Sokan mondjátok, hogy 'Ha rosszat álmodtok nem tudtok felébredni', Gyakran álmodtok rosszat, esetleg nem emlékszetek az álmaitokra, visszatérő rémálmaitok vannak, és nem tudtok arról álmodni, vagy azt csinálni álmaitokban amit csak akartok?
Hát erre is van megoldás... Ez a tudatos álmodás... Bővebb infoval most nem tudok szolgálni.. egyelőre: Ha összejön 1 kisebb társaság, akkor neten lenne 1 tanfolyam, ami az Ian Wilson féle tudatos álmodás (Lucid Dreaming) technikát mutatná meg nektek... Ez nem 1 olyan tanfolyam, hogy lecke van, könyv, házi feladat vagy órák, ez egy társaság, akik együtt tanulják meg az álmodás művészetét... Akit érdekel csak egy kicsit is, írjon nekünk a bognarati@freemail.hu címre...
Természetesen ez nem valami pénzes dolog meg ilyesmi, és a tudatos álmodás sem valami őskori varázslós szertartás... Ez annyira általános dolog, mint maga az álmodás... Hiszen minden nap álmodunk... Maximum nem emlékszünk rá. De természetesen az emlékezést is meg lehet tanulni, és például a rémálmok leküzdése, vagy az álmok tudatos kalandokká tétele sem sokkal nehezebb... Akit érdekel írjon! Köszönettel: Bognár Attila alias BOCEEE
'Ja és az hogy keveset alszol, pl 5 órát egyáltalán nem megoldás a rémálmokra
1. Nem alszod ki magad, ez egészségtelen
2. Ha hiszed ha nem, az első REM ciklus ( 1,5 óra) alatt is lehet rosszat álmodni... Megoldás, aludj másfél órát naponta :)) Vagy írj...
Ritkán álmodom (bár lehet hogy csak nem emlékszem az álmokra), de az álmaim egy összefüggő történetet alkotnak. Olyan, mintha álmomban egy másik életet élnék, és a szereplők itt is ugyanazok mint nappal. De teljesen mást csinálok, az emberekkel más kapcsolatban állok meg ilyenek. Furcsa. Sajnos hamar elfelejtem ezeket az álmokat.
Ez az egész úgy másfél éve tart. Néha nagyon zavar.
Azoknak akik rosszat szoktak almodni es eleguk van.
Veletlenul? jottem re, ha tartosan (1-2 het) naponta csak 5 orat alszik az ember, vagy kevesebbet eltunnek az almok. Meg lehet szokni a keves alvast, bar nem az igazi.
Ez az erzes velem nagyon gyakran jatszodik le, hogy valamirol azt hiszem, hogy almomban mar lattam, de nem tudom magamnak bebizonyitani, hogy tenyleg megalmodtam.Iszonyu idegesito ott allok egy metro megalloban kulfoldon, ahol soha nem jartam azelott es iszonyu erovel el bennem az, hogy en mar jartam itt, es sosem tudom, hogy mi volt az alom folytatasa.
Vannak korszakok, amikor hetente tobbszor is megtortenik velem, aztan nehany honapig semmi.
Gyerekkoromban, sokkal tobb almomra emlekeztem. Akkor volt olyan, hogy ha mar nagyon nem volt jo az alom, akkor azt mondtam, eleg, s felebredtem. Ha most neha, nagy ritkan rosszat almodom, nem tudom megtenni. Sajnos.
Rengeteg álmom volt. Azt vettem észre, hogy azokban a periódusokban, amikor óriási érzelemhullámok csapkodtak bennem, sokkal intenzívebb volt ez a jelenség.
Olyankor fáradtan, mikor az agyam nem bírt már dolgozni, akár félhomályban is megjelent már egy miniatűr film a szemeim előtt.
Akkor voltak szorongós álmaim, amikor egy-egy élethelyzetet nem tudtam megoldani és tipródtam heteken keresztül.
Voltak vissza-visszatérő álmaim. Egykettő szerintem nagyon relaxációs. Bár lehet, hogy ezt más másként értékeli. Az egyik legkedvesebb helyszínem egy esőerdőt átszelő folyó, mely felett repülök. Vannak városok ahová vissza-visszatérek és ismerem azt a dejá vu érzést, hogy Úristenem én ezt már láttam álmomban. Ilyenkor egy-két pillanatra olyan furcsa állapotba kerülök, hogy nem tudom, hogy most ez egy valóságos történés, ami körülöttem zajlik???......(ez azért ritkán van)
Nem igazán tudtok megingatni, hogy színesben álmodom. Ennek illusztrálására idemásoltam egy álomtöredéket illusztrációként:.......az arca testfestékkel erős zöld szinűre festve, kék orcákkal. A keze is csuklóig zöld... a lány rá akar beszélni, hogy őt is hozzam magammal. Osztott képes kivetítőn egymás mellé vetít ételeket abban a variánsban, ahogy ő, és úgy ahogy én szeretem. Azt mondja, ezeket Magyarországon is meg lehetne csinálni. Nincs már szemüvege, a seszinű szeme, egyre kékebb...
