Ebbe a topikba többségében betegek és hozzátartozóik írnak. Sajnos előfordul, hogy a betegeket gátlástalanul kihasználni akaró fórumtagok (csalók) privát levélben különböző hatástalan csodaszereket ajánlanak a topikban megjelenő új betegeknek.
Ilyen esetben, ha daganatot diagnosztizalnak, egy onkologiai teamnek kell az esetet megbeszelnie, mindenki altal elfogadott, alairassal hitelesitett dontest hozni.
A csoport tagjai: onkologus, pathologus, sebesz (altalanos v. fej-nyak v. ful-orr gegesz) radioterapias orvos.
Tehat Neked is egy ilyen csapattal kellett volna talalkoznod.
Ha eddig nem volt ilyen ules, akkor kellene hogy legyen. Egyebkent is, a teljes pajzsmirigy eltavolitas csonkolo mutetnek minosul.
Mindezek mellett a legalapvetobb kerdes: Mi van _pontosan_ a szovettani leletben?
Eszembe jutott, hogy tudnám kicsit viszonozni nektek a sok segítséget, amit kaptam. Mivel én a Pannon GSM-nél dolgozok, bárkinek aki a fórumot olvassa szívesen adok tanácsot ill. segítséget bármilyen Pannonos ügyben. Ha valakinek kérdései vannak akkor tegye fel e-mailben és ott szívesen adok telefonszámot is, és megoldjuk a problémát. E-mailem publikus oda írjatok.
A részletek ismerete nélkül nehéz prognózisba bocsátkozni. De én a radikalitás felé hajlanék - persze, ha ezt a szövettan alátámasztja. Thyreoidea cc. gonosz, és szeret (pld. csont -) áttéteket adni. És kérnék third opiniont!
Szia FLIPPER 1 . Ha ajánlhatok akkor kettö korházat is emlitennék az egyik az Uzsoki ott Dr . Mayer Árpád tanár úr aki kezeli apukámat mandula illetve nyelvgyök rákkal most már több mint kettö éve és eddig pozitiv a hozzá állása apumhoz , a másik korház a Péterfy ott Dr . Magyar Tamás aki az Onkologia osztály vezetöje és ott dolgozik az Dr . Bánsághy is akit a tv ben mutattak az uj eljárással amikor egy "esernyö" szerü tüvel kiégetik a daganatot mi is voltunk náluk mert az ember több orvos véleményét is kikéri és nagyon rendesek voltak mert általában ha egy orvoshoz jársz és megkérdeznél egy másik orvost is akkor nem foglalkoznak veled mondván hogy nem hozzá tartozzol de ök telejesen emeberségesen álltak hozzánk azt mondták ha bármi problémánk van nyugodtan menjünk vissza hozzájuk is és segitennek ha tudnak , hozzá tenném semilyen kapcsolatunk nincs velük csak felhivtam a Péterfyt és kértem egy idöpontot a doktor úrhoz ..
Több éve csak passzív olvasója vagyok e fórumnak,de nem volt hiába, hiszen nemrég én is érintett lettem:)
Pajzsmirigy cysta eltávolitás, minden happy, majd két hét múlva a szövettan,papilláris micrócarciomát állapít meg. / pajzsmirigyrák/ .Ok, MRI vizsgálat, negatív,egyik orvos-/ Dr.Boér András a Kékgolyóban/ radikális , teljes pajzsmirigyeltávolitást javasol, a műtétet végző/Dr. Polonyi Gábor Fül Orr g klinika/ orvosom viszont azt mondja /nem tudnak egymásról/ innentől kezdve semmi dolgunk nincs, csak havi kontroll.....no, műtét.
Mivel az életem a tét, nem tudom, kinek higgyek ez esetben.
Nem azért írok ide hogy erre kielégitő választ kapjak, sokkal inkább, várnám ebben a műfajban érintettek reakcióit.Élet pajzsmirigy nélkül stb..vagy aki járt már hasonló cipőben, izotópos kezelésen átesettek stb.. tapasztalatait.
De a legjobb az lenne ha ez a fórum mentené meg az életem és valaki ajánlana egy korrekt onkologust, aki képben van és tudja mik a lehetőségek.
