Vasárnap túrázni voltunk ( persze én mezítláb ), hazafelé Volánnal jöttünk ( természetesen a buszon sem húztam vissza a szandált ). Mögöttünk nyugger szakasz üldögélt, én a tájat figyeltem. Amikor leszálltunk, a kedvesem megjegyezte, hogy arról értekeztek jó ideig, hogy szegény fiatalembernek nem futi cipőre sem. :-)
Szerencsére a párom már jól bírja a hülyeségemet, csak akkor szüttyög nagyon ha fagypont környékén cipőtlenítek. Meg a városban nem hajlandó mutatkozni velem, ha mezítláb vagyok.
Tetszik, hogy ilyen jó edzett a talpad Neked is! Nem volna kedved esetleg egy talp edzettségi versenyhez? Jó kemény mezítlábas kihívások! Én benne lennék akár egy láb koszossági versenyyben is. teljesen igazad van, hogy a mezítlábaknak a legrosszabb, ha cipőben vannak!!! Kedvcsinálónek egy edzett talp fénykép.
Selymes, harmatos fű ??? Hahh ! Az sajna nincs... :((((
Mondjuk - szerencsére - szép fák vannak, gyönyörű hangú énekes madarakkal - legalább ennyi...
A házunk "megett" murvás parkoló - és sajnos sok a szemét : részben a guberálók, részben az esténként / éjjelenként idetelepedő, hangoskodó suhancok miatt...
Nem hiszem hogy a megfázástól féltette volna, inkább a körülmények (belváros, fényes nappal, nem túl tiszta aszfalt, stb.) késztette a megjegyzésre. Amúgy kedvesem szeret mezítláb járkálni otthon a parkettán (már bocs hogy ilyesmivel izgatlak..), valamint füves területeken. A keményebb talajokat nem nagyon bírja a kis puha talpa, úgyhogy ilyenkor többnyire egyedül maradok a cipőtlenséggel, ami viszont Őt egyáltalán nem zavarja.
Nem lehet, hogy "Nejed Őnagyságát" csupán a megfázás miatti őszinte aggodalom vezérelte megjegyzésében, amikor nőtársa egészségét féltette ? :)))))))))
Tegnap délben a Nagykörút egyik villamosmegállójában egy kb. 45 éves, divatosan öltözött nő állt a villamosra várva ..mezítláb. Az autóban melettem ülő feleségem hívta fel rá a figyelmemet, megjegyezve hogy "nem normális". Ezen aztán aztán majdnem összevesztünk. Érdekes hogy a nyitott, vagy annak tűnő emberek is képesek ilyen elhamarkodott és előítéletszagú megnyilatkozásokra. Nyári időszakban ezért szeretem például a Deák téri parkot, mivel ott rengeteg fiatal dobja le cipőjét látva a többiek példáját. Valahol ösztönös ez, csak a sok negatív vélemény gátlásokat alakít ki. Szerintem a család hozzállása a legmeghatározóbb, az idegenek véleménye sokkal kevésbé számít. Szombaton Balatonfüreden sétáltam végig a part mentén mezítláb, sok hasonló gondolkodásúval találkozva. Érdekes hogy a mezítlábasok nagy része alibiből a kezében lóbálja a lábbelijét, mintegy jelezve hogy nem szenilitásból jött ki így az utcára. Volt viszont néhány elszánt "harcos", aki hozzám hasonlóan eleve otthon vagy a autóban hagyta cipőjét.
Ez valahogy visszavonhatatlanná teszi a kezdetben bizonytalan elhatározást, hogy mit fognak szólni ha így május elején így látnak. Mindenestre senki nem szólt semmit, pedig több üzletben és kávézóban is megfordultunk. Modjuk a víz közelsége egy kicsit "elfogadhatóbbá" teszi az átlagemberek szemében is az ilyen irányú devianciát..
Tegnap este nagyon jó új élménnyel lettem gazdagabb!
