Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Hát igen.....nem lehetett kellemes kocorászni egy ilyen erőd udvarán,kövekkel rakott hátizsákkal.Erre már egy angol is megeresztene egy -két "well"-t:))))
Fejezetek a Budapest (Szent László) Hatás- és Lapátvadász Század életéből.
1. rész.
Történt vala az Úr 2004. (vagy 2005., de semmiképen sem a 2003. vagy a 2006.:D) évében hogy 3 másik elvetemült ("lőszerpazarló rambó" "renitens huligán" stb.) kollégámmal lőgyakorlat-vezetőként tevékenykedhettem az igazgatóság éves pisztoly-lőgyakorlatán.
Egyik nap - több másik kollégájával egyetemben - megjelent a nagytétényi lőtéren a Vasúti HRK (helyi szlengben "Sínbohóc") egyik, tiszthelyettes-képző iskolát azévben végzett szőke női hölgy beosztottja, teljes 163 cm mélységével, optikai becslés alapján nettó élősúlyban legalább 43,5 kg tömegével és mind a 20 év élettapasztalatával (ellenben gyermekien ártatlan, naiv lelkesedésével). Mikor megláttuk, B. András kollégámmal akivel azon a szektoron dolgoztunk nem túl őszinte mosollyal vártuk a leányzó szereplését (a fogdán dolgozott egy hasonlóan daliás termetű kolléganő, akinek annyira picike keze volt, hogy még megfeszített állapotban is csak fogásváltással érte el a PA elsütőbillentyűjét, ráadásul a frissen végzettek akkor lőttek először a szolgálati fegyverükkel - amiknek műszaki állapota mondanom se kell hogy nem volt éppen a helyzet magaslatán), de a bekövetkezett események végül minden várakozásunkat felülmúlták...
Történt ugyanis hogy a csöppnyi lány a "Tűz" vezényszóra szokatlanul gyakorlott, olajozott mozdulattal rántott fegyvert, töltött csőre és nem túl gyorsan, ámde jó ritmusban kezdte küldeni a műanyagmagokat (a lövészetet az iszonyatos mennyiségben felhalmozott és lejárófélben lévő tárolási idejű PRD-készletekkel kellett végrehajtani) az anatómiai lőlap felé! 1. lövés: fej, 2: szintén...mikor elhangzott az "Üríts!" majd a "Fegyvert rejts!" vezényszó, a kollégával először döbbenten meredtünk a lőlapra, mert az 5 lövésből 4 találat a fejében volt, az 5. meg fültájékon érintette azt...majd egymásra néztünk, mindkettőnk arcán ördögi vigyor kezdett lassan szétterülni és kisvártatva, csaknem egyidőben - mint egy megkönnyebbült sóhaj - ugyanaz a szó szakadt ki a szánkon...
Így esett hogy a keresztségben a kislány a "Nyikita" nevet kapta...
Te Dobri Megkeversz pár embert:)) Aki nem olvassa a légióst az most néz mint a moziban,hogy lehet, hogy te egyszer tizedes vagy utána honvéd,egyszer jársz őrségbe utána meg fegyvert se kapsz.:) Szóval Dobri a Légióban volt tizedes,itthon meg közveszélyesnek kikiáltott, őrült,bekattant pszichopata:))(a honvédség szerint:),aki csak konyhás lehetett:)) Ha nem vagy szerencsés,vagy nagyon-nagyon teperős,vagy nem barna az orrod:), akkor korrekt rang a tizedes-szakszi öt év után a légióban szerintem, sok szakképzéssel ,meg tizedes képzővel,ugyhogy Dobri minden bizonnyal képzettebb katona volt (de hogy tapasztaltabb az biztos)mint a kiképzői közül bárki. Nem ismerem személyesen Dobrit,de ismerem az egyik nyugdijas alezredes rokonomat(de lehet hogy csak őrnagy volt)Nem kétséges kit választanék csetepatában:))
A balesethez....haverom babája szájsebész volt,mesélte neki ,hogy van bennt egy srác, suicidálni akarta magát,szájba tett pisztollyal.Alsó állkapcsa lerobbant,egyik szem ,fél arca oda lett de túl élte.Megérte gondolom egy luvnya miatt:( Pedig,hogy beidézzek egy helyi Roxorti professzort,Mari mamát,egy lánykának sincs aranyból a nunája:)
"A frankfurti repülőtér német légiforgalmi irányítói kissé kimértek; elvárják tőled nemcsak azt, hogy tudd hol van a gépállóhelyed, hanem azt is, hogy tudd, hogyan juthatsz el oda; de a világért sem segítenének. Így szórakoztató volt hallani a következő beszélgetést a frankfurti földi irányítás és egy British Airways 747-es (Speedbird) között.
