És természetesen a politikai nyomásgyakorlás, mint párhuzamos szál és többfrontos harc nyilván nem árt. Ezért 28-án rám is lehet számítani -- van már időpont?
Sajnos nem vagyok otthon a jogban, bár van némi naív elképzelésem róla. Mivel ez a Legfelsőbb Bíróság döntése, ezért a konkrét kiadatási kérelem ügye nyilván jogerősen eldőlt. De. Elvileg lehetséges, hogy más alapon (nem az elizélt EAW keretmegállapodáson belül) egy teljesen más kiadatási kérelemmel lehet élni, vagy eleve más alapon, de az EAW ernyője alatt: konkrétan nem mint aki megszökött, hanem mint szökevény (a kettő között alapvető különbség van, a szökevény, fugitive nem megszökött, hanem szökésben van, tehát ha bemutatható bírósági határozat, hogy olyan feltétellel engedték el, hogy ha van ítélet, jelentkeznie kell Magyarországon, akkor akkor is szökevény (fugitive), ha nem explicite megszökött (fled)). Az EAW 10/b ill 10/d pontja a különbség. (Erre egy ír jogász hívta fel a figyelmemet, hogy első olvasatra talán sokkal inkább erre kellett volna hivatkozni)
Viszont azt súgja a jogérzékem, hogy a double jeopardy elv miatt ezt már talán nem lehet eljátszani. Sok mindent kellene tudni, például kellene látni konkrétan azokat a feltételeket, amelyeket a magyar hatóságok szabtak a 500 000 Ft-os óvadék esetén, illetve hogy milyen feltételekkel kapta vissza az útlevelét (milyen feltételeket írtak elő neki akár a bíróságon való megjelenés, akár az esetleges ítélet esetén való kötelező jelentkezésre vonatkozóan). Ha ezek közül bármi előírást megszegett, és nem jelentkezett a hatóságoknál, akkor valójában nem az EAW 10/b, hanem a 10/d pontra kellett volna hivatkozni (fugitive). Ez egy 2007 máj 22-i precedens alapján akkor is fennáll, ha konkrétan nem elmenekült, szabályosan és engedéllyel ment el, de nem jelentkezett akkor, amikor kellett volna a magyar bíróság előírásai alapján.
Vagy újra lehet kérni a kiadatást ez alapján (hacsak a magyar hatóságok tényleg olyan idióták voltak, hogy feltétel nélkül elengedték és visszaadták az útlevelét), vagy ha ezt már nem lehet, akkor kérdés, hogy az ír minisztérium saját hatáskörben kérte-e a rossz indok alapján a kiadatást, vagy a magyarok hivatkoztak erre a pontra. Ha az írek, akkor talán Hágához lehetne fordulni, különös tekintettel arra, hogy az ír minisztérium elfogulatlansága (sőt, a kiadatás ügyének valódi képviselete) a prezentált "tények" alapján eleve megkérdőjelezhető.
De itt sok mindent nem tudok, sem a jogról, sem az ügyről, ez mind naív agyalás.
Nyilván az eukonform megoldás az lenne, hogy valami nemzetközi jogban járatos ügyvédi irodát -- ami valami nemzetközi hálózat tagja, és így Írországban is jelen van -- megbízni az üggyel -- egyeztetve és kooperálva a magyar állammal -- és én részemről egy erre a célra nyított számlára, ami ennek az ügynek a jogi költségeit hivatott fedezni, azonnal hajlandó volnék támogatást küldeni. Ők nyilván sokkal jobban fel tudják mérni a valódi opciókat.
Ir baratom valasza a megkeresesemre (egyebkent Dublinban lakik nem is a vilag vegen..)
Actually, I haven't really heard of this at all here. Its got very little press coverage. I followed a link from your profile to read about it. It seems awful, I'm really sorry to hear about it.
