Szóval érdemes vagy nem? Hogyan, milyen módszerekkel?
Sokat hallottam róla, és én is érintett vagyok, ugyanis nyelvtanár végzettségem van.
Írjon, akit érdekel ez a téma vagy akinek esetleg már van tapasztalata.
Joana! egy kérésem/kérdésem volna hozzád. Harmadéves egyetemista vagyok, és a kétnyelvű gyerekekről kell egy beadandót írnom. Ha feltehetnék neked néhány kérdést ezzel kapcsolatban, azt nagyon megköszönném. Kérlek erre a címre írj egy privát üzenetet, ha részedről rendben ez a dolog: simon.csilla88@gmail.com.
Ui: bárkinek az üzenetét szívesen veszem, hiszen minél több alannyal dolgozhatok, annál jobb. :)
Nálunk is beköszöntött ez a korzsak. A kisfiam teljesen keveri a 2 nyelvet, gyakran egy mondaton belül: "Dávid dies niht szejet"=D. nem szereti ezt. "Ablak kinyit, luft kommt jejn."
Pl. most hirtelen: hol az umbrellam? Hol a book bag-em? Meg hasonlok. Folyamatos mar az angolja, de nagyon sok a hibaja meg. De hat meg csak egy eve van angol nyelvteruleten. 3 ev alatt mar nagyon jol meg fognak tanulni. 9 eves mult.
Az en lanyom meg mar kezdi keverni a ket nyelvet. Minden magyarul mondott mondataban van egy angol szo. Oda kell figyelnem, mert szeretnenk megtartani a magyar nyelvet.
A kétnyelvü gyermeknevelésem tárgya - azaz alanya - jelenleg 19 hónapos. Rengeteget beszél, csak gyözze az ember érteni. àlalában magyar szavakat mond, csak akkor vált németre, ha az adott szó könnyebb. Pl a labda és a könyv nehezebb mint a Ball és a Buch. Tehát még nem tud különbséget tenni a 2 nyelvet beszélö személyek között, de ez állitólag ilyenkor teljesen normális. Az egyetlen szó a hajó, amit 2 nyelven egymás után mond, tehát hajó-boot.
De mennyire igazad van. Mi is kulfoldon elunk, kicsit tobb, mint egy eve. A gyerekek meg nem tudnak se folyamatosan es se tokeletesen angolul. Nagyon sokan azt hiszik, hogy a gyerekek par honap alatt felszedik az idegen nyelvet. Azert nekik is tobb ev kell ehhez.
Frouwe: A németek nem azért nem szólnak, mert udvariasak, hanem azért, mert a kommunikáció "átment", azaz megértik azt is, ha nyelvtani hibát vét valaki.
Én az apja vagyok, anyjaként soha nem beszélnék én sem vele németül. Egy nyelvész, talán Chomsky mondta, hogy mindenki annyira beszéli az adott idegen nyelvet, amennyire annak idiomáit ismeri, de azért köszi a figyelmeztetést.
Sosem jutna eszembe külföldiül beszélni a gyerekemmel, mert bármennyire is megtanultam esetleg egy nyelvet, akkor sem vált úgy véremmé, mint a magyar, sosem érezném természetes reakciónak, és nem szeretném a gyerekemmel való bensőséges anya-gyerek kapcsolatot nyelvórákká redukálni. Ugyanakkor a nyelvtudás szempontjából nem hiszem, hogy ártalmas lehet az ilyen próbálkozás, szerintem inkább nem oszt, nem szoroz. Nem anyanyelvi szülőtől pontosan ugyanolyan szinten tud megtanulni a gyerek, mint amennyire később önállóan vagy iskolában tudna. Mivel a szülő is többnyire pont azt a szintet hozza. Meg tud vele spórolni a gyerek néhány későbbi iskolai házi feladatot és felkészülést, és annyi.
Azok az emberek meg, akik annyira gyengén beszélik a nyelvet, hogy a megértést zavarja a kiejtésük, nemigen beszélnek idegennyelven a gyerekükhöz.
Azt hiszed??? Az önismeret nem mindenkinek sajátja... Amúgy a kiejtés a legkevesebb. Az igazán autentikus nyelvi fordulatok hiányoznak gyakran a nem anyanyelviek repertoárjából, más a gondolkodás stb.
