Lelenc lett, mostohagyerek, a Szkíta-szív. Földönfutó zűrzavar, avartűz, űzte tiszta lelkét haszon-halálba: A világ fűzte pórázra szabad szellemét! Őseink hitét keresztre feszítették, misztikus vakságba űzve az embert: Meghal a lét, ha elveszik született hitét!
Most-poklok kapuján jár az érzés, a vágy! Pillanattengeren poshad a lét… Lebeg, alá- s fölémerül, nem ég, nem ég égen a tűz! Tisztulás csírája tekints rája, égj, perzselj fel tengernyi bűnt! Mert ott van még belül a vér, hős őseink szabad szellemét, hordja terhét a néma hit, s őrzi, örök titkait!
Hőzöngnek sokan, sok félét! De kiben ott a néma hit, nem fél, nem kiabál, Most-pokolnak csendben, rendben, fonja a koszorút!
Gyurcsány büszkén két lábra állhat, kioszthat plecsnit is vagy hármat. Eladott országot már itt, Viktornak nem marad másik. Bemegy reggel a parlamentbe, ruhája szép, beszéde kerge. Kóka Jancsi tartja a tálat, Horn Gabika szemből trafálhat. Katalinon ráncos a szoknya, Kuncze kuncog, tűzné horogra. Az első padból Demszky kalapban fejét vakarná.Szájában hab van. Futna tüstént Kroáciába, házát cserélné fel dukátra. A földalattit számos ponton elnepperelte. Stoppol, horgol. Rendőrei is úgy vigyáznak, pelenkára jusson Gabának. Sólyom szárnyal, szomjas a torka, bár pálinkáját már beszopta. Betyár világ. Klónok és klánok. Nyilatkoznak és vitáznak. Még áll a bál ott.
Lehet, hogy az én hülyülök el lassanként, mert ezt a költeményt érteni vélem... :(
Csak az nem egészen világos, hogy ha nem a szívük a keblük oltára, akkor vajon mi... Mert, ugye, a szívük (vagy legalábbis Etelkáé) már égettetik, a keblük oltárára viszont még csak átterjedőben van a tűz...
Kár, hogy Etelka néni nem tudott elrugaszkodni a "rímnek márpedig lenni köll"-elvtől.
P/c, árulj el nekem valamit, kérlek: honnan szeded Etelka verseit? Fölvásároltad a köteteit? (Az antikvarium.hu Értesítőin egy időben folyton szerepeltek.)
Jó jó..belátom, ifjú volt még...megigézte Rákosi et...
De nézzük, amikor már elhányta a csikófogait...ahogyan a marosvásárhelyi nagyim mondta volt..
Csoóri Sándor
Che Guevara búcsúztatója
Szerethettek volna a nők, szerethetett volna a tenger, te mindenütt otthonos és otthontalan. Lehettél volna Brazilia selyemfiúja, lokálok helytartója, éjszakákkal karambolozó költő - mert a vakság hamujában gyönyörű lábak járnak mindig, mert a tenger lányai igazi férfiakra várnak.
Boldog, ki el tudtad árulni az édent, lettél a század partizánja, emberi lábnyom a járhatatlan őserdőben szakállas forradalmár, géppisztolyos szépfiú, Santa Clara városát mosolyoddal is meghódító.
És Kuba lett a hazád, mert Kuba volt a forradalom.
Én láttalak és irigyeltelek : vonult előtted a nyár, mint a tankhadosztály. Vászon katonazubbonyodban a szabadság veritékezett s a jövő izzadságszaga csapott orromba akkor, erősebb volt, mint a narancskerteké.
Havanna boldog volt, mert ismert téged; Havanna boldog volt, mert el tudtad hagyni őt is. Havanna sirat most, mert meghaltál helyette is.
Bolívia erdeiben nem a fejszék beszéltek legszebb nyelven, nem a fűrész, nem is a madarak. A fák leadóállomásai lélegzetvételed sugározták.
A hang, ha elhallgat, hiánya megmarad. A test, ha megölik, hiánya testté válik: adni kell neki kenyeret, adni kell neki szabadságot.
