Sörivászattal egybekötött szerelmeskedés ábrázolása egy szumír agyagtáblán
Kr. e. 1800 tájáról
Ugyanez a hátsó megközelítéses jelenet harmadik szereplővel egy méd-perzsa sárga márvány pecséthengeren és annak lenyomatán. (Lehetséges, hogy eredetileg az agyaglapon is volt egy harmadik személy, csak az a része a táblának letört.)
Marcel Dieulafoy expedíciója találta Szúzában 1885/86-ban
Cylinder seals and their impressions recorded and communicated Sumerian religious beliefs. In this instance, a male figure confronts a goddess whose gown is drawn aside. Two braided knots neatly separate images of animals, real and mythological, horizontally into four distinct registers. In the upper region of the seal, pairs of lions are depicted in heraldic fashion (facing one another). Below, two winged griffins raise their forearms over the hindquarters of submissive ibexes who stare backwards at their predators.
A fedetlen keblű Inanna kezdetleges ábrázolása egy fekete szteatit pecséthengeren és lenyomatán a III. uri dinasztia idejéből (Kr. e. 2250–2140)
Magasság: 26 mm
Magánygyűjteményben
Black steatite seal of the bare breasted goddess Inanna and a three register inscription. The goddess is wearing the layered skirt of ancient Sumeria with her hands rised in devotion. The inscription has the owner’s name in the first register (“ur” + ?), likely his father’s name in the second register, and the third proclaims his devotion to a god or goddess (“servant of” + ?). This class of seals is called the “erotic series” due to their subject matter.
The heavily worn ends are usually the result of surface-find seals used by Arab women as ornamental beads. Many of the cylinder seals in commerce come from such Bedouin necklaces.
Vagyis az ábrázolás minősége, a rajztudás ez esetben semmit sem árul el a pecséthenger koráról
Fekete szteatit pecséthenger a III. uri dinasztia idejéből, melyen egy nőalak, feltehetően Inanna gyümölcsöt szed egy pálmafáról. Egyesek a bibliai Éva-történet előzményét látják benne.
Kr. e. kb. 2250–2140
36 x 17 mm
Magángyűjteményben
A black steatite cylinder seal, the stone in the style of Ur III, showing a goddess, perhaps Inanna, picking fruits from the sacred palm tree. This may be part of the origins of the forbidden fruit episode in Genesis. We have the goddess, fruit in hand standing in front of a small sacred tree, the large palm tree with ripe fruits and two birds (geese?) on the ground scavanging. Two birds is a frequent attribute of Inanna in later times, so these may be her birds as well. A four character boxed inscription completes the seal.
In ancient Sumeria it was not the apple tree that was sacred and special but the ever present palm. In many ways the palm tree made civilization possible in Sumeria and around the Persian Gulf. In distant Dilmun dates were a premium export to Sumeria.
Ezt a magnezit pecséthengert az Uruk-kor végére helyezik. Ez a Kr. e. 3250-3200 körüli időszak a hosszú időrend szerint. Ugyanígy írja a következő a honlap is.
'Nádtorzsa' jelentésű kotú szavunk őrizhette meg ezeknek a korai időknek az emlékét
A TESz szerint vitatott eredetű, de végső soron hangutánzással keletkezettnek tartják egyes magyarázói: eredetileg "a gödörben összegyűlő víz mozgásával, illetőleg a mocsaras helyek cuppogásával kapcsolatos jelenségek lehettek a névadás alapjai". Mások a kunkorodik ige családjába tartozó kifejezésként írják le, és valamiért az 1408-ból adatolni kívánt 'gödör a halastavakban' jelentésből vezetik le, annak ellenére, hogy ez utóbbi értelme náluk is feltételes, azaz látniuk kellett volna, hogy már csak ezért sem szabad ilyesfajta elméleteket építeni rá. A TESz szerzői meg is jegyzik, miszerint: "Egyik magyarázat sem túlságosan meggyőző sem hangtani, sem jelentéstani szempontból."