A régi arisztokratákhoz: a nevelőnőnek ANYANYELVE volt az, amin a nevelthez beszélt! És tette ezt a nap 24 órájában, éveken keresztül. EZ az óriási különbség. Amúgy meg volt elég elmebeteg arisztokrata...;) :)
A németek nagyon udvariasak és nem szólnak, ha hülyeséget beszélsz. És elég a középfoktól csak kicsit jobban beszélned ahhoz, hogy dicsérjenek... A "hibáikról" pedig írtam. Nem is hiba a legtöbb, amit annak hallasz, szóban legalábbis nem számít annak. Mindegy... Az is a tanulási folyamat része, hogy az ember szembesüljön azzal, hol vannak a korlátai és hol a választóvonal egy anyanyelvi beszélő és közte. Van, aki sose jön rá.
Alapból elutasítom, hogy egy szülő olyan idegen nyelven társalogjon a gyerekével, ami neki nem anyanyelve, különösen ha a nyelvi környezet sem stimmel.
De miért olyan nagy baj, ha az anyukának nem anyanyelvi szintű a kiejtése? Ha később, iskolában esetleg felnőttként tanulja meg a gyerek a nyelvet, akkor sem lesz anyanyelvi kiejtése, vagyis semmiféle lehetőségről nem marad le, semmilyen maradandó károsodás nem éri. Azok az emberek meg, akik annyira gyengén beszélik a nyelvet, hogy a megértést zavarja a kiejtésük, nemigen beszélnek idegennyelven a gyerekükhöz.
A németben a beszélt nyelvi fordulatoknak nagy százaléka írában hibának számít, de szóban nem. Úgyhogy nem mondhatod, hogy nem hibátlan a nyelvhasználatuk, mert igenis az. De mindenképpen eredeti és autentikus. Míg a németet tanító, Mo-on élő anyuka kiejtése nem az. Ezzel tisztában kell lenni. Ezen kívül hallottam német szakost úgy németül beszélni, hogy égnek állt a hajam, miközben ő meg volt győződve róla, hogy wow, hogy tud....
A neten egy német fórumon olvastam olyanemberek hozászólásait, akik többnyelvűen nőttek fel. Ne hidd, hogy mindegyik el voltak ragadtatva a szuper lehetőségtől!! Szó sincs róla!
Nagyon is bensőséges, nincs semmi probléma szerencsére, sokat vagyunk együtt.
Nyelvhasználata (a magyar) hibátlan, mert magyarul beszél és válaszol a német hallottakra. Az én németemhez viszont, bocs nem fér kétség. Már nem egyszer volt rá példa, hogy németek "osztrákosítani", míg osztrákok "németesíteni" akartak. A nyelvtanjukat pedig ki szoktam javítani, beleegyezően bólogatnak. A hétévesek zsargonjával mondjuk megfogtál, azt annyira ismerem, amennyire barátaink gyerekeit, azaz nem nagyon. Viszont ha gyerköcöm "csak" annyira fog megtanulni, mint én, akkor én nagyon boldog leszek, mert adok (adtam már neki) egy (jelenleg még passzív) nyelvhasználatot.
De mondom a legjobb érzés amikor fordít és olyanokat huuuuu. pl néha a földről mesélek, mert hogy világító földgömb az éjjeli lámpája .. és mondja az anyjának a hallottakat ..
Még azon gondolkodtam, hogy vajon mennyire lenne hatásos, ha az anyuka következetesen tettetné, hogy nem érti a másik nyelvet. Vagyis ha egyszerűen nem reagálnál arra, amit majd németül mond. Mire akkora lesz, hogy már elgondolkozik azon, hogy vajon miért nem érted meg tőle, amit az apjától meg igen, lehet, hogy már megszokja a magyar beszédet is.
Az egyelen "kétségem", de talán nem is jó szó ez, hogy vajon ugyanolyan bensöséges a viszonyotok igy is a lányoddal, hogy idegen nyelven szólsz hozzá? èn erre nem lennék képes, nem tudnék a kisbabámhoz más nyelven prüntyögni :)
Persze, tudom én... Majd hazaadjuk nyaralni a fogékony korszakban, ahol rá lesz kényszerülve a magyarra, stb. Rengeteg példát hallok én is, pozitivat, negativat egyaránt, meg amúgy is nagyon ki vagyok hegyezve a témára. Nagy kaland lesz, az biztos. :)
Akkor a régi világban, ahol szinte minden jobbmódú család gyerekeit német vagy francia dajka nevelte, elég gyakori lehetett a tudathasadásos elmezavar.
Az anyanyelvüek nyelvhasználata is minden, csak nem hibátlan. Minden nyelvben, a magyarban is. Azt se értem, hogy miért lenne gond, hogy ha az anyuka nem ismeri a 7 évesek nyelvhasználatát. A tudathasadásról: Statisztikát meg lehet idézni a kétnyelvüség pozitivumaival is, sokkal nagyobb számban.
