Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
zeta 3 A kardnak szerintem egyenesnek kellene lennie és kétélűnek, vagy ez a japánoknál másképp van?
1. egyenes es ketelu kard az egyenes-es-ketelu-kard-hoz valo technikakkal hasznalhato hatekonyan. Az ives-egyelu kardhoz meg az ives-es-egyelu technika passzol. 2. eredetileg a japanok is egyenes es ketelu kardot hasznaltak, ami nagyon hasonlitott a kinai Csi-re. Aztan ahogy valtozott, fejlodott a technikajuk, harcmodoruk, hozzaalakult a kardjuk is. Igy lett ives es egyelu, amit a lovassagi harchoz es a ketkezes hasznalathoz fejlesztettek ki.
Hát vágni biztosan jól lehet vele, de marha nehezek ezek a kardok és esetlenek, ráadásul elég rövidek is, bár a kis sárga harcosok méretéhez biztosan passzolnak.
A wakizasi tenyleg rovid, de egy katana mar eleg hosszu. Ezen kivul nem csak vagasra, de csapasra, szurasra es vedesre(!) is alkalmas.
A japán filmekben amit látni lehet csapkolódás, az milyen stílus? Mikor előrántják a kardot és egymásnak rohannak mint két eszement, és nyissz az egyik elvágja a másikat. Ez tényleg így van, vagy csak a filmekben? Mert ez nem igazán nevezhető hatékony védekezésnek. Vagy ez csak egy japán harcos ellen működik? Egy rapieres fickónak már csak nem rontanának így neki, mert úgy végezné a szamuráj mint egy gombostűre tűzött bogár. :)
Az attol fugg, milyen japan filmet nezel. Ott is vannak B movie-k. :) A katanaval valo vivas igen intenziv, a hatasa szintugy, es az elso hiba valoszinuleg az utolso is. Ezert nem tartanak sokaig az osszecsapasok. Az a negyedoraig tarto vivogatas, amit az europai filmekben vegeznek D'Artagnan-ek, valoszinuleg azert kivitelezheto, mert a penge sulya es ereje is nagyon csekely. Konnyu tamadni vele de kunnyu haritani is. Ha a harito egy kicsit hibazik, legfeljebb megfogja a markolatvedo, vagy a borruha, vagy konnyebb serulest szenved. Ha egy katana lecsap, es nem haritjak megfeleloen, az eredmeny valoszinuleg egy sulyos eletveszelyes serules lesz. Osszeengedve a ket kardot es a hozzajuk tartozo vivasmodot, valoszinuleg a katana kerulne ki gyozteskent, ugyanis egy ketkezes kard csapasat egy rapier nem allitja meg. Lehet, hogy kozben kap egy szurast a tamado, de az meg tulelheto. Az europai hadviselesben sem allitottak szembe rapieres katonakat alabardokkal, pallosokkal, ketkezes kardokkal felfegyverzett egysegek ellen, mert ez ongyilkossag lett volna. :)
...a japán, mennyire volna hatékony más stílus és fegyver ellen, ahol védekeznek is vívás közben, nem csak támadnak.
A kendzsucu-ban is vedekeznek. :)))) Legalabb annyi fogas van vedekezesre, mint tamadasra. Ami erosen keteselyes szvsz, az egy katana szembeallitva egy kozepes meretu acelpajzsal es konnyu, kozepes meretu karddal. Ebben a helyzetben nem tudom milyen eselyek lennenek.
"Tökéletes? Hát vágni biztosan jól lehet vele, de marha nehezek ezek a kardok és esetlenek, ráadásul elég rövidek is, bár a kis sárga harcosok méretéhez biztosan passzolnak."
Mert eleve kétkezes technikákra alakították ki őket. Az én Shinto Katanám legnagyobb pengevastagsága (moto kasane) 8mm, a legvékonyabb részen (saki kasane) 6mm. A tömege kb. 1.1kg. Ezek nagyon masszív pengék, a vacakabb európai pengéket simán törik vagy akár át is vágják. A penge hossza az én kardomnál 74 cm (a habaki-t nem számítva). Persze lehet ezeket a kardokat is egy kézzel kezelni, pl. lóhátról másképpen nem is lehet.
"A japán filmekben amit látni lehet csapkolódás, az milyen stílus? Mikor előrántják a kardot és egymásnak rohannak mint két eszement, és nyissz az egyik elvágja a másikat. Ez tényleg így van, vagy csak a filmekben?"