Eszembe juttattad az én történésemet is. Nekem a doktornő mondta, mielőtt meghalt az anyukám, hogy most akkor búcsúzzak el tőle, és többé nem enged be a kórházba. És igy is történt. És én nagyon hálás vagyok annak a doktornőnek, mert tudom, mondták, hogy végig vele volt fogta a kezét, és nekem az a kép maradt meg, hogy alszik nyugodt békés, kisimult arccal.
Tudod akkor nekem akkor sem, mint ahogy most sem senki hozzátartozóm nincs, sajnos mindenki meghalt.
És iszonyatos erővel mindent végig lehet csinálni. Tudod azt mondják az én barátaim, hogy "azért vannak a jóbarátok................"
Látom elgondolkodott mindenki azon, amit tegnap írtam. Lehet igazatok van, de ez tényleg egyéntől függ. Nekem úgy érzem mégis jobb így, ahogy történt. Édesanyám tapasztalata volt az, hogy az utolsó kép ugrik be neki mindig.
Nem válaszoltatok a másik irományomra! Valaki tud arról is valamit mondani?
Adjuk itt a jobbnál jobb tanácsokat,pedig csak TE dönthetsz......
Minden eset más. Mikor anyukám meghalt egy hajnalon a kórházban,telefonon szóltak,én 18 éves voltam/ eszembe se jutott bemenni,este voltam nála,és mindent elmondtam,amit akartam...
Apukámat én találtam meg az erkélyen egy téli reggelen,én gondoltam,hogy él még,én fogtam meg a pulzusát...,olyan volt,mintha aludt volna...de ha eszembe jut,sosem azt a képet látom,hanem azt,mikor elvitt korcsolyázni,meg azt,hogy már férjnél voltam,és karonfogva sétáltunk,és azt hitték,hogy a nője vagyok.....
Te nem vagy árva! Apukádra vigyázz nagyon,meg a nagyira!!!
Nem akarok okoskodni, de szerintem ha már megfordult a fejedben az, hogy elbucsuzz édesanyádtól, akkor tedd meg.
Ha eleve elvetnéd ezt a dolgot, akkor nem rágódnál rajta.
Sokszor ölellek, Kriszti.
( Én ugy érztem annak idején, hogy előzó este, már elköszöntem tőle, amikor még tudtunk beszélni egymással. Ha minden igaz én voltam nála utoljára a családból. :( )
Én ezen gondolkoztam tegnap este és mindegyikükről egy kedves kép ugrott be, egy olyan kép, ami a legjellemzőbb volt arra, ahogyan éltek. A koporsóban látott kép akkor, a temetés előtt megrázott, de ma már nem és egyáltalán nem azt a képet őrzöm magamban róluk.
kedves Kuglimanó, annyira szívszorító, amit írsz, és közben mégis jó, hogy ilyen családod van, nagyon-nagyon sokat számít, hogy így tudtok egymásra támaszkodni!
hát erre valami olyasmi a válasz, ezt próbáltam leírni korábban is, hogy a szerettem holtában is a szerettem, nem iszonyodom tőle, az ittmaradt testétől, rá bírok nézni, hozzá tudok érni... én sem gondoltam volna korábban, de természetesen jött... és a nagyimra sosem úgy gondolok, hogy fekszik a koporsójában, hanem a nyaralások jutnak eszembe, azok a sütik, amiket csak ő tudott sütni, hogy mindig aggódott értünk, hogy mennyit mesélt, ilyesmi...
Ha a többi író is, aki azt mondja, hogy meg kell nézni, megkérdezném tőlük, hogy milyen kép ugrik be azonnal az elhunyt szerettükről, akkor mit válaszolnak?
Én nem mondom, hogy meg kell nézni, én összesen annyit mondok, bármilyen hülyén hangzik is: "nekem bevált".
