Vazze, Spacc, most lebuktál... te kizárólag metallt hallgacc, vagy a kedvenced, amikor 20 kilás kalapáccsal verik a fellógatott acéllemezeket. Külön imádod a rozsdáshangű etűdöket )))) és isteneid a mai zajból üzletet csináló hangászkodók.
Há ménem költözöl Ferihegy mellé... mennyei lenne a fülednek ezek szerint a nagy Boeing indulási fortisszimója )))
Megjegyzem: jáccad le meglepetésszerűen valamék Beethowen koncertet mondjuk egy ausztrál benszülöttnek... lehet tűpárnát csinál belőled ijedtében...
Ha axxonyállat helyett kutyád lenne, tunnád, h az jobban xereti a zenei zajokat (1812 nyitány) mint elöbbi... Föleg hangosan hallgatwa. Perxe megmagyárázni mindent megtucc, de amig nem wolt (wan) állatod, addig mennyé máshowa exet oxtani ebben a témában. )))
Érdekes, hogy a legtöbb eb nem kultiválja a porszívót, sőt.. A konzerv zenénél nem tapasztaltam azt, hogy zavarná őkelmét, hangversenyre meg nem fizettem be, így nincsenek tapasztalataim.:))
Nem gyüttem én az állatsereg érzékeny hallásával, hanem arra mutattam rá, hogy a zajtűrőképesség mennyiretág határok között vagyon.
De ugye te se vonod le azt a következtetést, hogy ha a te blökid relaxál a flex mellett, akkor a többi is élvezi, kérdezgesd csak dzogcsen-bátyót, hogy csipeszkutyája hogy szétkapja a pórszívót.....már ha be van kapcsolva...
Inkább az az általános - a mefigyelések szerint - hogy az állatok a fülüket, hallásukat arra használják, amire az teremtődött, és zömmel kerülik a szokatlan zajokat. Márpennig a zene - rezgés ide, recegés oda - nekik biza szokatlan. De majd a legközelebbi topictalin letesztelhetjük a dolgot, ha a karámban megiint lex pár vadcoca.
Szerintem nem kellene túldramatizálni ezt a kérdéskört. :-) A muzsika hallgatása (ebbe talán nem köt bele senki :-) ) az autóban elkövetve is lehet ugyanolyan megindító, mint egy csúcsszuper sokmillijós renceren!!! Szóval számomra nem sokat jelentenek ebből a szempontból a már kivesézett kérdések és erre szerettem volna annó is utalni, remélem (most már) érthető vagyok. Az otthoni rendszerem annyiban jelent pluszt ezek felett, hogy azt nagyan-nagyon, de nagyon-nagyon sokáig el tudom hallgatni anélkül, hogy bármi is zavarna, vagy fárasztana. Hozzáteszem mindezt úgy mondom hogy hallottam sok, a sajátomnál sokkalta "jobb hangú" (is kimondhatatlanul drágább :-D ) rendszert is!
Abban igaza van Linn mesternek hogy ez az egész ízlés dolga, de a másik ízlését is lehet respektálni.... :-)
"Na, erre szokta az asszony mondani, hogy nem süket a (fiú) kutya, csak alkalmilag, mint minden férfi. :-ppp" No, ez így, ebben a formában nem igaz. Nekem lány kutyám volt, de hasonlóképpen reagálta le a zajokat.:))))
Amig a zene idézőjelben áll, szerintem hagyni kéne a francba, az emocionális hatással együtt. Vajon ezek az állatok mit hallgatnak? Interpretációt vagy inkább mégiscsak a zenét, a maguk módján? Megmagyarázható a hangsorok által kiváltott hatás a hangok szintén maradva?
"ami a todomány mai állása szerint hangok (vö: légrezgés) szép egymásutáni és egyszerre megszólalásában nyilvánul meg."
Hol és melyik todomány mondja ki, hogy a zenének fenti megnyilvánulását köll hallgatni?:) U.i:.: Miféle személyeskedés? Meg se szólítottalak, nem állítottam rólad semmit, amibe beleköthetnél, stb. Akkor meg mi bajod?:)
Az én kutyám képes arra, hogy amikor pl. flex-el vágok vasat, ott horkoljon lehetőleg a lábamnál. Fel sem ébred, mivel nincs dolga, miközben hullik a szikra a bundájába, túlhorkolja a gépet is. :-)
Bezzeg, ha egy másik kutya elvakkantja magát a szomszéd utcában, képes még engem is fellökni, úgy rohan.
