A két adatot én magam is idéztem (a stíluselemzéstől tartózkodnék, de abban biztos vagyok, hogy lényeges stílustöbblet van ezekben az adatokban is a tevéhez képest). A púpos teve így, különírva szerepel a helyesírási szótárakban. Amúgy magamtól sose mondanám, hogy púpos teve, ellenben minden további nélkül mondanám, hogy puputeve – igaz, vagy gyerekeknek szólóan, vagy tréfás stílusértékkel.
De (csupán logikailag) mi az a puputeve? Mert hogy egy púpú meg két púpú az még hagyján, de púpú [pupu]? Még a púpos teve sem értelmes, a szó szoros értelmében, mert hát milyen legyen, ha nem púpos (akár egy, akár kettő)... ha nem az, akkor nem teve (hanem mondjuk láma, de az már egy egészen más species.
Persze, a nyelv nem logikus. Vagy miért karos az a széria ;-P
Kedves rumci, felhívnám a figyelmed a történeti korpuszotokban található két előfordulásra, Csoóri Sándortól 1980-ból és Kornis Mihálytól 1986-ból (Halleluja), egyik szövegkörnyezet sem gügyögős éppen. (Azonkívül az általad nemrég említett Bëlgának is van Puputeve c. száma.) És a púpos tevéről mi a véleményed? (Esetleg: púposteve.)
Nem azt akartam hangsúlyozni, hogy nekem mondták így. Ahogy belegondolok, nagymamám ezt az állatot az 1970-es években puputeve (röviden teve) néven ismerte, ahogyan a sünt sündisznóként.
A mai helyesírási és egyéb szótárak a thai alakot hozzák.
A ae, pontosabban az æ nem az ε jele, hanem annál nyíltabb, a magyar egyezményes ä-jének feleltethető tán meg a leginkább: http://www.arts.gla.ac.uk/ipa/IPA_chart_(C)2005.pdf
Persze a különféle angolos átírásokban az az a ε-t jelenti, ez kétségtelen. Így a Khwae angolos írásképet nagy valószínűséggek Khve formában kéne átírni magyarra. Különös tekintettel arra, hogy az angol írásmód legalábbis egyáltalán nem sugallja az, hogy a magánhangzó hosszú. (Ráadásul a magyarban ragozható szófajú szavak körében a szó végi á teljesen tiltott, de az é is előnytelen.)
Igazából thaiológus nélkül rendes eredményre szerintem nem fogunk jutni.
Én slaugot mondok és írok.
Nem szeretem azt a filmet igazán, de szerintem igen közismert. Lehet, hogy öregségem okán…?
Azt próbálom magyarázni itt már mióta, hogy nem csak kiskoromban mondták így. (A gyerekkor szerintem nem egyenlő a gügyögős korral, mellesleg velem szerencsére sose gügyögtek.)
én a thaihoz (tájhoz? Mintha egy régi atlaszban "Tájföld"-et láttam volna, bár tényleg zavaró homoníma) írt megjegyzéseimet az IPA alapján írtam.
Ott az <ae> egyértelműen az IPA[ɛː] jele. Ami gondot okozhat, hogy a thaiban nem csak [ɛː] és [ɛ], hanem [eː] és [e] is van, sőt, [aː] és [a] is.
A nagyon nyitott e-t lehet á-nak átírni, viszont az [ɛ]-t, [ɛː]-t szerintem nem.
Persze, lehet, hogy a forrásom fonológiai jelként használta az [e]-től megkülönböztetendő, és fonetikailag valójában nagyon nyílt. Nem tudom, csak írott forrásom van.
A nem meglévő hang/hosszúság kombináció mindig gondot okoz, az az érzésem, hogy hagyományosan a magyarban mégis a hosszt tartjuk fontosabbnak. V.ö. ókori görög epszilon, hangértéke [e], átírás: <e>, éta hangértéke [ɛː], átírása <é>.
Ennek analógiáján "ajánlottam" a Kvét. De "megengedtem" a Kve formát is.
Persze, ez sem korlátlanul igaz, mert pl. az illabiális ("palócos") a-t sokszor ösztönösen á-nak írjuk át (pl. melyik topikban idézték fel nemrég a régi viccet a vakságában a falnak menő lovat áruló cigány kupeccel: "Nem vák áz, csák vákmerő"), a tömlőt meg, amelyik az én nyelvváltozatomban [ʃlɒːɡ] slagnak, és sosem slágnak írnám.
Egyébként konkrétan egyetértek a hagyományos/bevett névforma érvvel, bár kérdéses, hogy mettől számít valami bevettnek. Szerintem, egész konkrétan, a filmcímén kívül nem nagyon elterjedt a Kwai (lévén hogy nem sokat beszélünk arról a környékről), és azt a filmet sem ismerik sokan (mondjuk, én sem, de a címét réges-rég ismerem már).
Ha az említett időben te kizárólag ennek hallottad is, jelentheti azt is, hogy nem köznyelvi volt, hanem gyerekekhez-szóló-nyelvi (nem gyermeknyelvi). Van ilyen.
Ha meguntam, hogy mindig itt legyek / Majd utazgatok, mert utazni élvezet De szóba se jöhet Skandinávia / Csak a jó meleg Afrika Ott fülledt az erotika, a-a-a
Kibérelek egy jó nagy puputevét / Bejárom Kenyát és Zimbabwét Minden feketének fizetek egy feketét / Tömény romantika Imádlak Afrika, a-a-a
Teve van egypúpú, van kétpúpú, van négypúpú, sőt több. Teve van egyhetes, van kéthetes, van négyhetes, sőt több. S bár ez a dal ugyebár nagyon hüle, de mégis röhögni kell nagyon tüle. Teve van egypúpú, van kétpúpú, van négypúpú, sőt több.
