Keresés

 Geo F. Trumper Eau de Portugal

Túl vagyok Villoresi első illatának nem hétköznapi élményén, menjünk tovább. Megrendeltem a második tíz mintát is a Neroliéktól, megint kaptam egy ajándékot is, és már viszketett a tenyerem, hogy ne csak mintát, hanem rendes terméket is rendeljek. Azt gondolom említeni sem kell, hogy náluk olyan, hogy teszter, kupak nélkül barna dobozban olcsóbban venni, nem gyakorlat. Van kis minta, hogy aki nem tud bemenni a boltba a neten keresztül tudjon rendelni, de a teszter, olcsójánoskodás nem az ő stílusuk.

Többször szagolgattam, kóstolgattam a mintákat, kerestem a szavakat, hogy miben különböznek az általam eddig megismert illatoktól,  talán olajosabbak? Vagy inkább aromásabbak? Tisztábbak! Nem, ez sem pont az, amit mondani akarok, de mindegyikből valami. Nyilvánvaló, hogy a parfüm & luxus a Neroli szó után magasabb árakat, és komolyabb minőségi elvárásokat jelent. Hogy lehet egy parfümnek minősége? Hohó! A narancs illatát elő lehet állítani a gyümölcs héjából bizonyos műveletekkel, lehet válogatott gyümölcsből egy bizonyos termőhelyről, és elő lehet állítani vegyi úton szintetikusan, és még a vegyi út is lehet többféle.

Amit én megigézve szimatolgattam a Neroli mintáiban, az a természetes összetevők magas aránya, és az abból fakadó magas minőség volt. Rámentem a Geo F. Trumper cég oldalára, előtte  már a Neroli oldalán elolvastam, hogy 130 évesek, kézműves technikával gyártanak a mai napig, és voltaképp egy elit fodrászüzletből alakultak ki, termékeiket az úri közönség  aktív részvételével tesztelték, finomították és vitték tökélyre. Gyermekkoromat juttatja eszembe mert bár túlnyomórészt állami fodrász szövetkezetek voltak a környéken, a Vas utcában az Ódry színpaddal szemben egy kis üzlethelyiségben egy magányos maszek fodrász is dolgozott, az államiakkal szemben kézzel csattogtatta a nyírógépet, nem berregett a modern elektromos masina, borotválást is vállalt, borzszőrből készült borotvapamaccsal, bőrszíjon fent hosszúpengés borotvával dolgozott, és különös illatok lengték be fodrászüzletét.

Az ánti világban az úriemberek elsétáltak a fodrászhoz és ott borotváltatták szép simára az arcukat, nem maguk vesződtek vele kutyafuttában. Hatalmas termékválasztékuk van Trumperéknek, a legtündéribb egy kis hordozható, kompakt körömfényesítő kefécske, elefántcsont utánzat, mivel a valódi már tilos, és ez 45 fontba kerül, de egy úriember poggyászából az ilyesmi nem hiányozhat.  Nagymamám, aki igazi úrinő volt, még a szocialista építőmunka nehéz éveiben is megőrizte kis körömfényesítőjét, ami egy farúdra feszített szarvasbőrből állt.

Már csak annyit, hogy ne húzzam soká az időt, a kis korona a kupak tetején azt jelzi, hogy a királyi udvarnak is szállítanak, nekem egy egy kicsit felesleges cicoma az ott, szívesebben látnám a kupakot a nélkül, de nem túlzottan zavaró. Főleg, ha az ember kezébe veszi a  helyes kis üvegcsét, melynek oldalán ott áll dombornyomással Curzon street Myfair W.1. Amikor beleszippantottam az illatba, behunytam a szemem, és egy fennsíkon láttam magam valahol a szigetország északi részén, talán Aberdeen környékén, ahol magas sziklafalak védik a partot a kontinens irányából közeledőktől.

