A hős legyőzi a repülő szörnyeteget ezen a Pendzsikentből származó kiégett fafaragványon
Kr. u. VII. század
A feltehetően az V. században alapított kicsiny, ám annál gazdagabb szogd települést, Pancs (Pencs) állam fővárosát 722-ben vették be a mohamedán hódítók. Devastics király a Zarafsan felső folyásának vidékére menekült, ahol rövidesen elfogták, és halálra ítélték. A VIII. század végére a település elnéptelenedett, és nem is éledt újjá soha többé.
Diodórosz szerint a szarmaták régebbi hazája Média volt.
Érdekes, hogy II. Endre pecsétein és a kun eredetű Hunyadi Mátyás címerében fordulnak elő ezek az ősi jelképek, a csillag-hold kombináció és a csőrében gyűrűféle ékszert tartó madár. Nem a nyugati eredetű uralkodóházak emblémáin.
...meg Erdély címerében, az eredeti Székely címerben, továbbá számtalan KM.i település címerében, keletebbre:tádzsik, kurd, török,etc.,s vitathatatlanul: nyugatabbra nem...
Az a bizonyos falfülke a pendzsikenti Nagy csarnokban
Afbildning af Nana fra et hus udgravet i byen Panjikent, Fergana (sydvest for Tashkent, Tajikistan). Afbildningen er dateret til 700 tallet e.Kr. og er sidste rest af den gotiske indflydelse i området inden Islam tager over. Byen blev grundlagt i 400 tallet e.Kr. og var beboet indtil ca. år 770 e.Kr. Vi ser Nana/Nanna med (halv)månen i højre hånd (tilbedelsen af Månen tilbedelsen af Moder Jord ) og Solen i venstre hånd. Billedet tilsendt af Bent Hansen. Kilde: Susan Whitfield: Life Along the Silk Road (1999).
A csőrében gyűrűt (vagy valamiféle glóriát) hordozó madár a hagyományos dingir jel helyén szerepel. Ininthimeus érméin azonban még egyértelműen a dingir jelzést alkalmazták a király homlokterében. Mindezek az uralkodók "barbár" korszakában irányították a Boszporuszi Királyságot.
A hármas halom talán az indiai kapcsolatokra utal, a legkorábbi előfordulások legalábbis a Harappa-műveltség területéről és idejéből ismeretesek előttem...
Diodórosz szerint a szarmaták régebbi hazája Média volt.
Érdekes, hogy II. Endre pecsétein és a kun eredetű Hunyadi Mátyás címerében fordulnak elő ezek az ősi jelképek, a csillag-hold kombináció és a csőrében gyűrűféle ékszert tartó madár. Nem a nyugati eredetű uralkodóházak emblémáin.
(A római imperátor Kr. e. 36-ban 100 000 fős hadsereggel vonult a Parthus Birodalom területére)
Az érmék egy részén egy madár alakja jelenik meg, csőrében gyűrűvel, olykor csillaggal és félholddal kombinálva (ezek lehetnek a korai érmék), máskor egyetlen csillaggal, de többnyire önállóan
Corvin Mátyás címere Thuróczi krónikájának 1488-as augsburgi kiadásából
A 3. mezőre tessék koncentrálni...
II. Szauromatész boszporuszi király tripla sestertiusa
A bajuwarok is valószínűleg ilyen, var-khunok irányította keverék népesség voltak, csak a nyelvi konszolidáció végeredménye alapján náluk nem a szláv, hanem a germán elem került túlsúlyba
Samo államáról szólva Fredegar (V, 48) kifejezetten azt írja, hogy a var-khunok ("a hun elnevezésű avarok") szláv asszonyoktól született gyerekei lázadtak fel a kaganátus ellen az északnyugati részen. Tehát eleve egy félig varkhonita népesség volt Samónak a népe, akiket a várkonyok még mindig súlyos adókkal zaklattak, akiknek az asszonyait még mindig gyalázták, s akiket az első sorokba tereltek, amikor háborúra került a sor. Samo ezeknek a félig avar-hun, félig vend leszármazottaknak az élén nyerte meg a csatáit a keletről rohamozó hunugurok ellen 35 éves országlása során. (A dolog erkölcsi szépséghibája, már ha egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni, hogy neki magának is 12 felesége volt állítólag a vendek nemzetségéből, s 22 fia és 15 lánya született tőlük.)