Magyar ház
Iráni hazar 'városi ház, állandó szállás'
Kínai wūzi 'ház'
Mandzsu-tunguz haša 'kis raktárhelyiség'
Szávi (ind) gus 'ház'
Sina (ind) gos 'ház'
Paszaj (ind) gesin, gusin 'ház'
Bolgár kašta ’ház’
Szerb-horvát kuća ’ház’
Óegyházi szláv košta ’házacska, kunyhó, kalyiba, viskó, vityilló, bódé, sátor’
Óorosz kucsa ’kunyhó, viskó, fülke’
Ukrán kucsa ’disznóól, madárketrec’
Ólengyel kociec ’elkerített hely háziállatok számára’
Ónorvég, ófríz hus 'ház'
Óangol hus 'menedék, hajlék, lak'
Az angolszászok és valószínűleg a frízek, valamint a mai norvégok ősei is a szkítákkal (hattikkal) északnyugat felől határos területekről vándoroltak mai hazájukba.
O.E. hus "dwelling, shelter, house,": cf. O.N., O.Fris. hus, Du. huis, Ger. Haus, of unknown origin, perhaps connected to the root of hide (v.). In Goth. only in gudhus "temple," lit. "god-house;" the usual word for "house" in Goth. being razn.
Ismeretlen eredetűnek mondja. Lehetségesnek tartja, hogy az 'eltakar, elfed' jelentésű igéből fejlődött ki, és összefüggésben áll pl. a bőrrel:
O.E. hydan, cf. Gk. keuthein "to hide, conceal", from base *(s)keu- "to cover, conceal" ... O.E. hyd,cf. O.N. huð, O.Fris. hed, M.Du. huut, Ger. Haut "skin", related to O.E. verb hydan "to hide," the common notion being of "covering,", cf. Skt. kostha "enclosing wall," skunati "covers;" Arm. ciw "roof;" L. cutis "skin," scutum "shield," ob-scurus "dark;" Gk. kytos "a hollow, vessel," keutho "to cover, to hide," skynia "eyebrows;" Rus. kishka "gut," lit. "sheath;" Lith. kiautas "husk," kutis "stall;" O.N. sky "cloud;" M.H.G. hode "scrotum;" O.H.G. scura, Ger. Scheuer "barn;" Welsh cuddio "to hide".
Szumír ku 'helyez, elhelyez, letesz, ül, letelepedik, lakik'
Szumír kuš 'bőr' (emberé, gyümölcsé, de az állat kikészített bőre is)
A szumír kud3 jelentése ugyancsak 'helyez, elhelyez, letesz, ül, letelepedik, lakik'
Kud 'nádfal, gallyfonadék, ketrec'
Szumír nádfalú építmény: eleinte ilyen házakban lakhattak, kihasználva a Folyamköz nádbőségét
A khúzisztáni mocsári arabok ma is hasonló "nádpalotákban" laknak
'Nádtorzsa' jelentésű kotú szavunk őrizhette meg ezeknek a korai időknek az emlékét
Mudhif is a traditional reed house made by the Madan people (also known as Marsh Arabs) in the swamps of southern Iraq. In the traditional Madan way of living, houses are constructed from reeds harvested from the marshes where they live. A mudhif is a large communal house, paid for and maintained by a local shiek, for use by guests or as a gathering place for weddings, funerals, etc.