Lehet, hogy van, akinek ez az utolsó kép mindent eltakar. Én láttam nagyon közeli hozzátartozóimat (édesapámat, nővéremet, feleségemet, anyósomat) holtan, sőt - mint írtam tegnap - volt akinek fogtam a kezét mikor elment. Egyikükről se az a kép ugrik be először. Hogy őszinte legyek, nem is egy kép ugrik be először. Hol ez, hol az. Attól is függ, hogy milyen összefüggésben gondolok egyikükre vagy másikukra. Pl. éppen egyiküknél - miközben fel tudom idézni azt is, amikor másnap a kórházban láttam kisimult arccal, frissen mosott hajjal, vértelen ajakkal, sokkal többször eszembe jut, ahogy előző este vidáman elbúcsúztunk a kórház folyosóján. Szóval miközben nem felejtettem el az utolsó képet sem, nagyon-nagyon ritkán jut hirtelen, elsőre eszembe. Ugyanakkor édesanyámtól nem tudtam elbúcsúzni, engem a mai napig kicsit zavar. Ez is nyilván egyéni.
Hangsúlyozom, hogy mindez egyéni, ez csak az én egyéni tapasztalatom, nyilván minden személy, minden kapcsolat, minden szituáció más. Szvsz ne legyen lelkifurdalása annak, aki nem búcsúzik el, és ne aggódjon, aki elmegy elbúcsúzni.
Nekem a nagypapám halt meg 2005-ben. Valószínűleg tüdőrákban, de semmiféle vizsgálat nem támasztotta alá, mert nem volt hajlandó orvoshoz menni, félt a kórháztól. Ő is hírtelen ment el. Mág emlékszem, amikor szombaton elbúcsúztunk egymástól. Bennem ma is az a kép él. A szüleim ott voltak hétfő reggel, amikor már halott volt. Nekem nem engedték, hogy úgy lássam. A koporsó is zárva volt, de állítólag nagyon jól nézett ki, megfiatalodott. Itt valakinek azonosítania kell temetés előtt, de gondolom ez máshol is így van. Szóval anyu mindig mondta, hogy ő megnézte a nagymamáját és az a kép van a mai napig is benne, ahogy a koporsóban fekszik. Nálam ezt el akarták kerülni. Ha a többi író is, aki azt mondja, hogy meg kell nézni, megkérdezném tőlük, hogy milyen kép ugrik be azonnal az elhunyt szerettükről, akkor mit válaszolnak? Nekem az az utolsó kép, amikor az ágyon ült és elköszöntem tőle. Még ma is nagyon hiányzik és talán még ma sem tettem túl rajta magamat, hogy elment, nagyon jó ember volt. Ez azért is lehet, mert nagyon félek a haláltól, nem tudom.
Remélem azért én is tudtam egy kicsit segíteni. :)
Rége írtam már erre az oldalra, mert látszólag jól alakultak a dolgok édesanyámmal, de most megint egy kis segítségre szorulok a betegsége értelmezésével kapcsolatban, hogy tudjam mi vár ránk.
Szóval a lényeg az, hogy csináltak nála egy PET/CT-t és az azt mutatta ki, hogy ahol volt a daganata 2006 szeptemberben ott nem látható semmi (a vakbél külső felén volt), most a hasüregben a másik oldalon van egy megnagyobbodott nyirokcsomó, ami 1,5 cm nagyságú. Ez azt jelenti, hogy áttétes? Vesznek majd mintát ebből a csomóból, csak sajnos nagyon soká kapott időpontot és annak az eredménye is hetek, szóval az utolsó kemoterápia és az eredmény között kb 4 hónap telik majd el. Látszólag jól van, csakhát ki tudja mi játszódik le belül? Szóval ez az eredmény mit jelent? Mire számítsunk?
off 500 kb nál kisebb legyen /levágsz kicsit az oldalaiból, ahogy még jobb képet is kaphatsz de a konvertálással is lehet kicsinyiteni pl 800x600 pixelesre. aztán hsz írás; alul tallózol a géped mappáiban, ráküldöd az index szerverére-feltölt, majd mikor ujra jön az ablak, alul ott a kép, mellette balra a beszúrás-ra klikk és még lejjebb elküld gomb. a beszurást szokták elhagyni a kezdők:-)/
Az orvosom azt mondta, hogy nem tud segíteni, mivel már nem járok mkezelésre így fel sem lehet iratni, mert nem jár. Az ügyeleten meg hülyének néznek mikor megpróbálom megmagyarázni az orvosnak, hogy ne akarjon b6 injekciót beadni, mert úgysem fog használni. Adjon inkább 2 Torekant meg egy No-spa-t.... No mindegy.. Hamzsunak hála 3-5 évre ismét le vagyok látva. A gyerekről megpróbálok feltölteni képet, aki már csinált ilyet leírhatná, hogy kell, mert nekem eddig nem sikerült. Át kell méretezni a képet???? Stb..
