Keresés

"Van egy elektron-pozitron pár, amik egymás körül keringenek a hagyományos fizika törvényei szerint c sebességgel."

 

Az elektron és a pozitronnak van tömege,így nem érhetik el a fénysebességet.

Szia Mrcrackpot!

 

Nagyon érdekesek az oldalak amiket küldtél!:)

Kezdődjék a játék!

A kérdés marad megválaszolatlan.

Sajnálatos, hogy igazán pontosan csak az elektron tömegét adja eredményül a modell. De ezen semmi csodálatos nincs, hiszen ez a bemenő paramétere.

Emiatt marad ez egy krakpot elmélet. Egyenlőre.

Az igazi furcsaságok akkor jönnek, ha egy ilyen rövid hullámhosszon periodikusan görbülő térbe visszahelyezem az egymás körül keringő elektron-pozitron párt.

Mivel a keringési frekvencia megegyezik a tér állóhullámainak a frekvenciájával, ezért létezniük kell olyan állapotoknak, ahol a kettő rezonanciába kerül. Ekkor hiába egymás körül keringenek a pontok, 'kivülről' szemlélve lehetséges olyan helyzet, ahol látszólag az egyik pont kering a másik körül.

Az egyiknek kivülről kicsi a látszólagos energiája, a másiké nagy. Az igazi az lenne, ha a másik egy protonnak látszana. Ehhez kb 1836 szoros tömegnövekedést kellene elérni, és valahogy 3 pontnak kellene hogy látszódjon.
De ezt hogy lehet elérni?

"Na ja, a QED nem más mint örületes baradság!"

Na igen, ha a minden lehetséges útvonalon közlekedő pontszerű fotonra gondolok, akkor nekem is hasonlóak szoktak eszembejutni a QED-ről.

Ennek ellenére fantasztikusan pontos, és a legnagyobb gondolkodók rakták össze egész életüket erre áldozva.
Talán mégsem akkora badarság a QED.

,

Nem mondtam ilyet, hogy 'mmormota támadott'. Nem kell mindent az embernek magára venni.

"nem kellene úgy rájuk támadni, mintha valami főbenjáró bűnt követtek volna el"

Szerinted én rájuk támadtam?
Iszugyinek pl. megemlítettem néhány olyan kísérleti tényt, ami ellentmondani látszik az elméletének. Pl. az úrállomás folyamatos szabadesésben van, mégsem tapasztalták, hogy a lebegő tárgyak gyorsulni kezdenének a tehetetlen és súlyos tömeg aránya szerint.
Ezekre ő nem tudott értelmes magyarázatot adni, minden az EM erőkre fogott de magyarázat nélkül. Ha pedig ezt nem hittem el, akkor ő nevezett engem gagyának. És nem fordítva. Ezt a minősítést eléggé sokan kiérdemeltük... :-)

Rátámadni valakire nem ugyanaz, mint vitatni az álláspontját.
Két különböző dolog az, hogy elfogadom a jogát az álláspontja kifejtésére (elfogadom), vagy elfogadni hogy az álláspontja jó (sík hülyeség).

Akkor egyetértünk. Ez csak egy fórum.

És el kell fogadni az olyan szélsőséges véleményeket is, mint ami astojané vagy iszugyié. Láthatóan nem tudják vagy nem akarják elfogadni a tényeket.
De mivel ez csak egy fórum, és ők mint magánemberek nyilvánitják ki a véleményüket a tudományról, emiatt nem kellene úgy rájuk támadni, mintha valami főbenjáró bűnt követtek volna el vagy a tudományt akarnák kiforgatni a sarkából.

Milyen fórum lenne ez, ha mindenki illedelmesen a könyvekből idézgetne végső igazságokat?

Azt mondod, egy modellnek jól definiáltnak kell lennie. Oké. De ehhez nekem mi közöm? Én nem vagyok tudós, csak egy fórum leírtam a véleményem valamiről. Lehet hogy semmi értelme az egésznek, lehet hogy majd 200 év múlva valakinek ad egy ötletet.

Hol járna most a tudomány, ha senki nem fantáziált volna ilyen értelmetlen dolgokról. Az igazán vad fantáziálól azok, akik a 11dimenziós bránokból és húrokból akarják felépíteni a világot. Tegyék, ez a dolguk. Nekem meg ez a szórakozásom. Iszugyinak meg az, hogy ugyanazt leírja ezerszer. Irja, ha ettől jobban érzi magát. Nem árt vele senkinek.

Amivel az embereknek ártanak, az valahol másutt kell keresni.

Azzal semmi baj nincs, ha érdekes számszerű öszefüggésekből próbálsz modellt kitalálni. Pl. a Balmer formula ilyen érdekes számszerű összefüggés volt. Jól működött, és csak jóval később adott rá értelmezést egy használható általános modell.

