"A bírónő szerint a megvádolt rendőrtiszt tévedés miatt azért nem büntethető, mert vélt jogos védelmi helyzetben volt: úgy hitte, hogy jogtalan életveszélyes támadást hárít el. "
Ez itt azt akarja jelenteni, (csak nem sikerül neki), hogy a rendőrtiszt tévedésben volt, tehát nem büntethető.
Ez csak a szokott műveletlenség a címlapról: "Az inkvizíció elítélte, majd 375 évvel később isteni embernek nevezték a tiszteletére tartott szentmisén." Emlékére, a lelke üdvéért, lehetne mondani egy sor megoldást, de misét nem mutatnak be valakinek a tiszteletére. Nem kötelező vallásosnak lenni, de igenis tessék utánanézni a terminológiának, ha már erről írnak.
"Semmi nem utal bűncselekményre, de öngyilkosságra egy francia portál szerint, amely állítólag megszerezte a boncolási jegyzőkönyv következtetéseit. Azt a boncolás sem lehet pontosan tudni, hogy decemberben mikor halt meg Ophélie."
Címlapon: King Kong helyett izraeli menekültek a dobozba. A cikkben a szerző egy bizonyos New Museum of contemporary art nevű intézményről ír, nem bírok rájönni, milyen alapon lett nagy M a Museum, ha a többi már nem vagy fordítva. Aztán megemlékezik az Empire States buildingről, mert nem ismeri a mondást, miszerint aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. Vagy nézzen legalább utána, hány db Empire State van Amerikában. Végül felfedi azt a titkot, hogy ő fekete munkás volt New Yorkban. Szegény szerző, persze megértem, szorítja ez az ádáz hírverseny, és nincs ideje végigolvasni a művét, nehogy valamelyik más internetes portál lekörözze.
Kopula nélküli nyelvekben igen gyakran jelölik ezt írásjellel. Így az oroszban pl. gondolatjellel: "Иван — учитель." A törökben vesszővel (pont úgy, ahogy itt!) "Ayşe, öğretmen."
Nem meglepő, bár a mai magyar helyesírási normával nem egyező eljárás.
Mert úgy képzelik, egyszerre csak akkora tartalmi egységre terjed ki az átlagos olvasó felfogóképessége. Rosszabb esetben nem képzelik, hanem magukon mérik le.
A mondat alanyi és állítmányi része között elég gyakori a kisebb-nagyobb szünet. Ez alkalmanként kiváltja a szöveg leírójából, hogy írásjelet tegyen oda. Újdonságnak nem mondanám, a kódexek kora óta rendszeres jelenség. Névszói állítmány esetén még csak nem is feltétlenül hiba, persze nem a vessző, hanem a kettőspont, esetleg a gondolatjel.
Tényleg nagyon zavaró, és egyre jobban terjed. Ráadásul a beszédben is meg lehet figyelni, hogy ilyen helyeken felviszik a hangot és szünetet tartanak, mintha két külön mellékmondat lenne. Csak nem tudom, melyik volt előbb: az énekelve beszélés, ami miatt szükségesnek is érzik ott a vesszőt, vagy a helytelen vesszőhasználat, ami miatt énekelnek.
A rendőrség és a helyiek szerint Marian Cozma gyilkosai, az Enyinget és környékét rettegésben tartó lakásmaffiózók közül kerültek ki.
Na ezt magyarázza meg valaki, hogy miért terjed a vessző az alany és az állítmány között, mert ezt már sokadszor látom, de nem értem az ezt elkövető logikáját.