623–658: Farthest extent of Samo's state. On the western fringes of the Avar Khanate, a new political entity was established. In the West, the Slavic tribes were caught between the Germanic Frankish kingdom and the Avars. In 623, western Slavic tribes who were discontented with Avar domination called on a Frankish warrior merchant named Samo, who helped them in their revolt. Following their victory, Samo was proclaimed the leader of a Slavic state. From its center, perhaps in southern Moravia, Samo united several tribes into an independent political force until his death in 658.
Magasság: 9 cm (talán csak jelképes célokat szolgált)
Birmingham City Art Gallery
Fehér mázzal bevont parthus cserépkulacs Ardabilből, napjelképpel
Kr. u. I–III. század
Magasság: 14, 4 cm
Kōjirō Ishiguro-gyűjtemény, Tokió
(Shinji Fukai: Ceramics of Ancient Persia; Weatherhill, New York, 1981, 95. tábla)
Kék mázzal bevont parthus cserépkulacs Haft Tepéről
Kr. u. I–III. század
26, 7 x 14, 7 cm
Magángyűjtemény, Osaka
(Fukai i. m. 93. t.)
Kék mázzal bevont parthus cserépkulacs Haft Tepéről
Kr. u. I–III. század
Magasság: 12, 9 cm
Magángyűjtemény, Aichi
(Fukai i. m. 94. t.)
Rovásfeliratos kazár kulacs Sarkelből
Kazár kulacs, parthus és var-khun társaihoz hasonlóan valószínűleg szintén napjelkép-díszítménnyel
Hódmezővásárhelyi kerámiakulacs 1861-ből, a közepében napjelképpel
Szántó Kovács János Területi Múzeum, Orosháza
Késő bronzkori kerámiakulacs Beit She'anból, más néven Szküthopoliszból
241. sír
Kr. e. XVI-XIII. század
... és két másik kulacs ugyaninnen, ugyanebből az időből a 90. számú sírból
Néprajzi Lexikon:
Kulacs: Ólommázas cserépedény. Igen változatos formájú borosedény. Egyik változata lapos, korong alakú: tulajdonképpen két tál összeragasztása révén nyert forma. Lapja lehet lapos, domborodó vagy homorú. Keskeny oldala lapított, fülekkel ellátott, amelyekbe szíjat lehet fűzni. Szája kicsi, kerek, gyakran kupakkal ellátott. Hasonló formát ismerünk a mo.-i avar ásatási anyagból. Másik ismert változata a pereckulacs, amely körré formált tömlő. Oldalt szintén füllel ellátott. A közepén rozettával áttört kulacs a pereckulacs egy változata. A hordókulacs 3–10 kicsi, összeragasztott hordócskából áll, amelyeket csövekkel illesztenek egymásra és egymás mellé oly módon, hogy az építmény körvonalaiban háromszöget alkot. Ennek is van szája, lába és akasztója. Mindegyik formát egyedileg készítették, általában megrendelésre, és gyakran évszámmal, névvel látta el mestere. Első fennmaradt emlékei a 18–19. sz. fordulójáról valók (pl. Nagyszalonta, 1790; Hódmezővásárhely, 1813; Ják, 1824). – Irod. Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965).
„A szekszárdi 786 síros temető a Kárpát-medence egyik kiemelkedő lelőhelye, feltárását 1974–75-ben végezték. Az avar korban a temetők nagy részét a sírrablók feldúlták és kirabolták, sorsát ez a temető sem kerülhette el. A feltárás során koporsómaradványok csak ritkán kerültek elő, gyakori volt viszont az agyagedény melléklet. A temetőt az avar népesség valamikor a 7. század elején nyithatta, az utolsó temetkezések 8. század végiek. A gazdagabb harcosok közül néhányat a kedvenc hátaslovával együtt temettek el, de különálló lósírokkal is találkozhatunk. Ezekben gyakori mellékletek a vasból készített kengyelek és zablák. A harcosok leggyakoribb fegyverei közé tartoznak a kétélű kardok, a lándzsák, a csontmerevítős reflexíjak és a nyilak. A temető agyagedényei közül kiemelkednek a díszes kulacsok. A jómódú harcosok több esetben griffes-indás övveretekkel díszített fegyveröveket viseltek. A női és a gyermeksírok leggyakoribb mellékletei a fülbevalók, díszes gyöngyök, csont tűtartók, orsógombok. A temető elemzéséből az is kitűnik, hogy lakói jobbára mezőgazdasági tevékenységet folytathattak, a katonai feladatok ellátásából kisebb részt vállalhattak. A szekszárdi avarok temetője mellett a régészek feltárták az egykori faluhelyüket, településüket is, a feltárás dokumentációjának a közzététele sem várat már sokat magára.”