Először is a szülőknek kellene mondanom valamit, de nincs semmi, amit ilyenkor mondani lehet. Az ügyet már szinte kezdete óta figyelemmel kísérem, és nem szóltam hozzá, mert kevés vagyok ahhoz, hogy bármi értelmeset mondhassak.
Azért szólok most hozzá, mert szeretnék egy kicsit más nézőpontot mutatni az írországi jogi eseményekkel kapcsolatban, amennyire szerény képességeimmel utána tudtam nézni. A magyar sajtóban kicsit úgy jött le, hogy volna a derék ír igazságügyminiszter, aki fellebbezett a kiadatás elutasítása ellen, és volna az aljas ír Legfelsőbb Bíróság, amely újra elutasította. Nos, én egy kicsit árnyalnám a képet a derék ír Igazságügyminisztériumról.
A helyzet az, hogy formálisan az ír Igazságügyminisztérium kéri a magyar hatóságok megkeresése alapján a kiadatást. Amikor ezt elutasítják, lényegében automatikusan fellebbez, és pro forma ezt maga az igazságügyminiszter teszi. Tehát a hír részben igaz, csakhogy az ír jogban ez szinte automatikus, kötelességszerű.
Az már érdekesebb, hogy a fellebbezéshez mit és hogyan prezentál. Ne felejtsük el, az Igazságügyminisztérium feladata a kiadatás *érdekében* fellebbezni. Amennyire engem felvilágosítottak, az elutasításban szereplő "tényeket" nem a Legfelsőbb Bíróság szedi össze, hanem lényegében szó szerint ezt prezentálták neki az Igazságügyminisztérium képviselői. Figyelem, még egyszer: elvileg azért apelláltak, hogy alátámasszák a kiadatás jogosságát. Ehhez gondolnám prezentálnák a részleteit annak, hogy a magyar hatóságok milyen feltételekhez kötötték az 500 000 Ft-os óvadékot, milyen feltételekhez kötötték a távozását az ír úrnak. Ehhez képest az igazságügyminisztérium dolgozói a következő "tényeket" tartották fontosnak közölni a kiadatással kapcsolatos fellebezéshez:
- he has expressed deep and sincere sympathy to the bereaved family
- There were severe language difficulties
- He says the terms of the charge were not received by his lawyers until 7th June 2001
- He learned in April 2002 that there was a doubt about the admissibility of these documents, by reason of the relationship of the translator to his lawyer
és így tovább. Tehát mintha szereptévesztésben lennének, és valójában nem a kiadatás jogosságát próbálnák alátámasztani, hanem aljas módon befolyásolni a Legfelsőbb Bíróságot, hogy talán inkább az a dolguk, hogy egy ír állampolgárt megvédjenek egy borzalmasan elmaradott igazságszolgálatatástól. Most az egy dolog, hogy a Legfelsőbb Bíróság végülis ezeket helyesen lesöpörte, de mivel csak azokra a dokumentumokra tudott hagyatkozni, amit az igazságügyminisztérium -- fentiek alapján a kiadatás ügyét megkérdőjelezhetően képviselő -- dolgozóitól kapott, és az úgy volt tálalva, hogy hát szökésről ugye nincs szó, hiszen a magyarok hazaengedték, és az EAW pedig csak szökés esetére alkalmazható, hár nem tehettek mást. Tehát az ír IM képviselői azon kívül, hogy lobogtatták, hogy hát ugye a magyarok hazaengedték ugyan, de hát most az a kötelező dolgunk, mint a Rákosi-korban kirendelt védőnek, hogy megkérdezzük, hogy nem lehetne-e mégis szökésnek nevezni, mert hát az EAW (európai kiadatási keretegyezmény) szövegezése azt írja elő (nem? de kár, köszönjük, viszlát) -- tényleg prezentáltak-e minden dokumentumot, hogy pontosan milyen feltételek mellett is engedték el a magyar hatóságok, és azon feltételek mellett nem kellene-e neki itt lennie, és ebből a szempontból mégiscsak a szó minden értelmében szökevénynek lehet tekinteni (mert az EAW 10/d pont alapján a fugitive is jó, nem kell konkrétan flee-olni. Ha pedig a magyarok előírták, hogy de aztán ha van ítélet vissza kell jönni, és nem jött vissza, akkor bizony fugitive, ha konkrétan nem is szökött).