A fennsíkon magas fű, árvalányhaj, lentről hallik, ahogy a tenger ostromolja a sziklákat, és távolból friss illatot hoz a  szél. Ez az életérzés az Eau de Portugal, nevét egy  Portugál narancsról kapta. Vegyük úgy, hogy Portugália felől fúj a szél.  Anita, fiatal hölgyismerősöm 6 hónapos babájával jött látogatóba, beleszippantott, és rávágta, Viki, ez a szabadság illata. Nem a korlátokat nem ismerő féktelenségé, hanem a belső szabadságé. Van benne édesség, de szikár frissesség, citrusosság fékezi, nem engedi hogy szirupos, émelygős, fojtós legyen. Csodálatosan eltalálták Trumperék ezt az illatot. Nem csak az összetevők, bár az is jól sikerült, hanem a tökéletes időzítés, az arányok, a harmónia, a feszes egyensúly, ami ebben az illatban benne van.

A kifogástalan öltözet, a jómód, a választékosság, udvarias viselkedés, lovagiasság nem kritériuma az úriemberségnek, hanem külső megjelenési formája. Egy igazi gentleman rongyokban is felismerhető, míg egy otromba fajankót a cilinder és a frakk sem tesz azzá. 40-45 évnél fiatalabb férfi csak akkor használja, ha koránál érettebbnek érzi magát, nem fiataloknak való illat. Fiatalon az ember még zabolátlan, rúgkapál és szilaj, párszor meg kell égesse a kezét, hogy megérjen benne annak a bölcs türelemnek a szabadsága, mely nem használ ki saját előnyére minden létező lehetőséget, szabadon tud akár önző akár önzetlen is lenni.

Londonban 31 font, a Nerolinál 10.900 Ft az 50 ml, valami miatt az üvegen eau de toilette szerepel, míg a megrendelőgombnál cologne áll.  Már csak 1 db van, írják, mert az utolsó előttit Arany Viktor elvitte!  
 

 Lorenzo Villoresi INCENSI

Itt most ugrunk egy nagyot, de elkerülhetetlen, nem tudom az írnivalót magamban tartani. Egy egészen más kategóriába vágunk bele, noha vannak még az eddigiekhez hasonló illatok hátra. Ott kezdődött ez az egész Incensi dolog, hogy amikor elkezdtem illatokat, illatforgalmazókat keresni a neten, beütöttem a Google-be, hogy parfüm, aztán parfümáruház és szépen szorgalmasan végignéztem mindet.

Nem volt túl nagy tarkaság a nevekben, Parfümexpressz, Parfümtár, Iparfüméria, Parfümszalon, 1001parfüm, Parfümcenter, Parfümmax, na volt olyan, hogy Hóditás.hu, aztán Parfümbolt, Parfümpláza, na valaki kitört a parfüm szó bűvöletéből, Eccys, Bestparfüm megint, Parfümmánia, Parfümoutlet, Interparfüm, még leírni is rossz, Illatarzenál, ennek sincs jó hangzása, és ráakadtam egy olyan névre, hogy Neroli parfüméria parfüm & luxe.

A cégek túlnyomó része ugyanazt árulta, ki szélesebb, ki szűkebb választékban, ki összetevőkkel, és ajánlással, hogy nappalra, vagy estére, ki anélkül, csak kitette a terméket és az árat, ki akcióval, ki mennyiségi árengedménnyel, ki olcsóbban, ki drágábban,  pár nap aprólékos munkával elég jól át lehetett látni a piacot. Egy idő múlva tényleg csak arra mentem rá, hogy kiókumláljam a legolcsóbb vásárlási lehetőséget. Rákattintottam persze a Neroli oldalára, de elég szokatlan volt, kilógott a sorból.

