztán jól eltértem a tárgytól.... :-((((
Szerintem térjünk vissza arra, hogy miért nem jó nekünk a FUralizmus. OK??
"aki bebizonyítja nekem, hogy a hunok/szabirok állítólagos "napvallása" előbb volt, mint az óperzsák szárnyas napkorongja, annak komolyabb összeget fizetnék."
Jöhet! :-))
http://www.iranchamber.com/history/articles/iranic_identity_of_mauryas3.php p. 127. alatt nézd meg!