Szóval az ír igazságügyminisztériumot ne tekintsük az igazság bajnokának, és a Supreme Courtot a gonosznak, mert a dolog nem egészen így áll. Nem úgy tűnik, hogy az ír igazságügyminisztérium az ügyet úgy képviselte, ahogy azt kellett volna.
A szülőknek a tragédia közelgő nyolcadik évfordulója kapcsán szeretném őszinte részvétemet kifejezni.
Mélyen felháborított az Ír Legfelsőbb Bíróság döntése.
Több mint fél évtizeddel ezelőtt született egy jogerős magyar ítélet, amely letöltendő szabadságvesztést szabott ki Francis Ciaran Tobinra.
Írország, az Európai Unió egyik tagállama megtagadta a kiadatást egy olyan büntetőügyben, amikor is egy fair, a védekezés minden lehetséges módozatának helyt adó, az eset körülményeit alaposan mérlegelő, az ügy súlyát, továbbá az elkövető magatartását tekintve szigorúnak egyáltalán nem nevezhető ítéletet szabott ki az Unió egy másik tagállamának, Magyarországnak illetékes hatósága Mr. Tobinra.
Az igazságon esett sérelem olyan fokú, az emberi lelkiismeret olyan mértékben háborog, amely mellett épeszű és ép lelkiismerettel bíró ember meggyőződésem szerint észrevétel nélkül elmenni képtelen; lett légyen az akár magyar, akár ír.
Nem azért, mintha az ember a pici gyermekek halála eredményeként, a szülői fájdalom keltette empátia természetes, nagy egyéni és társadalmi hullámai miatt nagyobb büntetőjogi felelősséget feltételezne ott, ahová mások objektívnek tűnő vélekedése szerint esetleg kisebbet kellene telepíteni.
Nem.
Hanem egyszerűen azért, mert ha 1000 magyar, vagy akár 1000 ír ember is értesül az eset pontos körülményeiről, olvassa annak ügyiratait: akkor is kivétel nélkül mind az 1000-ben az fogalmazódik meg, hogy Mr. Tobin büntetőjogi felelőssége olyan fokú, amely a súlyának megfelelő következményeket kell, hogy magával vonjon ahhoz, hogy az erkölcsi világrendben immár 8 éve pusztító vihar után a rend ismét helyreálljon.
Legalább azon a minimális szinten, hogy a meghalt gyerekek szülei személyesen tapasztalhassák azt, ahogy Mr. Tobin egy velük történő személyes beszélgetés keretein belül megpróbál szembenézni saját lelkiismeretével, legfőképpen önmagának számot adva önnön tetteiről, önnön felelősségéről.
Az Ír Legfelsőbb Bíróság - valamiféle tévesen felfogott állami-állampolgári önvédelmet erőltető - döntése, és a magyar rendészeti és igazságügyi szervek tehetetlensége, impotenciája eredményének köszönhetően úgy néz ki a dolog, hogy a tartósan súlyos károkat szenvedni látszó erkölcsi világrend már csak leginkább állampolgári kezdeményezés eredményeként billenhet helyre.
Én a magam részéről két lépést tartok ehhez fontosnak:
1) A már általatok korábban eltervezett megmozdulás legyen megtartva az eredeti időpont szerint 2008. március 28-án Budapesten az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium előtt az ír igazságügy-miniszter látogatásának apropójaként.