Már az oldal dizájnja is, sötétbarna alapon fehér és arany betűk, ismeretlen márkák szerepeltek rajta, az több márkánál  nagyon hasonlított egymásra minden üveg, nem éreztem formagazdagságot, megnéztem az árakat, 18.500 egy 50 ml-es üvegért, 24.500 100 ml-esért, belebotlottam egy 49.900-asba is, még mosolyogtam, hogy szerencse, mert melléírták, pillanatnyilag nem rendelhető. Voltak aztán bonyolult kacifántos üvegek, tán bort is árulhatnak, mert egy fadobozban bort láttam, és elkönyveltem magamban, hogy ez egy elit, felső tízezernek való hely, mit keressek én itt, amikor a Jacomo Paradox green-t megvettem 3.500-ért és milyen csodás történetet kerekítettem belőle már az elején, kész esőerdei kirándulás volt.

Így aztán mellőztem őket egy darabig, de a sorsom s a végzetem mást rendelt, mert eljött az az idő, amikor kezdtem egyre igényesebben, kifinomultabban, elmélyültebben befogadni az illatokat, kételyek ébredtek bennem nagy márkák iránt, mint a Calvin Klein, elég sokféle illatot rendeltem és próbáltam ki már, volt bennem egy bizonyos telítettség, ami paradox módon hiányérzettel párosult. Éreztem, hogy valami hiányzik nekem, de nem tudtam megmondani, hogy mi.

Visszatértem hát a Neroli oldalára, és elkezdtem szisztematikusan átnézni az egészet. Azzal kezdtem, ami régi vágyam volt, hogy tömjéntartalmú férfi illatszerem legyen. Néhány parfümös cégnél van lehetőség összetevő alapján is rákeresni, de csak nőiben találtam tömjén tartalmú illatot. De én vágytam rá, és a Neroli oldalán a kereső, ami a parfümválasztás menüpont alatt érhető el, rögtön 11 találatot adott ki, csak férfi illatok közül.   Egyből elkezdett bizseregni a tenyerem, szaporán elkezdtem kattintgatni, olvasgattam a tartalmas leírásokat, rájöttem, hogy nem bort árulnak, hanem bor és hordóillatú parfümöt, abban is van tömjén, lehet kis mintákat rendelni, igaz 500 Ft darabja, plusz 1.000 Ft a szállítási költség, de 5 db-nál már 300 Ft kedvezmény, ha tizet rendelek, már 600 és akkor szinte alig költöttem a szállítási díjra.

Így is lett, de a sors iróniájaként megkaptam a csomagot, benne volt tíz minta, és pont az Incensi hiányzott. Végignéztem a listát, kiderült, hogy egyet ajándékba kaptam pluszban, az Incensi azonban lemaradt, hamar telefonáltam, a hölgy elnézést kért, egy percig sem bizalmatlankodott, hanem felírta egy borítékra a címem, és máris küldte a pótlást. Még egy pluszmintát is kaptam kárpótlásként az Incensihez, amiről a Neroli oldala azt írja, Villoresi mágiája  szent tömjénnel. 

Feltettem magamra az illatot, behunytam a szemem, és a következő kép tárult elém. Középkorban járunk, a miséző pap a latin imaszöveget mormolja, miközben a ministránsfiú a füstölőt elétartja, hogy a pap tömjént hintsen a parázsló faszénre. A pap fején átfut eddigi élete, melyet egyházi karrierjének rendelt alá, a személyét övező tisztelet és hatalom, mely egyben el is szigetelte, és magányossá tette őt.

Introibo ad altare Dei. Az Úr oltárához járulok, szól a hangja miközben felszáll a füst, de ezt már mintegy kívülről hallja, mintha nem is maga mondta volna. Teste ott van a templomban halkan mormolja tovább az imát, Ad Deum qui laetificat juventutem meam. Adjutorium nostrum in nomine Domini. Qui fecit coelum et terram. Lelke azonban felemelkedik és látomásban van része.