Egész nap zoknitlanul jöttem-mentem. Este már kicsit fázott is a lábam. A mezítlábassághoz aztán csatlakozott a férjem is, aki amint kibújt az "utálatos" zokniból, kicsalt este a nyirkos fűbe "sétálni". Először gyanakodtam, hogy megárthatott neki a du-i fűnyírás és teszek-veszek. Ennek ellenére vele tartottam, miért is ne alapon. Milyen hűvös és nyirkos volt a fű! Meg is jegyeztem, hogy amikor napmeleg, akkor jobban esik rajta a lépés. Mikor visszaértünk a szobába, na akkor kezdtem érezni a "varázsát", nem a férjemét!:) Olyan érzés volt, mint amikor igazán hideg, friss vízzel mosunk arcot. Felpezsdítette a vérkeringést! Bizsergett a talpam. Szuper volt! Utána már nem is fázott a lábam! Ajánlom mindenkinek!:)
A "kíméletlen edzés és kínzás" számomra inkább a cipőben járás.
A telken egész nap mezítláb vagyok, ahol az üvegszilánktól kezdve a rózsabokor tüskéjéig minden előfordul, de nem baj. A köves, göröngyös talaj pedig nagyon kellemesen tudja simogatni a talpat.
Ha mondjuk folyamatosan, hónapokon keresztül mezítláb lennél, és durva terepen ( őserdő, szavanna, stb. ) akkor biztosan megkérgesedne a lábad. De a magunkfajta, aki rendszeresen hord lábbelit is, és általában relatíve konszolidált terepen mozog, nincs kitéve ennek a veszélynek.
Az én tapasztalatom az, hogy ha mezítlábazni kezdesz, akkor első körben ( ez pár km ) eltolódik a fájdalomküszöb, beállnak az idegvégződések a folyamatos ingerekhez, azaz csak akkor érzel fájdalmat, ha tényleg árt az, amire rálépsz. Ekkor van az, hogy élvezni kezded, és nyomod erősen. Aztán persze jön a talpégés meg az izomláz a lábfej izmaiban.
A következő körben ( néhány hét / hónap ) elkezd szívósabbá válni az irharéteg a bőr alatt, és felszívják magukat az izmok. Ezzel nem csak a talpégés, és az izomláz múlik el, de tovább nő a fájdalomküszöb is.
De (!) nem azért, mert vastagszik a talp bőre, hanem, mert az izom- és bőrstruktúra úgy alakult át, hogy sokkal hatékonyabban nyeli el / osztja szét a kis felületen beérkező nyomást, azaz a kisebb-nagyobb szúrásokat. Ezidő alatt megváltozik a járásod is, alkalmazkodik a megváltozott kinematikához és a sérülékenységhez ( pl. nem sarokkal teszed le a lábad hanem teli talppal, hogy ha hegyesre/élesre érkezel, meg tudd őrizni a járás folyamatosságát, az előre lépő láb felhúzott talppal és -lábujjakkal lép hogy ha belerúgsz valamibe az talppal történjen ne lábujjal, stb. ) és már automatikusan vált az agy "cipős" üzemmódból "mezítlábasba".
A finom ingerek viszont ugyanúgy bejönnek, és ugyanakkora örömet okoznak, mivel az idegvégződések az irhában vannak, a talp bőre viszon kb. annyit kopik, amennyit vastagszik, a különbség, hogy most már viszont kilométereket elmész olyan terepen is, ahol korábban két lépés után huhogva kapod fel a cipőt.
Merthogy nem a vastag talpbőr az, amitől lehet árkon-bokron közlekedni mezítláb, hanem maga a láb szerkezete. A bőr ( főleg a talpé ) alapból nagyon ellenálló még kérgesedés nélkül is, ez alatt ott az irha ami viszont puha de rugalmas és szívós, a zsírpárnák, amik olyanok mint a tejeszacsi, az izmok amik, megfeszítve betonkemények, majd a csontváz. Ha jól megnézzük, kicsit az autógumira hajaz a szerkezet. Abban ugye levegő van, mégis milyen jól működik. :-)
Mellesleg - nem tudom, más hogy van ezzel - én rendszeresen ápolom a lábamat, mert a mezítlábazás ugyan valóban meggyorsítja a bőr megújulását, de annyira nem, hogy megkérgesedjen a talpam ( onnan le is kopik ), viszont ahonnan nem kopik le ( pl. sarok ) ott előbb-utóbb kiszárad és megrepedezik, ha nem tartom karban.
szerintem az edzett talp nem jelenti feltétlenül az érzékek elvesztését, inkább csak a viszontagságokkal szembeni ellenállóképességet. A mezítlábakra meg egyébként néha ráfér egy kis kínzás. Én pl. szívesen benne lennék akár egy talp edzettségi versenyben is.