Ez a stílus általában a párbajokra van kifejlesztve, ahol a cél az egyetlen vágással való győzelem, hiszen az ellenfél polgári ruhában van, nincs rajta páncél. Az ellenfél kardját általában nem blokkoljuk, max. elvezetjük, de inkább kitérünk előle, és vágunk :o) Vagy még szebb, ha azt akadályozzuk meg, hogy az ellenfél egyáltalán elő tudja venni a kardját :o) Ezt a stílust általában a iaido és battodo, kendo keretében gyakorolják: gyors kardrántás egykezes vágással, majd a kétkezes fő vágás, azután chiburi (a vér lecsapása a pengéről :o) és noto (a kard eltétele).
A csatákban mást stílust elkalmaztak, mert a páncélos ellenfél ellen általában nem volt elég egyetlen vágás. Ott általában nagy csihipuhi volt, hasonlóan az európai csataterekhez :o) Kaszabolás, vágd ahol éred...
Nem úgy értettem, csak nekem egy bozótvágó késre emlékeztető görbe izé nem testesíti meg a kardról alkotott elképzeléseimet. Ettől persze még lehet jó a maga nemében. Meg szép is, ha van akinek tetszik ez a forma.
A kardnak szerintem egyenesnek kellene lennie és kétélűnek, vagy ez a japánoknál másképp van?
"évszázadok tapasztalatai és fejlesztése után lett olyan, amilyen: szinte tökéletes."
Tökéletes? Hát vágni biztosan jól lehet vele, de marha nehezek ezek a kardok és esetlenek, ráadásul elég rövidek is, bár a kis sárga harcosok méretéhez biztosan passzolnak.
"A karddal együtt a kardforgatásai stílusok is alakultak, fejlődtek, a kettő összetartozik."
A japán filmekben amit látni lehet csapkolódás, az milyen stílus? Mikor előrántják a kardot és egymásnak rohannak mint két eszement, és nyissz az egyik elvágja a másikat. Ez tényleg így van, vagy csak a filmekben? Mert ez nem igazán nevezhető hatékony védekezésnek. Vagy ez csak egy japán harcos ellen működik? Egy rapieres fickónak már csak nem rontanának így neki, mert úgy végezné a szamuráj mint egy gombostűre tűzött bogár. :)
"Japán harcművészethez japán (stílusú) kardot használnak, ez evidencia."
Igen, ez érthető. Ezért is kérdezem hogy szerinted ez a stílus mármint a japán, mennyire volna hatékony más stílus és fegyver ellen, ahol védekeznek is vívás közben, nem csak támadnak.
A japán kard (nihonto) évszázadok tapasztalatai és fejlesztése után lett olyan, amilyen: szinte tökéletes. A karddal együtt a kardforgatásai stílusok is alakultak, fejlődtek, a kettő összetartozik. A stílus a kardhoz és a kard a stílushoz. Japán harcművészethez japán (stílusú) kardot használnak, ez evidencia.
Aha, és ehhez jön még az a görbe izé aminek egy tárcsa van a markolatán kézvédőnek. Hát nem csodálom hogy elveszítették a jappok a II. világháborút. :)
De komolyan, ha már ilyen komoly dolgokkal foglalkozol mint a vívás, miért nem veszel vagy csináltatsz egy igazi kardot.
Á, dehogy! Elég az én jó kis Shinto Katana-m :o) Szorgalmasan gyakorlom a Toyama Batto Jutsu-t, amit anno gyalogsági rohamra és amerikai katonák kivégzésére fejlesztettek ki :oDD
Egy ilyen eset már elég veszélyes és a megoldásához lőfegyver kellene, leginkább egy félautomata puska, de nem tartom valószínűleg hogy olyanunk lehet majd. Nem tudom mivel akartad volna lekaszabolni őket, de ha nem te vagy Conan a barbár akkor ne nagyon próbálkozz ilyesmivel, még ha esetleg jogszerű lesz az új jogszabályok szerint akkor se.
Olyan esetekre gondolok itt, amikor pl. anyámnál éjszaka felvágták a kerítést, és 4-5 gazember pakolta össze a cuccot, miközben anyám bent félt, és nem mert nekem telefonálni, mert attól tartott, hogy kiszaladok hozzá gyorsan, és felprítom a bandát, és én kerülök bajba a végén.
Akkor nem lesz érdemi változás :o( Annak kellene tükröződnie a törvényben, hogy a betörés és mindenféle személy- vagy tulajdon elleni egyéb támadás életveszélyes üzem, ugyanolyan, mint vonat elé ugrani.