Látja maga előtt az inkvizíció áldozatait, akiket Isten nevében kínoztak meg és gyötörtek halálra, és látja Isten efelett érzett mérhetetlen fájdalmát. Látja a szenvedők lelkét, de most egészen más szemmel, nem bűnös ellenszegülőknek, eretnekeknek, hanem természetes szabadságvágytól fűtött érző embereknek tűnnek neki, és saját korábbi énje viszolygással tölti el. Egy női arc kerül elé, s így szól: - Ments meg!

Mire válaszolhatna, az arc elillan, lelke visszaereszkedik testébe, és folytatja tovább az istentiszteletet. Utolsó füstölés, melyet a ministráns hajt végre, miközben szenteltvízzel meghinti a híveket, Dominus vobis cum, et cum spiritu tuo, ite missa est. Az Úr legyen veletek, és a te lelkeddel, a mise véget ért, menjetek békével.

A templom kiürül, a ministránsokat hazaküldi, és az enyhén dohos sekrestyében egy gyertya mellett letérdel, és imába mélyed. Kételyek gyötrik, hogy a sátán tette csak próbára, nem Istentől való az Egyház akaratának ellenszegülni, de imája végén megerősödik, és eldönti, kiáll azért az asszonyért, akire halálos ítélet vár, még akkor is, ha ezzel saját magára is a megbélyegzés és ítélet veszélye leselkedik.

Lelkében mély nyugalom honol, sietős, határozott léptekkel indul a püspöki palota felé, és keményen utasítja a tömlöc őreit, hogy nyissák ki az elitélt asszonyhoz vezető ajtót.

Eddig tartott a látomásom orromban éreztem a sekrestye illatát, gyermekkorom ministrálásai, füstölős miséi, litániái jutottak eszembe, s csak akkor döbbentem rá, hogy az alkaromat szagolgatom. Amikor legelőször beszippantottam, nem tudtam miért az ugrik be, hogy a sekrestye illata, de a történet végén már kitisztult minden. Ez az illat a katarzis, a megtisztulás, a megújulás illata. A dogmák rabságából való szabadulás illata. Az isteni segítségkérés illata, a külső hatalommal való szembeszegülés képessége, a bátor kiállás illata, a megerősítés és megerősödés illata, a kereszt felvételéhez és hordozásához való mérhetetlen erő illata, a poklon át vezető mennybemenetel illata.

Incensi füstölőt jelent, a latin szótár azt írja, incendo, incendi, incensum, meggyújt, felgyújt, feltüzel. Egy olasz honlapon a Himalájai füstölőkről értekezve angolul beszúrja alcímnek, Knocking on heavens door, kopogás a menny ajtaján a Guns & Roses együttes világhírű száma. A menny ajtaján való kopogás illata. Az ember sosem jódolgában kopog ott, vagy nagy bajban van, beteg a családban, válás, haláleset, trauma, vagy nagyon elfáradt, elege van a földi létből, és segítséget, útbaigazítást kér.

Soichiro Honda azt mondta: Az élet értéke azzal mérhető, hogy a lélek hányszor volt mélyen fölkavarva. Mi pedig félünk a stressztől, a bajtól, a békés nyugalom langyosában dagonyáznánk, de szerencsénkre van magasabb hatalom, aki időnként keresztülhúzza számításainkat, és termékeny konfliktusokat, megpróbáltatásokat bocsát ránk. A damaszkuszi penge nem attól erős, éles, hajlékony, és rugalmas, hogy egy darab vasércet a langyos napra tettek melegedni. Izzítják, kalapálják, lehűtik, majd ismét forrósítják, verik, s így tovább. Teher alatt nő a pálma.