Speedbird: "Jó reggelt, Frankfurt, Speedbird 206 készen áll." Föld: "Jó reggelt, guruljon a kapujához." ... A BA 747-es kigurul a fő gurulóútra, és megáll. Föld: "Speedbird, tudja, hogy merre megy?!" Speedbird: "Várjon, föld, most keresem a kaput." Föld (tipikus német türelemmel): "Speedbird, még sohasem volt Frankfurtban ezelőtt?!" Speedbird (hűvösen): "De igen, 1944-ben, de akkor nem szálltam le ... "
A csapatok vasúti szállításáról értekező szovjet/orosz szakutasítás a következő (hátha valaki keresi majd): ,,Наставление по перевозкам войск железнодорожным, морским, речным и воздушным транспортом." Приложения 6 и 15. Воениздат. М. 1987 г..
Kék váll-lap? Légierő. Mindig is uriemberek voltak, a világ összes hadseregénél, hajózók és technikusok, egyaránt. Ha a szárazföldi haderőnek a műszakiak az elitje (elnézést a többi had- és csapatnemek képviselőitől:)), akkor minden hadseregnél a légierősök (beosztástól függetlenül) és haditengerészeti tisztek az elit (úgymond a követendő minta). Eddig ahányszor életemben összefutottam pilótákkal vagy reptérisekkel - mind baromira közvetlen (vállaptól függetlenül) és talpig uriember volt. Magasról leszarták a sok íratlan és írott szabályt, valszeg azért, mert nem csak repülés közben tehették meg, hanem intelligenciájuk és műveltségük is megengedte ezt a közvetlenséget. A magyarországi egyik legjobb barátom, Csabi is, ha nem tévedek, taszáron volt repteris. Igazi nyírségi Paraszt-gyerek (így, nagy betűvel), a legnagyobb melldöngetős magyar hazafi sváb létére (ez most minden irónia nélkül), de akkora a szíve, mint húsz ökörnek és adja isten, hogy mindenki fele olyan becsületes ember legyen. Volt szerencsém megismerni személyesenis, nem is oly rég, egy másik repterist, aki szintén hatalmas ember (közvetlen és átvitt értelemben), csak a határ túloldaláról. Most is járok német nyelvtanfolyamra egy 62 éves orosz volt repülős tiszttel, Vaszilijjel, aki egy kicsit süket, de 68-ban ott volt Csehszlovákiában. Sok más emberrel is találkoztam. Apropo, ha már anekdóták. Vaszilij Alekszandrovics, a félsüket csóka mesélte, hogy ők már rég ott szolgáltak Csehszlovákiában, amikor jöttek az események. Mesélte, hogy a ,,baráti segítségnyújtást" a helyi kocsmában nézték végig, a helyi cseh barátokkal. Hozzájuk az NDK-sok vonultak be. Mondta, hogy amikor a helyiek kivonultak az út mellé anyázni, meg értetlenkedni, az NDK-sok leállították a harckocsikat, és húztak egy fehér vonalat az aszfaltra, majd kiraktak egy nyomtatott táblát eléje, amelyre csehül, szlovákul, németül, magyarul, románul és oroszul rá volt írva, hogy ez a vonal az NDK Néphadseregének elszállási körltének határa, ha valaki azt átlépi, arra tüzet nyit az őr, előzetes figyelmeztetés nélkül. Igen ám, de a kocsmában volt egy rakat orosz pilóta és technikus, akik nem tudták, hogy mi a fax van, mivel a ,,helyi" szovjet alakulatokat, mint 1953-ban Németországban, 1956-ban Poznanban, majd Magyarországon nem figyelmeztették, hogy jön ,,a segítség" (gondolom nem alaptalanul