Tényleg nyelvileg frappáns, és az újság modern-lib vonalát a nyelvi síkon is képviseli az onlájn explicit és magyaros helyesírásával. De tényleg. Ha még a smájlit is utánateszik, azaz ha az a szöveg része, és nem a Te kommented, akkor meg határozottan posztmodern.
muszájtam, muszájna, muszájjon is van Hát ezt mondjuk én soha nem hallottam, de ami talán mérvadóbb, a google szerint sem igazán jellemző... (muszájtam, muszájna, muszájjon, muszájni összesen ~180 találat, ezek nagy része se tűnik túl kollokviálisnak) A szabadni, az egyértelmű, ~százezres nagyságrend.
Érdekes, hogy a linkelt forrás pont fordítva hozza: a szabad szerinte névszó, a muszáj segédige...
A muszáj nagy úr. Jó, de ez már tényleg egy másik muszáj :)
muszájtam, muszájna, muszájjon is van. Tehát amellett, hogy a muszáj állítmányi névszó, igei paradigmát is elkezdett növeszteni (a szabad előrébb jár ezen az úton). Persze lehet kvázimetanyelvi főnév is: A muszáj nagy úr.
Igazándiból én a kötelező[/iG-höz tudnám hasonlítani. kíváncsi pedig arra vagyok, hogy milyen szófaj. Mert a kötelező, az melléknév, de a muszáj nem melléknév, hanem mi?
"A legegyszerűbb az lenne, ha szépen artikulálva mindenki azt mondaná pontosan, amit az jelent és amiből (szóösszetétel) az született. De nem, mert begyorsultunk. :-("
Őőő. Ezt úgy kell érteni, hogy [víz szintes]-t akarsz mondani meg mondatni például? (Azért írtam külön, mert csak úgy lehet kimondani az eredeti elemeket, hogy közben szünetet tartasz (azt hogy kell jelölni?). Meg például [anyja]-t és [szaladjon]-t?
Én világéletemben [visszintes]-nek ejtettem, tehát moraveszteség nem történt. Persze, ha „szépen kell beszélni”, akkor kivételt teszek, és [víszintes]-t vagy [vísszintes]-t mondok.
A vízszintes mezei összetétel, és aszerint is kellett mindig írni, most is úgy kell.
A szókezdő k-k időtartama mint argumentum teljesen komolytalan. Ha láttál életedben hangszínképet vagy oszcillogramot, tudod, hogy a zöngétlen explozívák állnak egy néma fázisból, majd az azt követő felpattanási zörejből. Ezt a néma fázist nem lehet megkülönböztetni a csendtől. Ergo ennek hosszúságát nem lehet mérni. Ezért van az a konvenció, hogy a szókezdő zöngétlen explozívákat 100 ms-ra szokás szegmentáláskor venni. Ez puszta megállapodás, és tényleg az egyszerűségen alapul, hiszen a szó belseji zöngétlen explozívák jóval rövidebbek.
Amögött hogy nagyon tipikus a világ nyelveiben a zöngétlen explozívák spirantizálódása, az áll a hátterében, hogy egyrészt kisebb energiát igényel a spiránsok képzése, másrészt sokkal könnyebb az akusztikai képük percepciója, tehát a kommunikációban mindkét fél számára kényelmesebb ezek használata.
Vízszintes. Két különböző helyesírási szótárban megnéztem direkt, bár anélkül is biztos voltam benne. Megjegyzem, a másik verziót még soha sehol nem láttam leírva. De persze én csak laikus vagyok, a szakértőknek biztos jobban hiszel.
Óriási késéssel csak most olvastam el Zs. B. idézett sopánkodását. Én ugyan nem vagyok nyelvész, még csak zseniális nyelvérzékem sincs, írott szöveggel ellenben az átlagosnál gyakrabban van dolgom, az esetek többségében mégsem sorakoznak előttem fenyegető kérdőjelekként a blogban felsorolt példák. Ebből arra következtetek, hogy mindez igenis megtanulható, ráadásul különösebb nehézség nélkül. Javítsatok ki, ha tévednék, de szerintem azt a bizonyos elefántot bolhából csinálták.
