ezt nekem is kb. 8 évesen mesélte apukám :-) (gondolom az Alberttől Zsákigban volt benne). A másik sztori amit mesélt, az Deák Bambáról szólt. Amikor Újpesten játszott, akkor mindig azzal szórakozott edzések előtt, hogy a játékoskijáróból lődözte a labdákat az üresen hagyott közelebbi kapuba.
Na most Újpesten a játékoskijáró akkor a sarokban volt, az alapvonal mögött 10 méterrel... vagyis iszonyat nagy falsot kellett adnia, hogy bemenjen.
Remélem, benne lesz ifjúkorom kedvenc története, hogy amikor Spéci valahol külföldön edző lett, így mutatkozott be a játékosoknak : a sétapálcáját felakasztotta a kapufa felső lécére és aztán a középponttól tízből nemtudomhányszor, de nagyon sokszor (9 ? 8? ) eltalálta a labdával. Aztán a játékosok is próbálkoztak, az ügyesebbeknek 1-2x sikerült...
Most gondolkodom, Plattkó nem is biztos, hogy a primadonna tipikus esete volt. Kicsit zűrös volt a pályafutása 19 után pár évig, volt néhány furcsa nyilatkozata, de nem igazán lehet egy lapon említeni Spécivel. Érik egy Schaffer-cikk...
Emlékszem, ez vezető hír volt a sajtóban (az elit kedvenc sportegyesületéről volt szó). (Azt hogy "emlékszem", természetesen nem szó szerint kell érteni.:)) Egyébként Dietz Károly is MAC-os volt, a dédunokája barátom, sokat mesélt az öregről. Persze nem futballsztorikat, hanem személyes élményeket. Írt naplót is. A kedvenc történetem Dietzről: gyakorlatilag minden rendszerváltást megszívott. Az ötvenes évek elején kitelepítették a családot egy faluba (ha jól emlékszem a Zemplénbe), ahol átvette a helyi csapat edzését, persze rögtön meg is nyerték a bajnokságot.:)
Erről nem tudtam, de én nem is ilyenekről akarok írni. Ezért Primadonnák a címe. Olyan játékosokról szól (akik közül kiemelek kettőt), akik, hogy finoman fogalmazzak, igen messze kerültek az amatőr sport ideáljaitól. A nyughatatlan Schaffer, aki állandóan változtatta a csapatait és állítólag napi több órát töltött biliárdozással, vagy Plattkó, aki Barcelona elitnegyedében lakott, és Studebaker sportkocsiján autózgatott...
Épp most írok Plattkóról (és Schafferről) cikket, Primadonnák címmel.:-) Bár a jelző Schafferre jobban illik, lehet hogy inkább rá fogom kihegyezni az írást, de Plattkónak is voltak bőven "nagyvilági" allűrjei.
Off Amikor kitört az első világháború, a debreceni lapok közölték a halottak, sőt még a sebesültek névsorát is. Így találtam meg pl. dédapámat is a Debreczeni Újságban. Aztán amikor sorra haltak meg az emberek (köztük Isonzónál a korábban megsebesült dédapám), akkor már nem győzték közölni a névsorokat. Aztán hogy fel van-e jegyezve Balmazújvárosban a dédapám neve, azt nem tudom. On
Ha esetleg megtalálod Vidor gyászjelentését, elküldenéd a dátumát?
Egyébként ez a II. világháború egész Magyarországon "gond" ilyen szempontból. Az I. világháborús hősi halottak nevei minden magyar faluban fel vannak jegyezve emléktáblákra. A II. világégés hősei és áldozatai viszont "fekete bárányok" voltak évtizedeken keresztül. Nekik nincs emlékoszlopuk, rájuk nem emlékszik senki...
Nem tudtok véletlenül az NS egy olyan számáról, ahol összegzik a II. világháborúban, a fronton elhunyt futballistákat? Úgy 1943. májusában látnék rá esélyt...