Reggelenként nagyon szeretek a harmatios fűben mezítláb járni, még akkor is, ha hűvös van, a sarat pedig kimondottan szeretem, jó dagonyázni benne, néha nagyon össze szoktam sározni a lábam. Ha városban járok mezítláb igyekszem nagyon összekoszolni a talpamat, hogy jó fekete legyen. Az, hogy a lábfejem koszosan zavar-e, az pedig hangulat és helyzet kérdése. Kiránduláskor pl. sokszor előfordul, hogy az egész lábfejem jó koszos lesz és akkor egyáltalán nem zavar.
Mivel magamnak nincs kellő tapasztalatom a lábfej / talp edzettség terén ( nem is tervezek változtatást ) hadd kérdezzem meg a T. Topictársakat - akik "kíméletlenül" és rendületlenül edzik-kínozzák a talpukat kavicsokon, sziklákon, göröngyökön :
Nem "féltek" attól, hogy ha valóban szinte "érzéketlenné" teszitek a talpatokat ( mondjuk némi túlzással talpatok bőrét cipőtalppá edzitek ) akkor a későbbiekben nem fogjátok érzékelni a harmatos fű selymességét, a homok ill. sár "simogatását" ???
A harmatos fűvel és a sárral nekem sincs bajom, sőt. Tegnap késő délután lesétáltunk a folyó partra, ahol a faltól a padig már kibújtam a cipőmből, amiben amúgy is mezitláb voltam, úgy sétálgattam és nem is voltam ezzel egyedül. A szikláktól viszont tartok. Ilyen kis puhány, félős mezitlábas vagyok csak. :)
A koszos talpat városban én is jópofának tartom, van hogy rá is játszok. :)
De a koszos lábfejet valahogy nem merném magamnak megengedni egy városi séta során.
Mezítláb kirándulni szerintem is nagyon jó, főleg a harmatos fűben és a sárban, bár nekem már a kövek sem számítanak, jó edzett a talpam. Bizonyításul egy-két kép.
Szívesen benne vagyok bármilyen talp edzettségi próbában, ha van valami ötletetek, írjátok meg. Szeretném úgy megedzeni a talpma, hogy szinte mindent kibírjon. Nemrég olvastam, hogy Németországban egy iskola 100 km-es mezítlábas gyaloglást szervezett 4 nap a altt, számos szponzort is szereztek
Férfi megérzés :)))))))))) - kisugárzás, ami még a cybertéren is átjön...
- Vagyis akkor, ott, az ősi városban a (női) lábfejed meghaladta a tűrhető koszhatárt... :))))))))))
(Pedig ha az eső lemosta volna az utcán, a kocsiba visszaülve a szélvédő párátlanítója meg is száríthatta volna azt a (női) lábfejet... :)))))))
(Csak azért hangsúlyozom ki a "női" szót, mert mindez egy férfi patájára elképzelhetetlen számomra...
Férfi lábfej a műszerfalon - tahóság és rettenet, koszos férfi lábfej az utcán - borzalom - kivéve szegény hajléktalanokat, akiknél az "összbenyomásba" beleillik - nade egy normálisan felöltözött, koszoslábú férfi...
"Ne vadíts !!! Belevaló csajszi vagy ! - már az elején gondútam... :))))"
Miből "gondútad"? :)))
"Pedig egy szép női lábfej még koszosan is élmény (mondjuk bizonyos koszhatárig...)"
Ha városban mezitlábozás közben a talpam koszos az nem igen zavar. A lábfejmél már más a helyzet, mert az csak mezitláb sétálástól nem lehet olyan koszos mint amilyen akkor nekem volt. Tehát azt szégyeltem volna. Bár ha több bátorságom van akkor megoldodott volna ez a gondom, mert Esztregomban aztán elkapott minket egy erős eső és tisztábbra mosta volna a lábfejem is.
A nickem ilyen értelmezése még nem jutott eszembe, bár fordult már elő velem hasonló helyzet. :)))