Köszönöm szépen a sok segítség-felajánlást amit tőletek kaptam Zofrán ügyben. Hamzsut felhívtam és lebeszéltem vele a részleteket, és küldeni fog nekem egy levéllel, amit nagyon nagyon köszönök neki és nektek is! Ezzel megint be vagyok biztosítva az elkövetkezendő 3-5 évre.
Gyermek már egy éves, elindult és sokat beszél, nagyon aranyos, ha tudok majd csatolok be róla képet. Felállítottunk neki egy pancsolómedencét a kertben rettentően élvezi, ez mellett meg traktor, autó, távirányító, és telefon imádó.
Nem hiszem különben, hogy baja lenne a gyomromnak, szerintem ez inkább valami idegi beidegződési dolog lehet. A háziorvos szerint vannak erről leírások hogy a Hodgikosoknál ez előfordul hosszú évek múlva is. A feszültség oldón gondolkoztam már én is, lehet felkeresek egy orvost. Különös amikor benne voltam a sűrűjében, nem kellett, harcoltam, mint az állat, most valahogy neki vagyok kicsit keseredve az életnek. (munkahely keresgélés, váltások)
Sziasztok. Ma vitték át egy nagyon kedves jó barátomat a kórházból Hospice házba... remélem, ott jobb lesz neki... törődés, szeretet veszi körül, tisztaság, minden értelemben... és nem hagyják szenvedni. Nagyon régóta és nagyon hősiesen viseli... off: A szomszédom - nem tudom, nem ez-e a sokkal szebb módja, ha van ilyen (?) rosszul lett és egy félóra kb. - mire a mentők kiértek, nem tudták újraéleszteni. csak az ittmaradt családot sajnálom nagyon... 86 éves édesanyja, a terhes lánya, és a 3, kicsi-pici unoka... on
Hétfőn reggel mehetünk tőle elbúcsúzni, a patológián.
Elmegyünk mindannyian, de elkísérnek barátaink, szüleink barátai.
Addig még én is feltudok erre készülni...
Azért a patológián, mert gyászszertartás, ravatalozás nem lesz, a szüleim már rég megbeszélték egymás közt, hogy legyen, ha elmegy valamelyikük... Bár ők azt mondták, egyszerre fognak elmenni...
Az egyik budapesti hídról fogjuk mi négyen a Dunába szórni a hamvait. Arról a pontról, ahol az ő közös életük kezdődött, ahol eldöntötték, hogy örökre együtt maradnak.
-
Csak nézem, hogy mit írtam és egyszerűen nem hiszem el, hogy ezeket én írom
:((((((((((
És közben alig tudok mit mondani a 87 éves nagyimnak, aki beteg, szinte teljes ellátásra szorul, mindenki érte aggódott.... Aki végre ma kisírta magát, eddig csak egy-két könnycsepp volt a szemében, csak kemény arccal nézett maga elé... Akit annyiszor olyan kegyetlenül megrángatott az élet, de mindig felállt és hihetetlen kemény munkával, szogalommal volt mindenben...., akinek az Anyukánkat köszönhetjük.... és most neki kell temetni a lányát... Azt kérdezi, hogy miért... de erre nincs válasz.
én a nagyimmal voltam ebben a dilemmában, iszonyodtam attól, hogy nyitott lesz a koporsója, és elhatároztam, hogy oda se fogok nézni. Aztán, amikor ott voltam, valahogy természetes volt, hogy én is, mint minden rokon, odamentem, megsimogattam az arcát és hagytam egy közös képet a koporsójában... szerintem, ha odamész, akkor neked is természetes lesz, épp ez a végtisztesség körüli ceremóniák szerepe, hogy ugyan a szerettünk lelke már távozott, de a testének megadjuk a tiszteletet, figyelmet és gondoskodást... nem tudom, érthető-e, mit akarok mondani...
