Várj csak ! majd holnap ! - így súg, és balgán felderűlök,
Hiú ábránd röpít, s már úgy felülkerűlök,
Mintha szegény személyem Róma császárja lenne.
De míg lassan pipámban hamvadzik a dohány,
Merész ábrándom is elomlik mindahány,
S a régi-régi bú megint felsír s közel jő:
Jól látom, uramisten, bizony csak egyre mén
Egy pipa rossz dohány meg egy kevés remény:
Az egyik kósza füst, a másik kósza szellő.
Tóth Árpád fordítása
Marc-Antoine Girard de Saint-Amant
Assis sur un fagot ...
Assis sur un fagot, une pipe à la main, Tristement accoudé contre une cheminée, Les yeux fixés vers terre, et l'âme mutinée, Je songe aux crautés de mon sort inhumain.
L'espoir qui me remet du jour au lendemain, Essaye à gagner temps sur ma peine obstinée, Et me venant promettre une autre destinée, Me fait monter plus haut qu'un Empereur Romain.
Mais à peine cette herbe est-elle mise en cendre, Qu'en mon premier estat il me convient descendre, Et passer mes ennuis à redire souvent :
Non, je ne trouve point beaucoup de différence De prendre du tabac à vivre d'espérance, Car l'un n'est que fumée, et l'autre n'est que vent.
Kürtét vadász zendíti meg, Fellázad minden út; Reng bérc és völgy és rengeteg, Az őz riadva fut. Én védtelent nem üldöznék; Szelíd vagyok, s ha számban ég Kék füsttel a pipa, Tőlem, kis őz, pihensz mindég Ernyőd sátoriba.
Mért lángol a busúlt vitéz? Harcot nem szeretek. Ott vér miatt pirúl a kéz, Dúlván mint fergeteg. Düh gyúljon ádáz lelkeken; De nékem égjen csöndesen Kék füsttel a pipa; Mást hordhat véres telkeken Tajtékzó paripa.
Viraszt a bölcs, gondol sokat, S itt, s ott, s mindenfelé, Eget, földet míg hányogat, Csak a hibát lelé. Jámbor, miért epedsz mindég? Jőj, gyújts reá; ha vígan ég Kék füsttel a pipa, Derűl előtted föld és ég, S nem lesz sehol hiba.
S te kit gyötör vad szerelem, Szenvedsz igád alatt, S gyötrelmeden kél gyötrelem, Forrván baloldalad, Vidúlj! örök bú nem tenyész; Im így tanít s enyhítni kész Kék füsttel a pipa. Kín s kény, miként füst kél s enyész, Más lép nyomaiba.
Sovárg, eped, szaguld, csapong Az ember untalan, Bár kedv és szándék, tett és gond Lesűlyed nyomtalan. Sok jót, dicsőt föld gyomra zár; Leomla sok királyi vár, S kék füsttel a pipa Bolyongó vándor ajkán már Ott ég romaiba.