Ennek meg kellett volna szervezni a médiahátterét, amire - gondolom - a viszonylag friss Ír Legfelsőbb Bírósági döntés miatt még nem nagyon kerülhetett sor. És vélem, hogy a látogatásig hátralevő alig három nap alatt már nem is nagyon lehet ezt a maga teljességében megszervezni. Ettől függetlenül viszont a médiát értesíteni kellene: legalább a két legnagyobb országos kereskedelmi TV-t, két országos hírlapot, két bulvár napilapot és két nagy internetes hírportált.
Nem hiszem, hogy a hátralévő időben ez a maga teljességében megvalósítható, keresztülvihető.
Úgyhogy a helyetekben
2) Rendeznék egy másik megmozdulást 2008. április 9-re, a elhunyt két kis angyalka halálának nyolcadik évfordulójára Írország magyarországi külképviselete elé.
Mind a két megmozdulást már a mai naptól szervezve, és a médiumokat azokról informálva.
Mind a két megmozdulásnak békésnek kell lennie ahhoz, hogy csendes méltóságukkal adjanak nyomatékot a megfogalmazott követeléseknek.
Egy késő délutáni időpontra tett gyertyás, néma felvonulás egyetlen, két oldalról megvilágított óriás transzparenssel sokkal nagyobb hatású lehet, mint bárminek a zajos követelése.
A transzparens szövegének sokkal inkább az erkölcsi világrenden esett csorbára kellene utalnia, mintsem a büntetőjogi felelősségrevonás szükségességére.
Elképzeléseim szerint például így (nyilván angolul) :
"MÁR 8 ÉVE VÁRUNK HIÁBA, HOGY MEGSZÓLALJON ÍRORSZÁG ÉS A NEMES ÍR NÉP LELKIISMERETE, HA MÁR MR. FRANCIS CIARAN TOBINÉ ÖRÖKRE ELHALLGATOTT!"
A médiumokon keresztül a vidék lakosságát is érdemes lenne megszólítani, hogy - megfelelő óvintézkedések mellett - az ablakokba helyezett egy-egy gyertyával fejezzék ki szimpátiájukat, elkötelezettségüket, támogatásukat.
Lehetne indítani egy, az esetet bemutató weboldalt, vagy akár egy interneten sugárzott audiovizuális (rádió, video, vagy mindkettő) stream-et, melyet az egész világon lehetne fogni, így Írországban is. (A rádióhoz pl. minimális erőforrások kellenek, a TV-hez sem sokkal több.) Az eset bemutatásakor a tényekre hagyatkozva, az érzelmi oldalt mellőzve; mert maguk a tények elegendőek ahhoz, hogy akár a köveket is megindítsák.
A magyar médiával (leginkább az internetessel) ismertetni kell a weboldal címét (s egyben a hozzá kapcsolódó stream elérhetőségét) ; így az egymástól híreket átvevő nagy hírportálokon keresztül mindez villámgyorsan eljut az írekhez is.
A média felé történő kommunikációnak is elsősorban erkölcsről, lelkiismeretről, mintsem büntetőjogi felelősségről, avagy egyfajta bosszúállásról kellene szólnia.
És lehet, hogy azzal kapcsolatban, amit most mondani akarok, engem erős kritika ér majd; biztos, hogy lesznek olyanok, akik - talán joggal - azt mondhatják, hogy ha velem történt volna meg mindez a szörnyűség, akkor nem mondanék ilyent, de ...
... mindazonáltal én keresztény hit nélküli emberként hittel vallom, hogy - a médián keresztül - fel kellene ajánlani Mr. Tobinnak az önmagával történő lelkiismereti szembenézés lehetőségét. Vagyis azt, amiről már korábban írtam:
Hogy az erkölcsi felelősségrevonás legalább azon a minimális szinten megtörténjen, hogy a meghalt kisgyerekek szülei személyesen tapasztalhassák azt, ahogy Mr. Tobin egy velük történő személyes beszélgetés keretein belül megpróbál szembenézni saját lelkiismeretével, legfőképpen önmagának számot adva önnön felelősségéről.
