Még az elején írtam, hogy én hallottam őt zongorázni kisgyerek koromban. Akkor az addig általam klimpírozásnak tartott zongorázást úgy művelte, hogy az Allegro Barbaro ( ami, lássuk be, nem pont kisdobosoknak való magasság) azóta is kedvenceim közt van.
Úgy beszélt a gyerekseregnek a zenéről, és úgy illusztrálta, hogy én legalábbis, teljesen más emberként jöttem ki abból a teremből.
Mindig,mindig, ahányszor láttam, vagy hallottam, először az az élmény villant elém, hogy ott ült a zongoránál, és megnevettetett egy csomó, amúgy hivatalból odahajtott gyerkőcöt.
okos pszichiáter el is magyarázta neki jónéhány éve, hogy ha akarna, akkor tudna zongorázni - a béna kisujja sem igazán béna, az csak kifogás...menekülés, mert fél az újrakezdéstől akkor, amikor már a TV-ben, filmen nagy sikerei voltak
Színfolt volt a magyar média világában. Még azt az amúgy tűrhetetlenül rossz Szeszélyes Évszakokat is nézhetővé tudta varázsolni - mint amúgy kábé mindent, amiben megjelent.
Nem hülyeség. Az a helyzet, idős korban az embernek a család ad támaszt. Melegeknél ez probléma lehet, ez is hozzájárult AI tragédiájához.
Ezen nem változtat az, hogy nemcsak melegekkel fordulhat elő, hogy nincs családjuk.
Ne vidd félre a dolgot: nem a melegség a lényeg, semmi bajom vele, senki sem tehet róla.
Azt szerettem volna mondani, hogy elég visszataszító, hogy most mindenki, elsősorban a TV, bőszen ünnepli szegény AI-t, egy-két éve pedig sorsára hagyták.
Antal Imret anyam mint komolyzenerajngo meg zongoramuvesz korabol ismerte ,nem szemelyesen,hanem hangversenyekrol es az o megitelese szerint nagyon tehetseges volt.Azt hiszem nala az okozta a nagy torest ,hogy azt abba kellett hagynia ,mert bar sikeres lett mas teruleten de azert gondolom nem ez volt elete vagya.
Nekem a 92 utani idoszak kisettt mert nem lattam nagyon magyar teveket,nekem meg ugy maradt meg mint aki egyutt bohockodik a deltas csajszival :-))
Szegény AI a 60-as években az "élet hercege volt", a legjobb bárokban szórakozott, drága amerikai cigarettákat szívott - ez olyasmi volt, mint ha valaki most hétvégente Nizzába utazna bulizni, vagy épp Rióba, brazil táncosnők közé.
Aztán lecsúszott, talán azért, mert meleg életmódja következtében nem volt családja, egyedül maradt.
Biztos az ő hibája is volt a lecsúszás, de hányingerkeltő, hogy most, mikor meghalt, előkerül mindenki, ünneplik azt, akivel 1 éve, amikor még segítségre szorult volna, senki sem törődött.
Szombaton délután egy órakor helyezik örök nyugalomra Antal Imrét a budapesti Farkasréti temetőben. Az április 15-én elhunyt televízióst Vágó István és Kudlik Júlia is búcsúztatják majd.
A Bors c-ű filmben láttam előszőr...agyamba villant a sorozat utolsó képei, amikor Sztankay-val azon merengenek, hogy hányan voltak és hányan elmentek, mármint a filmsorozat történetében... az élet is egy fura film.... nyugodjék békében...talán megpihen..
Mint színész felülmúlhatatlan volt a Szeszélyesben (is) az alakításával. Soha nem fogom elfelejteni.
Sajnos, élőben nem hallhattam zongorázni.
Mint ember egyedi volt abban a tekintetben, hogy soha nem mondott rosszat senkiről, nem bántott, nem fúrt, nem könyökölt. "Csak" szeretett mindenkit. Ilyen embert egy kezemen meg tudom számolni, hányat ismerek. Magam sem vagyok ilyen :-(( Tanuljunk tőle emberséget most, halála ürügyén!
Egyszer a Zeneakadémián fiatal zongoristák versenyeztek, s a közönség is szavazhatott, 1-től 10-ig értékelhette a szereplőket. Én magam is (mint valószínűleg sokan) előre eldöntöttem, kinek adok "természetesen" 10-est, hiszen az egyik szereplőt közelről ismertem. Megjelent Antal Imre, felkonferálta a szereplőket, röviden ismertette eddigi útjukat. Majd a közönség felé fordult, s sajátos "antalimrés" stílusával valahogy így szólt:
... kérem a kedves közönséget, fontolják meg, kire hány ponttal fognak szavazni! Lehet 3 ponttal is győztesnek jelölni egy versenyzőt, ha a többieket 2, illetve 1 ponttal jutalmaznak...
Az úri közönség pedig a székek között gurult a röhögéstől...