... és az Oxfordi paletta, amelyen a serpopardok a zsiráffal párhuzamosan fordulnak elő
Kr. e. 3100-3000 tájáról
Az időrend mellett a párhuzamos előfordulás ugyancsak kizárja, hogy a serpopard a zsiráfnak egy sematizált ábrázolása lenne, illetve hogy az ötletet a zsiráfról vették volna az egyiptomi művészek, majd rajtuk keresztül a szumírok
Az Oxfordi palettán is láthatók serpopardok, csak nem összefonódott nyakkal
Nagada IIc / IId / IIIa (nem eldönthető, hogy pontosan melyik korszak)
Hierakónpolisz
Ashmolean Museum, Oxford
Forrás: Whitney Davis: Masking the Blow: The Scene of Representation in Late Prehistoric Egyptian Art; University of California Press, Berkeley, 1992, 78. o., 27. kép
... és a rajta látható oroszlánküzdelem mezopotámiai előzményei
Az egyik fontos bizonyíték arra, hogy az egyiptomi civilizáció kialakításában az elő-ázsiai telepesek, így az akkor már sok száz éve fejlett városokban élő szumírok (nomen est omen) oroszlánrészt vállaltak
A pengéje elefántcsont, a nyél egy viziló szemfogából készült. 25, 5 cm hosszú. A párizsi Louvre-ban állították ki. Tudomásom szerint hiteles leletkörülményei nem ismertek, csak annyit tudni róla, hogy amikor annak idején Kairóban megvásárolták, azt mondták róla, hogy a felső-egyiptomi Abüdosztól délre, egy Dzsebel el-Arak nevű falunál került elő. A stílusa alapján ugyanakkor vitán felül áll, hogy késő predinasztikus egyiptomi készítmény (Nagada II, Kr. e. kb. 3300--3200).
A predinasztikus kutatások atyja, a híres régész, Flinders Petrie The Making of Egypt c. könyvében foglalkozott vele (Sheldon--MacMillan, London--New York, 1939, 65--66. o.)
Grahame Clark írja kairói Egyiptomi Múzeumban őrzött Narmer-paletta kapcsán:
"... a királyi hódítás eseményeit lapos domborműben rávésték egy Hierakónpoliszból, a régi felső-egyiptomi kiráyli fővárosból való, mintegy 2 láb magas nagy kőtábla két oldalára: az egyik Nar-mer királyt ábrázolja, fején Felső-Egyiptom koronájával, amint kőfejű buzogánnyal lesújt egy foglyoktól és halott ellenségektől körülvett ellenségre, a másik ugyanezt az uralkodót mutatja, itt Alsó-Egyiptom koronájával, négy nomosz-főnökkel szemközt, és egy halom lefejezett ellenség fölött. Érdekes megfigyelni, hogy ezen az utóbbi oldalon két állatot ábrázoltak összefonódott nyakkal. Ez az ábrázolás megtalálható egy dzsebel el-tarifi (gibraltári) tőrmarkolaton is, de hazája Mezopotámia. Egy másik, dzsebel el-araki, ezúttal elefántcsontból faragott késnyél faragványai egyik oldalon küzdő embereket és vitorlás, felhajló végű csónakokat, a másikon pedig két oroszlánon diadalmaskodó embert mutatnak. Ez az utóbbi különösen érdekes, mert a férfi sumer típusú fejfedőt és szoknyát hord, továbbá, mert az egész esemény a sumer Gilgames-eposzra emlékeztet.
A mezopotámiai eredetű elemek előfordulása és ábrázolásuk ezen kulcsfontosságú tárgyakon felveti azt a kérdést, hogy milyen szerepet játszottak az idegen hatások vagy akár az idegen behatolók Egyiptom egyesítésében. Nem kétséges, hogy pontosan az egyiptomi történelem predinasztikus koráról a protodinasztikus vagy archaikus korra való átmenet idején jelennek meg az olyan újítások, amelyek kezdetleges írásos (Dzsemdet Naszr-korú) mezopotámiai forrásokból származnak. A hengerpecséteken és a már említett művészeti motívumokon kívül idézhetjük a téglaépítkezést, amely hosszú mezopotámiai története után az első dinasztia idején hirtelen feltűnt Egyiptomban a sírboltok építésében, és amely egy sor részlet-egyezést mutat a téglák mérete, a három hosszanti téglasor és egy kötő-téglasor váltakozása, a támpillérek és beugrók díszítő alkalmazása tekintetében. Egy másik, ez idő tájt megjelenő újítás az írás, ideogrammákkal, fonetikai jelekkel és meghatározókkal [determinativusokkal -- S.-S.], még ha először inkább a monumentális művészetnek volt is eleme, nem pedig olyan gyakorlati célokra használták, mint Mezopotámiában."
In: A világ őstörténete; Gondolat, Bp., 1976, 248--249. o.