Na, erre szokta az asszony mondani, hogy nem süket a (fiú) kutya, csak alkalmilag, mint minden férfi. :-ppp
1általán nem keseredtem el, sőt! hogy Sly-t idézem a Dredd bíróból: "Tudtam, hogy ezt fogod mondani"
Akkor kard ki, kard!
Ammondó wok, hogy következtetésed nem állja meg a helyét. Az hogy háziállataink hogy reagálják le a dolgot, az nem bizonyíték, illetve nem a zenére és annak érzékelésére bizonyíték, hanem a környezeti hangok, és azok elviselésére szolgáló példa. Ők úgy vannak véle valahogy, mint amikor mi kimenünk a rétre, vagy beménk az erőbe - csicsrgés kuvikkolás, meg egyebek, arról már nem is bexélve, hogy nyárestelen a vízparton a békahadak kuruttyolása, vagy kiránduláso, a természetben nyáron szerelmeskedve az tücsköknek cirpelése minő élvezet....
Node! 24-36 óra talponlét és robot után mindezek elviselhetetlen pokolra kívánni valók egy ember számára. Ergó hangulatunk kondíciónk szabja meg hogy mit viselünk el, hovatovább élvezünk. (Mert mindenki úgy élvez... hogy egy klasszikust idézzek.. :DDD )
Nem akarlak elkeseríteni Spacc-lee, de ezt sem jól tudod. Bizony az állatvilág érzékeny a muzsikára, millió kísérlet bizonyítja ezt.
Vannak az állatvilágnban is kedvelt, és vannak nem kedvelt dallamok, amikre eltérő módon reagálnak. Olvass csak utána pl. a Koko gorillával folytatott kísérleteknek, vagy a tehenek kifejhető tejmennyiségének és bizonyos típusú zenéknek az összefüggéseivel kapcsolatos tapasztalatokra.
Saját tapasztalatom is van: bizonyos lemezek feltételekor a kisebbik kutyám pánikszerűen menekül, másoknál lefexik a két láda közé és hátrafordulva fickándozva jelzi, hogy dejól érzi magát.
A Garfieldünknek is van zene amitől belemászik az ölömbe és dorombol, mint a rossebb, aztán van amitől prüszkölve követeli az ajtónyitást...
Az hogy az állatok nem tanultak sem összhangazattant sem pentatóniát, az igaz. Csakhát a muzsika az nem elsősorban az észre, hanem az érzelmekre kíván hatni. A zeneszerzők és a darabjaikat megszólaltató előadók nem a kontrapunkt elméletéről akarják meggyőzni a hallgatóságot, hanem emocionálisan szeretnék őket megfogni.
Másrészt a kisbarátunk (szokásos) beszólása mindössze azért is volt csak egy gyenge flame bepróbálkozás, merthiszen annak előtte éppenséggel egy erősítő-kombó konzervmegjelenítő tulajdonságairól volt szó. Aminek végül is a lényege az volt, miképpen volt képes ipróbált rendszer meglengetni a Thiel membránjait...amik ugye úgy csinálnak hangot, hogy recegetetik a levegőt...
"ami a todomány mai állása szerint hangok (vö: légrezgés) szép egymásutáni és egyszerre megszólalásában nyilvánul meg"
+ ami az EMBER agyában mint zene tudatosul ellentétben más élőlényekkel - amik bár hallanak, de ezen emberi képességgek nem rendelkeznek - így bennük dallam ide, dallam oda kakofon lármának fogják azokat a bizonyos légrezgéseket hallani.
Gondolom vitaparnered erre az apró, bár nem elhanyagolható momentumra harapott rá, és tette szóvá. Magunk közt azért el kell ismerned, hogy nem a legszerencsésebben fogalmaztad meg - bár én értettem, s ezért nem is tartottam szóra méltónak, de hát vehetjük úgy is, hogy vitapartnered lelkébe tapostál, amit ha figyelmesen olvasod reagálását, abból kiolvasható.
