Mindenki 5 könyvet jelölhet a listába(a kedvenceidet), lehet közte hazai és külföldi is. Aztán időről időre összesítjük a szavazatokat. Egy könyv egy pont. Kéretik a szerző kereszt és vezetéknevét is feltüntetni, valamint a könyv pontos címét! Mindenki egyszer szavazhat és nem lehet az öt könyv között két vagy több azonos. Kevesebb, mint 5-öt lehet szavazni, de többet nem.
Szinte hihetetlen, de eljutottunk oda, hogy ma már bizonyos vélemények leírása, egyből determinálja az embert bizonyos körökben. Példa: ha leírom, hogy szeretem a Sorstalanságot, akkor komcsi zsidó vagyok, viszont ha kritizálni merem, akkor antiszemita, rosszabb esetben fasiszta. Az emberek képtelen befogadni komplex, politikamentes véleményeket, mert minden mögött a hátsószándékot keresik. Értelmes diskurzust szinte képtelenség folytatni, a Sorstalanság esete nagyon jó példa erre.
Őszintén? Nem szeretem az írásait, lehet, tényleg jó novellista, de a regényei - nekem - túl "csavarosak" és zavarosak, a szereplők kidolgozása esetleges, a párbeszédek nem helyettesítik a leíró részeket.
A Riddley Scott féle Szárnyas Fejvadász szvsz a világ legjobb "SF" noire filmje. Óoó... Harrison Ford, Edward James Olmos, Darill Hannah, Rutger Hauer, meg még... Vangelis...
1. John caldwell: A Káosz sárkányai 2. R.A. Salvatore: Menedék 2. R.A. Salvatore: Ezüst erek 3. Robert Thurston: Sólyomgárda 4. Jeffrey Stone: Az éj trilógiája 5. Robert Thurston: A klán törvénye
Nem bírtam ki hozzászólás nélkül. A Sorstalanság eszméletlen sz*r, lerágott csont, 1000xx hasonló témájú regényt, sokkal jobbakat írtak, mint az, olvashatatlan, mindenben egyetértek az előttem szólóval.
Nekem az SF témán kívül az általam "epikus" írásmód ami tetszik, ahol úgy vannak leírva a dolgok, hogy filmszerűen magam előtt látom, olvasmányos, a történet pereg, de le is írja a dolgokat. Például: Zsoldos Péter: Távoli tűz, Sienkiewic: Tűzzel-vassal, (Kislovag trilógia, romantikus, nem SF, a Lengyelek kitűnő filmet csináltak belőle) csak hogy mást is említsek, és A.C. Crispin: Az örökkévalóság őrzője, sőt, a filmes példa az első 3 Indiana Jones. (nem SF) Az újak közül igen szeretem Antony Sheenard: Ellopni egy Chagall c. könyvét. Olvastam a kezembe került összes PKD-t és Banksot is, őtőle talán keveset, mert nincs pénzem minden SF könyvre. A Fegyver a kézben tetszett, a Játékmester nem igazán, de érdekes volt. A magyarok közül Nemerétől régi kedvencem a "Triton gyilkosságok", azt eltalálta, igen olvasmányos, és érdekes a jegyzőkönyvszerű szerkesztése. (ha volna pénzem forgatnék egy filmet belőle :-)) ) Nemerétől a gyermekregényei is kitűnőek, szvsz sokkal jobbak, mint a Harripózer legalább lehet rajtuk röhögni. A filmje sz*r volt. Rutkai Éva (RIP) már nagyon alkesz volt benne.
...Csak azzal a már-már közhellyel egészíteném ki, hogy a "hivatalos" irodalom nem is tartja a sci-fi-t a kánon részének..
szerencsére a "kanonizált" irodalomba is beszivárog a hatása, legalábbis, ami arra érdemes. Ha máshogy nem, akkor kerülővel, szívós köznapi mémeken keresztül
Ez már tisztán pedagógiai kérdés. Nehéz eldönteni kinek mi használ. Én például azt szeretem az élet minden területén, ha kerek perec megmondják, ha szar amit csináltam. Rosszul esik, sőt napokig gyötör. De aztán megpróbálok változni, fejlődni. Más az ilyet nem szereti, az ilyen embert inkább terelgetni kell, óvatosan, de határozottan.