It is you who pour the filtered beer out of the collector vat; it is like the onrush of the Tigris and the Euphrates. Ninkasi, it is you who pour out the filtered beer out of the collector vat; it is like the onrush of the Tigris and the Euphrates.
(Black, Cunningham, Robson, and Zólyomi 2004: 298)[1]
Unfortunately no identifiable depiction of Nin-kasi, the beer goddess, seems to have survived antiquity, but she must have been a very popular deity, if we judge from the many illustrations of beer drinkers that have come down to us from ancient Mesopotamia and from references to beer in its texts. Often it was the deities who indulged in drinking. In the poem "Inanna and En-ki," En-ki , the great god of fresh subterranean waters and wisdom, got drunk when partying with Inanna and foolishly gave the goddess all the "cosmic offices" (Jacobsen 1976: 84). At the banquet in Babylon, a city that the deities had just created, the "beer jug" was put before them, and the festivities began (Heidel 1967: 49). In addition, not knowing how to drink beer indicated that a man was uncivilized: For example, in the "Epic of Gilgamesh," the wild man En-kidu "did not know how to eat bread, / Nor had he ever learned to drink beer!" (Foster 2001: 14)
Not only was Nin-kasi herself the beer — "given birth by the flowing water…" (Black, Cunningham, Robson, and Zólyomi 2004: 297) — but she was the chief brewer of the gods. So it is not surprising to learn that, in early times in ancient Sumer (southern Mesopotamia), brewers were usually female. Women made beer at home for immediate consumption, since it did not keep. It is possible also that temple brewers were priestesses of Nin-kasi. Later, when beer production became an industry, men seem to have taken over the process, but women still made beer for home use (Homan 2004: 85). Perhaps because they brewed the beer, women were often tavern keepers. For instance, Siduri, a minor goddess whom Gilgamesh met at the end of the earth, was a divine tavern keeper (Foster 2001: 72-76).
Beer goddess Nin-kasi was a venerable and long-lasting deity, for she appears in god lists and other texts from the Early Dynastic period (2900-2350 B.C.E.). She was "the personification of beer and presided over its manufacture" (Civil 2002a: 3). Her name possibly means "Lady Who Fills the Mouth (with Beer)." In a mythic poem, Nin-khursag declared that the beer goddess would be named "She who sates the desires" (Kramer in Pritchard 1969: 41). One tradition saw Nin-kasi as daughter of En-lil and the great birth goddess Nin-khursag. In another, her parents were the birth goddess Nin-ti and the great god En-ki. In either case the rank of her mother and father marked her as an important deity. In texts she usually appeared with her spouse (or brother) Siris or Sirash, a minor deity of alcoholic beverages. She had five (or nine) children.
Well-known and worshipped by ordinary people, Nin-kasi was also venerated officially, not only at Nippur but also at the great city of Ur and other cities (George 1993: 24, 158 #1214, 168 #1391). Libations of beer, her sacred substance and herself, were poured out to the gods, and jars of beer were placed before their altars for them to drink. Beer was certainly used by prophets at the northern Mesopotamian city of Mari, now in Syria, to trigger states of ecstasy in which they would prophesy (Homan 2004: 84). Further, quite common clay plaques show a woman (goddess?) bending over to drink beer through a straw, while taking part in almost always rear-entry sexual intercourse.[2] The scene might have had a connection with the "Sacred Marriage" rite[3]. It is noteworthy that Inanna's happiness is announced at the end of the second "Hymn to Ninkasi" (Civil 2002b: 4: "The [innards] of Inanna [are] happy again" (Civil 2002 b: 4).
Nin-kasi was chief brewer and possibly wine-maker[4] of the great god En-lil and thus of all the gods. It was Nin-kasi's particular responsibility to provide alcoholic beverages, above all, beer, for the temples of the Mesopotamian sacred city Nippur. Many other temples maintained brewers to make the beer to be used in rituals (Homan 2004: 85). The "Hymn to Nin-kasi" is one of two extant "Sumerian drinking songs" dating from the eighteenth century B.C.E. (Civil 2002b (1991): 2). It is primarily concerned with the beer-making process. The second hymn extols the goddess for producing in drinkers "a blissful mood … with joy in the [innards] [and] happy liver"[5] (Civil 2002a: 3).