Én már azzal is megelégednék, ha a rendelkezésemre álló eszközökkel védhetném meg a tulajdonomat és magamat. OK, nem kell lőfegyver, de a vonatkozó törvényen mindenképpen változtatni kell. Akkor legfeljebb nem lelövöm, hanem kettéhasítom a betolakodót.
A Kaliberben megjelent cikk a Horthy idők fegyvertartási rendszeréről (Szabadon letölthető volt- www.kaliber.hu -, ezért azt hiszem beilleszthetem):
"Fegyvertartási szabályok a két világháború közöttMilyenek is voltak a úgynevezett boldog békeidők lőfegyvertartásának szabályai? Egyszerűek, mentesek a túlszabályozástól és ésszerűek, pedig az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés (1921. évi XXXII. tv. 118 cikk) mindennemű fegyvernek, lőszernek az országba történő behozatalát, illetve kivitelét megtiltotta és a tilalom megszegőit kihágás címén maximum 2 hónapig terjedő elzárással is büntethették (boldog békeidők). Az 1927. évi XI. tv.mégis engedélyezte a nitrocellulóz vagy nitroglicerin összetételű vadászlőpor, vadász- és sportfegyverek részére készült töltényekben történő ki/behozatalát. Feltétel volt, hogy ezek hadi fegyverekbe használhatatlanok legyenek.A polgári lőfegyverek tartását miniszterelnöki rendelet határozta meg (9862/1920). Az engedélyt a rendőrhatóság (vagyis községekben a járási főszolgabíró, városokban a városi rendőrkapitány, Budapesten a főkapitány) adta ki, mégpedig külön vásárlási, tartási és viselési engedély formájában, ahol a viselési engedély minden esetbe feltételezte a tartási engedélyt, de ezeket egy okiratba is lehetett foglalni. Ki kaphatott ekkor ilyen engedélyt?a) Aki legalább 10 év óta magyar állampolgár.b) Teljes korú, vagy olyan 18 évet betöltött kiskorú, akiért atyja avagy gyámja felelősséget vállal, feltéve, hogy a felelősségvállaló megfelel a lőfegyvertartási feltételeknek (ekkor a nagykorúság 21 évtől kezdődött).c) Feddhetetlen előéletű és a hazafiság tekintetében sem esik vagy esett kifogás alá (pl. 1919-ben).d) Nem szenved olyan testi vagy elmebeli fogyatkozásban, mely őt a lőfegyver kezelése terén megbízhatatlanná tenné (orvosi igazolás nem kellett).Az engedély kiadását a rendőrhatóság megbízhatatlanság címén tagadhatta meg, ugyanakkor nem tettek különbséget a fegyver használati célja között. A tartási, viselési engedélyben is csak a fegyver azonosító adatait tüntették fel a viselőjén kívül, de azt nem, hogy mi célt is szolgál. A rendelet nem határozta meg még csak általánosan sem, hogy milyenfegyvert hogy lehet szállítani, viselni, használni, tárolni, mert a szabályozás alapja az volt, hogy aki a szabályoknak megfelel, vagyis megbízható és nem szenved szellemi fogyatkozásban, az felelősséggel fogja tartani, viselni a fegyverét és ezáltal nem szükséges fölösleges szabályozásnak alávetni. A tartható fegyverek darabszáma semmilyen tekintetben nem esett korlátozás alá. A tartási-viselési engedélyek visszavonásig voltak érvényesek. Érdekessége a szabályozásnak, hogy kizárólag a kereskedési engedélyek voltak illetékkötelesek. Az egyének számára lőfegyver- és lőszervásárlási, külföldre szállítási és behozatali engedélyek 1929-től illetékmentesek voltak (boldog békeidők).A vadászfegyverek tartási szabályai teljesen fordítottja volt a jelenleginek, ugyanis a jogszabály kimondta, hogy vadászjegyet nem kaphat, akinek lőfegyvertartási engedélye nincs, ugyanakkor a kiadott vadászlőfegyver- tartási engedély nem volt visszavonható azon a címen, hogy az illetőnek nincs vadászterülete saját tulajdonban avagy haszonbérletben (ekkor még nem voltak bérkilövő társaságok ), így elsődleges volt a fegyvervásárlási jog a vadászati jogosultsággal szemben. A kereskedelem ugyanakkor lényegesen bonyolultabb volt. Egyrészt, mert a forgalom jelentős részét a vadászfegyverek és lőszerek adták ki és ekkor alapvetően mindenki saját töltésű vadászlőszert használt, másrészt