Mert ha az elhunyt gyerekek szülei önmagukba néznek, akkor véleményem szerint nyilvánvaló lesz számukra, hogy az, amit ők valójában akarnak, az valami olyasféle dolog, amely a fizikai kapcsolat megszűnése miatt vélelmezett adni képtelenség kínzó tehetetlenségének legyőzését eredményezhetné eltávozott szeretteik irányába.
Adni meg a jelenlegi körülmények között csak és kizárólag megbocsátással lehet, mert adni nem lehet úgy, hogy az ember nem mond le valamiről. S itt nem valamiféle álszent keresztényieskedés beszél belőlem, mert nem vagyok keresztény. Mindezt az élettapasztalat mondatja velem.
Megbocsátani viszont nem lehet máshogyan, mint a másik fél részéről történő őszinte bűnbánat tapasztalásával. Mert ebben a világban élünk. És ha most keresztényi alapon érvelnék, akkor azt mondtam volna, hogy megbocsátani feltétel nélkül. De én olyan elvárásokat másokkal szemben soha nem támasztok, amelyeknek önmagam sem tudnék soha megfelelni, s amelyeket így magammal szemben felállítani is a legnagyobb botorság lenne.
De hogy az ember tiszta lelkiismerettel tudjon továbbélni: lehetőséget kell biztosítani a másik bűnhődésének megélésére. Viszont ez a bűnhődés alapvetően nem a börtönben zajlik, hanem a lélekben. (Már ha van.)
Szerintem a meghalt gyerekek szülei sem azt akarják, hogy Tobin fizikailag minél jobban meg legyen taposva. Hanem személyes kontaktus során szembesülni akarnak Tobin véleményével, lelkiismeretével, lelkiismeret-furdalásával (esetleg annak hiányával), hogy mennyiben tartja magát felelősnek egyrészt a balesetben, másrészt abban, hogy - így vagy úgy, de - közel 8 éven keresztül próbált kibújni a felelősségre vonás alól.
Ezzel szembesülni hosszú távon sokkal nagyobb békét, megnyugvást jelenthet, mint mondjuk Tobint 50 évre rács mögött tudni. Egyszerűen azért, mert az ember az előzővel sokkal többet tud nyújtani meghalt szeretteinek, azok emlékének, mint az utóbbival. Mert lemond valami nagyról (fájdalomról, dühről, bosszúról), hogy mindezt az óriási szeretet és megbocsátás ajándékaként helyezhesse eltávozott szerettei lábai elé.
Nem szabad betagozódni a kínzó fájdalomba, mert jó esélyünk van arra is, hogy csak ez az egy életünk van, utána semmi; s az értelem nélküli pusza fájdalom soha nem lehet az, amit a minket igazán szeretők akarnának nekünk.
Tobinnak lehetőséget kell biztosítani, hogy egy semleges területen (ahol nem kell kiadatástól tartania) birkózhasson meg egy személyes találkozás során a démonaival. Már ha egyáltalán vannak neki.
Ezt felajánlani nemcsak tisztességes és jó dolog lenne, hanem egyben szimpátiát keltene a médián keresztül a magyar ügy irányába. Ha Tobin ettől visszakozik, akkor meggyőződésem, hogy az ír társadalmon belül is eléggé ellehetetlenítené magát. Ami hosszú távon sokkal nagyobb büntetés lenne számára, mint néhány év börtön.
És a felajánlás sem kötelezné az embert semmire, mert Tobin részéről egy formális-színészkedős "mű-bűnbánat" tapasztalása esetén nyugodt lelkiismerettel lehetne visszatérni a "lejáratása" helyett már mindenki számára egyértelműen az Ügy felmagasztalódásaként minősülő kampányhoz, mely bosszú helyett immár mindenki számára egyértelműen az, ami valójában: két feleslegesen és értelmetlenül kioltott kis emberi élet végtelen lehetőségei előtti tisztelgés.
nezd Zopo, en tenyleg szeretnek tenni valamit az ugy erdekeben, es pl amit BeR irt, azt angolul el is kuldtem, viszont nekem ez a nyilatkozat nem tetszik, mindenkinek a szive ugye mit kuld, en ehhez nem adnam a nevem attol fuggetlenul.