tartották a helyi alakulatokat ,,megbízhatatlannak" - jóval jobb rálátásuk volt a helyi eseményekre, mint a határon túlról vezényelt egységeknek). No, ezek a tisztek jöttek ki a kocsmából és vonultak az NDK-sok felé, hogy mi a fészkes fenét keresnek a Közép-hadseregcsoport területén. Vaszilij mesélte, az első kérdés , mután az őr csőretöltött és elkiáltotta, hogy: - Halt! (látta, hogy szovjet tisztek ezek),ez volt: - Mi van, megint eltévedtetek? Szóváltás lett belőle, amelynek hevében valamely német tiszt vagy katona elszólta magát: - Sokat pofáztok, elmegyünk hozzátok, lesz Moszka-41. A válasz is jött: - Sokat pofáztok, kaptok még egy Berlin-45-öt utána. A vita le is lett volna tudva (mellesleg a csehek nagyon szurkkoltak a pilóta-spanoknak:)), ha valamely - vagy NDK-s poltiszt, vagy a társaságban lévő ,,tégla" nem jelenti a beszélgetést ,,ahová kell". No, volt nemulass! Hivatták a brigádot, és szép beöntést rendeztek nekik. Vaszilij mesélte, hogy amikor őt hívatták, az ,,oszobisták" (az ,,Oszobij Otdel" = ,,Különleges Részleg"-ből eredő elnevezés a biztonsági tisztekre) rákérdeztek: - Maga ezzel esetleg arra akart célozni, hogy vannak valami soviniszta gondolatai a mi internacionalista fegyvertársainkkal szemben?! - Nem. Csak azt akartam elmondani derék fegyvertársainknak, hogy a Szovjet Hadsereg szintén bármikor képes legyőzni a belső és külső ellenséget, és internacionalista segítséget nyújtani NEKIK, ha egyszer majd RÁSZORULNAK. Mondta, hogy nem volt folytatása a sztorinak, de a ihallgatáson ottlévő NDK-s tisztnek lila volt a feje a dühtől.
az eset ferencvárosban történt, a 80 évek közepén. apám volt a szemtanú, mint ott dolgozó vasutas.
a járműveket már felpakolták a pőrekocsikra. de az orosz tisztnek kellett az egyik teherautóból valami, felküldött a vezetőfülkébe egy kb 18-20 éves srácot. az rohant is, de elfelejtette, milyen közel is van a felsővezetékhez, hát agyoncsapta az a fránya 25000 volt. kisgyerek méretűre égett össze. utána felküldött a parancsnok egy másikat, ez kissé óvatosabb volt, túlélte.
nem egyszer fordult elő, hogy kivezényelték az orosz sorosokat, vagonokat pakolni. amíg nem végeztek, nem kaptak ételt. ha már egy napja csinálták, volt úgy, hogy a tisztet apám munkatársa behívta egy kerítésszaggatóra az irodába, addig a szerencsétlen katonáknak adott egy rúd szalámit, meg kenyeret.
>Ezeket úgy mozgatták, hogy a nagyobb állomásokra éjszaka érjenek be. Volt olyan, például, hogy vártak arra a mellékvágányokon, hogy besötétedjen.
Még a 80-as években vártam a budapesti 2-es (akkor még egyetlen) metróra valahol egy köztes állomáson. A hangos soxor mondta: "A beérkező szerelvény utasokat nem szállít!" Aztán jött a szerelvény, lassan, de határozottan áthúzott az állomáson, és tele volt kabátos orosz katonával. A Déli pu. felől a Keleti felé ment, ki tudja, meddig. Olyan jó vastag, sötétbarnás (amúgy jó színű) kabát volt rajtuk. Mintha néhány kék vállap is felvillant volna. A vonat áthúzott, mi meg felszálltunk a következőre.