Bizony bizony... te nyilván a zenét mint elvont fogalmat hallgatod, lehetőleg plazma nagyképernyővel, mint már annyiszor. Magam részéről megmaradnék a zenedarabok interpretálásának hol eredeti, hol konzerv hallgatásánál, ami a todomány mai állása szerint hangok (vö: légrezgés) szép egymásutáni és egyszerre megszólalásában nyilvánul meg.
Aztán ha tovább szeretnél személyeskedni, akkor keress magadnak valami mást...
Hello mindenkinek! Szélessávú hangszóróval szerelt tölcsérek tárgyán én is szót kérnék a kis teljesítmény-nagy teljesítmény vitában. Van nekem egy Lowther DX3 hangszóróm, ezt helyezgettem különféle tölcsérekbe. Nekem az volt a tapasztalatom, hogy érdekes módon, sokkal jobban szerette a nagy hangtömegeket, mint a pár hangszeres zenéket, akkor omlott inkább össze a hangkép. Mondjuk a basszusa sem volt az erőssége. Mindezt egy 3,5 W-os 2a3 triódával pár tized wattal meghajtva. Sajna, mivel jobban kedvelem a kevés hangszeres zenéket(blues és jazz) ezért jelen pillanatban egy szolid kis 3 utas Klipsch-Altec-Eminence hibrid építése van soron (Klipsch 38-as mély, Klipsch nyomókamrás közép, Eminence magas tölcsér, a mély direkt, a közép pedig a legendás Altec 511B tölcsérből fog zenélni). Az USA-ban a Klipsch fórumon Cornscala néven fut ez a pjoject, mondjuk az eredeti tölcsérrel. Vissza a fő csapásirányhoz, én nem ítélem el, ha valaki érzékeny hangdobozzal nagy teljesítményű erősítőt hallgat, abból nem hiszem, hogy általánosítani kell, ha valami rosszúl szól egy párszáz wattos kommersz vagy ahhoz közeli erősítővel, csak sajna nekem jelen pillanatban ez adatott meg. Az USA-ban is egyre többen hallgatják a Klipsch LaScala-kat tranzisztoros erőművekkel, például az egyik legnagyobb ottani Klipsch guru, Bob Crites is.
Jelenleg egy 2*35W-os A osztályú erőlködőn hallgatok zenét, aminek a max. kimenőárama 20A felett van (nyugalmi áramfelvétele 300W). A "normál" szobahangerőhöz 9-10W bőségesen elegendő sztem és még bőven marad így is tartalékom. A gondolataid nagy részével egyetértek hisz tudom/tapasztaltam őket. Azzal is tisztában vagyok hogy nem nagy (tiszta) teljesítménnyel, hanem egy klippelő, szanaszét torzító erőlködővel lehet inkább kinyírni a hangfalakat.....
Nemrég olvastam egy nagy cikksorozatot a témáról (bickós végfokok - egy MF kW vagy mi a jófene volt a tesztalany az egyik részben) egy neves angol hifilapban, ott azt merték állítani, hogy egy nagyzenekari felvételben lehetnek több 100W-os csúcsok is (szobahangerőn!), ami ugye egy pár 10W-os erőlködőn nem jön ki ezáltal hiányérzete lesz az emberkének. Teljesen hihető volt a magyarázat, sőt mérési adatokkal is alátámasztották :-) Természetesen ilyen csúcsokat azért még elviselnek a hangfalak, de azért mégis :-)
Előbb Jolida csövije, oszt meglássuk (meghallgassuk) esetleg az ügyet! :-D
Hmmmm... Lássuk konkrétan, az én tapasztalataimat, elég hosszú ideig éltem kicsit talán a Yamaha házimozis erősítőnél komolyabb, nagyobb teljesítményű erősítőkkel:-):
A Klipsch LaScala 104 dB/W/m érzékenységű és nagyon szerette az Accuphase uszkve 400W-os végfokát
Az Avantgarde Trio 108 dB/W/m érzékenységű és kifejezetten öröm volt hallgatni a 100W-os FET-es és kimenő trafós EAR 834T integrálttal
A mostani Danley SH100B pedig 98 dB és egyenesen szárnyal az 1250W-tal.
