Keresés

Részletes keresés

miskec4096 Creative Commons License 2009.03.11 0 0 128
A "meg" igekötőről...úgy tűnik nekem, hogy annak a fő szerepe nem pont szemléleti, hanem inkább konkretizáló. Íme a példa:

Mikor vetted a kocsit?
Mikor vetted meg a kocsit?

A "vesz" ige pillanatosságot jelent, így már magában befejezett. Miért akkor a "meg" igekötő? Ha jól értettem, a "meg" itt azt jelenti, hogy a kérdező már tudta hogy a kérdezett egy kocsit tervez venni. Az első mondatban pedig egyáltalán nem volt fogalma, hogy a másiknak új kocsija van. Tehát:

(Hú, ez nagyon érdekes, új kocsid van!) Mikor vetted?
(Na, végre vetted a kocsidat!) Mikor vetted meg?

A szemléleti oppozició itt pedig inkább szupletív lenne: vesz - vásárol.
scasc Creative Commons License 2009.03.11 0 0 127
v.ö.

Éppen bementem volna a szobába, amikor...
Éppen mentem volna be a szobába, amikor...
= Éppen mentem volna befelé a szobába, amikor...



Éppen megadtam a pénzed, amikor...
Éppen adtam meg a pénzed, amikor...
? Éppen adtam megfelé, amikor...

A sztenderdben ?megfelé nem létezik. Szabolcsban már hallottam (arrafelé határozottan szeretik felézni az igekötőket, ha folyamatot vagy irányítottságot fejez ki)


Összegezve, én is úgy érzem, hogy a fenti konstrukcióban az egybeírt alak egy előzőleg folyó folyamat befejeztét fejezi ki, míg az elválasztott a folyamat fennállását.
Előzmény: Törölt nick (122)
fraki Creative Commons License 2009.03.11 0 0 126
A tagadás kicsit más tészta, a tagadómondatok mindig fókuszosak, ezért az igekötő azokban mindig az ige mögött áll (kivéve, ha az igekötő van fókuszban: nem kimentem, hanem bementem).

A határozószóról már kifejtettem, hogy a meg félig alkalmatlansága igazolja, hogy az a pozíció határozói, és erős az az értelmezés, hogy a magyarban a progresszív aspektus nem tűri meg az igekötőt (csak a határozói szerepre alkalmasakat, határozói szerepben).

Egyébként megkérdeztem három embert, ebből két laikusnak nem tetszett az "éppen adtam meg a számomat" verzió, egy lektornak pedig tetszett. Ennyit arról, kinek mi létezik. De a létezésvizsgálat is megér egy külön misét, mert szerintem mi naponta rengeteg agrammatikus mondatot mondunk ki. Az a kérdés, hogy van-e olyan erős a progresszív aspektus, hogy a meg-et képes legyen beletuszakolni abba a pozícióba.

Úgy tűnik, nem nagyon, ritkán használt forma, ellenben fókuszt nagyon sokszor használunk látszólag indokolatlanul, szembeállítás nélkül (vö. újságcímek).
Előzmény: Törölt nick (122)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.10 0 0 125
No az lehet. De semmiképp nem ige, mint ahogy az előzményekből következnék.
Előzmény: rumci (124)
rumci Creative Commons License 2009.03.10 0 0 124
Hát szerintem akkor lenne igenév, ha el tudna válni: még meg nem történt, ha nem válik el, az épp a melléknévségének a bizonyítéka.
Előzmény: Kis Ádám (123)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.10 0 0 123

Még nem megtörtént...

 

Itt a megtörtént melléknévi igenév.

 

A meg határozói funkcióját nem igazoltad.

Előzmény: Törölt nick (122)
e_laca Creative Commons License 2009.03.10 0 0 121
Én úgy érzem, az "Épp megadtam" egy kicsit később van, mint az "Épp adtam meg".
Mert az utóbbi egy folyamatról szól, aminek a közepénél jött a rendőr.
Az előbbinél meg a végénél, a befejezéssel egyidőben. Vagy nincs is folyamat, egy időpillanatig tartott a megadás, és egyidejűleg jött a rendőr.
Előzmény: Kis Ádám (120)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.10 0 0 120

Valóban nem, azonban erőltetettnek érzem a mondatot, szerintem: "Épp megadtam..." . A meg itt sem határoyói funkciójú.

 

 

fraki Creative Commons License 2009.03.09 0 0 119
És ez hogy tetszik?