Honnan tudod, hogy HIBÁTLAN a nyelvhasználata? Honnan tudod, hogy a tiéd az? 2 évet éltél kint. És? A tanítványaim közül sokan 10 éve élnek kint és a nyelvhasználatuk minden, csak nem hibátlan.... Amúgy ismered a mai német 7 évesek nyelvhasználatát, stílusát?
Nagyon divatos manapság az a mód, ahogyan te csinálod, de én szkeptikus vagyok.... Olvastál szakirodalmat pl. a második nyelv és az anyanyelv viszonyáról? Arról, hogyan befolyásolja a nyelvhasználat a gondolkodást?
Évekkel ezelőtt, amikor a szakdolimat írtam, egy óvodai szaklapban olvastam egy tanulmányt arról, hogy a két nyelven nevelődők között statisztikailag kimutathatóan magasabb a tudathasadásos elmezavar előfordulása. Sajnos nem jegyeztem fel a forrást, azóta is bánom....
Egy barátnőm neveli ugyanígy a kisfiait, Magyarországon élnek, mindkét szülő magyar, de mivel ő spanyol szakos volt, és amúgy is mindig nagyon ment neki, születésük óta csak spanyolul beszél a gyerekekkel. A legnagyobb most kezdte a sulit, van egy ovis és egy egészen kicsi. A nagyobbak már fifikásak, ha valamit csak meg kell ismételni (pl. "Krumplit kérsz vagy rizst?" "Krumplit.") akkor spanyolul válaszolnak, de ha egy kompletten új kijelentés a válasz, akkor magyarul.
magyar az anyanyelvem es itt is élünk, de németetet tanítok és összesen 2 évet éltem ott ill. Németo-ban, nagyon intenzíven tanulva a nyelvet. Rendszeresen járunk Ausztriába és így van kapcsolata a kislánynak az "apanyelvvel" is. Igazából az elején egyszer - kétszer meginogtam, de aztán látható volt, hogy a magyarban nem zavart be neki, bár néha német nyelvtant használ, ill. vannak olyan szavak amit valószínűleg nem ismer magyarul és olyankor a német változatot használ(t)ja. Rendszeresen mesélek németül és közben kérdezek is, ezzel is ellenőrizve, hogy érti-e az sztorit. Eleinte nagyon dagadt a mellem, mert mindig jól válaszolt, ma már csak a megszokás miatt kérdezősködöm.
Hogy miért nem németül válaszol az érdekes. Gondolom azért, mert a magyar a fő nyelve. Pl. ha együtt vagyunk és babázik (unk) akkor szokott németül válaszolni.
Egyre érettebb és múltkor kérdezte miért nem magyarul válaszolok, hiszen tudok ..
Szépen elmagyaráztam, hogy ezt így szoktuk meg, ő ezt megérti és az milyen jó lesz később, no meg barátaink is igy beszélnek Ausztriában .. válaszomat elfogadta ..
Több ismerősünk is van így vegyes házasságban külföldön, ahol az egyik szülő anyanyelve eltér a környezet nyelvétől, mégis mindenhol megtanulták a gyerekek mindkét nyelvet. Az tényleg jellemző, amit itt lentebb írt valaki, hogy amíg a gyerek kicsi (azaz nem ér abba a korba, amikor már tudatosan megbecsüli a több nyelven való kommunikáció előnyeit), vagy nem kerül olyan környezetbe, ahol rájön, hogy nem megy semmire a másik nyelvvel, addig következetesen a környezet nyelvét használja, bár tökéletesen megérti a másik szülő nyelvét is. Ha viszont valami miatt rá van kényszerülve a másik nyelvre, gyakran sok év teljesen passzív befogadás után is egyik pillanatról a másikra folyékonyan kezdi beszélni (rengeteg ilyen tapasztalat volt ismerősök, barátok, rokonok gyerekeinél). Meg hát nagyban függ az anya reakcióitól is, hogy melyik nyelven fog beszélni a gyerek hozzá. Olyan magyar anyanyelvű anyukával, aki nem érti meg a németet, sosem fog németül beszélni a gyereke, hiába beszél mindenki más németül körülötte. Ha viszont az anyuka probléma és fennakadás nélkül mindig lereagálja magyarul, amit a gyerek németül mond, akkor fel sem fog tűnni a kicsinek, hogy másképp is beszélhetne.
"Csak" annyiban lesz nehéz, hogy mire óvoaba, iskolába kerül, túlsúlyba kerül körülötte a német. Hiába lesznek magyar barátai is, meg magyar nagymama, nehéz lesz a környezet nyelvét ellensúlyozni. Meglátjuk. Anyukám már megvette neki a magyar irodalom klasszikusait, de mondtam neki, hogy ne legyen ennyire optimista :)