Az olvasásról írott résszel maximálisan egyetértek. Csak azzal a már-már közhellyel egészíteném ki, hogy a "hivatalos" irodalom nem is tartja a sci-fi-t a kánon részének. Jó példa erre az ELTE magyar szakja, ahol szakdolgozatot nem lehet írni sci-fi témában, ha címben szerepel a sci-fi vagy tudományos fantasztikus szó. Egyszerűen nem fogadják el felsőbb szinteken. Persze erre is találtak megoldoldást, sci-fi témáknak ügyes címeket kell választani, lehetőleg olyat, amiből nem derül ki a valós témája.
Annyiban megvédeném őket, hogy ha jól értettem, ez ilyen összművészeti pályázat, tehát mindennel lehet nevezni (még tán kortárs balettal is). Szerintem az a logikus, hogy a zsűriből mindenki a saját szakterületén szakért, de a pontos szabályzatot nem ismerem...
Így van, ezért még csavarral sem utaltam semmi ellenkezőjére véleményeddel kapcsolatban. Kritizálni, méltatni, nagyon nehéz út, nekem túl jó szívem van hozzá, ami megint nem jó. Ott állsz valahol középen, amely az írópalánták gardírozásában az egyetlen üdvös po vagyis hely! Mosodás Elrom esetét pedig azért hoztam ide, hogy lassan befagyó tavunkból pisztrángos víz váljék, egészségünkre.
Szerintem az olvasás ma már szubkultúra, a sci-fi olvasás pedig még az Alapítvány pereménél is messzebb került. Ma már alig olvas valaki ilyesmit, a fiatalok pláne nem. Nézd meg a hozzászólók zömét, csupa évtizedes élményeiről áradozik. Mint magam is még az elején. Tehát, aki olvas sci-fit, és index fórumozik is, az már itthagyta a lábnyomát, elmondta mit szeret - szeretett, és továbblépett. Viszont a műfajt éltetni kell valahogyan.
Kevered a hangulat és a tematika definícióját. Szerintem.
Elolvastál pár száz sci-fit, meg még olvass el pár ezer más könyvet, és máris felvértezheted magad annyi önbizalommal hogy beállj a zsüri élére, és legyél irányadó. De persze gondolom már most is tárt karokkal várnak, menj zsürizni, emeld a színvonalat, sok sikert hozzá!
A poszt, az egy 'írói' fordulat akart lenni, egy szavacskába besűrítve sok gondolat, üzenet. Tehát, elsősorban jelent hozzászólást, bár ez így inkább blog körökben terjedő zsargon, jelenthet őrhelyet, mondjuk egy nappali őrét, vagy egy marcona lelkű, svejkeszű fogdmeget, avagy valami utólagosat is, mint amikor valaki végképp lemaradt már a hajóról.
Erős túlzásba estél. A posztod élesen elüt az itteni hangulattól, kvázi "ROMbol". Ráadásul fitymálni a legkönnyebb műfaj, szinte csak a betűket kell ismerni hozzá. Elképzelhető hogy a srác tizenéves, talán épp 14 amint azt Bill Kapu saccolta. Ha pedig így van (és miért ne?!), akkor örülök neki hogy a mai nagyrészt tengő-lengő-gépező-füvező-diszkóbanmeghaló suhancok közül van legalább egy aki tollat ragad, és ha bátortalanul is, de bemutatja írását. Biztosan lesz az még jobb is, ahogy talán a véleményed is, csak az esély más.
offolva jól szórakozunk, de legalább életet leheltünk a topikba.
Tizenévesen én is nekifogtam egy sf-novellának, féltávnál adtam magunknak két hét pihenőt, akkor átolvastam az addigiakat, és ment a szemétbe :)
De ha novellát nem is, egy esszészerűséget alkottam. Előzményként annyit, hogy smasszerlelkületű gimnáziumi magyartanárnőm utálta a scifit (számára egyébként Petőfit követően már minden dekadanciát árasztott...) Végre eljött az érettségi, és az írásbelin központilag megadott témák egyikébe belefért, hogy a Solarist elemezzem. Ó, micsoda bosszú volt - teltek szaporán az oldalak, azóta sem szaladt meg annyira a tollam... Elrom kapitánynak a darklaniak iránt érzett bosszúvágya eltörpült enyém mellett... "Irénkének" nemcsak az elemzésemet kellett elolvasnia, de egy sci-fit is!