- Épp adtam meg a számomat Bélának, mikor jött a rendőr.

Itt nem lehet elhagyni az igekötőt.

Előzmény: Kis Ádám (118)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.09 0 0 118

Nem sok közöttünk a különbség. Mondjuk annyi, hogy én nem tudm elképzelni, hogy ilyet mondanék : Éppen írtam meg a levelet, mikor... Pláne nem írnék. Sőt, még azt sem tudom elképzelni, hogy veled ez előfordulna. Ilyet spontán nem teszünk.

 

Most sietek, ezét atöbbivel inkább egyetértek. (Nem nagyon nehéz...)

Előzmény: fraki (116)
LvT Creative Commons License 2009.03.09 0 0 117
Kedves miskec4096!

> > [LvT] (Amúgy nekem azt sem akaródzik mondani, hogy „5 órakor elkészült”. Itt is jobbnak érzem az „5 órára elkészült”. Ez most csak a naív nyelvhasználó véleménye: a –kor mintha folyamatos cselekvés egy időpontját fejezné ki.)

> Pedig ha 8-kor (el)indul a vonat? Vagy az előadás 2-kor befejeződik? Ezek pontszerű események.

A „naív nyelvhasználó” megfogalmazással arra utaltam, hogy szándékosan olyat fogok állítani, amit nem gondoltam rendesen végig.

Az elindul inchoatív, meglehet e tekintetben csak azzal kellene bővíteni a definíciót, hogy a kezdőigéket is felvesszük.

Ugyanakkor a –kor az én nyelvérzékem szerint egyértelműen másként „működik” a befejez ige mellett (ahol „jól hangzik”), és az elkészült mellett (ahol „rosszul hangzik).

Azt vetném fel – megint nem gondolom teljesen végig! –, hogy azon cselekvéseknél, amelyek a –kor határozóraggal kifejezett időpont előtt is tartottak, azoknak azután az időpont után is tartaniuk kell. — Itt azt használnám ki, hogy az befejez számomra pontszerű eseményt fejez ki, míg az elkészül (elkészít) esetén lényeges annak az a folyamat, amely a kész állapothoz vezetett.

Ha V jelöli a –kor-ral jelölt időpontot, # a cselekvést, akkor ilyenek lehetnek talán az idődiagramok:

I. Lehet:

1. folyamatos cselekvés egy köztes időpontja ---##################V##############---

2. pontszerű cselekvés időpontja ---------------------------------#V#-----------------------------

3. cselekvés kezdő időpontja: ----------V####################################---

II. Nem lehet

1. huzamos cselekvés végpontja: -------################################V-------
Előzmény: miskec4096 (112)
fraki Creative Commons License 2009.03.09 0 0 116
A "mondható-e" és a "létezik-e" nem egyenértékű kérdések. Mindkét kérdés nagyon nehezen verifikálható, de más okból. Az előbbi azért, mert szubjektív, maga a kérdés is, az utóbbi pedig objektívnak próbál látszani, de szintaktikai szerkezetek létezését nem olyan egyszerű vizsgálni, erre nem lehet csakúgy ráguglizni sem.

Tehát itt számít a nüansz. Azért tettem hozzá, hogy nem bántja-e túlságosan a fület, azaz hétköznapi beszédben szájra tud-e jönni anélkül, hogy észrevennénk a hibáját. A rákoncentrált szerkesztői magatartás nem ér.

Szerintem ha én ki akarom fejezni, hogy éppen írtam egy levelet, és bele akarom kódolni, hogy szándékomban állt a közeli jövőben be is fejezni azt, akkor különösebb probléma nélkül ki fogom bökni, hogy "éppen írtam meg a levelet"

A határozói szerepre pedig alátámasztást jelent az, hogy abban a pozícióban a "meg" kevésbé működik, mint az irányjelölő igekötők.

?Éppen írtam meg a levelet, mikor...
Éppen toltam be a kocsit, mikor...

Ha itt mindkét elemet ("meg", "be") egyaránt igekötőként elemeznénk, nem magyaráznánk meg, miért van a grammatikusságukban különbség. A határozószói viselkedés megmagyarázza, mert a "be" irányt jelöl, a "meg" nem.

Az is alátámasztás, hogy hajlamosak vagyunk még az "be"-t is valódi határozószóra ("befelé") lecserélni, ahogy írtad.

