>Polifoam szivacsalátét, amit régen leragasztottak a sinek alá, pár év alatt tönkrement, foszladozott,
A polifoam nem szivacs. És jól is néznének ki a tisztelt kivitelezők (épület szigetelés) - nem beszélve a tulajokról -, ha a polifoam elkezdene porladni.
Amikor elköltöztünk a Duna mellé, (napimádó lévén) azonnal beszereztünk egy-egy polifoam fetrengőt a párommal (uszkve 14 éve). Azóta nyúzzuk, tekerjük, áztatjuk, szárítjuk. A durva mechanikai behatásokat leszámítva, semmi baja egyiknek sem.
>a leragasztott kavicságy ne lógjon túl rajta, mert a ragasztós kavics kőkeményre köt, és az alépítmény zaját leviszi az asztalra, ha lelóg a parafáról.
Na, látod?! :) Polifoam esetében ilyen nem fordulhat elő, mivel a megkötött ágyazat (ha ügyes vagyok) egyáltalán nem érintkezik az asztal lapjával.
Na, ez az! Mármint nem a hülyeség, hanem a nem próbálás. Én sem próbáltam még, eljött az ideje.
>Arra figyelj, hogy a tompább anyag ne legyen puhább is!
Ha most csak úgy belegondolok, akkor az a meglátásom, hogy az esetek többségében a kettő majdhogynem egyenesen arányos... :]
>A mozdony azért viszonylag nagy súlyt jelent és belesüppedhet az ágyazatba.
Hmmm...
Meglátjuk. Szvsz ahhoz, hogy valami belesüllyedjen az anyagba, viszonylag kis (végony) felületen kell érintkezne azzal. Pl. ha leteszed a mozdonyt a polifoam lapra és rajta hagyod egy órán keresztül, miután leveszed, egészen biztos, hogy a kerekekek a nyoma meg fog maradni.
De ha a sínek a töltésanyaggal együtt kerülnek felerősítésre (ragasztásra), akkor a felület még nagyobb (szélesebb) lesz, tehát a súly eloszlik.
Ha szántóföldet szeretnél csinálni a vágányzatból, akkor arra ideális a polifoam, vagy ilyenek.:-)))
Valóban, az épülő TT asztalomon 2x2mm-es parafa van a sínek alatt (úgy értem, hogy 2mm-es parafa, két rétegben). Mivel utálom a szögeket a sínek közepén, így kétoldalas ragasztó van alattuk, majd erre jön a kavicságyazat.
Nos, a parafa csillapítja a menetzajt, egészen jól. Addig, amíg a kavicságyazat ragasztója meg nem köt, és nem rögzíti abszulút mereven a vágányokat. Ekkor a zajcsillapítása nulla.
A Z asztalomon más a helyzet, ott a nyílt vonalon a töltés csomagolóanyagokból megmaradt hungarocell. Erre került rögzítésre szintén kétoldalas ragasztószalaggal sínanyag, majd a kavicságy a szokásos módszerrel. A byílt vonalon hangtalanul suhannak a vonatok.
Nemrég olvastam valamelyik topicban, (talán a szekszárdi kollégáktól ?) hogy a Polifoam szivacsalátét, amit régen leragasztottak a sinek alá, pár év alatt tönkrement, foszladozott, úgyhogy újra fel kellett szedni mindent. Pedig a szivacs valóban jobban csillapítja a zajt. Parafánál az is segít, ha az alátét csíkot szélesebbre szabod, hogy a leragasztott kavicságy ne lógjon túl rajta, mert a ragasztós kavics kőkeményre köt, és az alépítmény zaját leviszi az asztalra, ha lelóg a parafáról.
Arra figyelj, hogy a tompább anyag ne legyen puhább is!
A mozdony azért viszonylag nagy súlyt jelent és belesüppedhet az ágyazatba.