"Laus tudta, hogy el kell jutniuk a központi vezérlőbe, mielőtt a darklaniak magukhoz térnek a támadás után, és csak reménykedni tudott benne, hogy valóban meglepetésként érte őket.
- Váljunk szét - mutatta felemelt jobb kezével, mire négy embere közül kettő jobbra, kettő pedig balra indult. Amit egyedül maradt, Laus meggyorsította lépteit. T-3000-es lézerfegyvere nehéz volt, nehezebb, mint a korábbi verziók, és már bánta, hogy ezt hozta magával. Hozzá kell még szoknia a súlyához, és ez szinte semlegesíti az új típus összes előnyét, legalábbis addig, amíg ugyanannyit nem gyakorlatozott vele, mint a régivel.
Hirtelen vörös fénybe borult a folyosó, és a riasztó vijjogása szinte megsüketítette. Nem hallotta a feléje közeledő darklani katonát sem, és csak a szerencsén múlt, hogy a szeme sarkából meglátta, mielőtt túl későn lett volna. Gyomra felkavarodott, és egy pillanatra megszédült. Kísértésbe esett, hogy eldobja a fegyvert és meneküljön, de nem volt már kisgyerek, hogy eltakart szemmel meneküljön a darklaniak elől. Meghúzta a ravaszt, és mintha megállt volna az idő, ahogy a lövedék hangtalanul a katona nyálkás, zöld testébe fúródott. A darklani szeme lidércfényként felvillant mielőtt lecsukódott volna, szája elnyílt, és előtűntek hegyes, késszerű fogai. Csápjai még azután is rángatóztak, hogy a padlóra zuhant. Laus még egyszer belelőtt, ezúttal a két szeme közé, de már nem volt képes odanézni. Öklendezve guggolt a fal mellett, kezét a szája elé szorítva. Értékes másodperceket veszített, amíg mélyeket lélegezve, a fegyverére támaszkodva próbálta összeszedni magát. Talán a bosszúvágy segített, talán a gyűlölet, hogy túltegye magát a látványon.
- Legalább nem vagy büdös - mondta a darklani holttestének, és anélkül, hogy visszanézett volna, továbbindult. Biztos volt benne, hogy még jópár katonát át kell küldenie a másvilágra, mielőtt a központi vezérlőbe ér."
Ez az én verzióm, nem akartam behasalni háttértörténetet is, úgyhogy kicsit szegényes. Pedig úgy szerettem volna kifejteni ezt a bosszúvágyat több sorban :)
"Gyors léptekkel indultak befelé, nagyerőkkel keresve a központi vezérlőtermet. Laus Raneol felemelte a szent jobbotkezét, majd jelzett a többieknek a szétválásra. Az öttagú csoportból rapid osztódás után kettenhárman jobbra, kettenhárman balra indultak, Laus pedig egyenesen. A folyosón haladt, kezében a kibiztosított újfajta T3000-9900-as lézerfegyverrel. Nem kellett sokáig várnia, míg megszólaltak a riasztók, felgyulladtak a piros, villogó lámpák, és megjelent előtte az első darklani katona. Zöld teste, az oldalából kitüremkedő csápjai, kékeszölden világító szem párja, és hegyes fogai mindig is visszataszítóak voltak a számára. Világéletében undorodott az epileptikus rohamaiban felbukkanó darklaniaktól. Néha nem bírt rájuk nézni. De muszáj volt. Már csak az orvosi előírás miattbosszú érdekében is."
Ígérem, nem viháncolok tovább éjszakaiangyal topiktársunk rovására...
"Gyors léptekkel indultak befelé, nagyerőkkel keresve a központi vezérlőtermet. Laus Raneol felemelte a jobb kezét, majd jelzett a többieknek a szétválásra. Az öttagú csoportból ketten jobbra, ketten balra indultak, Laus pedig egyenesen. A folyosón haladt, kezében a kibiztosított újfajta T3000-es lézerfegyverrel. Nem kellett sokáig várnia, míg megszólaltak a riasztók, felgyulladtak a piros, villogó lámpák, és megjelent előtte az első darklani katona. Zöld teste, az oldalából kitüremkedő csápjai, kékeszölden világító szem párja, és hegyes fogai mindig is visszataszítóak voltak a számára. Világéletében undorodott a darklaniaktól. Néha nem bírt rájuk nézni. De muszáj volt. Már csak a bosszú érdekében is."