Végül is igazad van. Meg ugye mindenki tudja, hogy az elektron nem mehet fénysebességgel.
A számok meg kit érdekelnek, azok csak véééletlenül jók.

"Nehogy azt hidd hogy én teljesen értem."

Egy modellnek jól definiáltnak és világosnak kell lennie. Az nem baj ha teljesen absztrakt, az sem baj ha bevezet új fogalmakat amik eddig nem szerepeltek a fizikában és nincs klasszikus megfelelőjük.

Az azonban szerintem nem elfogadható, ha a fogalmai nem jól definiáltak, a szabályai nem egyértelműek. Akko nem fizikai modell, hanem new age szalonfilozófia.

Ha az állóhullámtér a fotonra is hat, akkor már semmiképpen nem lehet rezgő elektromágneses tér, mert az csak töltésekre hat. A fotonra kiterjeszteni ezt a modell csakis úgy lehetne, ha feltételezném, hogy maga a téridő állóhullámairól van szó.

Még egy megjegyzés a vibrációt ábrázoló programhoz. Ha közelítünk c-hez, akkor a moduláció hullámhossza egyre kisebb lesz. Ezeket a rövid hullámhosszakat a program már nem ábrázolja helyesen, a pixelek adott nagysága miatt egy újabb, látszólagos moduláció jelenik meg. Ne tévesszen meg senkit, ha egy bizonyos sebesség felett a hullámhossz elkezd nagyobbodni. Valójában rövidül, de az egy pixel méretűnél kisebb dolgok nem ábrázolhatóak a monitoron.

A hagyományos Dopplert elrontottam, helyesen:

r:7.044850718840330e-16 m E:1.397949934516888e+02 MeV 1.001610755619064e+00
l:6.065775539802652e-13 m E:5.109989099021028e-01 MeV 1.000000000106580e+00 x m(e)
r:5.291772082388662e-11 m E:27.21138 eV

l(qm):3.324918460055154e-10 m
r(qm):5.291772082952704e-11 m




#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
#include <math.h>


int main(){

double
h=6.62606896e-34,
me=9.10938215e-31,
c=2.99792458e8,
k=8.9875517874e9,
e=1.602176487e-19,
alpha=1.0/7.2973525376e-3,
mpion=139.57018,
E,l,m,v,b,f,f1,f2,f0,r,F;
int i;


v=c;
r=k*e*e/(me*v*v*4.0);// F=m*v*v/r; F=k*e*e/(4.0*r*r);
l=r*2.0*M_PI;
f0=v/l;
m=h*f0/(v*v);//E=hf E=mv2
E=(m*c*c - me*c*c*1.0)/(e*1e6);E/=2.0;
printf("r:%.15e m ",r);
printf("E:%.15e MeV %.15e n",E,E/mpion );


v=c/alpha;


f1=f0*(1.0-v/c);
f2=f0*(1.0+v/c);
l=2.0*c/(f2-f1);
printf("l:%.15e m ",l);
f=c/l;
f/=4.0;


m=h*f/(c*c);
E=(m*c*c)/(e*1e6);
printf("E:%.15e MeV %.15e x m(e) n",E,m/me);




f1=f*(1.0-v/c);
f2=f*(1.0+v/c);
l=2.0*c/(f2-f1);
r=l/(M_PI*2.0);
printf("r:%.15e m ",r);
f=v/l;
m=h*f/(c*c);
E=(m*c*c)/e;
printf("E:%.5f eV nn",E);





l=h/(v*me);
printf("l(qm):%.15e mn",l);
r=l/(M_PI*2.0);
printf("r(qm):%.15e mn",r);



return 0;
}

A program semmi mást nem csinál, mint egy p=300 pozicióból induló v=0.1c sebességű pont útvonalán levő amplitudót kivetíti jobbra a kép széléig.

#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
#include <math.h>
#include <X11/Xlib.h>
Display *dp;
Window win;
GC gc;


void pix(int x1,int y1,int col){
XSetForeground(dp,gc,col);
XDrawPoint(dp, win, gc, x1,y1 );
}
int main(){
int x,y,i;
float p=300;

dp = XOpenDisplay((0));
win = XCreateSimpleWindow(dp, DefaultRootWindow(dp), 0,0, 500, 500,0,0,0);
XSelectInput(dp, win, StructureNotifyMask);
XMapWindow(dp, win);

gc = XCreateGC(dp, win, 0, (0));
XSetForeground(dp,gc,0);
while(1) { XEvent e;XNextEvent(dp, &e);if (e.type == MapNotify) break; }


for(y=0;y<500;y++)
for(x=0;x<500;x++) {
int szin=(128* ( sin(M_PI*(x+y)/5)+sin(M_PI*(x-y)/5) ));
if(szin<0) szin=-szin;
else szin=szin*65536;
pix(x,y,szin);
}
for(y=0;y<500;y++){
x=p;
int szin=(128* ( sin(M_PI*(x+y)/5)+sin(M_PI*(x-y)/5) ));
if(szin<0) szin=-szin;
else szin=szin*65536;
for(x=p;x<500;x++)
pix(x,y,szin);
p=p-0.1;
}


XFlush(dp);
getchar();

return 0;
}

Na így sokkal kényelmesebb, nem kell elképzelni semmit, majd a gép 'elképzeli' nekünk.