Az elképzelésem nem mond ellent annak, hogy a határozószók szoktak igekötővé válni, nem fordítva, mert itt nem határozószóvá válásról van szó, hanem arról, hogy az igemódosító egyébként is ingadozó mondattani értelmezését a pozíciója befolyásolja.
Előzmény: Kis Ádám (113)
cecilke Creative Commons License 2009.03.09 0 0 115
Az igekötők és a befejezettséghez egy kis adalék:
http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/98.html
bár alapvetően nem ez a téma, de jó kis példái vannak részedre
Előzmény: miskec4096 (105)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.09 0 0 114

Kedves miskec4096!

 

PÉldáidhoz azt szeretném megjegyezni, hogy az elindul és a befejeződik termináló igék, nem is nagyon lehetnek folyamatosak.

Előzmény: miskec4096 (112)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.09 0 0 113

Kedves fraki!

 

Természtesen nem jelöltem meg elemzési kereteket, hiszen ebben a vitában mondatok elemzése folyt, keretek nélkül, vagy mindenki által éppen odaértett keretekkel.

 

Lehet, hogy az én elavult nyelvtudományos műveltségem a hibás, de számomra úgy tűnik, a "mondható-e" azonos azzal, mint amikor Antal azt kérdezi, hogy "létezik-e".

 

Az igekötők határozosodására vonatkozó elképzelésedet én nem érzem jogosnak. (Az elképzelés és az érzem azonos tudományos szint :). Szerintem az igekötők nehezn válnak határozóvá, úgy tűnik, a folyamat fordított, határozószók válnak igekötővé. Konkrétan, a be sem, de a meg főleg nem tud határozó lenni, az erre idézett példák nem létezőek (azaz nem jogosultak a létezésre).

 

Az időintervallumos időhatározó problémájában egyetértek.

Előzmény: fraki (111)
miskec4096 Creative Commons License 2009.03.09 0 0 112
Kedves LvT,

(Amúgy nekem azt sem akaródzik mondani, hogy „5 órakor elkészült”. Itt is jobbnak érzem az „5 órára elkészült”. Ez most csak a naív nyelvhasználó véleménye: a –kor mintha folyamatos cselekvés egy időpontját fejezné ki.)

Pedig ha 8-kor (el)indul a vonat? Vagy az előadás 2-kor befejeződik? Ezek pontszerű események.
Előzmény: LvT (110)
fraki Creative Commons License 2009.03.08 0 0 111
Egy mondat létjogosultsága nem attól függ, hogy tudom-e/akarom-e elemezni (egyébként sem jelöltél meg keretrendszert, amelyikben elemeznem kellene).

Szerintem nem a legjobb fogódzó a mondatok grammatikusságára vonatkozóan az sem, hogy egy szerkesztői gyakorlatban javítanám-e, mert a szerkesztői gyakorlatban összefolynak a kötelező és a preferenciális korrekciók. Én valószínűleg elég sokmindent javítanék, ami egyébként grammatikus. Inkább valami olyasmi kérdést tennék fel: "mondható-e", "nem bántja-e túlzottan a fület".

Nekem az az elképzelésem, hogy progresszív aspektusban az ige mögé kerülő igekötő megszűnik igekötő (igemódosító) lenni, és sima határozószó lesz. Erre az irányt jelölő igekötők alkalmasak, a "meg" kevésbé vagy nem.

Továbbá azt vettem észre, hogy a progresszív aspektus nem szereti az időintervallumos időhatározót (nem tudom jobban fogalmazni, tehát az "egész nap"-os példák rosszabbak, mint az "éppen"-esek)
Előzmény: Kis Ádám (103)
LvT Creative Commons License 2009.03.08 0 0 110
Kedves miskec4096!

> Az én értésem szerint úgy tűnik, hogy csak a lezártságát, de nem a végét jelzi

Ez már számomra már túlzottan YAPT, a túlhajtott precizitás nem az én területem, úgyhogy ezen a szálon én nem mennék tovább. Mindenesetre megismétlem magamat a #97-ből: „a magyar igerendszer régóta közeledik a szlávhoz”.

Ezt úgy értem, a magyar nem tesz különbséget a lezártság és a vég között: ez a kettő egy kategória, de az elsődleges a terminativitás, a perfektivitás csak másodlagos (szlávhoz közeledő) jelleg. Emiatt, ha ki is fejez ez perfektív szemléletet, a nyelv még mindig terminatívnak, a terminativitás speciális esetének tekinti. Így a viszonyítás, ahogy ez a cselekvés az időben „elhelyeződik”, továbbra is terminatív.