Én polifoam-ot nem használnék. Helyette inkább a parafa és arra vékony habfólia, amelyet pl. műszaki cikkek (DVD olvasó, stb) csomagolásánál használnak.
>Most már olyat szeretnék mutatni, amelyen úgy látszik a vágányzat, hogy betonaljas az állomás és az oda, ill. az onnan elvezető pályarész.
Jut eszembe:
Láttam/olvastam, hogy pl. Csíkos is parafa alapokra helyzte a vágányzatát. Olvastam valahol - talán más Topic-ban -, hogy más így tett, mondván az majd csendesíti a szerelvények futását, tompítja a menetzajt. De nekem az rémlik, hogy nem nagyon váltotta be a parafa alap a hozzá fűzött reményeket.
Jómagam most arra az elhatároásra jutottam, hogy még "tompább" anyagot teszek a vágányzat alá: polifoam lapot.
Úgyhogy most az jön, hogy kipróbáljam, mivel lehet a legoptimálisabban leragasztani... Aztán ha azzal meg vagyok, felteszem a síneket (csak úgy balhéból) és készítek pár fotót.
OFF: Volt egy kis problémám a kitallózásnál, mivel 2 egyforma fájl nevű állományom is volt a mappában, csak más kiterjesztéssel. Kicsit meglepődtem, amikor a Corel fájlt, a mérete miatt nem tudta betenni. Aztán amikor rádöbbentem a turpisság(om)ra, a beillesztés elmaradt. Ilyen az, amikor az ember a munkája mellett játszik is egy kicsit... :)
ON
>esetleg nagyobb és talpfákról kép?
Itt (MH) sajnos nincsen. Most már olyat szeretnék mutatni, amelyen úgy látszik a vágányzat, hogy betonaljas az állomás és az oda, ill. az onnan elvezető pálya.
Én arra gondoltam, hogy az ilyen helyeken általában a valóságban is megtalálható a vezérlést tartalmazó szürke doboz, mely álcának tökéletes.
Részleteket nem ismerve gyanítható, hogy az adó és vevő elemek fizikailag messzebb is helyezhetőek a paneltól. Egy 3mm-es led meg valóban szinte mindenhol elfér. (parkoló autó, épület, fa, stb.)
Nem tudom, hogy mások feltették-e már e kérdést (bocs, most nincs kedvem visszalapozni...);
Hány "TV" lehet meghajtani egy elektronikáról?
Mert ugye előfordulhat, hogy pl. az állomáson a forgalmista és 3 házzal arrébb a Marcsi néni is ugyanazt az adót nézi. Pláne ha valaki azt az időt választja az asztala témájául, amikor még nem volt "lavór" a tetőn. :)
Ma már aránylag kicsik, igy könnyebb elrejteni. A reflex fotoelem (ado-vevö) kb. 3 mm átméröjü, 1,5 mm magas hordocska, ami simán elfér a talpfák között. A mozdonyra alulrol csak egy alufoliát kell ragasztani.
A hosszanti fénykapuk már nehezebbek, de viszont igen nagy /több méter/ a hatáskörük, igy akár a terepasztal szélére (épületekbe stb.) telepithetök.
Azért hoztam fel a lézerfényt is, az több 10 m-re elmegy, igy akár a terepasztal alatt is lehet, fenn meg csak 2 (vagy több) tükörrel oda lehet irányitani ahol szükség van a fényre, majd vissza a terepasztal alá az ott levö fotodiodára.
A fénynyaláb igen kicsi (1-2 mm) igy a tükrök is ilyen kicsik lehetnek. Persze, ha a lézer láthato, nem okvetlenül a legszebb látvány a piros vagy zöld fénypont.
Láttam egy terepasztalon, ahol a fény a fatörzsben ment fel, a fatörzsben volt a tükör is, majd egy odun (lyukon a fában) jött ki a fény. Ha portalan a környék, akkor nem láthato.
