Hétvégén láttam egy fehér sugárvirágú, sárga nyelvesvirágú fészkesvirágzatú, tömegesen növő fajt. Az egynyári seprence ugrott be, de így utólag elbizonytalanodtam, mert ez a virág telis-tele volt elágazással, alacsonyabb is volt, a seprence meg inkább magasabb, kevésbé ágas. Bár a neten van ilyen és olyan kép is. Viszont meggyőződésem, hogy valami invazív növény, mert nőtt a dombvidéki mezőn az árokban a bokrok között, és az erdő nyíltabb részein is - utóbbi helyen az aranyvesszővel vegyesen. Aztán lehet hogy tévedek, és nem invazív gyom. Ötletek?
Kétlem, hogy a szotyós barkóca alkalmas lenne virágkötészethez. :)) Mindenesetre úgy kell szotyós barkócát szedni, hogy az ipari mennyiségű tételt már alkonyatkor találd meg, hogy holdfénynél szedhesd, továbbá a fa alja tele legyen tüskés bokrokkal. :) A visszaúton vigyázni kell rá, hogy a fejlámpa fénycsóvája folyton fürtökben lógó szotyós barkócákon játsszon, amik szedhető magasságban vannak, tüskebokor nuku, de már idő, az nincs rá...
Egyszer mirabolán szilvából főztem lekvárt, az is sokkal savasabb lett, mint a gyümölcs. Annak a héjából főhetett ki. Próbáld ki kakaós lepénybe, azt nagyanyám málna-ribizli dzsemmel főzte. Abba jó, ha savas.
Lekvárt próbáltam csinálni, de csak ex has technológiával. Finom lett, de kicsit "kavicsos" (olyan apró darabok, amik egyes körték magháza körül is előfordulnak), és nagyon savas. Még viszonylag kis mennyiség is erősen megterheli a gyomrot. Mintha savasabb lett volna, mint a bogyó maga, lehet, hogy a magból kifőztem valamit, amit nem kellett volna? (cián...?)
Pálinkához azért kevés volt, de lehet, hogy legközelebb pálinka lesz belőle. Azt tudom, hogy az Agárdi Pálinkafőző árul aranyárban barkóca pálinkát...
Egy részét lefagyasztottam, így szotyósan, kiváncsi vagyok, milyen lesz. A többit eszem szorgalmasan.
Hát asszem gyorsan beírom a múltkori -érdeklődés hiányában részben elmaradt- arborétumi kvíz megfejtéseit, hátha valaki mégis emiatt nem tud nyugodtan aluszkálni... :) Direkt megnéztem a "hivatalos" magyar neveket is, mert azokat én sem mindnél tudtam, tökjók! :)
1. kései/ japán végzetcserje (Clerodendrum trichotomum)
Ausztriában fotóztam, erre elég határozottan emlékszem, a Paznauntal aljától délre emelkedő hegylánc egyik oszlopos tagjának északi oldalában, kb. 1200-1500m magasan, fenyőerdőben, ott is leginkább az út menti félárnyékos, mohás-páfrányos helyeken. Ennél pontosabban sajnos nem tudom megadni, de odatalálnék... :) Egyébként marha sokan voltak, és elég változékonyak alapszínt illetően, fehértől a sötétbíborig.
A fuchsii-val én is egyetértek, az ajak hármas tagozódása, amit írtál, elég egyértelművé teszi, az én könyveim is hasonlóképpen nyilatkoznak erről a kérdésről. És ezt a "subs. psychrophila" dolgot mire alapozod? Az én német könyveim épp csak megemlítik, csak annyit írnak, hogy kisnövésű, ez viszont pont nem stimmel (persze ezt a fotóról nem lehet megítélni, de én emlékszem, elég sokan voltak és jó nagyok kosborviszonylatban).
Lehet hogy megint más vélemény az enyém, de mondom.
Szintén jellegzetes az ajak formája. Ez a hármas tagozódás csak a fuchsii ra jellemző és a D. ruthei. Ez utóbbi ajka azonban szinte egyszínű, levele zöld.
A labelum amit fotóztál rajzolatban nem foltok hanem szinte csíkok gyűrűje, ami szintén a fuchsii jellemzője. A maculata is ilyen rajzolatos de a labelum nem ennyire határozottan tagolt.