(Amúgy nekem azt sem akaródzik mondani, hogy „5 órakor elkészült”. Itt is jobbnak érzem az „5 órára elkészült”. Ez most csak a naív nyelvhasználó véleménye: a –kor mintha folyamatos cselekvés egy időpontját fejezné ki.)


> megy - jár - jön és visz - hord - hoz. Van még valamilyen ilyen példa?

Többet olyat, amelyik tőigékből áll nem tudok felidézni. Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel nincs.

Nem tőigékből persze lehet, hiszen az ad (távolodó konkrét) – kap (közeledő konkrét) mellé lehet képezni a frekventatív adogat (általános, inkonkrét, határozatlan) alakot. A hív – küld mellé sem tudok primer harmadik tagot. Viszont nem primer eszközökkel viszonylag szabadon alkothatunk „triászokat”: eltáncol (távolodó konkrét) – odatáncol/idetáncol (közeledő konkrét) – táncolgat (általános) stb.

Persze az én elmémben nem is triász van, hanem kétszeres ellentét. Egyrészt van egy deiktikus szembenállás a távolodó, illetve közeledő igék közt. Másrészt ezek egy egységet alkotnak és így közösen állnak szemben, mint konkrét mozgást leíró igék az általános-határozatlan párral. Tehát (jön : megy) : jár, ill. (hoz : visz) : hord.

Ezért van az, hogy vannak deixis szerinti párok, amelyeknek nincs kontrétság szerinti antagonistájuk, pl. (hív : küld) : Ø, ill. (kap : ad) : Ø.

Ugyanakkor az inkonkrét (általános) tagon is kifejezhetjük a deixist, így más a teljes kontraszt kifejezhető, pl. (hoz : visz) : hord → (hoz : visz) : (elhord : odahord).
Előzmény: miskec4096 (101)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.08 0 0 109

Ne haragudj, de egy profi fordítónak ez nem okozhat gondot. Ha te tudod, akkor más is tudja. Amit írsz, az inkább arról szól, hogy a szlávok elcsábulnak, ha másik szláv nyelvről fordítanak, hogy a saját nyelvükön értelmezzék a szövegeket. A magyarok ennek nemigen vannak kitéve :)

Előzmény: miskec4096 (108)
miskec4096 Creative Commons License 2009.03.08 0 0 108
"Az igekötők eltérése még nem teszi a szöveget fordíthatatlanná, ott elegendő ismerni a megfeleléseket.. "

Ha vannak olyanok. Szláv nyelvek között sok ún. "hamis barát" van (az ugyanolyan hangzó szavak, de teljesen más jelentésű), pl.: život - oroszul "gyomor", horvátul "élet"; zahod - szlovénül "illemhely", horvátul "nyugat"; vrač - oroszul "orvos", horvátul "jós"... Így az igekötős igékkel is: oroszul "s'jest'" - horvátul "pojesti", oroszul "poest'"-nek inkább más jelentése van.
Előzmény: Kis Ádám (104)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.08 0 0 107

A dolog bonyolult.

 Ezt a mondatot:

 

Egész nap toltam be az autót a garázsba, de nem toltam bele.

 

nehezen tudnám folyamatos szövegbe elhelyezni. Itt arról lehet szó, hogy nem sikerült befejeznem a betolást, ezt inkább a nem toltam be egészen, vagy nem sikerült egészen betolnom formákkal fejezném ki. Azt hiszem, ez azért an, mert nem a garázs az érdekes az adott esetben, hanem az autó.

Előzmény: miskec4096 (105)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.08 0 0 106

Kedves fraki!

 

 

A cselekvés és az állapot különbségét nem nálam, hanem a hagyományos nyelvtanokban kell keresni. Az STRNyR elutasítóan idézi az igék szemantikai kategorizálását, azonban az aspektus vitatása során ezt nehéz kikerülni.

 

Ezt követően az Ady-versszak elemzésével pontosan egyetértek, és úgy gondolom, megmutattad, mi a cselekvés és az állapot közötti különbség. Lehet, hogy tévedek, de úgy érzem, hogy az aspektusnak az állapotot jelentő igék (vagy helyzetek) esetén más a szerepe.