Szerintem búcsúzz el! Fogd meg a kezét és mondd el Neki azokat a dolgokat, amiket a kórházban elmondtál volna, ha időben odaérsz. Fontos, hogy elmondd ezeket, csak így tudod igazán könnyű szívvel elengedni.
Biztos hogy nehéz lesz, de szerintem ez egy fontos lépése a gyásznak.
Azért is olvastam nagy együttérzéssel azt, ami Édesanyáddal történt, mert szinte szószerint így ment el apósom, akit mindannyian nagyon szerettünk. Szinte semi probléma nem volt, aztán némi fáradékonyság, kis pörsenésszerű vérzések... és pár nap alatt vége (agyvérzés).
Természetesen én se tudom eldönteni a te dilemmádat, csak hozzáteszem azt amit olvastam és amit tapasztaltam.
A legtöbb helyen - a gyásszal foglalkozó irodalomban - én azt olvastam, hogy a legtöbb esetben jobb elbúcsúzni, mint nem. Nyilván vannak egyéni félelmek, személyes helyzetek stb, de a nagy átlagra, az "alapesetre" nézve én ezt olvastam.
Személyesen többször is átéltem, hogy elbúcsúztam olyantól, aki nagyon közel (egyikük a legközelebb) állt hozzám, vagy ágya mellett lehettem, egyiküknak foghattam a kezét, mikor elment. Részemről semmi ijesztőt, semmi extra borzalmasat nem éreztem sem akkor, sem azóta. Az emlékeimet se határozza meg. Emlékszem arra a képre is, amikor kisimult arccal feküdt már túl mindenen, de amikor rá gondolok, ugyanolyan élők azok a képek, amikor még azt mondta mosolyogva "fiacskám, egy kis sajtot ennék", vagy nevetett, vagy veszekedett, vagy sírt, vagy szerelmesen nézett.... Nálam nem szorította ki az egyik kép a másikat.
Szóval én azt olvastam, és személyemben azt tapasztaltam, hogy nem rossz elbúcsúzni. A világért se mondom, hogy ez abszolút igazság, abszolút tapasztalat. Lehet, hogy rád más igaz, ezt neked kell eldöntened. Ez összesen egy személyes adalék.
Ez egy tényleg nehéz kérdés. Amikor anyukám elment, mi sem tudtunk ott lenni.
Reggel, mikor a hirt kaptuk, apukám csak azt mondogatta, hogy ő nem akarja megnézni- nem tudom miért gondolta, hogy meg kellene nézni valakinek a családban?
Én akkor azt éreztem,hogy vagyok olyan erős, és ha arról van szó, akkor majd én megnézem anyukámat.
Erre nem került sor, de én azt hiszem nem éreztem ennek hiányát eddig - már több mint egy éve, hogy elment.
Ezt tényleg mindenki maga tudja, hogy hogyan lenne neki könnyebb a további életét kiegyensulyozottan élni, mert élni KELL tovább.
Ha latod, konnyebben elfogadja az agyad, hogy elment...
Ha nem latod, lehet marad benned valami olyan erzes, hogy el sem ment...
Sajnos mind a kettonek az ellenkezoje is igaz, meglatod, es sokk-ként ér, hogy meghalt, vagy nem 'bucsuzol' el, es jobb, hogy nem láttad örök álmában...
(a batyamtol nem tudtam elbucsuzni... mindig ugy erzem, hogy el, csak nem talalkozok vele)
megprobalok keresni neked egy idezetet, amit mar parszor beirtam ide, nekem az sokat segitett, amikor olyan halt meg, akit nagyon szerettem...
kerlek hidd el, valojaban nem szamit, ha Ra gondolsz, ha beszelsz hozzá, mindegy latod vagy nem, Hozzá beszélsz, a lelke tudni fogja, és a tied is.