Tigris Bá!
nem azért tudod, hogy az álmodban milyen színe van a dolgoknak, mert tudod, hogy a valóságban milyenek, hanem mert olyannak képzeled. Én régebben eléggé foglalkoztam az álmokkal és igyekeztem tudatosan figyelni őket. Nem azt, hogy esetleg mit jelenthetnek, hanem, hogy hogyan működnek. Előtte én is meg voltam győződve róla, hogy színesben álmodom, de aztán ez megváltozott. Észrevettem, hogy a képi információ nem színes, csak annak érzékelem. Elég furcsa ez így. Sokáig nem tudtam rájönni, hogy akkor most színes vagy nem. Aztán később felismertem, hogy a színeket úgymond utólag képzelem a képhez(elég hülye megfogalmazás, de nem tudom jobban megfogalmazni). Nem is jó szó az, hogy utólag, inkább olyan, mintha az agyam más része lenne felelős a színekért és megint más a képi információért. Próbáld meg egyszer álmodban változtatni a színeket. Nem fog könnyen menni, de ha egyszer sikerül, akkor meglátod, hogy különválik a kép a színektől.
Persze az álmokat nem igazán lehet befolyásolni. Éppen úgy, ahogy a kezünkel sem lehet egy folyó irányát megváltoztatni. De ha bele teszed a folyóba a kezed akkor másképpen fodrozódik a vize.
Szoktam. Szerintem nappal is álmodunk, csak persze nem tudjuk mit, (mer ébren vagyunk, :)))) -valószínűleg ilyen értelemben "több világ" párhuzamosan fut bennünk - s persze az érzelmeink képeződnek le. Éppen ezért valószínű, hogy működnek a gyógymódok erre alapozva. Az kalssz hogy két álomtopic van, az egyikben lehet elméletezni, a másikban meg gyűlnek az álmok.
Minden nap álmodom. Az Álom, álomrészletek, kommentár nélkül c. topicban el is mesélem őket. Én a Freud-nak elhiszem, hogy az álmokkal való foglalkozás gyógyító. Amúgy nem értek hozzá, nem skpekulálok rajta.
Szerintem igenis színesben álmodok. Van egy álomrészletem, amire a mai napig KRISTÁLYTISZTÁN emléxek hogy színes volt, ráadásul olyan színekkel, aminek nincs értelme. Ugyanis ez az álomrészlet az volt, hogy kinézek a régi nyolcadik emeleti lakásunk ablakából, és a szomszéd (panel!) házsor rikítóan kék és ordenáré vörös panelekből áll. Ugye a panelházaknak EZ a szokványos színe és csak ezért álmodtam ilyen színűre...
En is szoktam almodni (szerintem mindenki), de csak nagyon ritkan emlekszem rajuk, viszont akkor nagyon reszletesen es sokaig. Meg eddig nem tudtam megfigyelni (nalam valahogy nem passzol ossze a tudatos cselekedet (pl:megfigyeles) az alommal), hogy szineset vagy fekete-feheret almodok-e, de lehet abban valami, amit MadroC irt, miszerint visszagondolva mindig mindent szinesnek latunk. Nekem is sokszor volt olyan almom, ami kesobb (akar honapokkal is) visszatert es folytatodot, de idokozben ujonnan megismert szemelyekkel gazdagitva. Sokszor volt olyan is, hogy valami fizikai behatas ert almomban, amit felebredve (akar hirtelen, azonnal, akar csak reggel) ereztem magamon (fojtogttak es arra ebredtem, hogy levego utan kapkodok, vagy pl. a hatamra estem es reggel azt hittem betojok ugy fajt a derekam stb.). Elofordult mar az is, hogy olyan rosszat almodtam, hogy felijedtem, de nem mertem visszaaludni, nehogy folytatodjon. Olyan viszon meg nem tortent, hogy elore megalmodtam volna valamit, ami kesobb bekovetkezett.