Van olyan megoldás is (hajdanán vagy 30-40 éve a brünni nagyterepasztalopn volt elöször bevetve), amikor egy speciális központi fényforrás (az adott esetben neoncsö volt, ma már sokkal jobb egy LEDes lámpa - akkár infrafényes is), ami felülröl bevilágitja a az egész terepasztalt. A sinek között vannak a fotocellák (nagyon kicsik ma már), amik azonban csakis erre a speciális, vibrálo fényre reagálnak. Anno az ugy volt megoldva, hogy a terem világitása izzokkal történt a neon csö meg csakis a fotodiodák világitására szolgált. A kiértékelö áramkörben mindenképpen kell egy PLL (akkoriban csak szürö) áramkör, ami csak a speciális fényre reagál a közönséges fényre nem.
Igy, ha egy jármü (bármilyen) eltakarja a fotocellát az foglaltat fog jelezni.
Minden szobajöhethet, ami az adott feladatot jobban kezeli.
Ha vonatonként egyetlen kapcsolojelre van szükséged, akkor a mágnes + HALLelem vagy Reed , rfeflexios felület+ infra detektor mind jo. De egyikkel sem tudod közvetlenül kapcsolni a mágneseket (jelzöt, váltot). igy kell egy közbülsö elektronika.
Egy sorompot meg lehet hogy fotocellás szerkezettel (lézer + fotodioda) biztosabb kezelni. Ha a lézer átvilágit a sinenk felett akkor minden jármü automatikusan megszakitja és zárja a sorompot. Akár ott is maradhat egy leszakadt vagon. Lézer helyett vehetsz infrafényt is de azt nehezebb beállitani, és kisebb a hatásköre.
Ilyen kapcsolomegoldások sokkal bonyolultabbak mint gondolná az ember.
Valoban a fémkerék is kapcsolhatja, ha a szigeteö hézag üres, azaz fémkerék besüllyedhet a két sin közé. Sajnon meglehetösen megbizhatatlan a dolog, mert a legkisebb szemét is bajt okoz.
A mozdony (vágy alvázas személykocsi világitással) ugy kapcsol, hogy egy kerék a szigetelt sindarabon van, ugyanzon oldal többi kereke meg azon kivül. Igy a mozdony érintkezöi rövidrezárják az áramkört.
Valamennyi kapcsolosín helyhez kötött, azaz azért tesszük oda, hogy akkor kapcsoljon amikor kell (pl. a sorompo elött). A sorompo után meg van egy másik, ami visszakapcsol. Ha most bevonjuk a teherkocsik fémkerekeit is a kapcsolási rendszerbe, elöfordulhat, hogy a mozdony már nyitja a sorompot a tehervagon meg zárná (tudom, hogy ez most nem élethü, de igy talán érthetöbb).
Annek viszont az szokott lenni a következménye, hogy leég a mágnes.
Föleg olyankor amikor akaratlanul áll meg a kerék ott ahol nem kell.
Igy a legegyszerübb az a megoldás amikor csak a mozdonyt vonod be a vezérlésbe (azaz a teherkocsikerék nem kapcsol).
Igy is balhé lehet még a világito személykocsikkal, mert azok is kapcsolni fognak.
Az miért jó, ha csak a mozdony kapcsol és más fémkerekű, akár teherkocsi nem? Gondolok itt pl. egy sorompó-vezérlésre, ahol mindegy ki lép be, kapcsolni kellene... Vagy erre a sínszál melletti érintkezős megoldás választandó? (BBTB-nél a 6641) Nem tudom ez utóbbi mennyire használatos manapság.
Ugyan így használom én is. Plusz a elvágott kapcsoló részt és a pályát egy zavarszűrő kondival is összekötöttem mert egy idő után a keletkező szikráktól enyhén be égett és romlott az üzembiztosság . Illetve a kitérőket jelzőket is egyen feszültséggel táplálom a biztosabb működés érdekében .