Esetleg teveügyben konzultálható még: http://teveclub.hu/
„Képet a játszóterekről, a próbabábukról, a levágott háborús fejekről egy cigarettázó katona kezében; képet az égő versenyautókról, szépségkirálynők, bakák és puputevék fölvonulásáról: képet a híres és hírhedt emberek arcáról, haláluk előtt és haláluk után” (1980 Csoóri Sándor: A múlt idő képei). „Négy puputeve púpjaiból keleti táncosnők lesznek, rugós ördögök pattognak, hópelyhek kavarognak, szél viharzik, színek és formák izgalmas kavalkádját látjuk, miközben pontos dramaturgiával megelevenedik E. T. A. Hoffmann közismert karácsonyi története” (1997 Bóta Gábor: Magyar Hírlap dec. 16.).
Ezek szerinted gyereknyelven vannak?
Gyanítom, te fiatalabb vagy és ezért nem tudod, hogy akkoriban még nem volt divat ez a mai gügyögés (ami egyébként engem is módfelett idegesít).
Nem tetszik úgy, mivel szerintem a púpos teve a köznyelvi megnevezés, a puputeve nekem csomizom a parit ás koviubi kategória, esetleg gyermeknyelv, mint az alanti példák is mutatták. A méhecskét is lehet méhecskének hívni, de a köznyelvi a méh.
Szerintem nem annak mondtad, csak annak hallották. Valószínűsítem, hogy ha megkérdezték volna tőled, hogy kérsz egy kis kumpit, felháborodottan válaszoltál volna, hogy nem kumpit kérek, hanem kumpit. Azaz az elmédben krumpli volt, csak a beszédképző szerveid még nem birkóztak meg ennek a pontosabb kiejtésével. (Apró kérdés: mi keresnivalója van egy gyerek mentális lexikonában akár a golyószórónak, akár a Kalasnyikovnak?)
A thai nevek kérdésében sajnos nem jutottam többre, a Keleti nevek magyar helyesírása által nyújtott eligazítás számomra ugyanis nem volt elegendő – ezért nem folytattam a szálat. Néhány megjegyzésem azonban van: 1. Valószínű, hogy a diftongusbeli a-t a-nak célszerűbb átírni, nem á-nak. 2. A Kwai folyó semmilyen alakban nem szerepel a fenti mű – amúgy igen bő – szójegyzékében. 3. A Wikipédia tanúsága szerint oroszul Kvaj formában írják, magyarul is /kváj/ a bevett ejtésmód, én ezt nem dúlnám fel, akkor viszont minek bántani a közismert/elterjedt/hagyományos angolos Kwai írásmódot (vö. Bombay vs. Mumbai). 4. Az ae-t a latinban é-nek ejtjük, a fonetikus jelölésekben azonban nem. Tehát a Daewoo is a /teu/ kiejtést óhajtja kódolni. Szóval az ae valójában a nagyon nyílt e-re utal (gondoljunk a viccbeli á mint Álámérre). Tehát a Kvé írásmódot mindenképp kerülném.
Puputeve. Nem értem, mi a baj vele. (Igaz, azt se értem, mi a baj a koviubival – azonkívül, hogy uborkát csak kígyóként vagy csemegének szeretem, kovászolva utálom.) Nyilván nem írja le az ember egy biológiai szakmunkában, de a gyereknyelvben kifejezetten hangulatos. (Miért félünk játékosak lenni?) Néhány adata a múltból:
„Lebovics: durván. Vegye le a fejéről azt a bohóckalapot! Megtörténik. Pici, kövér és énekel – mi az? Körbejárja; füttyent. Tudom már! Őszinte félénkséggel; fokozatosan válik egyre gyermetegebbé. Múltkor el tetszett jönni hozzánk az oviba. Tetszik rám emlékezni? Már boldog kisbaba. Nem is – a bölcsibe! Tapsikál. Megin eljöttél? – Bácsi! Leguggol, átöleli Borzas térdét; megfogja a kezét. Baba! Kacag.Puputeve!Borzas tenyerébe hajtja az arcát, és belepuszil; őszintén. Szeretlek” (1979 Kornis Mihály: Halleluja). „Képet a játszóterekről, a próbabábukról, a levágott háborús fejekről egy cigarettázó katona kezében; képet az égő versenyautókról, szépségkirálynők, bakák és puputevék fölvonulásáról: képet a híres és hírhedt emberek arcáról, haláluk előtt és haláluk után” (1980 Csoóri Sándor: A múlt idő képei). „Négy puputeve púpjaiból keleti táncosnők lesznek, rugós ördögök pattognak, hópelyhek kavarognak, szél viharzik, színek és formák izgalmas kavalkádját látjuk, miközben pontos dramaturgiával megelevenedik E. T. A. Hoffmann közismert karácsonyi története” (1997 Bóta Gábor: Magyar Hírlap dec. 16.). „Riporter: A rajzodra rá van írva, hogy Marci vagy és hat éves. Látom, már két pálmafát is rajzoltál. Most min dolgozol? Gyerek 2.: Egy puputevén. Riporter: Mit ábrázol a képed? Gyerek 2.: Egy oroszlán van rajta, egy pálmafa, egy napocska, megint egy pálmafa, egy kaktusz, meg egy puputeve.” (1990 Király István Dániel: Magyar Rádió máj. 30.)
Aha, köszi. Ha a Kvé / Kwai folyóról beszélek (írok), de nem a film vonatkozásában, akkor használjam a Kwait /kváj/ , mint hagyományos elnevezést, nem? És akkor a Kwae Yai, ami a Kwai egyik oldalága? Egyre bonyolodik :) Szerintem maradok az angolos írásmódnál.