(Trugly Sándor: Folytatódik az avar leletanyag közzététele; in: Új Szó LIV. évf. 44. sz., 2001. febr. 22.)
Az igazi, valóban használt kulacsok a parthusoknál is feltehetően fából és bőrből készültek (akár csikóbőrből), mert azokat könnyebb volt hordozni. Ezek azonban elporladtak, és csak kisebb, votív megfelelőik maradtak az utókorra. Mindenesetre a fülek elhelyezkedése úgy a vásárhelyi, mint az ókori parthus kulacsoknál világosan jelzi, hogy övre vagy nyeregre függesztették őket.
Az a bizonyos fekete szerpentin pecséthenger és a lenyomata
Kr. e. kb. 2455–2356
The scene divided into three parts, one part composed of two dogs seated on their haunches looking up at an eagle in the sky carrying a man, a large pot between the dogs and a spouted vessel above the dog to the right, a man to the left wearing a kilt, standing with his right arm extending forward and his left arm raised, further to the left another scene with a standing shepherd, carrying a vessel on a rod over his shoulder, guiding three goats with whip in his right hand, between them a tripod from which hangs an oblong object, and the third scene above the goats consisting of two men engaged in a task involving an uncertain object, the two surrounded by circular objects, the terminal in the form of a fence... The man being carried by the eagle is Etana, thirteenth king of Kish. Etana had no son and prayed daily to Shamash, the sun god, to grant him a child. Shamash directed him to an eagle caught in a pit, where it had been trapped by a serpent, having eaten the young of the snake. Etana freed the eagle who, in gratitutde, carried the king on his back to heaven. Upon his arriven in heaven, Etana was brought to the throne of Ishtar where he begged the goddess or a son, since his queen was barren. She gave him the plant of birth which he had to eat together with his wife.
Bírúnínak a XI. század legelején kelt sorai Athar ul-Baqiyah c. művében igazolni látszanak Tolsztovék megfigyeléseit a nyugatról kelet felé tartó bevándorlást illetően:
"أهل خوارزم [...] کانوا غصناً من دوحة الفرس"
"The people of the Khwarezm were a branch from the hardwood of Persia."
Ahogy a hunugurok is később "Perzsiából jöttek ki" a hazai gestairodalom tanúbizonysága szerint. A középkori szerzők a földrajzi leírásoknál mindig a saját koruk fogalomrendszerét, terminusait használták.
Káldeától Ister-gamig c. munkájának első kötetében (Orient Press, Bp., é.n.), az említett kiadás 96. oldalán írja a következő szamárságot:
"Chorezm nevét prof. Djakonov hagyta jóvá a babiloni nyelven így: KU MA AR IZ MA - ez a sumir fonetika szerint így helyes: KU MAG GAR RI ES MA - melynek értelme: NAGY ERŐS NEMZETSÉGEK ORSZÁGA, és teljesen fedi Chorenei Mózes által a Kr. u. 5. században írt KUNMAGYAR-i földrajzi elnevezést. Ez a KU-MAG-GAR, vagyis NAGY ERŐS NEMZET az alapja a SUMER névnek, ahogyan azt Jules Oppert levezette."
Gyakonov véleményét Badiny egy Novotny Elemérhez írt állítólagos levélből idézi. Az kétségtelen, hogy a Tolsztov-féle ásatások erőteljes mezopotámiai kapcsolatokat mutattak ki Khorezm területén, és Az ősi Chorezmben (1948) az ásatások vezetője felvetette, miszerint az ország neve a hurriktól lenne eredeztethető. Mindez rendjén van, azt azonban kétlem, hogy Gyakonov bármifajta hasonló sületlenséget, mint a "ku ma ar iz ma", "jóváhagyott" volna...
Emlékeim szerint Khorezm nevét az óperzsa (akhaimenida) feliratokon egyesek Uvarazmiy(a) formában olvassák. Másoknál Huvarazmiš a literáció. Őszintén szólva, ez inkább az avar népnévvel éllhat összefüggésben, mint azt a türk formák világosan jelzik:
In Avesta Xvairizem, in Old Persian Huwarazmish, Persian it is خوارزم Khwārazm, in Arabic it is خوارزم Khwārizm, and Chinese, 花剌子模 Huālázimó, Uzbek it is Xorazm, in Russian it is Хорезм . In the Orkhon Turkic inscriptions it is Apar.