Villoresi filozófusnak készült, utazgatott Távol és Közel-keleten, és az ott vásárolt eszenciákból, olajokból saját szórakoztatására kevergetett, csillaga csak nemrég ragyogott fel a parfümkészítés egén, 1990-ben komponált először a Fendi divat és illatház felkérésére. Nem vegyész, nem dinasztia leszármazottja, nem méteres orrú parfümőr, hanem gondolkodó, spirituális, a menny ajtaján kopogó, ihletét onnan merítő ember. Illatmédiumitás, illatprófétaság. Az illatok nyelvén közöl velünk értéket, tudást, élményt, tanítást. Nem állnak mögötte tanulmányok, de áldás van rajta.  Felkavart az illat, kellett hozzá 2-3 óra, hogy leülepedjek, de épp arról írtam, hogy ez válik a leginkább javunkra. Nagy élmény. Ezt nem lehet illatpiramison, meg összetevőkön keresztül megérteni, ezt az illatot át kell élni!
 

Na most jön egy nagyon komoly illat, 3 napra felzaklatott, idő kellett, hogy megnyugodjak...

Becsapós álmom volt. Álmomban bejött egy höölgy a szobámba és mellémfeküdt. Azt mondtam magamban, persze, de ez csak álom, hisz én egyedül élek, ki a csuda feküdne mellém. Aztán oldalt nyúltam, és kitapogattam a kezemmel, és éreztem a fizikai valójában, még a testmelegét is, és akkor azt mondtam, nem ez nem álom, hanem valóság. Aztán azt gondoltam álmomban, nem, ez mégis csak álom, csak mostmár tényleg elaludtam és álmodom.

Azaz álom az álmon belül. Aztán mégis felébredtem, és lássatok csudát, nem volt mellette senki, csókolózni is csak álmomban csókolóztam, de a lényeg, a kacsa a hűtőben megvan Hoisin szósszal bekenve, mert ha az is eltűnt volna, akkor aztán most kitérnék a hitemből.

Most már csak az marad a kérdés, éjszaka álmodtam, és most itt létezem, és vagyok, vagy éjszaka voltam ébren, és most álmodom azt, hogy fórumozom veletek?

Első látásra azt hittem, a vőlegény férfi, aztán ahogy jobban szemügyre vettem, láttam a domborulatokat, így vélelmeztem, hogy a női nemhez tartozik. Szegénykém azon túl, hogy elég jó húsban van, egy kicsit maszkulin jelleggel is bír.

Volt egy kollegám, pont így nézett ki, mint a férj, és a felesége is ilyen anyagos menyecske volt, és nagyon szerették egymást.

Mit vártál? Lódobogást?

Egyébként sem az én hozzászólásom volt  a lényeg, hanem a tiétek, hogy ki meri kimondani és mennnyire egyértelműen, amit a képről gondol. Ki mer itélkezni, és ki itélkezik az itélkezés fölött, és nem mond egyértelmű véleményt.

Ez volt a durranás big-em. Az én leírásom a lehető leglényegtelenebb kelléke volt ennek a performansznak. Mehetsz Újpestre bort venni nekem:)

Na jó!

Tehát!

A mosoly őszinte. Annyiban őszinte, hogy a vőlegény belül ugyanazt érzi, amit kifelé mutat.

De az a mosoly, ha jobban megnézzük nem teljes örömöt mutat, és nem felszabadult mosoly, inkább csak egy félmosoly. A menyasszonyé az igen, ő boldog, ő mosolyog, nem csak a szája, hanem a szemöldöke is felfelé áll, hogy elvették,  azonban ha a vőlegényt megnézzük, főleg az alsó képen feltünő, hogy csak a szája húzódik fel, a szemöldöke lefelé konyul.

Valahol azt mondja, hogy el tudott volna képzelni jobbat is, de ez lett és belenyugszik. És teljesen meg tudom érteni, komoly szellemi fejlődésen fog keresztülmenni a házaséletben, hisz teher alatt nő a pálma.

A násznépes fotó is beszédes, a menyasszony rokonsága mgelégedetten mosolyog, míg a vőlegényé komoran tekint maga elé, vagy a földre szegezi tekintetét.