Én mindig álmodom. És szeretem az álmaimat, bár sokszor van rémálmom(főleg ha túlhajtom magam). Szerintem számtalan álom létezik. Van amelyik segít megoldani egy problémát(én pl gyakran megálmodtam a megoldást, amikor a szakdolgozatomat készítettem). Ezeknél az álmoknál az ember tudatában van annak, hogy erről álmodik, de semmi más nem marad meg benne, csak a végeredmény. Aztán vannak olyan álmok is, amelyek nyugtatólag hatnak felborzolt idegeinkre. Meg olyanok, amelyek a vágyainkat tükrözik. Nekem már volt olyan álmom is, ami később pontról pontra bekövetkezett. Mikor elkezdődött a történés amit álmomban egyszer már láttam, rögtön beugrott, hogy ezt álmodtam már és az is, hogy mikor. Elég érdekes volt úgy követni az eseményeket, hogy közben folyamatosan jutott eszembe az álom és pár másodpercel mindig a történés előtt jártam. És mindent úgy csináltam mint álmomban és minden úgy történt ahogy láttam már előtte. Eddig szinte mindig évekkel előtte álmodtam azt ami történt(3-4 ilyen alkalom volt). Mikor felébredtem, értetlenül néztem magam elé, mert olyan embereket láttam álmomban akiket nem is ismertem. Aztán rajtaütésszerűen pár perc alatt "elfelejtettem" az álmot ami csak akkor jött elő amikor elkezdődött az adott történés. Már évek óta bennem van egy olyan érzés, hogy a halálomat is megálmodtam már. Ha erre gondolok, csak az van előttem, mikor egyik éjjel izzadva és erősen zihálva ébredtem, aztán visszaaludtam. Semmi másra nem emlékszem. Jó érzés lesz pár másodpercre előre látni a halálomat, ha majd eszembe jut. Meg fog mosolyogtatni.
Voltak már folytatásos álmaim is. Volt hogy hónapokkal később folytattam egy történet álmodását. Ez olyan mint egy film. A tudat sokkal erőteljesebben szerepel benne. Ilyenkor tudatában vagyok annak, hogy álmodom, de élvezem a valósághűségét és azt, hogy tudatosan befolyásolhatom a cselekményt. Ezek a kedvenc álmaim.
Az álmoknak szerintem védő szerepük van. Megóvnak minket a megőrüléstől. Mindenki álmodik, csak van aki nem emlékszik rá.
Ezért nemszabad altatót szedni. Az megöli az álmokat.
Ja és az állatok is álmodnak. Ez nem a mi kiváltságunk.
Az álmok minden ember esetében fekete-fehérek. Csak azért emlékszünk rájuk úgy, hogy színesek, mert TUDJUK, hogy minek milyen szine van bennük. Éppen úgy, hogy álltalában az arcokat sem ismerjük fel álmainkban, csupán tudjuk, hogy kik azok.
Erre is van magyarázat, de nem akarok untatni vele senkit. Főleg, hogy csak egy magyarázat, és semmi biztosíték nincs rá, hogy az a valóság.
Igen, en szoktam almodni. Rendszeresen. Es en szeretek almodni. Az almaimat mindig elvezem Akkor is, ha almomban razos helyzetbe kerulok...kis izgalom meg senkinek sem artott meg ;-).
Remalmaim szerencsere soha nincsenek (egesz eletemben talan ha ket olyan almom volt, ami utan felebredve rossz kedvem volt).
Visszatero almaim sem nagyon vannak. Persze voltak olyan almaim (nagyon ritkan), amihez hasonlot mar almodtam...de nem kelltette bennem a visszateres erzetet.
Roviden: en tenyleg imadom az alvast es az almodast (is).
Érdekes, hogy én sose látom az emberek arcát álmomban. Tudom, hogy ki az, de arc,az sehol.
Inkább csak egy érzés.
Olyan is van, hogy elindul a történet X-
szel,aztán mire észbekapok, már Y-nal folyta-
tódik ugyanaz.
Az álmoskönyvekről: olyan konkrét dolgokra
sose emlékszem utólag, amit meg lehetne nézni
bennük: kutya, gomb, felhő, meg más ilyen marhaságok.
Csak azt tudom, hogy miről szólt, de eleje,
pláne vége, az sosincs. Nem tudom őket meg-
fejteni, csak az érzés marad bennem sokáig
még miután felébredek.
Főleg, ha szerelmesest álmodok. Akkor alig
bírok felébredni a zord valóságba...
Könyvajánló: az álomfejtésnek Jung volt a
nagymestere. Olvasta valaki az "Emlékek, ál-
mok, gondolatok" c. önéletrajz-írását?
Hihetetlen, hogy mit tudott az az ember.
Paranoid!
Csak vigyázz az ilyen nickel! Hátha ez a "sors keze" ! Vagy ahogy a rómaiak mondták: nomen est omen. Nevében a sorsa. Asszem az a nick váltás éppen aktuális! :~)))))
Skacok, nem fogjátok elhinni, de én a múlt éjjel azt hittem összesz@rom magam, úgy féltem álmomban.
Éppen az esküdtszék előtt álltam, mert meggyilkoltam tizenkét embert. Az ítélet egész végig nem derült ki, de órákon át arra kellett gondolnom, hogy mi a francnak kellett embert ölnöm, ráadásul annyit!!!