Baromságaival ebben a topikban nem foglalkozhatunk, csak jelezzük, hogy a sokak által tudósként kezelt figura a parthus kérdéshez is hozzászólt. Ezt ki-ki ellenőrizheti a megadott "szakirodalomban".
„...amely pénzeket fölebb a pólyás címer eredetéről szóltomban Frölich szerént parthus pénzeknek neveztem, azokat az újabb tudósok a parthusokat megalázó persiai Sassanida királyi ágnak tulajdonítják.”
Magyarország régi pólyás címeréről c. tanulmányában Horvát István írja:
„A pólyás címerosztálynak nyomát hamarább föltalálni lehetne a magyar nemzettel atyafiságos párthus nemzet pénzein. Ezeken (Erasmi Frölich, Notitia ElementarisNumismatum; Vindobonae, 1758, 4-o, pag. 177., Tab. XIV., Nro 8. 9. 11.) éppen olyasvalami látszik, ha nem hibás a réztábla, mint a magyar pólyás címer. De tartok tőle, hogy ezen vért formájú jegyek inkább napkeleti betűt, mintsem címert tésznek.”
B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető 11
T. Knotik Márta: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető textilmaradványainak vizsgálata 299
Peter Stadler: A székkutas-kápolnadűlői minták datálása (Datierung der Proben von Székkutas-Kápolnadűlő) 302
Bende Lívia: Temetkezési szokások a székkutas-kápolnadűlői avar kori temetőben 305
Bestattungssitten im awarenzeitlichen Gröberfeld von Székkutas-Kápolnadűlő 326 Pásztor Adrien: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető gyöngyleletei 331
Die Perlen des awarenzeitlichen Gröberfeldes Von Székkutas-Kápolnadűlő 355
Szalontai Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése 371
Die Analyse der Gürtel des awarenzeitlichen Gröberfeldes von Székkutas-Kápolnadűlő 406
Bende Lívia–Lőrinczy Gábor: A szerkesztők utószava 413
A hős legyőzi a repülő szörnyeteget ezen a Pendzsikentből származó kiégett fafaragványon
Az a bizonyos falfülke a pendzsikenti Nagy csarnokban
Anaximenosz arkhón tetrasszarionja Olbiából
V. Rheskuporis boszporuszi király érméje
IV. Phrátész, Marcus Antonius legyőzője
Corvin Mátyás címere Thuróczi krónikájának 1488-as augsburgi kiadásából
II. Szauromatész boszporuszi király tripla sestertiusa
623–658: Farthest extent of Samo's state. On the western fringes of the Avar Khanate, a new political entity was established. In the West, the Slavic tribes were caught between the Germanic Frankish kingdom and the Avars. In 623, western Slavic tribes who were discontented with Avar domination called on a Frankish warrior merchant named Samo, who helped them in their revolt. Following their victory, Samo was proclaimed the leader of a Slavic state. From its center, perhaps in southern Moravia, Samo united several tribes into an independent political force until his death in 658.
Florin Curta szerk.
Karperecek Zamárdiból
Parthus ivókulacs Ninuából
Fehér mázzal bevont parthus cserépkulacs Ardabilből, napjelképpel
Kék mázzal bevont parthus cserépkulacs Haft Tepéről
Kék mázzal bevont parthus cserépkulacs Haft Tepéről
Rovásfeliratos kazár kulacs Sarkelből
Kazár kulacs, parthus és var-khun társaihoz hasonlóan valószínűleg szintén napjelkép-díszítménnyel
Hódmezővásárhelyi kerámiakulacs 1861-ből, a közepében napjelképpel
Késő bronzkori kerámiakulacs Beit She'anból, más néven Szküthopoliszból
... és két másik kulacs ugyaninnen, ugyanebből az időből a 90. számú sírból
Az a bizonyos fekete szerpentin pecséthenger és a lenyomata
A nagyszentmiklósi 2. sz. korsó jelenete
A 7. korsó jelenete
Aranyozott parthus vagy szászánida ezüsttál
Az égberagadási vagy megtermékenyítési jelenet előzménye egy akkád szerpentinkő pecséthenger lenyomatán
Szinte az összes könyve letölthető az internetről: 
B. Nagy Katalin