Szerethettek volna a nők, szerethetett volna a tenger, te mindenütt otthonos és otthontalan. Véres partizánsapkádat elteszem
function moveBanner() {
var o = document.getElementById("bannerPos");
if (!o) return;
var b = document.getElementById("bannerRightTop");
if (!b) return;
var x = findPosX(o);
var y = findPosY(o);
b.style.left = (x + o.offsetWidth + 4) + "px";
b.style.top = y + "px";
}
function findPosX(obj) {
var curleft = 0;
if (obj.offsetParent) {
while (obj.offsetParent) {
curleft += obj.offsetLeft;
obj = obj.offsetParent;
}
} else if (obj.x)
curleft += obj.x;
return Math.round(parseInt(curleft));
}
function findPosY(obj) {
var curtop = 0;
if (obj.offsetParent) {
while (obj.offsetParent) {
curtop += obj.offsetTop;
obj = obj.offsetParent;
}
} else if (obj.y)
curtop += obj.y;
return Math.round(parseInt(curtop));
}
if (onloadFunctions) onloadFunctions.push("moveBanner();");
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
// <!--
//
// -->
// <!--
// <![CDATA[
document.write('');
// ]]>
// -->
var pp_gemius_identifier = new String('baCVfUudCbILqmENplbbY4XxDfYR.dt4U58U63zLzGP.z7');
// <!--
// <![CDATA[
function initializeTabs() {
for (var i = 0; i
// -->
// <!--
//
// -->
// <!--
// <![CDATA[
function onLoadEventFunction() {
for(var i = 0; i
// -->
Azt a perverz mindenit ennek az Etelkának! Erre bezzeg van esze! Vén szatyor, tele a képe barázdás árokkal, de az apja szerszáma(i?) lebeg(nek?) a lelki szemei előtt...
"Ilyen szirtet magyarnak ád az Úr, ha rá évszázados, vad vihart bocsát, mely széttör hajókat irgalmatlanul, de irányt szab, hajótöröttet ha lát."
Szegény, szegény magyar hajók, boldogtalan magyar hajósnép...
Ha az Úr szirtjének iránymutatását kévánjuk, bizony mondom, produkálnunk kéne egypár hajótöröttet... a nagy magyar tengeren... aminek hát ki lehetne a Duna-Tisza közét is éppenséggel nevezni, helyenként vízhullámokra hajazó homokdűnéivel... hogy a homok nem kéklik, hanem sárgállik? Hát istenem, ennyire telik nekünk, kínai gyártmány... attul sárga.
Csoóri Sándor:
Szállj madárka Rákosi elvtárs ablakába..
...
És hogyha útrakelsz
csillaggyújtás előtt
Budapestre repülj,-
Ne is tarts pihenőt!
Rákosi elvtársnak
szállj az ablakába,
s illendően szépen
kocogtass be nála.
Mondd meg neki , mondd meg,
--de ne panaszlóan—
hogy betegen fekszem,
azért nem hall rólam.
Mondd meg neki, mondd meg,
így ahogy üzenem:
hogyha felépülök
tüstént fölkeresem
és a színe előtt
teszek hitet rája:
én leszek a leghűbb
ifjú katonája.
Az egyik kedvencem-...19 évvel a forradalom után..
Csurka István:
"...A környezetemben nem volt egyetlen család, akit ne ért volna valamely alapvető sérelem. kitől ezt vettek el kitől azt. Vagyont, életet, szabadságot, önbecsülést. S mégis hittem az eszmében a tiszta eszmében. Ma már tudom miért. Nem tehettem mást. Fel kellett volna kötnöm magam, ha még ennek az egyetlen világ-elrendező a szentségében igazságában sem hiszek. ..A szocializmusra és a dolgozó magyar nép szolgálatára esküdtem.."
Mindent a maga idejében..
Magyarok szirtje Csurka István Hűség-díjára
Láttodra nem szétválik: összezárul az ember-tenger és Lélekké válik, s gondolkodni kezd Istenről, hazáról hitetlen és hazátlan is, halálig.
Ilyen szirtet magyarnak ád az Úr, ha rá évszázados, vad vihart bocsát, mely széttör hajókat irgalmatlanul, de irányt szab, hajótöröttet ha lát.