Előzmény: fraki (100)
miskec4096 Creative Commons License 2009.03.08 0 0 105
Csak egy gondolat...tudom, hogy talán teljes butaságot mondhatok, de mégis...nem lehetne így:

Egész nap toltam be az autót a garázsba, de nem toltam bele.

?

Tudom, hogy a "bele" igekötőnek van olyan jelentése, hogy "szűk helybe, általában nehézséggel", de itt a "bele" határozószó is lehetne (vagy akkor inkább "nem bele toltam" lenne?).

Hű, de mivel választottam foglalkozni, ha a magyarok se biztosak róla... :-)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.08 0 0 104

Az igekötők eltérése még nem teszi a szöveget fordíthatatlanná, ott elegendő ismerni a megfeleléseket..

 

Amire utalrtam, az a до igekötő, amely az oroszban szisztematikusan használható a teljes befejezettség jelölésére (nem kizárólag). A fordíthatatlanság egyrészt abból követketzik, hogy a költő szójátékot képez a  szóalak két jelentése között (az említett, teljes befejezettséget involváló igekötő, és a dó hang a szolmizációban). Ezt természetesen nem lehet magyarul produkálni. De az is nehézséget okoz, hogy előszeretettel alkalmaz tagadó formát, azaz éppenséggel a befejezetlenséget akarja kifejezni:

 

pl.

А он шутил - недошутил,

Ezt kb. így lehet lefordítani: tréfált, de nem vitte végig a tréfát

 

vagy:

 

А он спешил - недоспешил

~ sietett, de nem ért oda

 

Nem hiszem, hogy ezek a megoldsáok az oroszban sztenderdek, de köznyelvi szinten érthetőek, magyarban még hasonló sincs.

 

A magyarban az kijön, hogy el nem küldött levél, azonban nem hiszem, hogy ezt cselekvő formában meg lehet oldani: ?a levelet el nem küldöm.

Előzmény: miskec4096 (99)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.08 0 0 103

Kedves fraki!

 

Azt, hogy a szubjektív elem alkalmazását irrelevánsnak tartod, szíves joga. Kérlek viszont, légy szíves, igazold morfológiai és szintaktikai elemzéssel ezt, az általad helyesnek tartott mondatot:

 

Éppen írtam meg a levelet, mikor valaki megszakított.

Továbbá ezt is:

 

Egész nap toltam be a kocsit a garázsba, de nem toltam be.

Ez most nem cikizés, csak én, kiadói szerkesztőként mind a kettőt kijavítanám,  törölném a meg, illetve a be igekötőket. Természetesen mindkét esetben a nyelvérzékem szerint járnék el. Szeretném tudni, milyen meggondolás igazolja a használatukat.

 

Az idézted határozói szerepet az írtam meg esetében egyáltalán nem tudom értelmezni, a be esetében én a befelé határozószót használnám, tehát Egész nap toltam befelé a kocsit a garázsba, de nem toltam be. És még így isszükségét érezném a tagmondatot kiegészíteni: de nem toltam be egészen| de végül nem toltam be| de nem sikerült betolnom.

Tisztén nyelvileg megfogalmazva: igazolandó, hogy a be, illetve a meg igekötők határozószóként viselkednek. De nem érzésre.

Előzmény: fraki (98)
miskec4096 Creative Commons License 2009.03.08 0 0 102
Nem fontos az, hogy horvátul tudsz-e, mert látható volt, hogy a horvát "nagovarati-nagovoriti" oppozicióról van szó. A magyarban ilyen pár csonka, mert a "rábeszél" igének nincs folyamatos jelentésű párja. Vagy mondhatjuk, hogy az oppozició szupletív: győzködik - rábeszél.

De szerinted az "ír - megír" pár a példámban lehetséges...hm.
LvT azt is mondja, hogy a beszélt nyelvben ez egyre több csúszik a szláv rendszer felé...
Előzmény: fraki (98)
miskec4096 Creative Commons License 2009.03.08 0 0 101
Kedves LvT,

"A megír ige a magyarban eredetileg terminatív, azaz a cselekvés végét, lezártságát jelzi."

Az én értésem szerint úgy tűnik, hogy csak a lezártságát, de nem a végét jelzi, mert ha mind a kettőt jelezné, akkor nem lenne baj megérteni, hogy a cselekvés vége pont 5-kor történt. Tehát, a magyar "megír" csak azt jelentheti, hogy "ír míg nem fejez be", de nem azt is, hogy "befejezi az írást". Az első jelentés a cselekvés totálitásával foglalkozik ("a levél készít"), a másik inkább egy új állapot alkotásával ("a levél kész").