Ez az álom a pokolból jött volna, vagy honnan? ... Komolyan, én még most is félek...
kedves Csulok
"a kutatók szerint az emberek álmai fekete-fehérek."
ezt hant irta, es nekem is ez remlik egykori gimnaziumi piszologiai orarol (nekem ojan is volt bibibi)[azota tartom hujesegnek]
namost akkor visszabblepek, mint Viktor a gazdasagi csucsminiszteriumtol,
es azt mondom, hogy ez igy, ebben a formaban nem igaz.
Pl. en, mindenesetre szineset almodom, (bizony neha tapinthatot is) holott, nekunk is a tvnk feketefeher szinu volt szinten.
DE
felolem lehet olyan is aki zold-feherben almodik, nem szoktam masok almait latni, max setalgatok bennuk.
Kihasznalaom az alkalmat es leszogezem, hogy masok almaiban vegrehajtott cselekedeteimert nem vallalok felelosseget...
bubu!
Nem is olyan hülyeség az! Bizony az álomnak sok köze van a filmforgatáshoz (balettánchoz, kőfaragáshoz). Az ember agya olyankor alkot (sokszor különbet mint ébren, csak sajnos elfelejtjük) és közben mindent tud, amit ébren is. Tehát azt is tudta adott időben, hogy NINCS színes mozi, ezért monochrome-ban nyilvánult meg. Ne tiltakozzon, akinek gyerekkorában nem fekete-fehér TV-je volt, mert egyszerűen nem értheti, hogy tényleg így van!
Bubu, max. egyetértés. Eddig nem szóltam bele, de emberek, az álom életszerű, és színes. Amikor visszajátszátok, akkor látjátok olyan formában, ami megszokott.
telleg, az a szöginy kizsgyermek a szines tintakrul fekete feherben almodott? akkor honnan tutta hogy melyik a legszebb?
szoval mindig hujesegnek tartottam ezt a fekete-feher almodas dolgot, a valosagban nincs olyan hogy fekete-feher, ez csak azota letezik, hogy fotografiat kitanaltak.
Az álom az jó dolog! Csak önkontrol kell hozzá! Az elme bomlása azzal indul mikor az emberben összemosódik a valós élet és az álmok világa. Hamar skizofrénné válhat az ha nem vigyáz!
Az okos psichológusok szerint azok álmodnak többet, akiknek gyengébb az Énvédelmi mechanizmusuk.
A feszültségoldással egyetértek: csóri tudós egész nap gondolkodik,mert nem jön rá a megoldásra, görcsöl a probléma megoldásán. Este meg megálmodja a benzolgyűrűt. Utána meg megnyugszik.
Gyengébb Énvédelmi mechanizmus? Nem kell szégyelni, az ilyen emberek szerintem a művészeti adottságúak is, akiket az impressziók jobban megfognak, mint a kőkemény, kiegyensúlyozott embereket.
Érdekes dolog az álmodás. Álmában az ember sokkal többre képes. Nem hiába, a sok gátlás azért csak beépül az emberbe.
Én nem álmodok, mer mindég lefekvéskor lenyelek söröket altató gyanánt. Viszont van egy neves kollegám (nem a Sing-Singből, hanem úgy is mint író), aki mindenféle színes tintákról álmodik (mostan).
A két kérdés az önmegfigyelés, önmegismerés, az önismeret lényegi elemeit feszegeti.
Te arról írtál, hogy álmaink segítenek a fentebb említett dolgokban.
Én meg azt mondom, hogy inkább ébren szerzett élményekből kellene kiindulni. (ébren kinek, minek, milyennek gondolom magam. Ismerősők, barátok, ellenségek hogyan vélekednek rólam, mit teszek a környezetemmel, hány arcot tudok mosolyra fakasztani, stb...)
Az álmokhoz érteni kell. Nem mindenki szakértő. De találni lehet.
Nem véletlen, hogy álmodunk? Elfogadom.
De miért?
Egyesek (szakértők) szerint feszültségoldó, vágyteljesítő szerepe van az álomnak.
Jelezze már valaki ha problémáit megoldották az álmai.
Tudósoknál előfordult, hogy álom adott megoldást (pl. a gyűrűsbenzol). Legalábbis úgy élték meg.
Meg a férfiaknál előfordul erotikus álmok esetén a spontán magömlés. De őszintén, ilyen formációra vágyik az ember fia?
Összegezvén, a hétköznapok apró-cseprő eseteiből biztosabban építhetjük fel magunkat. Ha az emberben megvan erre a szándék, jóval kisebb az esélye, hogy vakvágányra szalad, mintha álmai kusza tengerében lavírozgatna.
Én kivétel nélkül mindig szineseket álmodom. Szerintem még nem is álmodtam fekete-fehéret, legalábbis nem emléxem egy ilyenre sem.
Lehet, hogy csak azért mert már kiskoromtól fogva szines tévénk volt? :)