A szélessávú 8 inches Danley SH-LPM, ami nemrég pár napig nálam volt, imádta a 60W-os Naim Nait XS-et és nem elhihetően jól szól az 1250w-tal, pedig koax szélessávú és 95 dB érzékenységű (10m/28.3V/szabad tér).
A helyedben inkább úgy fogalmaznék, mielőtt a túlzott általánosítás hibáját elkövetnénk egy Yamaha házimozi erősítő alapján, hogy az érzékeny és nem nagyon terhelhető egyutas vagy szélessávú hangfalak esetleg nem szeretik, ha nagy teljesítménnyel terhelik őket.
Az egyutas szélessávúak egy része tényleg nem terhelhető pár 10 W-nál többel. Na, de normál szobai hangerőn egy adott nagy érzékenységű dobozt egy adott hangerőn a 6W-os és az 1250w-os erősítő is ugyanazzal az egy-két wattal terheli. A hangfal nem nagyon tudja, hogy ezt az egy-két wattot milyen teljesítményű erősítőtől kapja. A baj, akkor van, ha az erősítő a pár wattnál nagyobb teljesítmény esetén összezuhan és mindenféle oda nem való dolgot ráküld a hangfalra. Ezt esetleg nem szeretik a hangfalak tényleg.
Jó esély van arra is, hogy egy jól megépített akár 1000W-os erősítő kevesebb veszélyt jelent a hangfalakra, mint egy rosszul megépített, a specifikációját nem teljesítő kisebb teljesítményű erősítő.
A studiókban, meg hangosításra használt erősítők ráadásul el vannak látva mindenféle védelemmel, limiterrel, hőfigyelő rendszerrel több lépcsőben, és még arra is gondolnak a tervezőik, hogy a kb 20 mp-ig tartó bekapcsolási folyamat során az összes kimenete némítva legyen.
Elnézést, hogy ezeket pont a Te hozzászólásod kapcsán írom, de aki fogékony az újra, talán szívesen ismerkedik meg valami mással is, mint a pár wattok világa, amit természetesen nagyon lehet szeretni :-)
Más ügyből kifolyólag meg állok rendelkezésedre :-)
Asszem Te is és Linn kollega is félreértettetek :-)
Az én hangfalaimról pedig annyit, hogy nem szeretik a nagy teljesítményt. A nagyon érzékeny hangfalak gyakran extrém torzítással válaszolnak a "nagy" teljesítményekre, és itt nem sokszáz wattra gondolok. Ezt a nagy érzékenységű szélessávúaknál is tapasztaltam... Volt alkalmam nagyobb Yamaha erölködőket tesztelgetni itthon, és... (sterejóban többszáz W)
Egy szó mint száz, mindent leírtam az előző hozzászólásaimban :-)
Téged pedig keresni foglak más ügyből kifolyólag....
Már elnézést: mi az, hogy zene? Így mint abszolútum megfogalmazva? Az ember nem "zenét" hallgat, hanem hangokat. Otthon sajnos ezeknek csak valamiféle reprodukcióját. Azaz egy zenedarab előadásának az illúzióját.
Ennek az illúziónak az előállítása pedig sokféle módon történhet, és majd mindenkinek más az az út, ami végül is Rómába vezet.
Itt általában nem a zene, mint filozófiai objektum kerül pertraktálásra, hanem a zenekonzerv tálalásának lehetőségei.
Aztán a tálalás során van aki azt mondja, kinyitom azt a konzervet, aztán onnan a dobozból a késhegyével belapátolom, jó az nekem úgy is, más esetleg megterít, kést, villát tesz mellé...
De gustibus non est disputandum...
Más oldalról: az első csöveseimet 45 éve építettem... viszont miután nagyon nem kedvelem Herr Dopplert, sem a hajókürt bőgését, nem vagyok oda sem a bolhapowerekért, sem a szélessávúakért. Azaz teljesítmény kell. Csövesben komoly teljesítmény megalkotása viszont szvsz. amatőr eszközökkel halott ügy: többe kerül a leves, mint a hús. A szélessávú, nagy elektrosztatikus panelek meg anyagi lőtávolon kivül vannak, ráadásul azokhoz is kell a kakaó. Meg 200m2-es zeneszoba...