Azért azt vedd figyelembe, hogy az ír bíróság az ír államot képviseli. Ha tehát az ír bíróság hibázik, akkor az ír állam hibázott. És még egyszer: most az utóbbi miatt háborgunk, éppen ennek adunk hangot.
A legfontosabb lenne egy dátum és helyszín, ez már ugye meg lenne, ahogy olvastam: március 28-a péntek, Budapest, Kossuth tér 4. Kellene még a pontos idő (lehetőleg délután), addig nem lehet értesíteni barátokat, rokonokat, ismerősöket, hogy ők is tudják értesíteni barátaikat, ismerőseiket, rokonaikat, akik...
ne haragudj de nekem ez nem tetszik, ez az 'egyszer kedveltem az ireket' szerintem kisse gyerekes vagdalkozas. nekem semmi bajom az irekkel, egy emberrel van bajom. egy ember miatt nem lehet egy orszagot megutalni. arrol nem is beszelve, hogy volt arrol szo, hogy a magyarok is hibaztak es lehet h itt kene kezdeni a tiltakozast.
Két derék ír is kiállt azért, hogy Ciarán Tobin elnyerje a büntetését.
Az egyik az igazságügyminiszter (!) aki pert indított Tobin ellen, a másik egy detektívfelügyelő, aki szintén szembemegy a bíróság határozatával, majd megkeresem a nevét. És hát az újságírók: mindegyik kiírja Tobin teljes nevét*, lakcímét, munkahelye nevét.
Szóval szerintem ne haragudjunk en bloc az írekre!
*Ellentétben Magyarországgal, ahol még egy olyan szörnyetegnek is rövidítve írják le a nevét, aki templombajáró, konzervatív jobboldali gyerekorvosként 4 lányával rendszeresen dugott, éveken át... (dr. T. Ágoston, Tatabánya)
I send you this email to express my disappointment. Years ago when I first heard about your country it seemed to me a place I really like. Then I learned about Irish culture, Celtic heritage. Became a fan of the late Luke Kelly, went to the Palace of Arts in Budapest when the Chieftains came to play...
then I heard the case of Francis CiaranTobin. I followed it since it happened, then I heard that most recently Ireland decided not to extradite this man to Hungary to serve his well earned sentence. I read the reasoning per Peart, J. In my view the Irish courts seriously abused the community law and seriously abused the faith people have in righteousness. Your country made a decision which states that no one is going to be surrendered to another country, unless he "flees" from there after convicted in due process of law. I can not suppress my disappointment that Eire, the Celtic Tiger, once a model of all countries accessed to the European Community decided to take this action. Obviously as this is the terminal decision of the Honourable Court, I do not try to find explanations. The thing what I do is this: whenever Ireland surfaces in any kind of conversation I will take the opportunity to tell about the story of Mr. Tobin. To cite the great Luke Kelly: people like this used to be sent in Van Diemen's land. Now, they can conduct their everyday lives without consequences. From now on, Ireland means this for me.
Yours sincerely XXXXXXXXX once a friend of the Irish
(off: azt hiszem, a buntetesek nagysagaval es a tetteneresek kis szamaval van a baj. Masik topikban szivesen kifejtem - de szerintem igen konnyen megnevelheto lenne a magyarorszagi autos)
a 30 es 31 kozott nem annyi a kulonbseg mint a 70 es 110 kozott. az a baj, hogy mindenki el van szallva. nekem a belvarosban a zebran a cipomsarkat csokolgatjak az autosok, nem birjak kivarni amig aterek (es nem kettovel megyek). ezen is jo lenne dolgozni egyszer...