"Vagyis a különbség némileg hasonlít a megy (szlk. ísť) : jár (szlk. chodiť) különbségre: aki megy, az eljut, aki jár, az odajut valahová."

Erről még egy kérdésem van. Találtam két olyan példás "triaszt", ahol az első ige célszerűtlen vagy egyszeri, a második célszerű vagy rendszeres, a harmadik pedig a beszélőhöz orientált cselekvést jelzi: megy - jár - jön és visz - hord - hoz. Van még valamilyen ilyen példa?
Előzmény: LvT (97)
fraki Creative Commons License 2009.03.08 0 0 100
Nem tudom, hogy itt nálad az állapotnak és cselekvésnek mi a definíciója, vagy hogy mi a különbség köztük.

A "Jöttem a Gangesz partjairól" egyébként trükkös, az Ady-szakirodalom csak inverz szórendnek nevezi, ami nyelvészetileg nyilván nem egzakt, de nem is kell annak lennie. Szerintem viszont egy tökéletesen megvalósított progresszív aspektus. Más kérdés, hogy a versben nem progresszív a jelentése, hanem azt jelenti, hogy "A Gangesz partjairól való vagyok." Viszont ezt így magyarul nem lehet kifejezni, ahogy Ady tette, így sztem helyesebb az az értelmezés, hogy Ady nem odaillő szintaktikai megoldással dolgozott, ami egyébként is szokása volt.
Előzmény: Kis Ádám (96)
miskec4096 Creative Commons License 2009.03.08 0 0 99
Hát ezt nem csak magyarra, hanem egy más szláv nyelvre is lenné nehéz fordítani, mert a szláv igekötős igék sem mindig ugyanazok a két nyelv között (vö. hor. "nagovoriti", orosz "ugovorit'").
Előzmény: Kis Ádám (95)
fraki Creative Commons License 2009.03.08 0 0 98
Nem tudok horvátul.

1.
*Egész nap(on át) írtam a levelet, de nem 'megírtam.

Fókuszos igekötővel ezzel a szórenddel legfeljebb csak más igekötővel való szembeállítást lehetne kifejezni (pl.: *Egész nap 'kiírtam a levelet, (de) nem 'megírtam.), de ez nemigen működik, hiszen értelmetlen.

Ez viszont teljesen jó:
- Egész nap írtam a levelet, de nem írtam 'meg.
Itt a "meg" fókusza valóban telikus-nem telikus ellentétet jelent.

És itt is érvényes a "meg" különállósága, mert ez necces:
- ??Egész nap írtam meg a levelet, de nem írtam meg.

Irány-igekötőkkel viszont -- bár trükkösen hangzik -- rendben van:
- Egész nap toltam be a kocsit a garázsba, de nem toltam be.

Szerintem olyasmi állhat a jelenség mögött, hogy az ilyen szerkezetekben az ige mögött álló igekötő sokkal inkább viselkedik egyszerűen határozószóként (ami érthető, hiszen a "befejezetté tevő" funkciójuk itt nem él), viszont határozói szerepre a "meg" alkalmatlan.

2.
Itt sem tudok horvátul, de én úgy érzem, teljesen képben vagy az igekötőket illetően. A rábeszél igekötős ige, következésképp befejezett, így ezzel fordítani nem-telikus igét nem lehet. És erre is igaz az, hogy progresszív aspektusba tehető.

- Éppen beszélt rá engem, mikor valaki belépett.

Még valami. Sokkal jobban működik a progresszív aspektus, ha csak egy időpillanatra hivatkozunk, ezért tettem mindig hozzá az "éppen" szót, és nekünk is ilyen példákat mutogattak. Ilyenkor a "meg" is jobban működik:

Éppen írtam meg a levelet, mikor valaki megszakított.

Ilyet lehet mondani, és itt a "meg" tényleg igekötőnek tűnik. Ez olyasmit fejez ki, hogy "épp írtam a levelet, szándékomban állt befejezni, de valaki megszakított".


A többiek hozzáállását azért érzem irrelevánsnak (itt-ott), mert egy adott nyelvi/szintaktikai kérdést nem lehet úgy kezelni, hogy "hát de azt a mondatot én máshogy mondanám".
Előzmény: miskec4096 (91)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!