The Mesopotamians used Nin-kasi's beer for religious rituals, as a base for medical potions, and as their normal beverage. Indeed, it was a staple of the diet for temple personnel and ordinary folk alike, a very nutritious food, being replete with proteins, vitamins, and carbohydrates. In addition, "because the alcohol killed many detrimental microorganisms, it was safer to drink than water" (Homan 2004: 84). Ancient Mesopotamians drank beer from large jars by means of long drinking straws that filtered out barley or emmer wheat husks and stalks, as well as insects. Most straws were probably made of reeds, so they have not survived the ages, though metal straws have occurred in archaeological digs, and so have bone and metal strainer tips that were attached to the end of straws (Homan 2004: 86). Travelers took supplies with them so that they could make beer when they stopped en route (Civil 2002a: 2). When they were drinking, Sumerian's toasted each other with the expression Nin-kasira "To Nin-kasi."
Lately the ancient beer goddess has been experiencing a resurgence of worshipful, if commercial, interest. The first "Hymn to Ninkasi" outlines in some detail how the ancient Mesopotamians made their beer. Eventually someone had to try to make it. In 1989, the Anchor Brewing Company in California did just that and produced a limited edition of the beer from a recipe decoded from the Hymn. The brewers called it "Ninkasi Beer" (Katz and Fritz 1991).[6] In 2002, the British Campaign for Real Ale enlisted the help of Nin-kasi in its efforts to encourage women to drink "real cask ale" in British pubs (Protz 2002: 1). This year, when I was traveling in Lyon in the south of France, I noticed a sign off one of the main roads near the university announcing a bar called "Ninkasi." According to its web site, the Ninkasi Bar regularly presents various cultural activities such as music and DVD evenings, as well as a series of (so far) six beer festivals. I wondered whether patrons of the Ninkasi Bar ever sang to the goddess a version of her ancient hymn:
May Ninkasi live together with you! Let her pour for you beer [and] wine, … While I feel wonderful, I feel wonderful, Drinking beer, in a blissful mood …
(Civil 2002b: 3)
Notes
One scholar suggests that this image refers to "the association of beer taverns with prostitutes" (Homan 2004: 93). It is interesting in this context that the goddess of the "Sacred Marriage," Inanna/Ishtar, was also a frequenter of taverns. Rear-entry intercourse, if it were anal, would of course have functioned as a method of birth control. Certain priestesses were forbidden to have children.
In some cases in which Mesopotamian texts certainly refer to beer shikaru, translators have sometimes chosen to render the word as "wine" or "strong drink"; they apparently wanted to present the drinkers as sophisticated imbibers of wine rather than as uncouth beer-guzzlers. However, the Mesopotamians held no such view (Homan 2004: 84).
In the ancient Near East, the innards were the seat of cognition, the liver of emotion (Homan 2004: 94, note 4).
Michael Homan describes how, according to "several ancient texts," he grew the barley, processed it, and then made ancient beer; he came up with a drink that sounds very much like Anchor's Ninkasi Beer (2004:91).
