A nyelvezettel kapcsolatban. A veszprémi állomások történetét kutatván a következő írást találtam:
"A veszprémi gőzsikló! Rendőrhatóságunkhoz!
(Felháborodás a vonatsiklások miatt. „Veszprémi Hírek” 1897.01.03.)
1896. Saját külön viczinális gőzkisiklónk. A veszprém-győri viczinális alkotás szép reményekre jogosító módon nyittatott meg, hogy dísszel és nagy bankettel, közhatóságaink képviselőinek jelenlétében, deczember hó 15-én. És átadatott vala az előzetes műtanrendőri bejárás foganatba vétele után decz. hó 16-án a közönség forgalmának. De viczinálisunk egyet gondolván még azon napján oly módon próbálta megczáfolni nagyhírű tchnikusok és műtanrendőrök megnyugtató tudományát még az napon – a forgalomnak átadás napján – kiugrott „először”(!), de mint alább látjuk nem utoljára, gyarló földi pályafutása vágányaiból. Szerencsére nagyobb baj ugyanakkor nem történt, habár a kis machináció meredek töltés felett merészelt kilépni reáerőszakolt pályafutásából.
A második kisiklás: Viczinálisunk hámból kiugrott lovacskája csak felfordulván, de ki nem múlván, deczember 16-án még az napon az istrángok közé visszaemeltetett és így újra befogatván vígan pöfékelve újból mozogni kezdett és szállította továbbra is az elbizakodott, avagy életunt vakmerő turistákat Veszprémtől-Veszprémig. Mígnem deczember 28-án megint megunván a nagyon is becsületes rendes kerékvágást, most már le a völgynek vakmerő iramban vágta földhöz magát a város erdei merész kanyarulatnál, elragadván kocsisát. A vonat most csak szerencsére tehervonat volt és arról az ugrásra eleve jól begyakorolt és mindig kész gépész és vonatvezető kellő időben leugrottak. Így történt tehát, hogy ez a siklás minden nagyobb szerencsétlenség nélkül, csakis a pályatestben és a mozdonyban okozott nagyobb károkat, nomeg szegény Volf kalauz – városunk elszánt szülötte – ütött be fejével egy pár újnyi vastag ablaküveget, szerencséjére vasból lévő, bátor feje keményebb lévén amaz üvegtábláknál. A lovacska most már azonban csakugyan megdöglött és még most is 3 nap óta ott fekszik elnyújtott végtagokkal a meredek töltés oldalán.
Harmadik siklás: A győr-veszprémi vonalon „szél” szárnyán rohanó segély-vonat amint lóhalálában sietve Zirczről, hitelbevett töltésén döglődő pajtásának segítségére a jutasi puszta alatt úgy siklott ki, hogy amíg a mentőkocsi mozdonya jobbra, addig a szerkocsija balra átot csinált. Ez így egy merész „kanyarotty”-al keresztbe állott a már régi szilárd töltésű váltói között, decz. 28-án d.u. 3 órakor, - ó mávi rémület! – a fél 5-kor berobogó gráczi vonat elé. A környékről összesereglett emberek segítségével a kisiklott mozdonyt a töltés mellé lökték. Az állomásfőnök pedig szokott barátságos vidám mosolygásával szalutálva fogadta a fél 5-i személyvonatot.”
Vasvármegye című napilap 1898.05.26.-i száma:„F. hó 23.-án délelőtt 4 órakor a Niczkről Kenyeri felé haladó 17. sz. nagy tehermozdony a Rába hídon átjövet 23 üres kavics-kocsival együtt egy erős kanyarodásnál a védtöltésen áthaladva a kenyeri határában egy 5 méter magas töltésről kisiklott. A mozdony belefúródott a puha töltés oldalába , a szerkocsi lezuhant a mélységbe. Szerencsére, emberéletben kár nem esett, ami Dietrich József mozdonyvezető éberségének köszönhető. Ezen kavics-vonat a czenki cukorgyár iparvágányára hordott kavicsot a királykuti bányából. Szerencse az is, hogy a fél órával előbb arra áthaladt vegyes-vonattal nem történt ez a baleset, mert ezen vonat mindenestül a mélységbe zuhant volna. Pár napi munkába kerül, míg a pálya helyreállítható lesz, mert a nehéz mozdony kiemelése erős feladat.”
A 80-as évek második felében a fradiban dolgoztam,előfordult ,hogy megnyomták szergejjel a földkúpot.
Álltalában friss föld volt a vágányok végén,mert annyiszor átmozgatták.
Akkoriban a 400-as nevű szállón laktam két mozdonyvezetővel és sajnos ezeknek az embereknek bizonytalan hátországuk,otthonhagyott családjuk,egyéb problémáik vltak.
Meg is itták a magukét.
Rég elévült,ezért merem leírni,de ritkán jártak józanul a gurítóra.
Ilyen dolgok miatt elég sokszor kinyomták a vágányok végén álló földkúpokat.
A két gőzös Óbuda állomáson törte össze egymást ismeretlen körülmények között 1970.04.04-én, mikor a 3411 sz. vionat (324,1569) az állomási tartalékkal (326,026) ütközött. Érdekessége az általad írottaknak, hogy a 324,1569-est, a selejt bejelentőlap szerint az M324,798 psz. szerkocsival lett selejtezve, mert - mint a bejelentőn szerepel - a fenti psz. mozdony szerkocsijaként balesetet szenvedett Óbuda állomáson. Így azt gondolom a 328-as szerkocsit a balesettől függetlenül selejtezhették.