Igy alakul ki egy vibráció egy mozgó ponton egy állóhullám-térben. Ezt írja le az egyenlet, ez a részecske hullámfüggvénye. /szigorúan az itt leírt krakpotelméleten belül/

És ilyen egy állóhullám, ami egy másik forrás belépése miatt alakul ki. Ez a kép jobb oldalán áll.
Ha most elképzeljük egy pont mozgását egyben a hullámtérben, az intuiciónk még mindig nem segít abban, hogy megértsük, hogy is alakul ki a vibráció vagy moduláció.

Téridőben ábrázolva a egy folyamatos hullámkisugárzás így néz ki. A forrás a kép bal oldalán áll, az idő az y tengely.

Az emberi gondolkodás nagyon érdekes. Amikor először megláttam a képletet, és rájöttem, hogy ez egy részecske mozgása állóhullámokból álló térben, nem tudtam elképzelni, hogy alakulhat ott ki bármiféle moduláció. Az ember azt hinné, hogy mindegy, hogy megy a részecske vagy nem, az állóhullám az állóhullám.
De a dolog nem ilyen egyszerű. Igazából akkor értettem meg, amikor felrajzoltam az egész szituációt.

Ezt a topikot nem kellett volna áthozni, mert nem a tudomány rovatba való, és először nem is ide írtam. Bár felőlem maradhat.
Gondolom iszugyinak nem tetszett, amikor a fotonokról kezdtem csevegni. Én tények ellen nem harcolok, a fotonok jelenleg a fizikából eltávolíthatatlannak tünnek.

Mivel a régi Dopplerrel számolva pontosabbak a kapott eredmények, szinte biztos, hogy az egész tényleg csak játék a számokkal, hiszen a relativitás a pontosabb modellje a valóságnak.



r:7.044850718840330e-16 m E:5.581579759870600e+02 MeV 1.999560278517446e+00
l:6.065775539802652e-13 m E:5.109989099021028e-01 MeV 1.000000000106580e+00 x m(e)
r:5.291772082388662e-11 m E:27.21138 eV

l(qm):3.324829930671497e-10 m
r(qm):5.291631184062524e-11 m




double
h=6.62606896e-34,
me=9.10938215e-31,
c=2.99792458e8,
k=8.9875517874e9,
e=1.602176487e-19,
alpha=1.0/7.2973525376e-3,
mpion=139.57018,
E,l,m,v,b,f,f1,f2,f0,r,F;
int i;


v=c;
r=k*e*e/(me*v*v*4.0);// F=m*v*v/r; F=k*e*e/(4.0*r*r);
l=r*2.0*M_PI;
f0=v/l;
m=h*f0/(v*v);//E=hf E=mv2
E=(m*c*c - me*c*c*2.0)/(e*1e6);
printf("r:%.15e m ",r);
printf("E:%.15e MeV %.15e n",E*2.0,E/mpion );


v=c/alpha;

//f1=f0*sqrt((1.0-v/c)/(1.0+v/c));
//f2=f0*sqrt((1.0+v/c)/(1.0-v/c));
f1=f0*(1.0-v/c);
f2=f0*(1.0+v/c);
l=2.0*c/(f2-f1);
printf("l:%.15e m ",l);
f=c/l;
f/=4.0;


m=h*f/(c*c);
E=(m*c*c)/(e*1e6);
printf("E:%.15e MeV %.15e x m(e) n",E,m/me);



//f1=f*sqrt((1.0-v/c)/(1.0+v/c));
//f2=f*sqrt((1.0+v/c)/(1.0-v/c));
f1=f*(1.0-v/c);
f2=f*(1.0+v/c);
l=2.0*c/(f2-f1);
r=l/(M_PI*2.0);
printf("r:%.15e m ",r);
f=v/l;
m=h*f/(c*c);
E=(m*c*c)/e;
printf("E:%.5f eV nn",E);




b=1.0/sqrt(1.0-v*v/(c*c));
l=h/(v*me*b);
printf("l(qm):%.15e mn",l);
r=l/(M_PI*2.0);
printf("r(qm):%.15e mn",r);

Amint láthattad, a foton E=hv energiájával számolok nem a Maxwell egyenletekkel.
Emiatt ez a krakpot modell egy elég átgondolatlan és keverék modell. De csak ennyit sikerült összehoznom pár nap alatt.