a lőpor állami egyedárusága miatt, vagyis lőport csak az állam állíthatott elő és osztotta szét a kereskedőknek a megállapított havi lőporilletmény szerint. Hogy milyen büntetés várt a fegyvertartás szabályainak megszegőire? Egy (1) hónapig terjedő elzárással volt büntethető, aki fegyvert, lőszert nagyobb mennyiségben titkon megszerzett, hatóságilag tiltott fegyvert készített, megszerzett vagy forgalomba hozott, illetve a kormány által tiltott időben külföldre szállított. Úgy szintén az is, aki engedély nélkül nyilvános lövöldét nyitott.Pénzbüntetésre ítélték, aki hatósági tilalom ellenére valamely község területén vagy ennek közelében lőtt, illetve aki lőfegyverét olyan személynek adta át, aki a fegyver kezelésére szükséges jártassággal vagy értelmi tehetséggel nem bírt. Nos tehát a két háború között mindazon polgároknak lehetett lőfegyver, akik megbízhatóak voltak, a rendőrségi nyilvántartásban sem politikai sem egyéb okból nem szerepeltek és természetesen meg tudták fizetni a fegyverek akkori árait. Megjegyzendő, hogy voltak úgynevezett fényűzési fegyverek, melyek sem sport-, sem vadászati, sem önvédelmi célt nem szolgáltak.Ide tartoztak a fegyvergyűjtemények valamint a párbajfegyverek. Ez utóbbiak különösen jelentősek voltak, hiszen az egész korban érvényben volt az 1897-es első kiadású Clair Vilmos-féle Párbaj Codex, mely a lőfegyverek egy azóta elfeledett használati módját szabályozta. Ezen használati módnak a gyakoriságán nem változtatott az a tény, hogy a korabeli büntetőjog a párbajt büntetni rendelte (a büntetés mértéke különböző időtartamú államfogház volt, melynek szigoráról elég annyit megjegyezni, hogy jogszabály előírta: a fogva tartott napi 5 liter bornál többet nem hozathatott be és az erkölcsösség jegyében egyszerre csak egy hölgy látogatót fogadhatott magánzárkájában).Ám, aki a párbajozók által kölcsönösen megállapított szabályokat szegve ölte meg ellenfelét, szándékos emberölés miatt került bíróság elé (1878 évi V. tc. 299. §). A pisztolypárbaj nem korlátozódott a sima csövű fegyverekre, bizonyos esetekben lehetőség volt huzagolt csövű pisztolyok használatára is. (A pisztolypárbajok korabeli szabályairól és történetéről egy későbbi számunkban lesz részletesen szó.) Nem voltak privilegizált (alanyi jogon, állásuknál fogva) fegyvert tartó személyek és a közhiedelemmel szemben a hadsereg és egyéb fegyveres szervek tagjainak is rendőrhatósági engedélyre volt szükségük a nem szolgálati lőfegyverek tartása céljából. A jogalkotó a fő célpontnak viszont az illegálisan tartott fegyvereket tekintette és ezt jogszabályban is rögzítette.A jogtalanul birtokolt vagy elrejtett lőfegyverek felkutatása végett jogosultak a rendőrhatóságok alapos gyanú esetében személymotozást, házkutatást, sőt szélesebb körű nyomozásokat (razziákat) is elrendelni és azon foganatosítása körül szükség esetében a katonai karhatalmat is igénybe venni – mondta ki a jogszabály.Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy egy rendkívül korszerű, a polgárokat feleslegesen nem terhelő és főleg nem szabályozó rendelkezés volt a korabeli, mely nemcsak a polgárok önvédelmi lehetőségeit fejlesztette, de jelentős mozgásteret biztosított a vadászatnak és a lövészsportok fejlődésének is.Dr. Bokros GáborÜgyvéd"
Kaliber 1998/6.szám
"hanem a túsztárgyaló seggfej" - Amugy egy teljesen normalis elismert szakember a maga szakteruleten! Mondjuk a Szena teri esetet elqrta de azota nagyon felkapott lett :-D !
Csak talan nem Ot kellene meghivni az ilyen musorokhoz!
Mint ahogy a keken elhangzott, hajlamos keverni a kocsmai bicskazast a keresztapa3-al!
Nem hiszed el: volt olyan, aki papírlap helyett a saját lábát emelte fel, és azzal körözött maga előtt, így a rosszfiú nem tudott lőni, mert a megtámadott mindig a pisztoly csöve elé emelte a lábát. Erre varrj gombot!