A 326,026-ról ez áll a a selejt bejelentő lapon "A gépezet a keret összetörve jelenleg Óbudán van, selejtezést a helyszínen lehet tartani és ott szétdarabolni."
M62,126 - Lehet (biztos), hogy az énáltalam megadott dátumok a pontatlanok, állhatott a Szergej 4 évet a Jj.-ban...
Egyébb adatok (egyelőre nincs is több):
MÁV 324,1569+ MÁV B328,669 szerkocsi (Dorog fh.). Selejtezésre felajánlva 1970.IV.20.-án, balesetes, főkeret eldeformálódott, füstszekrény elnyomorodott.
MÁV 326,026 (Hámán Kató fh.). Selejtezésre felajánlva 1970.V. Ez év IV.4.-én Óbuda állomáson balesetes. "A mozdony gépezete a baleset következtében erősen megrongálódott. Főkeret 100-120 mm görbült. Jobb oldali henger teljesen összetört a hozzátartozó vezérművel és hajtó rudazattal eggyütt. Kapcsolt kerekek forgattyú csapjai letörve..."
1987-ben selejtezésre felajánlott balesetes kocsik: Bx 50 55 24-28 312-2 és Dhz 50 55 (?) 94-20 069-1.
Az M62 126 dátuma biztosan nem téves? Nálam 1982.08.07 szerepel a baleset dátumaként, de erről iratot még nem találtam. Egyik hírforrásom (ma is aktív mv. Tp-n) csak az évszámra emlékezett, viszont a másik (egykori Nk-i reszortos, már régen nem vasutas) írta meg a pontos (ha pontos, tévedhetett ő is) dátumot. A vonatszám - és ez biztos - 14851, ez a postavonat volt, ami az állomáson határon túl álló tehervonat végére ütközött. Ma már nyugdíjas ozdonyvezetője 100-al jött Kiscséripuszta felől, ráfékezett Szabadbattyánra, mert az állomás ekkor még nyolcvanas volt és felállt, hogy kicsomagolja a vacsoráját. Ekkor következett be az ütközés, a gép eleje, mint azt fotók is tanúsítják, teljesen összetört, csak az a pici hely maradt szinte sértetlen, aho a mv. állt! (Ha nem éppen akkor éhezik meg, egy halálos áldozata is lett volna a balesetnek!)
A diósgyőri megfutamodásról nem tudtam eddig.
A hivatkozott zánkai baleset 1986.07.15-én 10:09-kor történt, a III. vágányon áthaladó 19712 sz. személyvonat (M62 128 + 9 kocsi) 3-9 kocsijai - közöttük az általad írottak is - siklottak ki a 2. sz. váltón. A baleset előtt a PFT. javítást végzett a váltón, melynek során a 2. csúcssínösszekötő rudat leszerelték, és csak a siklás után szerelték vissza, azt állítva, hogy az már a vonat érkezése előtt a helyére került. A vizsgálat során viszont bizonyossá vállt, és az újbóli jegyzőkönyvezés során az érintettek is elismerték, hogy a vonat behaladása előtt a rudat nem szerelték vissza, az a két sínszál között feküdt. A behaladó szerelvény súlya alatt ezen okból a váltó megnyílt és tartósan feles állásban maradt, ami a kocsik kisiklásához vezetett.
M62,126 - 1986.IV.14. Szabadbattyánnál az 1485 sz. tehervonatot vontatva ütközött. M47,1004 - 1984.I.4. Diósgyőr állomásról megfutamodott és kisiklott. Főkeret mindkét vége súlyosan deformálódott. Emiatt selejtezésre felajánlva a Szolnoki jj.-ban 1986.III.17. A 19-17 003-1 és Bh 20-17 221-1 psz. kocsik a zánkai (erről Imre valami?) balesetben sérültek, hossztartók meggörbültek, keresztartók leszakadtak, kocsiszekrények deformálódtak, selejtezésre felajánlva Dunakeszi Jj. 1986.II.27.
Mikor egy vasúti járművel összeütközik egy közúti jármű, általában a közútiban esik a legnagyobb kár, valamint a benne ülőkben, akik gyakran meghalnak. Szinte soha nem a vasúti jármű a vétkes egy ilyen esetben. Akárki is a felelős, akkor is emberek sérülnek meg nagyon súlyosan, vagy meghalnak, miért az a kérdés, hogy a vasúti járművel mi történt. Ha valaki megsérül vagy meghal, miért érdekes az hogy egy lemezdobozzal mi történik?
Gondolkoztam is picit rajta, minek kellett egy állatelütést bejelenteni, hiszen (saját tapasztalat), a személyzet csak felrakja a hátsó vezérállásra a vadhúst és gyerünk tovább. Valószínú, hogy a nagytestű, aggancsos áldozat olyan sérülést okozott (lámpa letörés? szélvédő törés?), ami miatt muszáj volt jegyzőkönyvezni. Mostanában a fácánnal, varjúval ütközött és berepedt ablakú Bzmot motorkocsikat úgy forgatják a szerelvénybe, hogy a pókhálós szélvédő legyen a kocsik felől...