Ez az utolsó gondolatom már nagyon elszakadt a modelltől. A gravitáció Einstein szerint egy tehetetlenségi erő pont mind a Coriolis erő. Valójában csak bizonyos nézőpontból vehetünk fel erővektorokat. Ehhez hasonló a mágneses mező is.
Az itt leírt krakpot elmélet szerinti állóhullámokat helyettesíteni lehet a téridő egy újabb görbületével, és ekkor a mozgó elektront nem egy rezgő elektromágneses tér befolyásolja, hanem egy olyan erő, amit a téridő görbülete hoz létre, pont mint a gravitációnál. Csakhogy ennek a görbületnek nagyon kicsi a 'hullámhossza', nagyon sűrűn vált irányt.

Talán a kétréses interferencia kisérletet is ki lehetne magyarázni ezzel a terret mindenhol kitöltő állóhullámokkal.
Ekkor azt az információt, hogy a második rés myitva van vagy nincs, ez az állóhullám-tér tartalmazná.
Igy foton lehet részecske /valójában az is/, és nincs szükség arra, hogy mindkét résen átmenjen.
Csupán az állóhullám-térrel kell interferálnia.

Nehogy azt hidd hogy én teljesen értem. Csak megpróbáltam aköré az egyenlet köré valamit felépíteni. Ez sikerült. Tudom, hogy a régi fizika szerint két töltés ha kering egymás körül, akkor sugározniuk kell. Oké, ezt is figyelembe veszem. Ha a világegyetemben csak egyetlen ilyen pár lenne, akkor egy idő után elvesztenék az energiájukat, és egymásba zuhannának. De tegyük fel, hogy a tér tele van ilyen elektron-pozitron oszcillátorokkal. Ebben az esetben a veszteséget a többi rezonátor pótolja, ami miatt maradhat egy stabil állapotban minden oszcillátor. Az állóhullámot a teret kitöltő azonos frekvenciával rezgő oszcillátorok hozzák létre. Ha ebben a térben mozog egy elektron, akkor ennek egy részét hátulról kapja, másik részét elölről. Ezt írja le a relativisztikus Dopplert tartalmazó képlet.

Ezt meg nem is értem. Milyen állóhullám? Milyen tehetetlenségi erők miatt miért mozog hogy? :-)

"Van egy elektron-pozitron pár, amik egymás körül keringenek a hagyományos fizika törvényei szerint c sebességgel."

Gondolom közel c sebességet értesz a sebeség alatt.

Mennyire klasszikus fizika szerint?
Maxwell klasszikus elektrodinamikájában ez nem stabil.
Kvantummechanika szerint számolva meg mindjárt két alap frekvencia is adódik, aszrint hogy a spin egyforma vagy ellentétes.

Fontos észrevenni, hogy a modellben nem az számít, hogy az elektron-pozitron pár kering egymás körül. Csakis a teret betöltő rezgésegből kialakuló állóhullámok a fontosak. De ezeket felfoghatjuk úgy is, hogy a téridő ilyen 'hullámos', és az elektron, amikor mozog benne, akkor a tehetetlenségi erők miatt mozog úgy, mintha ilyen frekvenciájú elektromágneses térben haladna.

Újra leírom, ez csak egy krakpot elmélet, játék a számokkal. Semmit nem akarok cáfolni sem bizonyítani.

A krakpot elmélet tömören összefoglalva.
Van egy elektron-pozitron pár, amik egymás körül keringenek a hagyományos fizika törvényei szerint c sebességgel. Ennek a keringésnek kiszámolható a frekvenciája, ez lesz az f0. Minden további számítás erre épül.
Ezzel a frekvenciávan közelíthető a pi+ mezon tömegenergiája.

A következö rész az elektron Compton hullámhosszát számolja. Ez v=c/alpha után van.
Itt az elektron ennyivel közeledik egy az elöbb leírt elektron-pozitron párhoz, és ennyivel távolodik egy másik ilyen pártól. Az ezekről érkező rezgés a mozgás miatt Doppler-eltolódást szenvednek, és együtt egy moduláció adnak, aminek a frekvenciája c/137-nél egyezik az elektronhoz rendelhető Compton-hullámhosszból számolható frekvenciával. Ezt a frekvenciát lehet az elektron sajátfrekvenciájának tekinteni, ha az elektron egy húr.
Tehát ennél a sebességnél egy rezonancia hatás lép fel, és emiatt ez a sebesség az elektron számára egy kitüntetett sebesség.

Az ezutáni rész ezzel a frekvenciával számol tovább, amiből az elektron c/137 sebességére adódó deBroglie-hullámhossza adódik, ami mint ismert, az atom körüli első 'pálya' kerületével egyezik meg.