Kinek szavát a színpad visszhangozta, meghívta a történelem nagy színpada, mindig jóra esküdött, sosem gonoszra, s a nép nevében nem tévedett soha.
Nehézfiúból így lett súlyos ember, drámaíróból ország rendezője, mennydörög, ha bősz haragja felkel, s tréfálkozik, ha tolla kap erőre.
Szabad hazád díjakkal el nem halmoz, Parnasszusnál fentebb laksz te már, ahol a hűség a törvény, igaz nem szól a gazhoz, s ha díjat fogadsz el, akkor díjazol.
Lesznek majd díjak róla elnevezve, lesz színház, utca, festmény és szobor, de Isten nekünk bölcsen úgy szerezte, hogy közöttünk vagy és hozzánk tartozol.
Szentmihályi Szabó Péter(Havi Magyar Fórum, 2002. május)
Utcát nevezne el Csurkáról Szentmihályi Szabó Péter 2008-06-28. 00:27
Rákosi is megirigyelné az öreg Raszkolnyikovhoz írt ódátSztálinnak és Rákosinak írtak olyan verseket (utóbbinak Csoóri Sándor is), amilyet Szentmihályi Szabó Péter is megeresztett Csurkáról. Bizonyára Vona Gábor figyelmét is elkerülte ez a prosztatáig hatoló óda, hiszen amúgy csak nem kérte volna fel az írót, hogy az ősztől induló Atilla Király Népfőiskolán épp etikát tanítson, még ha legutóbb új fenekek után nézve a Magyar Gárdáról költött is dicsőítést a „Keresztény Európa Párt” elnöke.
Én azt hittem, csak a németek képeznek idióta összetett szavakat... :(
De ha már az örömmámor mintájára lett bűnmámor, akkor lehetne unalommámor (ebben fetrengene a léha, amerikanizálódott fiatalság), meg akár agyhalálmámor is.
A harmadik verszakba már egészen belefeledkeztem, de aztán a poros agyak hajdani közéletén úgy elbotlottam, hogy csak úgy visszhangzott bele a medence csontom, sőt még a Kárpát bérce is beleremegett (aztán magyar nótát zengedezve a pokolba süllyedt... vagy mi...).
Magyar nóta, magyar zúgja Visszhangozzék a medence csontja! Betorkollik az ősi hon Kárpátok kegyébe, Bezáródik szórványban élve. Kárpát bérce Pannon alja Tán nem süllyedtél a pokolba? Hol van már a magyar nóta? Pár lődörgő ritka bolondja. Ápoljatok kicsi falvak A város már meg se hallgat Magyar nóta bűvös kocka, Ki szereti? Ő maga sem tudja Vánszorgó az élet útja.
Nemes szívű hódolója Magyar lelkű hordozója, Trend az érték tűzoltója, Hagyományunk bitorlója. Bitorlókat bitófára! Nemzeti kincsünk javára, Új trendet a kincs javára, Magyar szív boldogítására.
Írjunk trendet új nemzetnek, Új nemzetnek, nemzedéknek Kotta írjon trend íveket, Cigány húzzon szebb életet Nótában a magyar kedve Kedvet ád a magyar eszme De mi is az a magyar eszme? Poros agyak hajdani közélete Magyar eszmét magyar dalolja Hallod már! Ez Magyar Nóta! Magyar tálal magyar módra.
Az élet ajándék mit önzetlenül kapunk,
Gyermekként sokat játszunk és kacagunk,
A gonoszságokról még keveset tudunk,
Így felhőtlen, boldog minden napunk.
Később, ahogy felcseperedünk,
Lassan nyílik az értelmünk,
A való világgal szembesülünk,
Sok dolgot még nehezen értünk..
Az évek múlásával felfedezzük testük,
Egyre több furcsa dolgot érzünk,
Egyik pillanatban még gyűlölünk,
Máskor már szívből szeretünk.
Percenként változik életünk,
Így míg lehet őszintén élvezzük,
Családot barátokat szeressünk
nem tudhatjuk meddig élhetünk..