Bibliography
Anchor Brewing Company 2002-2006. "Sumerian Beer Project." www.anchorbrewing.com/beers/ninkasi.htm Aruz, Joan, with Ronald Wallenfels. 2003. Art of the First Cities: The Third Millennium B.C. from the Mediterranean to the Indus. New York: Metropolitan Museum of Art Press and New Haven, CT: Yale University Press [Benner, Mike]. 2002. "Hail NINKASI-Goddess of Beer." www.camranorthlondon.org.uk/fullpint/fp1701 Black, Jeremy, Graham Cunningham, Eleanor Robson, and Gábor Zólyomi, editors/ translators. 2004. The Literature of Ancient Sumer. Oxford: Oxford University Press. Also available, with additions, on the Internet: http://etcsl.orinst.ox.ac.uk Civil, Miguel 2002a. "Modern Brewers Recreate Ancient Beer." http://oi.uchicago.edu/OI/IS/CIVIL/NN_FAL91/NN_Fal91.html Originally published in The Oriental Institute News and Notes 132. Civil, Miguel, translator. 2002b. "A Hymn to Ninkasi." The Oriental Institute, University of Chicago. http://oi.uchicago.edu/OI/IS/CIVIL/NN_FAL91/NN_fal91_hymn.html Foster, Benjamin R., translator. 2001. The Epic of Gilgamesh: A Norton Critical Edition. New York: Norton Heidel, Alexander, editor/translator. 1967 (1942). The Babylonian Genesis: The Story of Creation. Second Edition. Chicago: Phoenix University of Chicago Press Homan, Michael M. 2004. "Beer and Its Drinkers: An Ancient Near Eastern Love Story." Near Eastern Archaeology 67: 84-95 Jacobsen, Thorkild. 1976. The Treasures of Darkness: A History of Mesopotamian Religion. New Haven, CT: Yale University Press Katz, Solomon H. and Fritz Maytag. 1991. "Brewing an Ancient Beer." Archaeology 44 (July/August): 24-33 (The) Oriental Institute, University of Oxford [2005]. The Electronic Text Corpus of Sumerian Literature. Oxford: http://etcsl.orinst.ox.ac.uk section4/tr4231.htm Pritchard, James B., editor. 1969a. Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament: Third Edition with Supplement. Princeton, NJ: Princeton University Press Pritchard, James B., editor. 1969b. The Ancient Near East in Pictures Relating to the Old Testament: Second Edition with Supplement. Princeton, NJ: Princeton University Press Protz, Roger, editor. Good Beer Guide 2002. CAMRA (Campaign for Real Ale)
Rituális toroköblögetést ábrázoló jelenet a nippuri Inanna-templomból
In the top register, on the left, a seated female figure, possibly a high priestess, takes a cup from a bald man, probably a priest. Her other hand holds what resembles a palm frond. A female musician plays a bull-headed harp. On the left a bare-chested and bald priest (?) raises a cup to drink and also holds a frond in his other hand. A bald attendant, also nude to the waist and likely a priest, stand with his back to a beer (?) jar on a stand. In the middle register, on each side bearded males guide bulls, and an inscription fills the spaces. The bottom register is badly damaged, but might have shown another such ritual. Gypsum. Around 2400–2350 B.C.E.
Lakoma ábrázolása egy mészkő fallemezen Kr. e. kb. 2400–2350-ből
In the top register a woman (left) and a man (right) sit on stools opposite each other raising cups and holding what look like palm fronds in their other hand. The female drinker has her feet on a footstool, an indication that her rank is higher than the man's. Although there is nothing to mark her divine, she might be a priestess or a queen. A woman holding a cup stands behind her. A small male figure in front of the woman carries on his head a reclining animal, perhaps a ritual vessel. A now-headless man in front of the seated male looks as if he has just passed a cup to the latter. In the second register people are carrying provisions, including a goat and a large pot, possibly containing beer. Musicians occupy the left side of the broken bottom register.
In the top register, a ceremonial drinking scene, probably mythical, given the deity symbols such as the fish, probably the god of fresh water and wisdom En-ki. To the right, two seated figures, perhaps a male and a female, drink by means of straws from a jug of beer (?) set on an ornate stand. Under the throne-like chair of the left-hand figure is an animal (a dog?). To the left, a man holds a cup and a fan. Behind him is a rearing goat-like animal and a lion's head. On the broken lower register is a kneeling bovine. The plaque was discovered in the Inanna/Ishtar temple at Nippur, and perhaps refers to the "Sacred Marriage" ritual. Pink gypsum. Around 2900-2350 B.C.E.
Közös ivászat megjelenítése az uri királysírokban talált egyik pecsételő lenyomatán
Lapis lazuli, Kr. e. 2550–2400 körül
In the top register, left, a man and a woman use straws to drink a liquid, probably beer, from a large jar on a stand between them. On the same level, right, sits a figure, likely female, raising a cup before a standing figure, possibly a servant. In the lower register, a woman plays a bull-headed lyre, in front of which two dwarves dance. On the far right, three women clap while dancing (?). On the far left, two women, perhaps with musical instruments, stand in front of a man with a staff.
Sörivászattal egybekötött szerelmeskedés ábrázolása egy szumír agyagtáblán
Ugyanez a hátsó megközelítéses jelenet harmadik szereplővel egy méd-perzsa sárga márvány pecséthengeren és annak lenyomatán. (Lehetséges, hogy eredetileg az agyaglapon is volt egy harmadik személy, csak az a része a táblának letört.)
Szíriai hematit pecséthenger lenyomata
Uruki pecséthenger lenyomata
Utu napisten kihajtat a szekerén (vö. Zeusz)
A fedetlen keblű Inanna kezdetleges ábrázolása egy fekete szteatit pecséthengeren és lenyomatán a III. uri dinasztia idejéből (Kr. e. 2250–2140)
A pecséthenger lenyomata
Fekete szteatit pecséthenger a III. uri dinasztia idejéből, melyen egy nőalak, feltehetően Inanna gyümölcsöt szed egy pálmafáról. Egyesek a bibliai Éva-történet előzményét látják benne.
A henger lenyomata
Wilfred Thesiger
Szumír es3 'szentély'
Szumír ku 'helyez, elhelyez, letesz, ül, letelepedik, lakik'
Szumír kuš 'bőr' (emberé, gyümölcsé, de az állat kikészített bőre is)
Szumír nádfalú építmény: eleinte ilyen házakban lakhattak, kihasználva a Folyamköz nádbőségét
A khúzisztáni mocsári arabok ma is hasonló "nádpalotákban" laknak
Mudhif is a traditional reed house made by the Madan people (also known as Marsh Arabs) in the swamps of southern Iraq. In the traditional Madan way of living, houses are constructed from reeds harvested from the marshes where they live. A mudhif is a large communal house, paid for and maintained by a local shiek, for use by guests or as a gathering place for weddings, funerals, etc.
Egy másik ugyanebből az időből
Szumír pecséthenger lenyomata a Dzsemdet Naszr-korszakból
Szumír pecséthenger és lenyomata Ngirszuból
A Louvre-ban őrzött szumír pecséthenger-lenyomat
... és az Oxfordi paletta, amelyen a serpopardok a zsiráffal párhuzamosan fordulnak elő
Mészkő dombormű töredéke, amely feltehetően Gudea lagaši királyt ábrázolja
Gilgames és Enkidu Utu isten előtt
A Dzsebel el-Arak-i késnyél oroszlánküzdelmet ábrázoló jelenete
Gilgames Utu isten előtt
A serpopardokat ábrázoló szumír pecséthenger...
...és lenyomata
Skorpió király buzogányának mészkő feje
Az Oxfordi palettán is láthatók serpopardok, csak nem összefonódott nyakkal
A híres Dzsebel el-Arak-i késnyél
... és a rajta látható oroszlánküzdelem mezopotámiai előzményei
A pengéje elefántcsont, a nyél egy viziló szemfogából készült. 25, 5 cm hosszú. A párizsi Louvre-ban állították ki. Tudomásom szerint hiteles leletkörülményei nem ismertek, csak annyit tudni róla, hogy amikor annak idején Kairóban megvásárolták, azt mondták róla, hogy a felső-egyiptomi Abüdosztól délre, egy Dzsebel el-Arak nevű falunál került elő. A stílusa alapján ugyanakkor vitán felül áll, hogy késő predinasztikus egyiptomi készítmény (Nagada II, Kr. e. kb. 3300--3200).
Grahame Clark írja kairói Egyiptomi Múzeumban őrzött Narmer-paletta kapcsán:
Zöld jáspisból faragott szumír pecséthenger és lenyomata
Részlet a Narmer-paletta előlapjáról
Rituális toroköblögetést ábrázoló jelenet a nippuri Inanna-templomból
Étekhordók és zenészek
Vízipipa vagy szívószál?
Közös ivászat megjelenítése az uri királysírokban talált egyik pecsételő lenyomatán
